Ezért nehéz a változás

A változásban sokféle érzelem van. Megbújik benne valami bizsergető újdonság a titokzatosság aranyporával meghintve. Bele lehet merülni ebbe az érzésbe, ami képes magával ragadni, hiszen a változás szó hallatán arra asszociálunk, amin változtatni szeretnénk és ennek már előre örülünk. A változás hatására nehézkes, régi helyét átveszi végre valami friss, új és könnyed.

A múlt elengedése is a változás része

Van a változásnak másik oldala is, ami a szédítő sebességű változást megtorpanásra kényszeríti és a ez a nehezebben kivitelezhető része. A változásban sokkal több minden van, mint amit első ránézésre gondolunk. Benne van például a múlt elengedése. A változás egyfajta mozgásban levést, dinamizmust jelent. Valami volt eddig és helyette most valami más lesz. Az új dolog megszületéséhez a régit el kell, hogy engedjük, ami egyáltalán nem olyan könnyű és emellett még szelektálást is igényel.

Meg kell határoznunk:

  • Pontosan min is akarunk változtatni?
  • Milyen irányba változzon ez az adott dolog?

Ezeket nem is olyan könnyű meghatározni.

A változás magával hozza az önvizsgálat kérdését is. Az átértékelés során szembe kell nézni azzal is hogy van amit eddig esetleg rosszul csináltunk. Másképpen kell reagálni, mint ahogyan eddig tettük. Ezzel gyakorlatilag ítéletet hozunk saját magunk és a tetteink fölött. Fontos, hogy ha az az ítélet születik, hogy „igen, valóban rosszul csináltam” akkor ne merüljünk el az önostorozás és hibáztatás mocsarába. Inkább merítsünk erőt belőle, ami segít tovább haladni a változás felé.

A változásnak tettekben is meg kell nyilvánulnia

Annak beismerése, hogy hibáztunk jó dolog, de ez csupán annyit jelent, hogy az akkori tudásunkkal ennyit tudtunk csinálni, ezt tudtuk választani. Ha korábban felismerjük, hogy ez így nem volt helyes akkor korábban választottunk volna mást. Örüljünk, hogy végre eljutottunk erre a pontra és most már tudjuk jobban csinálni, mint eddig. Ebből következik, hogy ezentúl másképp kell reagálnunk, mint ahogyan eddig tettük. Itt már valóban energiát kell beletennünk és ez egyáltalán nem megy mindig könnyen, hiszen már tettekben kell, hogy megnyilvánuljon a változás.

Ha megváltozunk olyanokat fogunk tenni, amit eddig még nem tettünk és talán olyat is amit eddig elítéltünk és nem értettünk egyet vele, de már megváltoztattuk róla nézőpontunkat. Talán van olyan dolog is amin eddig felháborodtunk vagy közömbösek voltunk iránta, most mégis megváltozott a véleményünk róla. Talán nem is a saját ítéletünk volt az eddigi. az is lehet, hogy csupán másoltuk a szüleinkét vagy valaki másét.

Az egész rendszert érinti

Ha egy ponton sikerül változtatni, akár holisztikus szemléletben az egész rendszer meg fog változni, hiszen, ha egy elem megváltozik akkor az egészet újra kell értelmezni. A gondolkodásunkat teljes egészében újra kell huzalozni. Ehhez nagyfokú önismeretre van szükség, amelyet akár tréning formájában is fejleszthetünk.

Mindezeken elgondolkodva valódi válaszokat kaphatunk a kérdésre, hogy csak vágyunk a változásra, beszélünk róla vagy hajlandóak vagyunk tenni is érte, hiszen ez egy cselekvő valóság, ahol a tettek mezejére lépve tudjuk bizonyítani az elkötelezettségünket, bármiről is legyen szó. Ha a szándékot tettekre váltjuk olyan erőtartalékokra bukkanhatunk önmagunkban, amelyről talán nem is sejtettük, hogy rendelkezünk vele.

Az önismeret fontos a sikerhez vezető úton

Az önismeret egy olyan önmagunkra irányuló lelki folyamat, amely során rálátunk a személyiségünk sokszínűségére, értékeire és arra is mely területeken érdemes fejlődnünk. Megismerjük személyiségünk tulajdonságait, képességeinket, szándékainkat, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek működését.

Az önismeret és az önbecsülés összefüggenek

Az önismerethez kapcsolódik még az önbecsülés is, ami az önmagunk elfogadása, az erősségeink felismerése és elismerése, az énkép pedig az önmagunkról alkotott kép összességében. Az önmagunk megismerésének útján haladva ezek alkotják az önismeretünk építőköveit. A személyiségfejlődésünkhöz elengedhetetlen, hogy a valóság és a saját magunkról alkotott kép minél jobban közelítse egymást, mert ha ez nem valósul meg akkor alulértékelhetjük magunkat és a képességeinket, emellett pedig a lehetőségeinket sem látjuk meg. Sőt akár azt gondolhatjuk, hogy érdemtelenek vagyunk a jó dolgokra, mert azok csak másoknak járnak. A hibás önismeret a célkitűzéseinket is leblokkolja, mert nehezen tudunk olyan célt kitűzni, ami ténylegesen elérhető a számunkra. Aki alulértékeli önmagát az mindig kisebb célokat tűz ki, mint amire a képességei egyébként predesztinálnák. Akár önismereti tréning keretében szakember segítségét igénybe véve is fejleszthető a személyiségünk, önismeretünk.

A hibás önértékelés gondot okozhat

Ritkábban de előfordul, hogy túlértékeljük magunkat ez esetben szomorúan kell megtapasztalnunk a várt eredmény elmaradását. A tehetségkutatók válogatóin erre láthatunk vicces példákat is. Az ilyen helyeken mindig felbukkannak az önjelölt sztárok, akik nem látják reálisan a képességeiket.

Önmagunk megismeréséhez mindig szükség van őszinteségre, hogy azokra a tulajdonságainkra is rálássunk, amelyek felismerése fájdalmas lehet. Az önismereti folyamatot ideális esetben önelfogadás kíséri. Összefoglalva az önismeret arra ad választ, hogy ki vagyok én és milyen vagyok. Az egyén rálát a saját személyisége összetevőire, határaira és lehetőségeire, viselkedésének mozgatórugóira, motivációira képessé válva arra, hogy helyesen ítélje meg a saját szerepét és hatását az emberi kapcsolataiban.

 Az önismeret különböző megvalósulási szintjei:

Az első szint az adottságokkal és a képességekkel kapcsolatos. A tudásunk, akaraterőnk, érdeklődési köreink, felkészültségünk, megszerzett ismereteink a kudarcok elviselésével kapcsolatos viselkedésünk, mind idetartozik.

A második szint mélyebb történeti szintet jelent, a ránk korábban, például a gyermekkorunkban ható élményekkel függ össze. Mindezek az élmények el vannak raktározódva a tudatalattinkban és észrevétlenül befolyásolhatják a jelenlegi működéseinket, törekvéseinket, érzéseinket, szándékainkat, valamint a viselkedésünket. Ez azzal is összefüggésben van, hogy a jelenlegi cselekedeteinknél el tudjuk-e érni a kitűzött céljainkat.

A harmadik szint az önismeret társas szintje és azt mutatja meg, hogyan tudunk megfelelni a társas szerepeinkben velünk szemben támasztott követelményeknek, elvárásoknak. Milyennek látnak minket mások és ez mekkora mértékben egyezik a saját magunkról alkotott képpel. Az énideál az elképelés arról amilyenek szeretnénk lenni. Azok a vágyott tulajdonságok, amelyeket csodálunk ás vágyunk, hogy birtokoljuk őket, vágyunk olyanná válni. Fontos, hogy az énideál és az énkép között minél kisebb legyen a különbség, mert minél inkább közelíti egymást ez a kettő, annál egészségesebb önbizalommal rendelkezünk.

E lehet-e válni egyoldalúan?

Amikor már nincsenek közös életcélok, az élet különböző irányokba sodorja a pár tagjait, a kapcsolatból hiányzik a tűz és csak a megszokás hatalma működteti a rendszert felmerül a válás gondolata. A legtöbben hosszan hordozzák magukban ezeket a negatív érzéseket reménykedve benne, hogy valami majd változik és általában hosszú sok rossz érzést okozó út vezet a kapcsolat teljes megromlásához. Ezzel együtt számos esetben előfordul, hogy az egyik félben fel sem merült a válás gondolata és megrökönyödve tapasztalja, hogy a párja mégis ezt fontolgatja.

A házasság gyakran megmenthető

Ilyenkor a nagy megrázkódtatás hatására elkezdenek keményen dolgozni a házasságuk megmentéséért. Jelentős részük szakember segítségével sikeresen megoldja a problémákat, mégis előfordulnak olyan esetek amikor a másik fél már visszafordíthatatlanul elkötelezte magát a válás iránt.

A megszokás, az, hogy természetesnek vesszük a párunk jelenlétét és már nem dolgozunk a kapcsolaton, hogy a társunk minél boldogabb legyen velünk, a legnagyobb hőfokon izzó szerelemből született házasságot is ellaposíthatja. A felek arra eszmélnek ebben a helyzetben, hogy a közös életüknek csupán tartozékai különböző leosztott feladatokkal. Ilyenkor a házastárs nem partner, inkább a jelzáloghitel fele, a konyhai mindenes és/vagy a ház és a kert karbantartója, a sofőr, aki hozza viszi a gyerekeket és megfőzi a vacsorát, biztosítja a tiszta ruhát és házat. A gond ott szokott kezdődni amikor a történet valamelyik szereplője elégedetlen a szerepkörével, de a pár másik tagja nem támogatja a válást. Ilyenkor kérhetjük válási mediátor segítségét.

El lehet-e válni egyoldalúan?

Első körben azt kell átgondolni vannak-e még tartalékok a kapcsolatban, legalább annyi, hogy független szakember segítségével tisztán rálássunk a megoldásokra. Ez lehet szexuálpszichológus, életvezetési tanácsadó, mediátor, coach, de semmiképpen sem a barátunk/barátnőnk legyen, mert ő a mi pártunkon állva nem segíti a tisztánlátást ebben a bonyolult helyzetben. Ha erre már nincs esély akkor nem marad más hátra, mint a válás még akkor is, ha az egyik fél ezt nem akarja.

A házasság felbontását a bíróságon kell kérelmezni, ezt bármelyik fél benyújthatja. Erről a másik fél értesítést kap, amire harminc napon belül reagálhat. Ha úgy látja, hogy még helyreállítható a kapcsolat akkor nem lehet szó közös megegyezésről. Ez esetben tényállásos bontóper zajlik majd, ahol feltárásra kerülnek a házasság megromlásához vezető okok. Ezek alapján, ha a bíróság úgy látja, hogy a kapcsolat helyrehozhatatlan akkor felbontaja a házasságot. Ez egy hosszabb folyamat, amely több tárgyalásból áll és tanúk is meghallgatásra kerülnek, beleértve a gyerekeket is.

Kiskorú gyermek esetén mediátorra van szükség

Ha a válni készülőknek van kiskorú gyermeke akkor mediátor segíti a folyamatot. Ez hivatali keretek között nem annyira kényelmes mert a feleket kötelezi arra, hogy itt és most beszéljék meg a problémákat. Sokkal hatékonyabb lehet egy bíróságon kívüli mediátor, akinek a közreműködésével egy minden érintett számára kedvező és elfogadható egyezség jöhet létre.

Ha a másik fél nem akar elválni a bíróság előbb-utóbb akkor is fogja választani a házastársakat, ha a legfontosabb kérdésekben sikerül dűlőre jutni. Ilyenek a lakáshasználat, vagyonmegosztás, a gyermekek láthatása, gyermektartás esetleg házastársi tartás. Ez a típusú válás a gyakorlatban többnyire a folyamat során magával hozza az addig válni nem akaró fél válási szándékát is. Ha az egyik fél nem akarja a válást akkor mindenképpen az ilyen típusú perekben jártas ügyvéddel érdemes hozzákezdeni a folyamathoz.

Az én reakcióm az én felelősségem

A mindennapokban gyakran kerülünk megoldás után kiáltó stresszes helyzetekbe, ami természetes és valójában nem az számít, ami történik, hanem az mi hogyan reagálunk rá. Az én reakcióm az én felelősségem, a mások reakciója pedig egyedül csak az övék. Ez így elég egyszerűnek hangzik, ám a gyakorlatban nem tud ilyen egyértelmű lenni sajnos.

A nézőpont váltás segíthet

Legtöbbször éppen az bosszant fel minket, amit a partnerünk mond és ahogyan mondja és ezen nem sokat segít, ha tudatosak vagyunk rá, hogy ez az ő felelőssége: attól még bosszantó. A jó hír az, hogy némi nézőpontváltással mégis könnyebbé tehető a helyzet és ezért főleg a saját érdekünkben érdemes tenni. Amikor elkezdünk fekvőtámaszokat csinálni abból is az első néhány a legnehezebb, aztán némi gyakorlás után már könnyebbé válik. Hasonlóan működik a reakcióink tudatos kontrolálása is.   

Saját magunk felett hatalmunk van

Miért van az vajon, hogy ugyanaz az esemény vagy megjegyzés fölött egyikünk csupán elsiklik a másikunk pedig felbosszantja vagy éppen elsírja magát. Az esemény vagy történés hat ránk valahogyan. Ez két tényezőből áll. az egyik én magam vagyok a másik maga a történés. Ezek közül saját magam fölött van hatalmam. Magamat tudom irányítani a történést nem. Tehát magamat van módom változtatni, irányítani, mégpedig azért, hogy nekem magamnak jobb legyen, könnyebb legyen. Mindezt azért, hogy ha egy más alkalommal megtörténik velem ugyanez akkor ne bosszantsam fel magam, ezzel megkönnyítve a saját helyzetemet. Mindezt önismereti tréning keretében is vállalhatjuk.

A helyzet adott, a reakció az enyém

A helyzet adott, a rá adott reakció az enyém. Hogyan viselkedem benne és hogyan viszonyulok hozzá az aza én választásom. ennek van egy tudatos és egy mélyebb szintje. Ha valami nagyon benyomja rajtam a gombot akkor érdemes megvizsgálni vajon mi lapul bennem mélyen eltemetve, ami miatt felbosszantom magam. Van, amit egyedül is sikerül rendbe rakni némi időt és energiát szánva a dologra és van, amihez segítségre van szükségünk. A segítségkérés egyáltalán nem szégyen, sőt nagyon is bátorságra vall, mert aki segítséget kér már szembe nézett azzal, hogy változásra van szükség és hajlandó választani a változást.

Ha felismerjük a helyzetet és azt is meg tudjuk fogalmazni, hogy mi okozza benne gondot a számunkra akkor nyert ügyünk van. Nem kell többé felesleges energiát pazarolni rá, hogy bosszankodjunk miatta, ehelyett mi magunk irányíthatjuk a helyzetet. Bizonyára fogunk vele találkozni ezután is, de már nem fog kibillenteni a nyugalmunkból, sőt a környezetünk is észre fogja venni a változást.

A házassághoz a rossz percek is hozzátartoznak

A párkapcsolatok többsége intenzív érzelmekkel, szenvedélyes szerelemmel kezdődik, majd ez az érzelmi vihar elcsendesedik, ami nem jelenti azt, hogy a felek kevésbé szeretnék egymást, csupán másképp. A szerelemből szeretet lesz, kialakul egyfajta bizalom. A közös életet erre már sokkal biztonságosabb alapozni: bizalomra, elköteleződésre, egymás iránt vállalt felelősségre.

A házasságban nem csak magunkról döntünk

A házasságban nem igazán van helye önzőségnek. A felek a döntések meghozatalakor nem csupán saját magukról döntenek. Minden egyes döntés hatással van a párjuk életére is. Amikor egy döntést meghozunk nem csupán arra kell tekintettel lennünk milyen hatással lesz ránk az eredmény, hanem arra is hogyan befolyásolja ez a párunk életét, sőt adott esetben a gyermekeinkét is. Ilyen lehet például egy izgalmas és jól fizető külföldi munkalehetőség, ami alaposan kifordíthatja a sarkából a család mindennapjait.

Ilyenkor érdemes egymással szembe állítani a várható előnyöket az elkerülhetetlen hátrányokkal, illetve nehézségekkel. Minden érintett számára lesznek előnyök, illetve hátrányok, az a kérdés a felek mennyit hajlandóak ebből vállalni. Attól, hogy a pár tagjai fizikailag távol kerülnek egymástól még maradhatnak egymás számára ugyanolyan fontosak.

A család a biztos háttér

A család a háttérország. A nyugalom, a pihenés szigete. Egymás tisztelete, az egymáshoz való alkalmazkodás képessége, önzetlenség mind jelen kell, hogy legyen a családi rendszer zavartalan működéséhez. Sajnos sokan feladják, mert ilyen, olyan okok miatt nem sikerül létrehozni az egyensúlyt. Nem tud kialakulni a kölcsönös, adok-kapok egyensúlya. Ha felüti a fejét a probléma érdemes szakember segítségét igénybe venni.

A valódi szabadság elfogadni egymás döntéseit. Egyik fél sem akarja korlátozni a másikat. Ezzel jelentős energiát lehet megtakarítani, mert nem fecsérlődik el az egymással szembeni felesleges vitákra. Ezt az energiát olyan dolgokra lehet fordítani, ami építi a kapcsolatot, rombolás helyett. Ezáltal a kapcsolat élhetőbbé, stabilabbá válik. A humor is fontos része a kellemes kapcsolatoknak. Jó, ha tudunk nevetni egymással és adott estben saját magunkon is.

A gyermeknevelésben fektessük le a szbályokat

Mindez a gyereknevelésben is jó alapot adhat és ami elengedhetetlen az az egységes gondolkodás a témában. A gyermekek nagyon éles szemmel és remek ösztönnel érzékelik a réseket a szülők szigorúságnak álcázott engedékenységét és kivétel nélkül minden lehetőséget kihasználnak, hogy előnyösebb pozícióra tegyenek szert. Amennyiben hiányzik az egység sajnos nem titokban tarható előttük. Stabil párkapcsolat estén nem kérdés, hogy a szülők számára a gyermek érdeke az első. Ezzel elkerülhetőek a felesleges csatározások. Szerencsés esetben a béke mindig fontosabb, mint a saját elvárások. Önismereti munkával mindannyian sokat tehetünk a személyiségünk fejlesztéséért, kellemesebbé tételéért.

Képezzünk érzelmi tartalékokat

Két ember együttélésének akár házasság akár élettársi kapcsolat, az alapja az érzelmi és gazdasági közösség. Ezek metszete a család alapja. Sokan sokféle megoldást találnak a gyakorlati kivitelezésre, de az elköteleződés szempontjából a házasság a legkomolyabb intézmény. A statisztika szerint sokan nem választják ezt a fajta teljes elköteleződést.

Tartalékok az életünk minden területén

Anyagi világban élünk, a számlákat fizetni kell, ételt kell tenni az asztalra. Egy előrelátó, a jövőt is tervező, felelősségteljesen gondolkodó pár pénzügyi tartalékot képez. Vannak jobb időszakok amikor gyorsabban gyarapszik a megtakarításunk és van olyan is, amikor stagnál, sőt hozzá kell nyúlni. Van, aki már azt is eredménynek tekinti, ha nullával tudja zárni a havi mérleget. Ahogyan az anyagi javakból tartalékot képezünk éppen úgy szükség van az érzelmi tartalékokra is.

A család biztonságos működéséhez mindkettőből szükség van többletre. Mivel a pénz megléte vagy hiánya egyszerűbben mérhető, hajlamosak vagyunk csak arra koncentrálni. Ha nem fizetjük be a lakáshitelünk aktuális törlesztőrészletét annak súlyos következményei vannak, míg az érzelmek elhanyagolása látszólag legalábbis kezdetben, nem okoz nagy gondot.

A világ változik, de van ami állandó

Változó világban élünk sokféle kapcsolati modellel próbálkozunk, mégis vannak szerep kombinációk, amelyek állandóságot mutatnak. Például az otthon melegének megőrzése továbbra is leginkább a nő feladata. A férfi dolga a biztonság, az anyagiak megteremtése, a védelem a stabilitás. Szerencsés esetben mindkét fél beleinvesztálja a saját részét és eközben a másik felet is támogatja a saját feladatai elvégzésében. Ha ebben sikerül egyensúlyt teremteni, akkor mindkét fél tud töltekezni is. Amíg van érzelmi tartalék a kapcsolatban, van egymásra figyelés és a másik fél véleménye, öröme fontos, addig él a kapcsolat. Ha megbomlik ennek az egyensúlya akkor meginog az építmény és segítség után kiált a kapcsolat.

Ez nem azt jelenti, hogy állandóan méricskélnünk kellene mi magunk vagy a másik fél mennyit tesz bele. Ha mindkét fél beleteszi, amit akkor és ott tud, akkor hosszú távon létrejön az egyensúly. Sajnos előfordul, hogy csak az egyik fél táplálja a kapcsolatot, ami egy idő után szinte biztos, hogy széteséshez fog vezetni, az egyensúly megbomlása miatt.

Az érzelmi tartalékokat könnyen növelhetjük

Az érzelmi tartalékokat pedig egyáltalán nem olyan nehéz növelni. Például egy olyan helyzetben, ahol jó, ott tudatosítani kell, hogy most jó. Ki is lehet mondani. Ezzel erősítjük az összetartást. Ilyenkor töltődnek az érzelmi akkumulátoraink, ami jól jöhet, ha felbukkan egy nehézség, innen lehet visszatölteni. Kis dolgok is lehetnek nagyon jók. Például jó hazamenni a közös otthonunkba egy mezei hétköznapon vagy a közös vasárnapi ebéd is lehet nagyon jó. A közös készülődés egy ünnepre, amelybe a család apraja, nagyja bekapcsolódik tudása és képességei szerint. Jó amikor csak úgy együtt van a család. Közös kirándulás, nagy nevetések.

Adjunk többet, mint ami szükséges

Az is lehet jó, hogy a pár egyik tagja nehéz helyzetben van, elvesztette a munkáját vagy betegek lettek a szülei és a másik támogatja, kitart mellette. A közös alapból, amit együtt építettek ilyenkor ki lehet venni. Érzelmi tartalékot képezünk akkor is amikor egy adott helyzetben többet adunk, mint ami éppen, hogy csak elég. Fontos, hogy mindkét fél tegyen bele ebbe az érzelmi bázisba, az egyenlőtlenség a rendszer felborulásához vezet. A válás gondolatának felmerülése mindig az érzelmi tartalékok elfogyásának egyik fő tünete. Üres lett és nem tudják-akarják feltölteni. Nincs meg az adok-kapok, ezért nem akarnak együtt időt eltölteni és közösen tervezni. Mielőtt a pár tagjai a válás mellett döntenek mindenképpen érdemes megvizsgálni vajon újra lehet-e tölteni a kiürült érzelmi tartalékokat és ha igen akkor hogyan. Egy házasság során van, hogy nem tűnik fel eleinte mennyire eltávolodtak egymástól a felek a hétköznapok sodrásában. Aki már újraépítette egyszer ezt a közös alapot az tudatosan ügyel rá, hogy ha csökkennek a tartalékok módot keressen a megnövelésükre, hiszen tudja, minél jobban elhanyagolódik a téma annál nehezebb lesz a megoldás.

Ha kell, kérjük szakember segítségét

Igazán nehézzé akkor válik egy ilyen helyzet amikor a kiürült tartalék helyére beszivárog egy külső kapcsolat. Ebben az esetben nagyon nehéz megtalálni a közös irányt. Az érzelmi tartalékokat mindig újra lehet tölteni, ha mindkét félben megvan hozz a szándék. Nem a válás a megoldás azokra a felmerülő problémákra, amelyet ez az üres helyzet teremt. Sok esetben neki lehet gyürkőzni újra közös erővel és akár szakember segítségével.

Válás után barátságban

Sajnos tény, hogy napjainkban a házasságok több, mint fele válással végződik. Az ideális az lenne, ha a válás után a házastársak barátok maradnának vagy legalábbis elég jó kapcsolatban, ami még fontosabb lenne, ha közös gyermekért is felelősek. Ez sokak számára nehezen befogadható dolog. Inkább az tűnik természetesnek, hogy innentől kezdve utálni kell egymást.

Felszínre bukkan a valódi személyiség

Azt tartja a mondás és a gyakorlat is igazolja, hogy a valódi személyiségünk egy házasságban váláskor derül ki. Az érzelmileg megterhelő helyzet nem enged több színészkedést, képmutatást, minden eddig takargatott jellemvonásunk felszínre kerül. Aki csupán a saját kényelmes kis nézőpontjait ápolgatta eddig a kapcsolatban és nem volt célja, hogy a párjai is boldog legyen megelégedett a saját igényei teljesülésével, az minden bizonnyal most is csupán a saját igazát fogja keresni. Az érett személyiség pedig keresi a közös pontokat, ahol, ha nem is barátságot, de barátságos légkört lehet fenntartani, egymás igényeit, érdekeit és persze főleg a gyerekekét figyelembe véve lehet döntéseket hozni.

Minden érintett számára kudarcélmény

Egy válás minden érintett számára kudarcélmény, ahol keverednek az érzelmek, az indulatok és az anyagi érdekek. Eddig elhallgatott, elfojtott indulatok törnek utat váratlanul nem támogatva a békés megoldásokat. Ha a pár tagjai erre nem figyelnek tudatosan, csak szabadjára engedik az indulataikat, akkor végérvényesen megromolhat a kapcsolatuk. Ennek sajnos nem ők a valód vesztesei, hanem a közöttük lévő gyerekek, akik mindkét szülőt szeretik és mindkettőjükhöz kötődnek.

Új alapokra kell helyezni a kapcsolatot

Szerencsére egyre több pár ismeri fel, hogy ezzel nem a megfelelő irányba haladnak. E helyett inkább egy barátságos, minden érintett fél érdekeit szolgáló szülőtársi kapcsolattá kell, kellene átalakítani az eddigi házastársi kapcsolatot. Ehhez nem lehet kikerülni a tisztázó beszélgetéseket, ami, ha egyedül nem megy akkor mediátori segítséget igénybe véve. A mediátor segíthet meglátni egymásban ismét a jót, a jószándékot és azt, hogy félre lehet tenni a sérelmeket és meg lehet beszélni minden közös a gyermekekkel kapcsolatos dolgot akár egy kávé mellett békésen. Felszabadító érzés tud lenni minden érintett számára, ha látja, hogy a társa jóindulattal van irányába, nem egy ádáz ellenség, hanem egy támogató barát van az életében, aki nem utolsó sorban a közös gyermek (gyermekek) édesanyja vagy édesapja.

Tudatos válás, tudatos újrakezdés

A tudatos újrakezdéshez való úton az első lépés a tudatos válás. Őszintén szembenézve a válásunk okaival, azzal, hogy mi magunk hol és miben mulasztottunk vállalva mindenért a felelősséget. Nyilván egyszerűbb mindenért a másik felet hibáztatni, de ez esetben a tanulság levonása és az ez alapján létrejövő személyiség béli fejlődés elmarad és a következő kapcsolatunkban ugyan ezeket a hibákat fogjuk elkövetni.

Nagyon fontos a nagyvonalúság és a tisztelet a másik felé még akkor is, ha nem talál viszonzásra. A kedves, nagylelkű gesztusok hatással vannak az indulatok által vezérelt másik félre is, aki előbb vagy utóbb meg fog szelídülni. Ha a hibáinkból tanulva, tiszta lelkiismerettel és a másik felet tisztelve zárjuk le az életünknek ezt a szakaszát akkor tudunk újat építeni, egy másik, boldogabb életszakaszba lépni. Nem kell mindezt egyedül segítség nélkül végig vinni. Kérjük válási mediátor segítségét ha úgy érezzük szükség van egy külső pártatlan segítőre a folyamatban.

Változtatni nem mindig könnyű

A változás az életünk része akkor is, amikor nem választjuk és vannak helyzetek amikor tisztán látjuk a változás szükségességét és mégsem teszünk érte semmit. Van, hogy változtatni szeretnénk, de nem tudjuk hogyan is kezdjünk hozzá. Ilyenkor érdemes pszichológus szakember segítségét kérni.

Van, hogy a fogadalmainkat nem sikerül betartanunk vagy egy-egy rossz szokás leépítésével vagy egy új jó szokás kialakításával. Ilyenkor szembesülünk vele, hogy egy-egy szokásunkat megváltoztatni egyáltalán nem könnyű és ha sikerül, akkor a fenntartásába is energiát kell, hogy fektessünk.

A kutatókat is régóta foglalkoztatja a kérdés amire válaszul Prochaska és DiClemente megalkotta a viselkedésváltozás transzteoretikus modelljét. Ez az integratív, folyamatorientált modell azért alkalmazható sikeresen a viselkedésváltozás megértésére, mert mindannyiunkra érvényes.

A legfontosabb a motiváció

Legfőbb alkotórésze a motiváció és több szakaszból épül fel. Az első szakaszban a személy még motiválatlan a változtatásra. Ahogyan az előnyök és hátrányok aránya változik, úgy növekszik a változtatásra való hajlandósága.

  1. Ez pont jó így ahogy van. Itt még nem merül fel a változtatási szándék. Az adott szokás előnyeit élvezzük.
  2. A töprengési szakaszban elkezd motoszkálni bennünk, hogy talán mégsem jó ahogy van. Egyre tisztábban látjuk az adott dolog hátrányait, az előnyei mellett. A hátrányok ebben a fázisban elkezdenek túlsúlyba kerülni.
  3. A z előkészület szakaszában a hogyan-ra helyeződik a hangsúly. Megjelenik a hit, ami fokozza a kompetencia érzését. Felmérjük és eltervezzük a változást elősegítő szükséges lépéseket, a lehetőségeinket. Elköteleződünk a változás mellett. Ebben a szakaszban előfordulhatnak visszaesések, ami a változás gyakori és természetes velejárója. 
  4. A cselekvési szakaszban konkrét lépéseket teszünk a változás érdekében. Fontos, hogy ilyenkor megerősítést kapjunk a környezetünktől és még inkább támogató a folyamatra nézve, ha jutalmat is kapunk. Ezzel elősegítjük a további cselekvést és a fenntartást is megalapozzuk.
  5. A következő szakaszban már nem csupán az új szokás kialakításán kell, hogy fáradozzunk, de az eddig elért eredmények fenntartására ügyelnünk kell. A hat hónapon túli változás eredményeként jelentősen megnő a személy önbizalma, ami tovább erősíti az új szokás fenntartását.
  6. Az utolsó szakaszban már elmondhatjuk, hogy lezajlott a viselkedésváltozás. Átélhetjük a meg tudtam valósítani érzését, azt, hogy az irányítás valóban a mi kezünkben van.

A változás egy hosszú folyamat, amelyen haladva akadályokba ütközhetünk. Nem csupán a személyiségünk összetevőitől függ az eredmény. Jelentősen befolyásolja a környezetünk, a szociális támogatottság.

A változást támogató lépések

A komfortzónából való kilépés gyakorlása. A félelem útjában állhat a lehetőségeinknek. Érdemes minél több olyan helyzetbe belemennünk, ami kihívásokat tartogat a számunkra, ezzel erősítve folyamatosan az önbizalmunkat, a kockázat vállaló képeségünket. Például friss jogosítvánnyal a nagy forgalomba kimenni komfortzónából kilépés, de ha sikerrel teljesítjük, az tovább erősíti a vezetéssel kapcsolatos önbizalmunkat. Előbb utóbb el fogunk jutni arra pontra, hogy a vezetés rutinná válik.

Segít, ha a kis lépéseket tudatosítjuk a folyamat során. Az általa elérhető siker segít fenntartani a motivációt és optimistává tesz. A megvalósulást az is segíti, ha minden héten adunk magunknak egy kisebb, könnyen elérhető feladatot, ami a közelebb visz a célunk megvalósulásához.

Társas támogatás: a motivációnk fenntartásában nagy szerepet játszik a hozzánk közel állók támogatása. Ha ők hisznek bennünk az erőt ad ahhoz, hogy mi is jobban higgyünk saját magunkban.

Soha ne adjuk fel

A folyamat során előfordulhat egy-egy hiba vagy kisebb kudarc. Tudatosítsuk magunkban, hogy ezek a folyamat részei és ahelyett, hogy elkeserednénk miattuk inkább keressük meg mit tanulhatunk belőle. Vegyük számba mi vezetett a kudarchoz és hogyan kerülhetjük el a jövőben. Kitől kérhetünk segítséget ehhez vagy mit kell tennünk a hiba elkerüléséhez. Ha egyedül nem megy a változás, akkor kérhetjük pszichológus segítségét is a megoldáshoz.

A múlt elengedése

A múlt elengedése nélkül nehéz előre lépni az életben, ezért nem kerülhetjük meg még akkor sem, ha kényelmes lenne. Aki azt állítja, hogy a múltat elengedni könnyű, az elengedés és a megbocsátás pedig nem nagy dolog, az minden bizonnyal kevés tapasztalattal rendelkezik még a témában.
A múlt elengedése fájdalmas. Fáj elengedni az exünket, feldolgozni a hazugságokat, a szüleink által rajtunk ejtett lelki sebeket, az árulásokat. Ezek az emlékek mélyen bevésődnek és a viselkedésünket észrevétlenül befolyásolják, anélkül, hogy tudatosak lennénk rá. A cél, hogy jól érezzük magunkat a múlt elengedése nélkül nem sikerülhet.  A múlt árnyai képesek a legszebb pillanatainkra is árnyékot vetni, amíg el nem engedjük. A szorongás biztos jele, hogy van még dolgunk elengedés témában.

Az okot kell megszüntetni

A napi pozitív megerősítések fájdalomcsillapító módjára működnek, de a probléma valódi okát nem szüntetik meg. Ami segíthet az a múlttal való szembenézés. Ahhoz, hogy megbékélhessünk a múlttal először szembe kell néznünk vele. Ez egy több lépésből álló folyamat Az eredmény soha nem azonnali.
Amikor eldöntjük, hogy a saját szabad, önálló életünket akarjuk élni, ezzel megváltoztatjuk a belső beállítódásunkat. Ezáltal olyan emberré válhatunk, aki képes elérni az új célokat és méltó a megélésükhöz. Az önismereti utunkon olyan szintre jutunk, ami a sikereink megteremtéséhez, a céljaink eléréséhez szükséges. A belső világunk megváltoztatásával mi magunk is megváltozunk. Más lesz a szemléletünk a gondolkodásmódunk, a reakcióink, ennek hatására pedig a körülöttünk lévő világ is más lesz. Egyre közelebb kerülünk a vágyott élethez.

Tudatosság a kulcs

A tudatosság útján haladva egyre inkább tudatában vagyunk annak, hogy ami a jelenben velünk történik az mindig a mi felelősségünk. A választásainkkal teremtettük vagy éppen azzal, hogy nem választottunk, nem tettünk semmit és csak sodródtunk. A tudatos ember irányítja a gondolkodásmódját, az érzéseit, a kimondott szavait és cselekedeteit, hogy azt teremtse, amit ő akar. Ha ez össze van hangolva a céljaival akkor azok hamar meg tudnak valósulni.

A változás, a folyamatos megújulás, a kitörés a megszokottból vezet el a stabilitáshoz és a bőséghez. Ha megbékélünk a múlttal és tovább lépünk akkor végre megélhetjük a jelent. Felismerhetjük és elengedhetjük a másolt mintáinkat és el is engedhetjük őket. Végre önmagunk lehetünk, letéve a múlt terheit. Megérthetjük a szüleink, nagyszüleink viselkedését is, milyen körülmények és gondolkodás miatt választották az az életet, amit. Megértve őket sokkal könnyebb, elfogadni, megbocsátani, elengedni. Ha abbahagyjuk az ítélkezést mi is felszabadulunk.

Pozitívan tekintsük a jövőnkre

A pozitív jövőkép azt jelenti, hogy vannak céljaink és tudjuk milyen életet akarunk élni. Ez szenvedélyessé és lelkessé teszi a mindennapjainkat. Elfogadóbbá válunk másokkal szemben, akkor is, ha teljesen másképpen gondolkodunk a világ dolgairól. Felismerjük, hogy mások számára nem ugyanaz jelenti az értéket, mint nekünk. Előfordul, hogy megváltozik a barátaink és ismerőseink összetétele. Vannak, akik már nem hozzájárulás az életünkhöz és új emberekhez tudunk kapcsolódni. Akik jelenlétében nem vállalhatjuk önmagunkat kihullanak a rostán.

Nem akarjuk már az időnket megfelelési kényszerekre, hatalmi harcokra, képmutatásra, hazugságokra pazarolni. Az önismereti munka nyomán szabaddá válunk térben időben és gondolkodásban. A vágyaink a teremtéseink minden eddiginél könnyebben megvalósulnak.

Mindez annak köszönhetően, hogy:

  • Rendeztük és lezártuk a múltunkat.
  • Pozitív jövőképet alkottunk.
  • A jelenben, a jelenünkben valóban ott vagyunk.
  • Mindezt őszintén, önazonosan tesszük, önmagunkat felvállalva.
  • Önmagunkért és a tetteinkért felelősséget vállalva.
  • Tudatosan.
  • Szeretettel átitatva, elfogadón és megbocsátóan mások felé.
  • Mindezt asszertíven, váratlan helyzetekben is.

Van élet a válás után?

Egy házasság szétesése minden érintett számára nagy változásokat hoz. A válás egy mélypont, amely érzelmileg nagyon megterhelő és ú tervek kovácsolását igényli a jövőre nézve. A felek a válás során ismerik meg igazán egymást a nagyvonalúság és a kicsinyesség is felerősödik és a résztvevők komoly önismereti munkával néznek szembe.
Az évekkel ezezlőtt tett eskü, amelyben örök hűséget fogadtunk egymásnak, felbomlott. Új élet, új szerepek, új feladatok, megváltozott érzelmek, új barátságok, új izgalmak, új örömök. Ez az óriási változás remek alkalmat kínál az eddigi életünk átértékelésére. A válást ne tekintsük kudarcnak, inkább egy új esélyt lássunk benne valami jobbra, valami tartalmasabbra egy fontos tapasztalattal, amelyet hasznosíthatunk.

Adjunk időt magunknak

Ahhoz, hogy ismét megengedjük magunknak a boldogságot előbb el kell gyászolni a múltat és el kell engedni a bennünket ért sérelmeket. Természetes, ha eleinte tanácstalanok vagyunk. A legtöbb embernek a válás után legalább két év kell mire a válás utáni új élethelyzethez adaptálódik.
Nyerjük vissza az önbizalmunkat és az önbecsülésünket. Hagyjuk abba az önmagunk kisebbé tételét. szabaduljunk meg minden olyan negatív gondolattól, kishitűségtől, ami akadályozza az előrelépést. Engedjük a felszínre törni a bennünk mélyen ott rejlő erőt. Ahhoz, hogy mások higgyenek bennünk először ezt saját magunknak kell, hogy megadjuk.
Minden, ami történik valamilyen nézőpontból előny egy másikból pedig hátrány. Minden szituáció vagy élethelyzet olyan amilyennek mi magunk látjuk. Rajtunk múlik hogyan reagálunk rá, a poharunk félig üres vagy félig tele van. Dolgozzunk rajta, hogy tudatosan pozitívan közelítsük meg a dolgokat.

Hozzuk a legjobb formánkat

Sportoljunk, ha eddig nem tettük, itt az ideje elkezdeni. Öltözzünk csinosan, hozzuk ki magunkból a maximumot, ezzel növelhetjük az önbizalmunkat és teljes fényünkben ragyoghatunk. Senki sem ér annyit, hogy a múlt emlékeibe beragadva a régi sebeken emésztve magunkat keseregjünk. A múlt azért múlt, hogy lezárjuk és a jövővel foglalkozzunk.
Itt az idő új dolgokkal foglalkozni. Az új dolgok tanulása, az új munka mind új szituációkat és új ismertségeket teremtenek, amelyek a fejlődésünket szolgálva gyógyító hatással vannak a lelkünkre is. Szervezzünk programokat a barátainkkal, szórakozzunk, élvezzük a szabadságot. Keressük olyan emberek társaságát, akik építően hatnak ránk. Kérjük olyanok segítségét, akik már túl vannak azon, amin mi éppen átmegyünk. a mások tapasztalataiból nagyon sokat tanulhatunk.

Ne szégyelljünk segítséget kérni

Sokan gondolják magukról, hogy segítség nélkül meg tudják oldani a helyzetet, de mégis választanak segítőtársat az alkoholt, ami nemhogy nem segít, hanem csak ront a helyzetükön. Érdemes időben szakember segítségét kérni, ha szükséges.

Tűzzünk ki új célokat, álmodjunk egy új jövőt magunknak. Az álmok nem fognak megvalósulni maguktól, meg kell majd értük dolgozni, de irányt mutatnak merre menjünk. a kemény munka mindig meghozza a gyümölcsét.

Ami nem működik azt engedjük el. Ami most nehéznek látszik, arról később kiderülhet, hogy jobban nem is alakulhatott volna. A mások véleménye az az övék, azzal nekünk nincsen dolgunk. Nem segít rajtunk, ha másoknak akarunk megfelelni, elég, ha saját magunknak megfelelünk. Addig érezzük igazán nehéznek a helyzetünket amíg ellenállunk a változásnak, ami pedig sok jót hozhat nekünk.

Nem szerencsés azonnal új kapcsolatba bonyolódni

A házasság valódi lezárása nélkül új kapcsolatba bonyolódni kockázatos dolog. A problémák meg oldása nélkül, szeretetéhségből, érzelmi biztonság utáni sóvárgásból új kapcsolatba menekülni nem hoz valódi enyhülést. A problémák ugyanazok maradnak. A kapcsolat kezdetén mindnyájan a pozitivitásokra fókuszálunk és figyelmen kívül hagyjuk a hibákat, amelyek a későbbiekben éppen ezért nagyító alá fognak kerülni. Ahhoz, hogy ugyanazokat a hibákat ne kövessük el személyiségfejlődésre és egészséges önbizalomra van szükség.

Válás után az azonnali új kapcsolat keresése helyett érdemes inkább saját magunkkal törődni, jobban megismerni az erősségeinket és a kapcsolatban elkövetett hibáink alapján levonni a konzekvenciákat. Ahhoz, hogy új kapcsolatot alakíthassunk ki a régit teljesen le kell zárni.

A régi kapcsolatot el kell gyászolni a régi párunk értékeinek elismerésével. Meg kell érteni az ő nézőpontjait és meg kell bocsájtani neki is és saját magunknak is az elkövetett hibákért. Ez segít a továbblépésben.

Egy kapcsolat akkor tekinthető lezártnak, ha:

  • Bármilyen témáról tudnak a felek beszélni anélkül, hogy összevesznének.
  • Nincs szexuális kapcsolat, közös vagyon vagy üzlet, ami kapcsot jelent.
  • A gyerekek nevelése az egyetlen közös pont.

A válás nem egy szégyenfolt

  • A válás tapasztaltabbá, megfontoltabbá tesz.
  • Nyitottabbá válunk a kompromisszumokra.
  • fontosabbá válik a boldogság minthogy mindig igazunk legyen.
  • Ugyanazokat a hibákat már nem követjük el még egyszer. Kreatívan majd elkövetünk másokat, de az már egy másik cikk témája.

 

Válás után új kapcsolat, gyerekkel

Válás után a gyerekeink is új élethelyzetbe kerülnek. Szembesülniük kell azzal, hogy a szüleik már nem élnek együtt egy lakásban és az egyiküket a hétköznapokban nélkülözniük kell. Fontos, hogy éreztessük velük, hogy az irántuk érzett szeretetre ez nem gyakorol semmilyen hatást. Ha a gyermekek biztonságban érzik magukat, ez segít nekik könnyebben elfogadni az új helyzetet. Ha külön-külön ugyan, de boldognak látják a szüleiket, akkor nekik is könnyebb lesz.

A válás után a gyermekek számára jobb, ha egy darabig, legalább néhány hónapig a velük maradt szülő kizárólagos figyelmét élvezik és nem kell rögtön osztozniuk egy új vetélytárssal. Ha ez nem kapják meg könnyen úgy érezhetik, hogy mindkét szülőjüket elveszítették. A gyermekeinknek csak akkor mutassuk be az új párunkat, ha már biztosak vagyunk benne, hogy hosszabb távra tervezünk vele. a gyakori váltások, változások ezen a téren semmilyen életkorban nem szerencsések.
Új életet kezdeni a válás után nem mindig könnyű, de ha adunk időt magunknak a sebek begyógyulásához, akkor a boldogság előbb utóbb kopogtat majd az ajtónkon.