Két ember együttélésének akár házasság akár élettársi kapcsolat, az alapja az érzelmi és gazdasági közösség. Ezek metszete a család alapja. Sokan sokféle megoldást találnak a gyakorlati kivitelezésre, de az elköteleződés szempontjából a házasság a legkomolyabb intézmény. A statisztika szerint sokan nem választják ezt a fajta teljes elköteleződést.

Tartalékok az életünk minden területén

Anyagi világban élünk, a számlákat fizetni kell, ételt kell tenni az asztalra. Egy előrelátó, a jövőt is tervező, felelősségteljesen gondolkodó pár pénzügyi tartalékot képez. Vannak jobb időszakok amikor gyorsabban gyarapszik a megtakarításunk és van olyan is, amikor stagnál, sőt hozzá kell nyúlni. Van, aki már azt is eredménynek tekinti, ha nullával tudja zárni a havi mérleget. Ahogyan az anyagi javakból tartalékot képezünk éppen úgy szükség van az érzelmi tartalékokra is.

A család biztonságos működéséhez mindkettőből szükség van többletre. Mivel a pénz megléte vagy hiánya egyszerűbben mérhető, hajlamosak vagyunk csak arra koncentrálni. Ha nem fizetjük be a lakáshitelünk aktuális törlesztőrészletét annak súlyos következményei vannak, míg az érzelmek elhanyagolása látszólag legalábbis kezdetben, nem okoz nagy gondot.

A világ változik, de van ami állandó

Változó világban élünk sokféle kapcsolati modellel próbálkozunk, mégis vannak szerep kombinációk, amelyek állandóságot mutatnak. Például az otthon melegének megőrzése továbbra is leginkább a nő feladata. A férfi dolga a biztonság, az anyagiak megteremtése, a védelem a stabilitás. Szerencsés esetben mindkét fél beleinvesztálja a saját részét és eközben a másik felet is támogatja a saját feladatai elvégzésében. Ha ebben sikerül egyensúlyt teremteni, akkor mindkét fél tud töltekezni is. Amíg van érzelmi tartalék a kapcsolatban, van egymásra figyelés és a másik fél véleménye, öröme fontos, addig él a kapcsolat. Ha megbomlik ennek az egyensúlya akkor meginog az építmény és segítség után kiált a kapcsolat.

Ez nem azt jelenti, hogy állandóan méricskélnünk kellene mi magunk vagy a másik fél mennyit tesz bele. Ha mindkét fél beleteszi, amit akkor és ott tud, akkor hosszú távon létrejön az egyensúly. Sajnos előfordul, hogy csak az egyik fél táplálja a kapcsolatot, ami egy idő után szinte biztos, hogy széteséshez fog vezetni, az egyensúly megbomlása miatt.

Az érzelmi tartalékokat könnyen növelhetjük

Az érzelmi tartalékokat pedig egyáltalán nem olyan nehéz növelni. Például egy olyan helyzetben, ahol jó, ott tudatosítani kell, hogy most jó. Ki is lehet mondani. Ezzel erősítjük az összetartást. Ilyenkor töltődnek az érzelmi akkumulátoraink, ami jól jöhet, ha felbukkan egy nehézség, innen lehet visszatölteni. Kis dolgok is lehetnek nagyon jók. Például jó hazamenni a közös otthonunkba egy mezei hétköznapon vagy a közös vasárnapi ebéd is lehet nagyon jó. A közös készülődés egy ünnepre, amelybe a család apraja, nagyja bekapcsolódik tudása és képességei szerint. Jó amikor csak úgy együtt van a család. Közös kirándulás, nagy nevetések.

Adjunk többet, mint ami szükséges

Az is lehet jó, hogy a pár egyik tagja nehéz helyzetben van, elvesztette a munkáját vagy betegek lettek a szülei és a másik támogatja, kitart mellette. A közös alapból, amit együtt építettek ilyenkor ki lehet venni. Érzelmi tartalékot képezünk akkor is amikor egy adott helyzetben többet adunk, mint ami éppen, hogy csak elég. Fontos, hogy mindkét fél tegyen bele ebbe az érzelmi bázisba, az egyenlőtlenség a rendszer felborulásához vezet. A válás gondolatának felmerülése mindig az érzelmi tartalékok elfogyásának egyik fő tünete. Üres lett és nem tudják-akarják feltölteni. Nincs meg az adok-kapok, ezért nem akarnak együtt időt eltölteni és közösen tervezni. Mielőtt a pár tagjai a válás mellett döntenek mindenképpen érdemes megvizsgálni vajon újra lehet-e tölteni a kiürült érzelmi tartalékokat és ha igen akkor hogyan. Egy házasság során van, hogy nem tűnik fel eleinte mennyire eltávolodtak egymástól a felek a hétköznapok sodrásában. Aki már újraépítette egyszer ezt a közös alapot az tudatosan ügyel rá, hogy ha csökkennek a tartalékok módot keressen a megnövelésükre, hiszen tudja, minél jobban elhanyagolódik a téma annál nehezebb lesz a megoldás.

Ha kell, kérjük szakember segítségét

Igazán nehézzé akkor válik egy ilyen helyzet amikor a kiürült tartalék helyére beszivárog egy külső kapcsolat. Ebben az esetben nagyon nehéz megtalálni a közös irányt. Az érzelmi tartalékokat mindig újra lehet tölteni, ha mindkét félben megvan hozz a szándék. Nem a válás a megoldás azokra a felmerülő problémákra, amelyet ez az üres helyzet teremt. Sok esetben neki lehet gyürkőzni újra közös erővel és akár szakember segítségével.

A változás az életünk része akkor is, amikor nem választjuk és vannak helyzetek amikor tisztán látjuk a változás szükségességét és mégsem teszünk érte semmit. Van, hogy változtatni szeretnénk, de nem tudjuk hogyan is kezdjünk hozzá. Ilyenkor érdemes pszichológus szakember segítségét kérni.

Van, hogy a fogadalmainkat nem sikerül betartanunk vagy egy-egy rossz szokás leépítésével vagy egy új jó szokás kialakításával. Ilyenkor szembesülünk vele, hogy egy-egy szokásunkat megváltoztatni egyáltalán nem könnyű és ha sikerül, akkor a fenntartásába is energiát kell, hogy fektessünk.

A kutatókat is régóta foglalkoztatja a kérdés amire válaszul Prochaska és DiClemente megalkotta a viselkedésváltozás transzteoretikus modelljét. Ez az integratív, folyamatorientált modell azért alkalmazható sikeresen a viselkedésváltozás megértésére, mert mindannyiunkra érvényes.

A legfontosabb a motiváció

Legfőbb alkotórésze a motiváció és több szakaszból épül fel. Az első szakaszban a személy még motiválatlan a változtatásra. Ahogyan az előnyök és hátrányok aránya változik, úgy növekszik a változtatásra való hajlandósága.

1. Ez pont jó így ahogy van. Itt még nem merül fel a változtatási szándék. Az adott szokás előnyeit élvezzük.
2. A töprengési szakaszban elkezd motoszkálni bennünk, hogy talán mégsem jó ahogy van. Egyre tisztábban látjuk az adott dolog hátrányait, az előnyei mellett. A hátrányok ebben a fázisban elkezdenek túlsúlyba kerülni.
3. A z előkészület szakaszában a hogyan-ra helyeződik a hangsúly. Megjelenik a hit, ami fokozza a kompetencia érzését. Felmérjük és eltervezzük a változást elősegítő szükséges lépéseket, a lehetőségeinket. Elköteleződünk a változás mellett. Ebben a szakaszban előfordulhatnak visszaesések, ami a változás gyakori és természetes velejárója. 
4. A cselekvési szakaszban konkrét lépéseket teszünk a változás érdekében. Fontos, hogy ilyenkor megerősítést kapjunk a környezetünktől és még inkább támogató a folyamatra nézve, ha jutalmat is kapunk. Ezzel elősegítjük a további cselekvést és a fenntartást is megalapozzuk.
5. A következő szakaszban már nem csupán az új szokás kialakításán kell, hogy fáradozzunk, de az eddig elért eredmények fenntartására ügyelnünk kell. A hat hónapon túli változás eredményeként jelentősen megnő a személy önbizalma, ami tovább erősíti az új szokás fenntartását.
6. Az utolsó szakaszban már elmondhatjuk, hogy lezajlott a viselkedésváltozás. Átélhetjük a meg tudtam valósítani érzését, azt, hogy az irányítás valóban a mi kezünkben van.

A változás egy hosszú folyamat, amelyen haladva akadályokba ütközhetünk. Nem csupán a személyiségünk összetevőitől függ az eredmény. Jelentősen befolyásolja a környezetünk, a szociális támogatottság.

A változást támogató lépések

A komfortzónából való kilépés gyakorlása. A félelem útjában állhat a lehetőségeinknek. Érdemes minél több olyan helyzetbe belemennünk, ami kihívásokat tartogat a számunkra, ezzel erősítve folyamatosan az önbizalmunkat, a kockázat vállaló képeségünket. Például friss jogosítvánnyal a nagy forgalomba kimenni komfortzónából kilépés, de ha sikerrel teljesítjük, az tovább erősíti a vezetéssel kapcsolatos önbizalmunkat. Előbb utóbb el fogunk jutni arra pontra, hogy a vezetés rutinná válik.

Segít, ha a kis lépéseket tudatosítjuk a folyamat során. Az általa elérhető siker segít fenntartani a motivációt és optimistává tesz. A megvalósulást az is segíti, ha minden héten adunk magunknak egy kisebb, könnyen elérhető feladatot, ami a közelebb visz a célunk megvalósulásához.

Társas támogatás: a motivációnk fenntartásában nagy szerepet játszik a hozzánk közel állók támogatása. Ha ők hisznek bennünk az erőt ad ahhoz, hogy mi is jobban higgyünk saját magunkban.

Soha ne adjuk fel

A folyamat során előfordulhat egy-egy hiba vagy kisebb kudarc. Tudatosítsuk magunkban, hogy ezek a folyamat részei és ahelyett, hogy elkeserednénk miattuk inkább keressük meg mit tanulhatunk belőle. Vegyük számba mi vezetett a kudarchoz és hogyan kerülhetjük el a jövőben. Kitől kérhetünk segítséget ehhez vagy mit kell tennünk a hiba elkerüléséhez. Ha egyedül nem megy a változás, akkor kérhetjük pszichológus segítségét is a megoldáshoz.

Egy házasság szétesése minden érintett számára nagy változásokat hoz. A válás egy mélypont, amely érzelmileg nagyon megterhelő és ú tervek kovácsolását igényli a jövőre nézve. A felek a válás során ismerik meg igazán egymást a nagyvonalúság és a kicsinyesség is felerősödik és a résztvevők komoly önismereti munkával néznek szembe.
Az évekkel ezezlőtt tett eskü, amelyben örök hűséget fogadtunk egymásnak, felbomlott. Új élet, új szerepek, új feladatok, megváltozott érzelmek, új barátságok, új izgalmak, új örömök. Ez az óriási változás remek alkalmat kínál az eddigi életünk átértékelésére. A válást ne tekintsük kudarcnak, inkább egy új esélyt lássunk benne valami jobbra, valami tartalmasabbra egy fontos tapasztalattal, amelyet hasznosíthatunk.

Adjunk időt magunknak

Ahhoz, hogy ismét megengedjük magunknak a boldogságot előbb el kell gyászolni a múltat és el kell engedni a bennünket ért sérelmeket. Természetes, ha eleinte tanácstalanok vagyunk. A legtöbb embernek a válás után legalább két év kell mire a válás utáni új élethelyzethez adaptálódik.
Nyerjük vissza az önbizalmunkat és az önbecsülésünket. Hagyjuk abba az önmagunk kisebbé tételét. szabaduljunk meg minden olyan negatív gondolattól, kishitűségtől, ami akadályozza az előrelépést. Engedjük a felszínre törni a bennünk mélyen ott rejlő erőt. Ahhoz, hogy mások higgyenek bennünk először ezt saját magunknak kell, hogy megadjuk.
Minden, ami történik valamilyen nézőpontból előny egy másikból pedig hátrány. Minden szituáció vagy élethelyzet olyan amilyennek mi magunk látjuk. Rajtunk múlik hogyan reagálunk rá, a poharunk félig üres vagy félig tele van. Dolgozzunk rajta, hogy tudatosan pozitívan közelítsük meg a dolgokat.

Hozzuk a legjobb formánkat

Sportoljunk, ha eddig nem tettük, itt az ideje elkezdeni. Öltözzünk csinosan, hozzuk ki magunkból a maximumot, ezzel növelhetjük az önbizalmunkat és teljes fényünkben ragyoghatunk. Senki sem ér annyit, hogy a múlt emlékeibe beragadva a régi sebeken emésztve magunkat keseregjünk. A múlt azért múlt, hogy lezárjuk és a jövővel foglalkozzunk.
Itt az idő új dolgokkal foglalkozni. Az új dolgok tanulása, az új munka mind új szituációkat és új ismertségeket teremtenek, amelyek a fejlődésünket szolgálva gyógyító hatással vannak a lelkünkre is. Szervezzünk programokat a barátainkkal, szórakozzunk, élvezzük a szabadságot. Keressük olyan emberek társaságát, akik építően hatnak ránk. Kérjük olyanok segítségét, akik már túl vannak azon, amin mi éppen átmegyünk. a mások tapasztalataiból nagyon sokat tanulhatunk.

Ne szégyelljünk segítséget kérni

Sokan gondolják magukról, hogy segítség nélkül meg tudják oldani a helyzetet, de mégis választanak segítőtársat az alkoholt, ami nemhogy nem segít, hanem csak ront a helyzetükön. Érdemes időben szakember segítségét kérni, ha szükséges.

Tűzzünk ki új célokat, álmodjunk egy új jövőt magunknak. Az álmok nem fognak megvalósulni maguktól, meg kell majd értük dolgozni, de irányt mutatnak merre menjünk. a kemény munka mindig meghozza a gyümölcsét.

Ami nem működik azt engedjük el. Ami most nehéznek látszik, arról később kiderülhet, hogy jobban nem is alakulhatott volna. A mások véleménye az az övék, azzal nekünk nincsen dolgunk. Nem segít rajtunk, ha másoknak akarunk megfelelni, elég, ha saját magunknak megfelelünk. Addig érezzük igazán nehéznek a helyzetünket amíg ellenállunk a változásnak, ami pedig sok jót hozhat nekünk.

Nem szerencsés azonnal új kapcsolatba bonyolódni

A házasság valódi lezárása nélkül új kapcsolatba bonyolódni kockázatos dolog. A problémák meg oldása nélkül, szeretetéhségből, érzelmi biztonság utáni sóvárgásból új kapcsolatba menekülni nem hoz valódi enyhülést. A problémák ugyanazok maradnak. A kapcsolat kezdetén mindnyájan a pozitivitásokra fókuszálunk és figyelmen kívül hagyjuk a hibákat, amelyek a későbbiekben éppen ezért nagyító alá fognak kerülni. Ahhoz, hogy ugyanazokat a hibákat ne kövessük el személyiségfejlődésre és egészséges önbizalomra van szükség.

Válás után az azonnali új kapcsolat keresése helyett érdemes inkább saját magunkkal törődni, jobban megismerni az erősségeinket és a kapcsolatban elkövetett hibáink alapján levonni a konzekvenciákat. Ahhoz, hogy új kapcsolatot alakíthassunk ki a régit teljesen le kell zárni.

A régi kapcsolatot el kell gyászolni a régi párunk értékeinek elismerésével. Meg kell érteni az ő nézőpontjait és meg kell bocsájtani neki is és saját magunknak is az elkövetett hibákért. Ez segít a továbblépésben.

Egy kapcsolat akkor tekinthető lezártnak, ha:

• Bármilyen témáról tudnak a felek beszélni anélkül, hogy összevesznének.
• Nincs szexuális kapcsolat, közös vagyon vagy üzlet, ami kapcsot jelent.
• A gyerekek nevelése az egyetlen közös pont.

A válás nem egy szégyenfolt

• A válás tapasztaltabbá, megfontoltabbá tesz.
• Nyitottabbá válunk a kompromisszumokra.
• fontosabbá válik a boldogság minthogy mindig igazunk legyen.
• Ugyanazokat a hibákat már nem követjük el még egyszer. Kreatívan majd elkövetünk másokat, de az már egy másik cikk témája.

 

Válás után új kapcsolat, gyerekkel

Válás után a gyerekeink is új élethelyzetbe kerülnek. Szembesülniük kell azzal, hogy a szüleik már nem élnek együtt egy lakásban és az egyiküket a hétköznapokban nélkülözniük kell. Fontos, hogy éreztessük velük, hogy az irántuk érzett szeretetre ez nem gyakorol semmilyen hatást. Ha a gyermekek biztonságban érzik magukat, ez segít nekik könnyebben elfogadni az új helyzetet. Ha külön-külön ugyan, de boldognak látják a szüleiket, akkor nekik is könnyebb lesz.

A válás után a gyermekek számára jobb, ha egy darabig, legalább néhány hónapig a velük maradt szülő kizárólagos figyelmét élvezik és nem kell rögtön osztozniuk egy új vetélytárssal. Ha ez nem kapják meg könnyen úgy érezhetik, hogy mindkét szülőjüket elveszítették. A gyermekeinknek csak akkor mutassuk be az új párunkat, ha már biztosak vagyunk benne, hogy hosszabb távra tervezünk vele. a gyakori váltások, változások ezen a téren semmilyen életkorban nem szerencsések.
Új életet kezdeni a válás után nem mindig könnyű, de ha adunk időt magunknak a sebek begyógyulásához, akkor a boldogság előbb utóbb kopogtat majd az ajtónkon.

 

 

 

Néhány évtizeddel ezelőtt a nyári vakáció még valóban gondtalan semmitevést jelentett. A gyerek addig aludt amíg csak jólesett neki. Ha kedve szottyant naphosszat bandázott az utca béli gyerekekkel és senki sem akarta minden percét beosztani. Napjainkban sok szülő hiszi azt, hogy a gyereknek minden percét be kell osztani a nyári szünetben is, hogy ne unatkozzon. A pszichológus szemével ez helytelen: a szünidő arra való, hogy a gyermek pihenjen.

A tanulás tilos!

Vannak nézőpontok, amely szerint a gyereknek nyáron is tanulnia kell, hogy ne jöjjön ki a gyakorlatból és ne felejtsen el mindent szeptemberre. Ez egy óriási vétek a gyermek ellen, mert sokkal nagyobb szüksége van a pihenésre, mint némi extra tudásra. A rendszeres gyakorlás csak zenészek és élsportolók esetében szükséges, de egy nagyobb megterhelés, verseny után ők is kaphatnak néhány hét pihenőt. A gyermek számára ideális szünidő derűs hangulatban zajlik a szülőkkel, minden teljesítmény kényszert mellőzve. A szülőnek nem kell folyton azon erőlködni, hogy boldoggá tegye a gyereket, elég, ha biztonságban és szeretve érzi magát és tudja, hogy számíthat ránk.

A tudás pihenésközben raktározódik el

A vakáció alatti tanulás következménye fáradt gyermek már a tanévkezdéskor, aminek pedig egyenes következménye a gyenge teljesítmény. Az egyes tanulási szakaszok közötti szünet során a tudás elraktározódhat, ez pedig pihenés közben megy végre a legkönnyebben. A pihenés a tudás elmélyüléséhez, mint például az olvasás és az írás éppen olyan fontos, mint a gyakorlás. Az a gyerek, aki egész nyáron gyakorolt szeptemberben ügyesebbnek mutatkozik, a nyarat végig pihenő pedig úgy tűnik mindent elfelejtett. Mindez októberre letisztul: a nyarat végig pihenőnek minden eszébe jut, még az is könnyen megy a mi a szünidő előtt nem ment. A pihenés helyett tanuló gyermek pedig októberre elfárad és unni fogja a tanulást.

Legyen minél több közösen eltöltött idő

Napjainkban az iskolarendszer igen gyors tempót diktál év közben és sok gyermek jár emellett különórákra, edzésekre, szakkörökre. Ezek miatt még inkább indokolt a nyári szünetet végig pihenni. Ilyenkor lazíthat, feltöltődhet, élvezheti a semmitevést és a szabadságot. Ez nem kell, hogy a szó szoros értelmében semmitevés legyen: a gyerek nem szigorúan kötelező jelleggel besegíthet a bevásárlásba, főzésbe, autómosásba. A cél a szülőkkel közösen eltöltött idő. A lényeg, hogy a gyermek érezze fontos, amit csinál, elismerik a teljesítményét és figyelmet kap. A derű és nyugalom éppen elegendő a kellemes vakációhoz. Az érzelmi jelenlét, az, hogy a gyermek választ kap a kérdéseire, figyelnek rá kiegyensúlyozottá és magabiztossá teszi.

 Az elegendő alvás is fontos

A könnyedségben, derűsen eltöltött idő pihentet és az alvás is. A nyári szünidő elején érdemes hagyni a gyereket, hogy hosszabban aludhasson, de azért ne szundikálja át a napot. legyen benne valamiféle rendszer. Az éppen ehhez van kedvem dolgokból legyen több, valamiféle keretek között. Töltsünk időt vele, de választhasson: ha nem akar táborba menni akkor ne legyen kötelező és ha a szobában akar olvasni a szabadban játszás helyett, akkor megtehesse. Ha úgy érezzük keveset foglalkozunk a gyermekünk nevelésével, ne most próbáljuk bepótolni minden elmulasztott fegyelmezést.

Vannak gyerekek, akiknek ki sem lehet venni a könyvet a kezéből, egyiket falja a másik után. Az olvasni kevésbé szerető gyermeknek meséljünk, ezzel fejlesztve fantáziáját kreativitását. Ha erőltetjük az olvasását ellenkező hatást érhetünk el vele, még kevésbé fogja a szeretni. Keressünk a számukra izgalmas történeteket, mint például a Harry Potter vagy a Gyűrűk ura, hogy kedvet kapjanak. A nagyobb gyermekek egymásnak is felolvashatnak belőle. A tévé nézést határok között engedjük, különösen tíz év alatti gyermek számára. Ugyanez vonatkozik a számítógép és a mobiltelefon használatra is. Tanítsuk meg a gyermeknek, hogy ezek használati tárgyak és arra is, hogy ne a gép uralkodjon felettük. A legjobb megoldás, ha együtt választunk a gyermekkel közösen nézzük meg. Így felteheti a kérdéseit a műsorral kapcsolatosan, ha vannak. Beszélgessünk a gyerekkel, bátorítsuk, hogy tegye fel a kérdéseit. A keveset mozgó és keveset beszélő gyermekek között több a beszédhibás, mert a beszédfejlődés alapja a mozgás.

 A szülőnek is jár a pihenés

A nyár a szülő számára is a pihenés időszaka. Nem kell a gyerek számára folyamatosan programokat szervezni. Igazán szép és kellemes akkor tud lenni a nyár, ha mindenki szabadságként éli meg. Ma ezt nagyon nehéz megvalósítani, mivel a szülőknek kevés a szabadsága és a nagymamához sincs módja minden gyermeknek elutazni a nyári szünet idejére. Az elmúlt évtizedekben amikor több nemzedék élt együtt a gyermek számára volt minta, társaság: nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, nem kizárólag a szülőkre hárult a gyermek nevelése, felügyelete és szórakoztatása. Ez mára megváltozott a szülő a gyermeknek való kiszolgáltatottság miatt ritkán tud pihenni. Erre pedig nagy szükség van. Pihenés nélkül kevés lesz az energia az év többi részében a gyermekre figyelni.

A szünidőt az iskolába induló gyermek számára ne rontsuk el a „majd meglátod, ha iskolás leszel milyen sok feladatod lesz” kezdetű üzenetekkel. Hadd várják az iskolakezdést mint egy új kalandot, a vakáció pedig örömteli izgatott várakozással teljen. A már iskolásnak se kelljen azt éreznie, hogy most is minden nap feladatok várják. Bízzunk meg benne, hogy amikor kell önállóan elvégzi, ami rá tartozik és most csal gondtalanul élvezhesse a szünidőt.

 

Ha egészséges énhatárokkal rendelkezünk, akkor bármilyen helyzetben meg tudjuk védeni magunkat, tudjuk képviselni az érdekeinket, megőrizve a jó közérzetünket, lelki békénket. Ezt a képességet, ahogyan sok minden mást is a szülői házból hozzuk. Aki gyermekként megtanulta, hogy nyíltan elmondhatja, hogy bántja valami, joga van a privát szférához, felnőttként is tudja majd képviselni önmagát. Ha a szülők nem tartották tiszteletben a gyermek határait, nem vették figyelembe a kéréseit, nem hagyták dönteni kis dolgokban sem és megbüntették amikor kiállt magáért, ezzel arra tanították, hogy neki személyes térhez, saját élete, saját teste feletti döntésekhez nincs joga.

A gyenge énhatárok jellemzői

• Az egyén mindenért bocsánatot kér, akkor is, ha mások hibáznak.
• Mindenki kedvében akar járni, miközben aggódik vajon mit gondolnak róla.
• Hagyja, hogy mások hozzá érjenek még akkor is ha kellemetlennek érzi.
• Érzékeny témákat érintő, akár tapintatlan kérdésekre is válaszol, még a nem túl közeli ismerősöknek is.
• Akkor is rá lehet venni a túlórára, amikor nem alkalmas és panaszládának is lehet használni, mert nem mer nemet mondani.
• Konfliktuskerülés jellemző rá, minden helyzetben, mert úgysem meri magát megvédeni és ha ellenkezne még megharagudnának rá.
• Lemond a saját igényeiről, szükségleteiről, ezeket nem is fogalmazza meg, mert önzőségnek, követelőzésnek érzi. Mélyen belül dühös és csalódott, ha nem veszik figyelembe mit szeretne.
• Gyakran tesz szívességeket az ismerősöknek, családtagoknak vagy szomszédnak, de sohasem kap viszonzást, még ha várná sem. A következő alkalommal mégis ismét segít.
• Felelősnek érzi magát mások problémáiért, érzéseiért. Kötelességének érzi, hogy tegyen azért, hogy a másik jobban érezze magát. Ha nem sikerül segíteni, bűntudatot érez.
• Megengedi, hogy mások beleszóljanak az életébe és döntéseket hozzanak helyette. Mit tanuljon, hol dolgozzon, kivel barátkozzon, hol lakjon, milyen frizurát viseljen, mi legyen a hobbija. Hagyja magát rábeszélni olyan dolgokra is, amit nem szeretne és lebeszélni olyanokról amire pedig vágyna. Nem bízik a saját döntési képességében, ezért a mások kéretlen tanácsainak, véleményének elfogadását tartja biztonságosnak.
• A bántalmazó kapcsolatból sem lép ki. Ez lehet kritizáló, kirekesztő munkahelyi környezet, basáskodó főnök vagy nárcisztikus, mérgező pár.

Mit tehet, akire a felsoroltak érvényesek?

Aki felismeri, hogy az énhatárai erősítésre szorulnak, már megtette az első lépést a fejlődés útján. Ahhoz, hogy könnyen sikerélményhez jussunk a témában érdemes kis dolgokkal kezdeni önmagunk képviseletét. Például ne hagyjuk szó nélkül, ha nem szép árut kapunk a zöldségesnél vagy hibásan adnak vissza a pénztárnál. Eleinte kényelmetlen lehet szóvá tenni a nem tetszésünket idegenekkel szemben, de a pozitív tapasztalatok folyamatosan erősebbé tesznek és növekedni fog az önbizalmunk. Egyre inkább éberré válunk majd rá, ha megsértik az énhatárainkat.

Ahhoz, hogy a folyamat gördülékeny legyen és ne sérüljenek a személyes kapcsolataink érdemes szakember, életvezetési tanácsadó segítségét igénybe venni. A folyamat során elemzésre kerülnek azok a helyzetek, ahol gondot okoz megvédeni az énhatárainkat és eszközöket kapunk rá, hogyan kommunikálhatjuk hatékonyan az igényeinket, a másik fél megbántása nélkül. Mindezek eredményeképpen folyamatosan javulnak majd emberi kapcsolataink és felismerjük melyek azok amelyekbe nem érdemes energiát invesztálni, nem érdemes önérvényesítéssel próbálkozni, csupán lezárni érdemes. Önismereti tréning keretében is fejleszhetjük önbizalmunkat.