A boldogság összefügg-e az empátiával

Az empátia az a képesség, amellyel bele tudunk helyezkedni a másik ember helyzetébe, azonosulni tudunk a nézőpontjaival. Ez a személyes boldogság egyik fontos esszenciája. A most fel növekvő generáció ennek nem igazán van birtokában, ami bizonytalanná és elégedetlenné teszi őket, éppen ezért ennek oktatását már kisgyermekkorban érdemes elkezdeni.

Napjainkban kevésbé vagyunk empatikusak?

Kutatások szerint a mostani nemzedék sokkal kevésbé empatikus, mint a 80-as, 90-es évek fiataljai. A növekvő nárcizmus és a csökkenő empátia összefügghet azzal, hogy már a gyermekek és tinédzserek között is meredeken emelkedik a depresszióval és a mentális problémákkal küszködők száma.

Dániában például tanórán iskolai keretek között oktatják az empátiát, ami 6 és 16 éves kor között minden évfolyam számára heti egy órában megbeszélik az adott csoport problémáit. Kiközösítés, egymás bántása vagy bármilyen ellentét terítékre kerül. Megtanulják megbeszélni a problémákat és azt is hogyan hallgassák meg a társukat. A közösség minden éritett álláspontját végig hallgatja, így minden gyermek fontosnak érezheti magát és tudja, hogy az ő véleménye is számít. Az órák, meleg, barátságos légkörben zajlanak.

A boldogság összetett állapot

A boldogság meglehetősen összetett állapot, számos tényező befolyásolja. Arra is sok szülő kíváncsi, hogyan nevelhet boldog gyermeket a családban. Erre számos tényező van hatással.

Az egyik ilyen fontos összetevő az empátia. Az empatikus szülő érezteti a gyermekével, hogy érdekli mi van vele és mellette van bármi is történjen. Ha a gyermek szorong valami miatt vagy szomorú, ezt a szülő is átéli és valódi támogatást nyújt neki. Erőt és szeretet közvetít felé folyamatosan, azt a megnyugtató érzést, hogy bármi történik, könnyen megoldható és együtt leküzdenek minden nehézséget.

Könnyed, játékos attitüd

A másik fontos tényező, amely a boldogságra igen nagy hatással van, a játékosság. A játékos attitűd azt jelenti, hogy a szigorúság vagy idegeskedés helyett laza, vidám hangnemet használunk. ez nem jelent egész napos viccelődést, de az alaphangulat a derű legyen. A játkossággal felül lehet emelkedni a nehézségeken. A játékosság és a humor biztonságot ad a gyermeknek. Az alapvetően derűs szülői magatartás segíti a gyermeket abban, hogy elhiggyék a világ biztonságos hely. A humor a fegyelmezésben is segítség. Az apróbb kihágásokat kezelhetjük könnyedén, amellyel elérhetjük, hogy kisebb lesz a gyermek ellenállása a fegyelmezéssel szemben.

Aki többet szeretne tudni a gyermeke lelkivilágáról, annak nyitottnak kell erre lennie. A gyermek viselkedésének minden esetben van valami mögöttes oka, amit még ő maga sem ismer fel vagy ha igen akkor sem biztos, hogy megosztja ezt a szülőkkel. Szükséges, hogy a gyermek felismerje, hogy a helytelen viselkedése érzékenyen érinti a szülőt, de ez ne harag legyen, hanem inkább szomorúság. A harag ellenállást vált ki belőle, a szomorúság pedig együttérzést. A gyermeknevelés nem könnyű, de ha megértést tapasztal a részünkről a gyermek, akkor ő is hasonló módon fog közeledni társai felé, így empatikus felnőtt válhat belőle.  

Szeretet és elfogadás feltételek nélkül

A feltétel nélküli szeretet és elfogadás elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermek biztonságban érezze magát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ítélet és címkézés nélkül, elfogadjuk a gyermek érzéseit, gondolatait, anélkül, hogy azt jónak vagy rossznak ítélnénk meg. Az érzéseket lehet jogosnak tekinteni, de az ebből eredő helytelen viselkedést nem. A gyermeknek meg kell tanulnia, hogy lehet valamiről negatív véleménye, de ez nem jogosítja fel arra, hogy kárt tegyen bármiben vagy bárkiben. Szülőként törekedjünk arra, hogy sohasem a gyermeket minősítsük, csak a viselkedését.



Kinek van igaza?

Ahány ember annyiféle nézőpont és a saját szemszögéből mindegyik igaz. Ahogy a mondás tartja, mindannyian a hegyre tartunk csak mindenki a maga oldaláról mászik fel. emiatt a célt ahová tartunk is különbözőképpen látjuk. Mi történik akkor, ha a célunk felé vezető úton a másik egy akadályt gördít elénk? Mit tehetünk ilyenkor?

Aki belátja, hogy sokféle nézőpont lehetséges és nem csak a sajátja, ami számít, tehát nem próbája mindenképpen a saját igazát másokra kényszeríteni, az már nyert. Ha van bennünk annyi erő, hogy saját magunk is megállunk a lábunkon akkor is nyertesnek számítunk.

Vannak helyzetek amikor nem tudunk továbblépni

Mégis akadnak olyan helyzetek amikor szükségünk van egy mondatra egy gesztusra, amiből kiderül, hogy a másik fél nem akart megbántani. Mert jó lenne hallani, hogy „sajnálom a történteket” vagy „szerettem volna ott lenni melletted, de képtelen voltam rá” vagy „most már másképp csinálnám” Nemcsak, hogy sokat jelentene, de ha ez nem történik meg, nem tudunk továbblépni.

Hiába haladunk a tudatosság útján és hiába van meg fejben az összes bölcsesség, szükségünk van rá, hogy elhangozzanak azok a bizonyos szavak. Lehet ez jóvátétel, bocsánatkérés egy visszaigazolás.
Mi történik, ha ezt nem kapjuk meg? Mi lehetséges, ha hiába vagyunk kedvesek, alázatosak, elfogadóak a másik fél képtelen megtenni amire vágyunk.

A választás a mienk

Ha elfogadjuk, hogy saját magunkkal kapcsolatosan minden választás a mienk. Mi döntünk arról mit teszünk mit nem teszünk, akkor ez igaz a másik féllel kapcsolatosan is. Az ő tetteiről az ő viselkedéséről a szavairól saját maga dönt. Ez hangzatos és szép elv és teljesen igaz, de van, hogy nem tudunk továbblépni egy jóváhagyás vagy egy bocsánatkérés hiánya miatt. előfordul, hogy hónapokig vagy évekig várunk erre.

Az életünk halad előre minden területen kivéve ezen az egyen. Az életünk fonalán van egy csomó amire rámutathatunk, hogy emiatt nem tudunk továbblépni. Már magát a konfliktust feloldottuk mégsem teljes valahogyan a helyzet. Megakadályozhat egy mondat a továbblépésben? Ha elég jól ismerjük magunkat, az erőnket a képességeinket, akkor ez könnyebbé válhat.

Ami számít az a mi reakciónk

Mi történik, ha elhangzik ez a bizonyos mondat, de nem annak a szájából, akitől mi hallani szeretnénk? Mi történik, ha valaki más mondja ki ezt a mondatot és még azt is hozzáteszi: „Hidd el ő is így gondolja, csak képtelen kimondani”. Az ő képtelensége az övé és nem az számít mire képes és mire nem. Ami számít az a mi reakciónk. Azért mi magunk vagyunk a felelősek. Az mirólunk szól. A másik képtelensége pedig őróla, tehát nem indokolt, hogy akadályt képezzünk belőle saját magunk útjába. A legjobb, amit tehetünk, hogy tőle függetlenül megadjuk magunknak a feloldozást és tovább lépünk. Ha ehhez segítséget szeretnénk kérni akár online is megtehetjük

Jófej szülők, mi ezzel a baj?

Miért baj, ha túl jó szülők vagyunk…kérdezhetnénk kételkedve, mert az jó, ha jók vagyunk…inkább a túl jóval van egy kis gond.  Az elég jó anyának lenni kifejezést valószínűleg mindannyian hallottuk már, ami remekül megfogalmazza, hogy szülőként, anyaként egyáltalán nem kell, hogy tökéletesek legyünk. Lényeges, hogy a kisgyermek megkapjon mindent a fejlődéséhez, a tehetsége kibontakoztatásához és ennek része az is, hogy a szülő nem képes a legjobb formáját hozni a nap mind a huszonnégy órájában. Ha elég jó és igyekszik a hibáit a gyerek szükségleteinek figyelembevételével korrigálni az éppen elegendő.

A túlságosan megengedő szülő

A kamaszkorban felbukkanó nehézségekről viszonylag sok szó esik, arról viszont nem nagyon hallani, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha valakinek túl jó fej, túlságosan megengedő szülei vannak. Nem túlféltőek, nem túlságosan engedékenyek vagy gyengekezűek, hanem lazák és fiatalosak, akikkel mindenről lehet beszélni, mégis van tekintélyük. Akikkel kevés a konfliktus, mert nem támasztanak felesleges és nehezen betartható korlátokat, illetve elvárásokat. Megértőek, elfogadóak öltözködésükben, ízlésükben viselkedésükben és az élethez való hozzáállásukban nincsen mély szakadék közöttük és a gyermekeik között. Mi ezzel a baj? Miért kell róla beszélni? Ennek a helyzetnek vannak előnyei, illetve látszatelőnyei, illetve hátrányai a kamasz és a szülők szempontjait egyaránt figyelembe véve.

Minden kamasz rugalmas, jófej szülőket kíván magának, aki engedi kibontakozni az önállóságra való törekvéseit. A baráti körben is elismerést lehet bezsebelni az ilyen ősökkel és minden barát és haver hasonlóra vágyik és ezekkel a megértő szülőkkel örömmel szóba elegyedik a legmorcosabb kamasz is.

Túl rugalmas hozzáállás

A jófej szülőkben az utódaik éppen ezt a rugalmas hozzáállás kritizálják. A kamasz lány az egyébként nagyon csinos anyjára haragszik, ha nem öltözik elég anyukásan a szülői értekezletre. A hasonló zenei ízlésű kamasz és a felmenői között pedig gondot okozhat ki melyik fesztiválon vegyen részt úgy, hogy ne zavarják egymást. ezek mögött a látszólag bagatell problémák mögött a kamaszok családról való leválásának jelensége feszül.

A kamaszkor az autonómiára való törekvés ideje, amikoris nem csupán az identitás kialakulása és a pszichoszexuális fejlődés miatt érdemel nagy figyelmet, hanem mert az önállóság és az énazonosság kialakítása miatt át kell értékelni a tekintélyszemélyekkel való kapcsolatokat. Fontossá válik különbözni a szülőtől, az általa képviselt értékektől. Ez nyilván nem a hozott családi mintáktól való elzárkózást jelent, inkább egy újfajta egyensúly létrehozását a kapott minták, elvárások és az egyéni új tervek alapján. Mint minden csiszolódás ez sem megy konfliktusmentesen, de mi értelme van lázadni a túl rugalmas szülőkkel szemben.

Hiányzik az ütközési lehetőség

A klasszikus tekintélyelvű családokban élő kamaszok számára a túl korlátozó, merev családi minták okoznak gondot, mert minden változtatás büntetést vonhat maga után. Napjainkban számos példa van az ellenkezőjére amikor a kamasz szabadon próbálgathatja a határait, alig ütközik tiltásba A szüleivel baráti viszonyt ápol, mintha nekik megállt volna az idő. Elég nagy a különbség, ha a kamasz lány az anyja szekrényéből csen el egy csinos darabot vagy az anya kér kölcsön a lánya ruháiból elégedetten konstatálva, hogy egy méretet viselnek.  

Ha a szülő megakadályozza az ütközés lehetőségét azzal, hogy nem hoz szabályokat és nem tanúsít ellenállást, azzal a személyiségfejlődés szempontjából kiemelten fontos ütközést akadályozza meg. Ha nincs kinek és nincs miért nekifeszülni okafogyottá válik a lázadás. A túl jófej szülők úgy gondolják megengedhetik maguknak, hogy részt vegyenek a gyermek baráti összejövetelein és beülhetnek csacsogni ezzel indirekt kontrollt gyakorolva felette. Véleményt formálhatnak, ízlést diktálhatnak. Olyan dolgokba tekinthetnek bele, amelyhez nem kellene, hogy közük legyen. Mélyebb önismerettel a helyén kezelhetőkké válhatnak ezek a megoldandók.

A szülőnek nem kell mindenről tudnia

A szülőnek nem kell mindenről tudnia és leginkább nem kell mindennel egyetértenie, amit a tinédzser gondol és tesz. Ha a szülő túlságosan megengedő, nem elvárható, hogy a gyermek szabjon határokat. Bonyolulttá teszi a helyzete, hogy ezzel a szülők nagy népszerűségre tehetnek szert a gyermekük baráti körében. ezzel spontán alakulhat ki haveri társaság, a visszahúzódóbb kamasz körül is a baráti kör hamis illúzióját teremtve meg.

A kamaszok beszámolói alapján ezeket a szülői közeledéseket a gyerekek gyakran betolakodásként élik meg ezzel konfliktust teremtve, bár nem ott, ahol kellene. A szülő nézőpontjából áttekintve a helyzetet a differenciálódás manapság egyáltalán nem könnyű. A családok elvesztették hierarchikus jellegüket, így nehéz felvenni a klasszikus határtartó hozzáállást. a korábban követendő minták megkérdőjeleződtek, hiányoznak a minták és a rítusok. Hogyan legyen a szülő tekintélyt sugárzó amikor minden oldalról azt az üzenetet kapja, maradjon fiatal különben értéktelenné és idejét múlttá válik.

Lényeges szempont, hogy a mostani magyar tinédzserek szülei, valamint az őket nevelő generáció a gyermek és kamaszkorának jelentős részét a szocializmusban töltötte. A rendszerváltás idején fogott családalapításba és lett önálló. Mindeközben új kihívásokkal kellett szembesülnie, új lehetőségek bukkantak fel az életében és teljesen más világban kell, hogy helyt álljon, mint amiben felnőtt és szocializálódott.
Bármilyen nevelői attitűdöt is válasszunk a mérték a döntő.

A lelki egészség fontossága

Önmagunk szeretete és tisztelete megköveteli, hogy a lelki egészségünkre is odafigyeljünk. A környezetünkben megfigyelhetünk olyanokat, akik első ránézésre nagyon jó benyomást keltenek, remekül néznek ki, edzeni járnak, odafigyelnek az étkezésükre és az öltözködésükre. Külsőleg minden rendben lévőnek látszik, a ragyogó külső mögött pedig gyakran folytonos megfelelési kényszer és irreális elvásárok lapulnak. Ez pedig amellett, hogy egészségtelen, hosszú távon nagy károkat képes okozni, mert a külső elvárásoknak való megfelelés rombolja az önbecsülést és porrá zúzza az önbizalmat.

Hogyan lehetünk lelkileg egészségesek?

Bár kimondva talán bonyolultnak tűnhet, elegendő, ha néhány alapvető dologra odafigyelünk. Gondoljuk át, hogyan érezzük magunkat most? Milyen elvárásokat támasztunk magunkkal szemben? Mi az, ami miatt szoktunk szorongani, idegeskedni? Vannak-e olyan régi mintáink, beidegződéseink, amelyek útját állják annak, hogy bátran változtassunk egy számunkra nem kényelmes helyzeten?
Ezek a negatív, destruktív gondolatok bizonytalansághoz, aggodalmaskodáshoz vezethetnek. A lelki egészség összefügg az önismeretünkkel is, amelyet akár tréningen is fejleszthetünk.

Mi is az a mentális egészség?

A lelki egészség vagy egészséges gondolkodásmód annak a megértését jelenti, hogy nem kell hagyni, hogy eluralkodjanak rajtunk a romboló, negatív gondolatok és átvegyék az irányítást. Tekintsünk rájuk inkább úgy, mint az égen futó bárányfelhőkre, jönnek-mennek. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen ki zárjuk a negatív gondolatokat, inkább arra biztat, hogy lépjünk túl rajtuk és sorakoztassunk fel érveket ellenük vagy akár el is fogadhatjuk, hogy negatív gondolataink márpedig vannak. A kételkedés is része az életnek. Ennek az elfogadása része a mentális egészségünknek és a lehetőségeket felmérve tehetünk a rossz érzéseink, a negatív gondolataink ellen.

A lelki egészség fejleszthető

Nyugalom és stresszcsökkentés

A stresszes helyzeteket nem tudjuk elkerülni és nem is feltétlenül ez a célkitűzés. a lényeg inkább az, hogy a legnehezebb helyzetekben is maradjunk realisták és megoldásközpontúak. Ismerjük fel a különbséget a tények és a gondolataink, aggodalmaink között. Ne ragadjunk le az apró részleteknél és főleg ne aggódjuk túl őket.

Tisztánlátás

Vannak helyzetek amikor nagyon nehéz dönteni. elsorakoztatjuk a pro és kontra érveket, de egy idő után ezek is csak bonyolultabbnak láttatják a dolgokat. A helyzet egyre negatívabbnak és egyre félelmetesebbnek tűnik. ilyenkor koncentráljunk a számunkra fontos dolgokra, ne gondoljuk túl. Melyek azok, amelyek valóban fontosak a számunkra és tekintsünk el a többi kevésbé fontos részlettől. Ha hajlandóak vagyunk kettőt hátra lépni és tisztább fejjel tekinteni a helyzetre csökkeni fog a bizonytalanság és döntésképtelenség.

Együttérzés és elfogadás

Ezeket elsősorban saját magunk számára adjuk meg. Hiába vagyunk együttérzőek másokkal, ha saját magunkkal nem bánunk jól. Ha állandóan másokkal hasonlítgatjuk össze magunkat megkérdőjelezve a képességeinket, azzal felesleges terheket akasztunk a nyakunkba és szabotáljuk a sikereinket. A felesleges aggódással nagyon sok energiát pazarolunk el és nem marad arra, hogy valóban éljük az életünket, új dolgokba kezdjünk bele és fejlődjünk.

Koncentráció

Fontos összetevője a lelki egészségnek a koncentráció. Rohanó világunkban minden pillanatban történik valami, ami elvonja a figyelmünket attól, amit éppen csinálunk. A közösségi médiának is nagy szerepe van ebben, azzal. hogy a lemaradtam valamiről érzést kelt bennünk, ha nem vagyunk elérhetőek minden pillanatban. A lelki egészség egyik fontos összetevője, hogy megadjuk a lehetőséget magunknak arra, hogy egyetlen dologra koncentráljunk. Ezzel bele tudjuk tenni azt az energiát, ami a sikerhez vezető úthoz vezet. Amikor nagyon kell koncentrálnunk valamire, akkor próbáljuk meg minimalizálni a zavaró dolgokat. Némítsuk le vagy kapcsoljuk ki a telefonunkat és minden figyelmünket az adott dologra fókuszáljuk.

Bátorság, kockázatvállalás

A bátorság nem az, amikor úgy kezdünk bele valamibe, hogy biztosak vagyunk a pozitív végkimenetelben. sokkal inkább az, amikor akkor is belekezdünk amikor tele vagyunk kétellyel. Akkor is bátorságról teszünk tanúbizonyságot amikor az egyszeri nagy dobás helyett sok kicsi lépést teszünk meg a kitűzött célunk érdekében. Mint ahogyan a ház felépül téglánkként, úgy építjük fel az önbizalmunkat a lelki egészségünket.

Ezért nehéz a változás

A változásban sokféle érzelem van. Megbújik benne valami bizsergető újdonság a titokzatosság aranyporával meghintve. Bele lehet merülni ebbe az érzésbe, ami képes magával ragadni, hiszen a változás szó hallatán arra asszociálunk, amin változtatni szeretnénk és ennek már előre örülünk. A változás hatására nehézkes, régi helyét átveszi végre valami friss, új és könnyed.

A múlt elengedése is a változás része

Van a változásnak másik oldala is, ami a szédítő sebességű változást megtorpanásra kényszeríti és a ez a nehezebben kivitelezhető része. A változásban sokkal több minden van, mint amit első ránézésre gondolunk. Benne van például a múlt elengedése. A változás egyfajta mozgásban levést, dinamizmust jelent. Valami volt eddig és helyette most valami más lesz. Az új dolog megszületéséhez a régit el kell, hogy engedjük, ami egyáltalán nem olyan könnyű és emellett még szelektálást is igényel.

Meg kell határoznunk:

  • Pontosan min is akarunk változtatni?
  • Milyen irányba változzon ez az adott dolog?

Ezeket nem is olyan könnyű meghatározni.

A változás magával hozza az önvizsgálat kérdését is. Az átértékelés során szembe kell nézni azzal is hogy van amit eddig esetleg rosszul csináltunk. Másképpen kell reagálni, mint ahogyan eddig tettük. Ezzel gyakorlatilag ítéletet hozunk saját magunk és a tetteink fölött. Fontos, hogy ha az az ítélet születik, hogy „igen, valóban rosszul csináltam” akkor ne merüljünk el az önostorozás és hibáztatás mocsarába. Inkább merítsünk erőt belőle, ami segít tovább haladni a változás felé.

A változásnak tettekben is meg kell nyilvánulnia

Annak beismerése, hogy hibáztunk jó dolog, de ez csupán annyit jelent, hogy az akkori tudásunkkal ennyit tudtunk csinálni, ezt tudtuk választani. Ha korábban felismerjük, hogy ez így nem volt helyes akkor korábban választottunk volna mást. Örüljünk, hogy végre eljutottunk erre a pontra és most már tudjuk jobban csinálni, mint eddig. Ebből következik, hogy ezentúl másképp kell reagálnunk, mint ahogyan eddig tettük. Itt már valóban energiát kell beletennünk és ez egyáltalán nem megy mindig könnyen, hiszen már tettekben kell, hogy megnyilvánuljon a változás.

Ha megváltozunk olyanokat fogunk tenni, amit eddig még nem tettünk és talán olyat is amit eddig elítéltünk és nem értettünk egyet vele, de már megváltoztattuk róla nézőpontunkat. Talán van olyan dolog is amin eddig felháborodtunk vagy közömbösek voltunk iránta, most mégis megváltozott a véleményünk róla. Talán nem is a saját ítéletünk volt az eddigi. az is lehet, hogy csupán másoltuk a szüleinkét vagy valaki másét.

Az egész rendszert érinti

Ha egy ponton sikerül változtatni, akár holisztikus szemléletben az egész rendszer meg fog változni, hiszen, ha egy elem megváltozik akkor az egészet újra kell értelmezni. A gondolkodásunkat teljes egészében újra kell huzalozni. Ehhez nagyfokú önismeretre van szükség, amelyet akár tréning formájában is fejleszthetünk.

Mindezeken elgondolkodva valódi válaszokat kaphatunk a kérdésre, hogy csak vágyunk a változásra, beszélünk róla vagy hajlandóak vagyunk tenni is érte, hiszen ez egy cselekvő valóság, ahol a tettek mezejére lépve tudjuk bizonyítani az elkötelezettségünket, bármiről is legyen szó. Ha a szándékot tettekre váltjuk olyan erőtartalékokra bukkanhatunk önmagunkban, amelyről talán nem is sejtettük, hogy rendelkezünk vele.

Az önismeret fontos a sikerhez vezető úton

Az önismeret egy olyan önmagunkra irányuló lelki folyamat, amely során rálátunk a személyiségünk sokszínűségére, értékeire és arra is mely területeken érdemes fejlődnünk. Megismerjük személyiségünk tulajdonságait, képességeinket, szándékainkat, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek működését.

Az önismeret és az önbecsülés összefüggenek

Az önismerethez kapcsolódik még az önbecsülés is, ami az önmagunk elfogadása, az erősségeink felismerése és elismerése, az énkép pedig az önmagunkról alkotott kép összességében. Az önmagunk megismerésének útján haladva ezek alkotják az önismeretünk építőköveit. A személyiségfejlődésünkhöz elengedhetetlen, hogy a valóság és a saját magunkról alkotott kép minél jobban közelítse egymást, mert ha ez nem valósul meg akkor alulértékelhetjük magunkat és a képességeinket, emellett pedig a lehetőségeinket sem látjuk meg. Sőt akár azt gondolhatjuk, hogy érdemtelenek vagyunk a jó dolgokra, mert azok csak másoknak járnak. A hibás önismeret a célkitűzéseinket is leblokkolja, mert nehezen tudunk olyan célt kitűzni, ami ténylegesen elérhető a számunkra. Aki alulértékeli önmagát az mindig kisebb célokat tűz ki, mint amire a képességei egyébként predesztinálnák. Akár önismereti tréning keretében szakember segítségét igénybe véve is fejleszthető a személyiségünk, önismeretünk.

A hibás önértékelés gondot okozhat

Ritkábban de előfordul, hogy túlértékeljük magunkat ez esetben szomorúan kell megtapasztalnunk a várt eredmény elmaradását. A tehetségkutatók válogatóin erre láthatunk vicces példákat is. Az ilyen helyeken mindig felbukkannak az önjelölt sztárok, akik nem látják reálisan a képességeiket.

Önmagunk megismeréséhez mindig szükség van őszinteségre, hogy azokra a tulajdonságainkra is rálássunk, amelyek felismerése fájdalmas lehet. Az önismereti folyamatot ideális esetben önelfogadás kíséri. Összefoglalva az önismeret arra ad választ, hogy ki vagyok én és milyen vagyok. Az egyén rálát a saját személyisége összetevőire, határaira és lehetőségeire, viselkedésének mozgatórugóira, motivációira képessé válva arra, hogy helyesen ítélje meg a saját szerepét és hatását az emberi kapcsolataiban.

 Az önismeret különböző megvalósulási szintjei:

Az első szint az adottságokkal és a képességekkel kapcsolatos. A tudásunk, akaraterőnk, érdeklődési köreink, felkészültségünk, megszerzett ismereteink a kudarcok elviselésével kapcsolatos viselkedésünk, mind idetartozik.

A második szint mélyebb történeti szintet jelent, a ránk korábban, például a gyermekkorunkban ható élményekkel függ össze. Mindezek az élmények el vannak raktározódva a tudatalattinkban és észrevétlenül befolyásolhatják a jelenlegi működéseinket, törekvéseinket, érzéseinket, szándékainkat, valamint a viselkedésünket. Ez azzal is összefüggésben van, hogy a jelenlegi cselekedeteinknél el tudjuk-e érni a kitűzött céljainkat.

A harmadik szint az önismeret társas szintje és azt mutatja meg, hogyan tudunk megfelelni a társas szerepeinkben velünk szemben támasztott követelményeknek, elvárásoknak. Milyennek látnak minket mások és ez mekkora mértékben egyezik a saját magunkról alkotott képpel. Az énideál az elképelés arról amilyenek szeretnénk lenni. Azok a vágyott tulajdonságok, amelyeket csodálunk ás vágyunk, hogy birtokoljuk őket, vágyunk olyanná válni. Fontos, hogy az énideál és az énkép között minél kisebb legyen a különbség, mert minél inkább közelíti egymást ez a kettő, annál egészségesebb önbizalommal rendelkezünk.

E lehet-e válni egyoldalúan?

Amikor már nincsenek közös életcélok, az élet különböző irányokba sodorja a pár tagjait, a kapcsolatból hiányzik a tűz és csak a megszokás hatalma működteti a rendszert felmerül a válás gondolata. A legtöbben hosszan hordozzák magukban ezeket a negatív érzéseket reménykedve benne, hogy valami majd változik és általában hosszú sok rossz érzést okozó út vezet a kapcsolat teljes megromlásához. Ezzel együtt számos esetben előfordul, hogy az egyik félben fel sem merült a válás gondolata és megrökönyödve tapasztalja, hogy a párja mégis ezt fontolgatja.

A házasság gyakran megmenthető

Ilyenkor a nagy megrázkódtatás hatására elkezdenek keményen dolgozni a házasságuk megmentéséért. Jelentős részük szakember segítségével sikeresen megoldja a problémákat, mégis előfordulnak olyan esetek amikor a másik fél már visszafordíthatatlanul elkötelezte magát a válás iránt.

A megszokás, az, hogy természetesnek vesszük a párunk jelenlétét és már nem dolgozunk a kapcsolaton, hogy a társunk minél boldogabb legyen velünk, a legnagyobb hőfokon izzó szerelemből született házasságot is ellaposíthatja. A felek arra eszmélnek ebben a helyzetben, hogy a közös életüknek csupán tartozékai különböző leosztott feladatokkal. Ilyenkor a házastárs nem partner, inkább a jelzáloghitel fele, a konyhai mindenes és/vagy a ház és a kert karbantartója, a sofőr, aki hozza viszi a gyerekeket és megfőzi a vacsorát, biztosítja a tiszta ruhát és házat. A gond ott szokott kezdődni amikor a történet valamelyik szereplője elégedetlen a szerepkörével, de a pár másik tagja nem támogatja a válást. Ilyenkor kérhetjük válási mediátor segítségét.

El lehet-e válni egyoldalúan?

Első körben azt kell átgondolni vannak-e még tartalékok a kapcsolatban, legalább annyi, hogy független szakember segítségével tisztán rálássunk a megoldásokra. Ez lehet szexuálpszichológus, életvezetési tanácsadó, mediátor, coach, de semmiképpen sem a barátunk/barátnőnk legyen, mert ő a mi pártunkon állva nem segíti a tisztánlátást ebben a bonyolult helyzetben. Ha erre már nincs esély akkor nem marad más hátra, mint a válás még akkor is, ha az egyik fél ezt nem akarja.

A házasság felbontását a bíróságon kell kérelmezni, ezt bármelyik fél benyújthatja. Erről a másik fél értesítést kap, amire harminc napon belül reagálhat. Ha úgy látja, hogy még helyreállítható a kapcsolat akkor nem lehet szó közös megegyezésről. Ez esetben tényállásos bontóper zajlik majd, ahol feltárásra kerülnek a házasság megromlásához vezető okok. Ezek alapján, ha a bíróság úgy látja, hogy a kapcsolat helyrehozhatatlan akkor felbontaja a házasságot. Ez egy hosszabb folyamat, amely több tárgyalásból áll és tanúk is meghallgatásra kerülnek, beleértve a gyerekeket is.

Kiskorú gyermek esetén mediátorra van szükség

Ha a válni készülőknek van kiskorú gyermeke akkor mediátor segíti a folyamatot. Ez hivatali keretek között nem annyira kényelmes mert a feleket kötelezi arra, hogy itt és most beszéljék meg a problémákat. Sokkal hatékonyabb lehet egy bíróságon kívüli mediátor, akinek a közreműködésével egy minden érintett számára kedvező és elfogadható egyezség jöhet létre.

Ha a másik fél nem akar elválni a bíróság előbb-utóbb akkor is fogja választani a házastársakat, ha a legfontosabb kérdésekben sikerül dűlőre jutni. Ilyenek a lakáshasználat, vagyonmegosztás, a gyermekek láthatása, gyermektartás esetleg házastársi tartás. Ez a típusú válás a gyakorlatban többnyire a folyamat során magával hozza az addig válni nem akaró fél válási szándékát is. Ha az egyik fél nem akarja a válást akkor mindenképpen az ilyen típusú perekben jártas ügyvéddel érdemes hozzákezdeni a folyamathoz.

Az én reakcióm az én felelősségem

A mindennapokban gyakran kerülünk megoldás után kiáltó stresszes helyzetekbe, ami természetes és valójában nem az számít, ami történik, hanem az mi hogyan reagálunk rá. Az én reakcióm az én felelősségem, a mások reakciója pedig egyedül csak az övék. Ez így elég egyszerűnek hangzik, ám a gyakorlatban nem tud ilyen egyértelmű lenni sajnos.

A nézőpont váltás segíthet

Legtöbbször éppen az bosszant fel minket, amit a partnerünk mond és ahogyan mondja és ezen nem sokat segít, ha tudatosak vagyunk rá, hogy ez az ő felelőssége: attól még bosszantó. A jó hír az, hogy némi nézőpontváltással mégis könnyebbé tehető a helyzet és ezért főleg a saját érdekünkben érdemes tenni. Amikor elkezdünk fekvőtámaszokat csinálni abból is az első néhány a legnehezebb, aztán némi gyakorlás után már könnyebbé válik. Hasonlóan működik a reakcióink tudatos kontrolálása is.   

Saját magunk felett hatalmunk van

Miért van az vajon, hogy ugyanaz az esemény vagy megjegyzés fölött egyikünk csupán elsiklik a másikunk pedig felbosszantja vagy éppen elsírja magát. Az esemény vagy történés hat ránk valahogyan. Ez két tényezőből áll. az egyik én magam vagyok a másik maga a történés. Ezek közül saját magam fölött van hatalmam. Magamat tudom irányítani a történést nem. Tehát magamat van módom változtatni, irányítani, mégpedig azért, hogy nekem magamnak jobb legyen, könnyebb legyen. Mindezt azért, hogy ha egy más alkalommal megtörténik velem ugyanez akkor ne bosszantsam fel magam, ezzel megkönnyítve a saját helyzetemet. Mindezt önismereti tréning keretében is vállalhatjuk.

A helyzet adott, a reakció az enyém

A helyzet adott, a rá adott reakció az enyém. Hogyan viselkedem benne és hogyan viszonyulok hozzá az aza én választásom. ennek van egy tudatos és egy mélyebb szintje. Ha valami nagyon benyomja rajtam a gombot akkor érdemes megvizsgálni vajon mi lapul bennem mélyen eltemetve, ami miatt felbosszantom magam. Van, amit egyedül is sikerül rendbe rakni némi időt és energiát szánva a dologra és van, amihez segítségre van szükségünk. A segítségkérés egyáltalán nem szégyen, sőt nagyon is bátorságra vall, mert aki segítséget kér már szembe nézett azzal, hogy változásra van szükség és hajlandó választani a változást.

Ha felismerjük a helyzetet és azt is meg tudjuk fogalmazni, hogy mi okozza benne gondot a számunkra akkor nyert ügyünk van. Nem kell többé felesleges energiát pazarolni rá, hogy bosszankodjunk miatta, ehelyett mi magunk irányíthatjuk a helyzetet. Bizonyára fogunk vele találkozni ezután is, de már nem fog kibillenteni a nyugalmunkból, sőt a környezetünk is észre fogja venni a változást.

A házassághoz a rossz percek is hozzátartoznak

A párkapcsolatok többsége intenzív érzelmekkel, szenvedélyes szerelemmel kezdődik, majd ez az érzelmi vihar elcsendesedik, ami nem jelenti azt, hogy a felek kevésbé szeretnék egymást, csupán másképp. A szerelemből szeretet lesz, kialakul egyfajta bizalom. A közös életet erre már sokkal biztonságosabb alapozni: bizalomra, elköteleződésre, egymás iránt vállalt felelősségre.

A házasságban nem csak magunkról döntünk

A házasságban nem igazán van helye önzőségnek. A felek a döntések meghozatalakor nem csupán saját magukról döntenek. Minden egyes döntés hatással van a párjuk életére is. Amikor egy döntést meghozunk nem csupán arra kell tekintettel lennünk milyen hatással lesz ránk az eredmény, hanem arra is hogyan befolyásolja ez a párunk életét, sőt adott esetben a gyermekeinkét is. Ilyen lehet például egy izgalmas és jól fizető külföldi munkalehetőség, ami alaposan kifordíthatja a sarkából a család mindennapjait.

Ilyenkor érdemes egymással szembe állítani a várható előnyöket az elkerülhetetlen hátrányokkal, illetve nehézségekkel. Minden érintett számára lesznek előnyök, illetve hátrányok, az a kérdés a felek mennyit hajlandóak ebből vállalni. Attól, hogy a pár tagjai fizikailag távol kerülnek egymástól még maradhatnak egymás számára ugyanolyan fontosak.

A család a biztos háttér

A család a háttérország. A nyugalom, a pihenés szigete. Egymás tisztelete, az egymáshoz való alkalmazkodás képessége, önzetlenség mind jelen kell, hogy legyen a családi rendszer zavartalan működéséhez. Sajnos sokan feladják, mert ilyen, olyan okok miatt nem sikerül létrehozni az egyensúlyt. Nem tud kialakulni a kölcsönös, adok-kapok egyensúlya. Ha felüti a fejét a probléma érdemes szakember segítségét igénybe venni.

A valódi szabadság elfogadni egymás döntéseit. Egyik fél sem akarja korlátozni a másikat. Ezzel jelentős energiát lehet megtakarítani, mert nem fecsérlődik el az egymással szembeni felesleges vitákra. Ezt az energiát olyan dolgokra lehet fordítani, ami építi a kapcsolatot, rombolás helyett. Ezáltal a kapcsolat élhetőbbé, stabilabbá válik. A humor is fontos része a kellemes kapcsolatoknak. Jó, ha tudunk nevetni egymással és adott estben saját magunkon is.

A gyermeknevelésben fektessük le a szbályokat

Mindez a gyereknevelésben is jó alapot adhat és ami elengedhetetlen az az egységes gondolkodás a témában. A gyermekek nagyon éles szemmel és remek ösztönnel érzékelik a réseket a szülők szigorúságnak álcázott engedékenységét és kivétel nélkül minden lehetőséget kihasználnak, hogy előnyösebb pozícióra tegyenek szert. Amennyiben hiányzik az egység sajnos nem titokban tarható előttük. Stabil párkapcsolat estén nem kérdés, hogy a szülők számára a gyermek érdeke az első. Ezzel elkerülhetőek a felesleges csatározások. Szerencsés esetben a béke mindig fontosabb, mint a saját elvárások. Önismereti munkával mindannyian sokat tehetünk a személyiségünk fejlesztéséért, kellemesebbé tételéért.

Képezzünk érzelmi tartalékokat

Két ember együttélésének akár házasság akár élettársi kapcsolat, az alapja az érzelmi és gazdasági közösség. Ezek metszete a család alapja. Sokan sokféle megoldást találnak a gyakorlati kivitelezésre, de az elköteleződés szempontjából a házasság a legkomolyabb intézmény. A statisztika szerint sokan nem választják ezt a fajta teljes elköteleződést.

Tartalékok az életünk minden területén

Anyagi világban élünk, a számlákat fizetni kell, ételt kell tenni az asztalra. Egy előrelátó, a jövőt is tervező, felelősségteljesen gondolkodó pár pénzügyi tartalékot képez. Vannak jobb időszakok amikor gyorsabban gyarapszik a megtakarításunk és van olyan is, amikor stagnál, sőt hozzá kell nyúlni. Van, aki már azt is eredménynek tekinti, ha nullával tudja zárni a havi mérleget. Ahogyan az anyagi javakból tartalékot képezünk éppen úgy szükség van az érzelmi tartalékokra is.

A család biztonságos működéséhez mindkettőből szükség van többletre. Mivel a pénz megléte vagy hiánya egyszerűbben mérhető, hajlamosak vagyunk csak arra koncentrálni. Ha nem fizetjük be a lakáshitelünk aktuális törlesztőrészletét annak súlyos következményei vannak, míg az érzelmek elhanyagolása látszólag legalábbis kezdetben, nem okoz nagy gondot.

A világ változik, de van ami állandó

Változó világban élünk sokféle kapcsolati modellel próbálkozunk, mégis vannak szerep kombinációk, amelyek állandóságot mutatnak. Például az otthon melegének megőrzése továbbra is leginkább a nő feladata. A férfi dolga a biztonság, az anyagiak megteremtése, a védelem a stabilitás. Szerencsés esetben mindkét fél beleinvesztálja a saját részét és eközben a másik felet is támogatja a saját feladatai elvégzésében. Ha ebben sikerül egyensúlyt teremteni, akkor mindkét fél tud töltekezni is. Amíg van érzelmi tartalék a kapcsolatban, van egymásra figyelés és a másik fél véleménye, öröme fontos, addig él a kapcsolat. Ha megbomlik ennek az egyensúlya akkor meginog az építmény és segítség után kiált a kapcsolat.

Ez nem azt jelenti, hogy állandóan méricskélnünk kellene mi magunk vagy a másik fél mennyit tesz bele. Ha mindkét fél beleteszi, amit akkor és ott tud, akkor hosszú távon létrejön az egyensúly. Sajnos előfordul, hogy csak az egyik fél táplálja a kapcsolatot, ami egy idő után szinte biztos, hogy széteséshez fog vezetni, az egyensúly megbomlása miatt.

Az érzelmi tartalékokat könnyen növelhetjük

Az érzelmi tartalékokat pedig egyáltalán nem olyan nehéz növelni. Például egy olyan helyzetben, ahol jó, ott tudatosítani kell, hogy most jó. Ki is lehet mondani. Ezzel erősítjük az összetartást. Ilyenkor töltődnek az érzelmi akkumulátoraink, ami jól jöhet, ha felbukkan egy nehézség, innen lehet visszatölteni. Kis dolgok is lehetnek nagyon jók. Például jó hazamenni a közös otthonunkba egy mezei hétköznapon vagy a közös vasárnapi ebéd is lehet nagyon jó. A közös készülődés egy ünnepre, amelybe a család apraja, nagyja bekapcsolódik tudása és képességei szerint. Jó amikor csak úgy együtt van a család. Közös kirándulás, nagy nevetések.

Adjunk többet, mint ami szükséges

Az is lehet jó, hogy a pár egyik tagja nehéz helyzetben van, elvesztette a munkáját vagy betegek lettek a szülei és a másik támogatja, kitart mellette. A közös alapból, amit együtt építettek ilyenkor ki lehet venni. Érzelmi tartalékot képezünk akkor is amikor egy adott helyzetben többet adunk, mint ami éppen, hogy csak elég. Fontos, hogy mindkét fél tegyen bele ebbe az érzelmi bázisba, az egyenlőtlenség a rendszer felborulásához vezet. A válás gondolatának felmerülése mindig az érzelmi tartalékok elfogyásának egyik fő tünete. Üres lett és nem tudják-akarják feltölteni. Nincs meg az adok-kapok, ezért nem akarnak együtt időt eltölteni és közösen tervezni. Mielőtt a pár tagjai a válás mellett döntenek mindenképpen érdemes megvizsgálni vajon újra lehet-e tölteni a kiürült érzelmi tartalékokat és ha igen akkor hogyan. Egy házasság során van, hogy nem tűnik fel eleinte mennyire eltávolodtak egymástól a felek a hétköznapok sodrásában. Aki már újraépítette egyszer ezt a közös alapot az tudatosan ügyel rá, hogy ha csökkennek a tartalékok módot keressen a megnövelésükre, hiszen tudja, minél jobban elhanyagolódik a téma annál nehezebb lesz a megoldás.

Ha kell, kérjük szakember segítségét

Igazán nehézzé akkor válik egy ilyen helyzet amikor a kiürült tartalék helyére beszivárog egy külső kapcsolat. Ebben az esetben nagyon nehéz megtalálni a közös irányt. Az érzelmi tartalékokat mindig újra lehet tölteni, ha mindkét félben megvan hozz a szándék. Nem a válás a megoldás azokra a felmerülő problémákra, amelyet ez az üres helyzet teremt. Sok esetben neki lehet gyürkőzni újra közös erővel és akár szakember segítségével.