Változtatni nem mindig könnyű

A változás az életünk része akkor is, amikor nem választjuk és vannak helyzetek amikor tisztán látjuk a változás szükségességét és mégsem teszünk érte semmit. Van, hogy változtatni szeretnénk, de nem tudjuk hogyan is kezdjünk hozzá. Ilyenkor érdemes pszichológus szakember segítségét kérni.

Van, hogy a fogadalmainkat nem sikerül betartanunk vagy egy-egy rossz szokás leépítésével vagy egy új jó szokás kialakításával. Ilyenkor szembesülünk vele, hogy egy-egy szokásunkat megváltoztatni egyáltalán nem könnyű és ha sikerül, akkor a fenntartásába is energiát kell, hogy fektessünk.

A kutatókat is régóta foglalkoztatja a kérdés amire válaszul Prochaska és DiClemente megalkotta a viselkedésváltozás transzteoretikus modelljét. Ez az integratív, folyamatorientált modell azért alkalmazható sikeresen a viselkedésváltozás megértésére, mert mindannyiunkra érvényes.

A legfontosabb a motiváció

Legfőbb alkotórésze a motiváció és több szakaszból épül fel. Az első szakaszban a személy még motiválatlan a változtatásra. Ahogyan az előnyök és hátrányok aránya változik, úgy növekszik a változtatásra való hajlandósága.

  1. Ez pont jó így ahogy van. Itt még nem merül fel a változtatási szándék. Az adott szokás előnyeit élvezzük.
  2. A töprengési szakaszban elkezd motoszkálni bennünk, hogy talán mégsem jó ahogy van. Egyre tisztábban látjuk az adott dolog hátrányait, az előnyei mellett. A hátrányok ebben a fázisban elkezdenek túlsúlyba kerülni.
  3. A z előkészület szakaszában a hogyan-ra helyeződik a hangsúly. Megjelenik a hit, ami fokozza a kompetencia érzését. Felmérjük és eltervezzük a változást elősegítő szükséges lépéseket, a lehetőségeinket. Elköteleződünk a változás mellett. Ebben a szakaszban előfordulhatnak visszaesések, ami a változás gyakori és természetes velejárója. 
  4. A cselekvési szakaszban konkrét lépéseket teszünk a változás érdekében. Fontos, hogy ilyenkor megerősítést kapjunk a környezetünktől és még inkább támogató a folyamatra nézve, ha jutalmat is kapunk. Ezzel elősegítjük a további cselekvést és a fenntartást is megalapozzuk.
  5. A következő szakaszban már nem csupán az új szokás kialakításán kell, hogy fáradozzunk, de az eddig elért eredmények fenntartására ügyelnünk kell. A hat hónapon túli változás eredményeként jelentősen megnő a személy önbizalma, ami tovább erősíti az új szokás fenntartását.
  6. Az utolsó szakaszban már elmondhatjuk, hogy lezajlott a viselkedésváltozás. Átélhetjük a meg tudtam valósítani érzését, azt, hogy az irányítás valóban a mi kezünkben van.

A változás egy hosszú folyamat, amelyen haladva akadályokba ütközhetünk. Nem csupán a személyiségünk összetevőitől függ az eredmény. Jelentősen befolyásolja a környezetünk, a szociális támogatottság.

A változást támogató lépések

A komfortzónából való kilépés gyakorlása. A félelem útjában állhat a lehetőségeinknek. Érdemes minél több olyan helyzetbe belemennünk, ami kihívásokat tartogat a számunkra, ezzel erősítve folyamatosan az önbizalmunkat, a kockázat vállaló képeségünket. Például friss jogosítvánnyal a nagy forgalomba kimenni komfortzónából kilépés, de ha sikerrel teljesítjük, az tovább erősíti a vezetéssel kapcsolatos önbizalmunkat. Előbb utóbb el fogunk jutni arra pontra, hogy a vezetés rutinná válik.

Segít, ha a kis lépéseket tudatosítjuk a folyamat során. Az általa elérhető siker segít fenntartani a motivációt és optimistává tesz. A megvalósulást az is segíti, ha minden héten adunk magunknak egy kisebb, könnyen elérhető feladatot, ami a közelebb visz a célunk megvalósulásához.

Társas támogatás: a motivációnk fenntartásában nagy szerepet játszik a hozzánk közel állók támogatása. Ha ők hisznek bennünk az erőt ad ahhoz, hogy mi is jobban higgyünk saját magunkban.

Soha ne adjuk fel

A folyamat során előfordulhat egy-egy hiba vagy kisebb kudarc. Tudatosítsuk magunkban, hogy ezek a folyamat részei és ahelyett, hogy elkeserednénk miattuk inkább keressük meg mit tanulhatunk belőle. Vegyük számba mi vezetett a kudarchoz és hogyan kerülhetjük el a jövőben. Kitől kérhetünk segítséget ehhez vagy mit kell tennünk a hiba elkerüléséhez. Ha egyedül nem megy a változás, akkor kérhetjük pszichológus segítségét is a megoldáshoz.

A múlt elengedése

A múlt elengedése nélkül nehéz előre lépni az életben, ezért nem kerülhetjük meg még akkor sem, ha kényelmes lenne. Aki azt állítja, hogy a múltat elengedni könnyű, az elengedés és a megbocsátás pedig nem nagy dolog, az minden bizonnyal kevés tapasztalattal rendelkezik még a témában.
A múlt elengedése fájdalmas. Fáj elengedni az exünket, feldolgozni a hazugságokat, a szüleink által rajtunk ejtett lelki sebeket, az árulásokat. Ezek az emlékek mélyen bevésődnek és a viselkedésünket észrevétlenül befolyásolják, anélkül, hogy tudatosak lennénk rá. A cél, hogy jól érezzük magunkat a múlt elengedése nélkül nem sikerülhet.  A múlt árnyai képesek a legszebb pillanatainkra is árnyékot vetni, amíg el nem engedjük. A szorongás biztos jele, hogy van még dolgunk elengedés témában.

Az okot kell megszüntetni

A napi pozitív megerősítések fájdalomcsillapító módjára működnek, de a probléma valódi okát nem szüntetik meg. Ami segíthet az a múlttal való szembenézés. Ahhoz, hogy megbékélhessünk a múlttal először szembe kell néznünk vele. Ez egy több lépésből álló folyamat Az eredmény soha nem azonnali.
Amikor eldöntjük, hogy a saját szabad, önálló életünket akarjuk élni, ezzel megváltoztatjuk a belső beállítódásunkat. Ezáltal olyan emberré válhatunk, aki képes elérni az új célokat és méltó a megélésükhöz. Az önismereti utunkon olyan szintre jutunk, ami a sikereink megteremtéséhez, a céljaink eléréséhez szükséges. A belső világunk megváltoztatásával mi magunk is megváltozunk. Más lesz a szemléletünk a gondolkodásmódunk, a reakcióink, ennek hatására pedig a körülöttünk lévő világ is más lesz. Egyre közelebb kerülünk a vágyott élethez.

Tudatosság a kulcs

A tudatosság útján haladva egyre inkább tudatában vagyunk annak, hogy ami a jelenben velünk történik az mindig a mi felelősségünk. A választásainkkal teremtettük vagy éppen azzal, hogy nem választottunk, nem tettünk semmit és csak sodródtunk. A tudatos ember irányítja a gondolkodásmódját, az érzéseit, a kimondott szavait és cselekedeteit, hogy azt teremtse, amit ő akar. Ha ez össze van hangolva a céljaival akkor azok hamar meg tudnak valósulni.

A változás, a folyamatos megújulás, a kitörés a megszokottból vezet el a stabilitáshoz és a bőséghez. Ha megbékélünk a múlttal és tovább lépünk akkor végre megélhetjük a jelent. Felismerhetjük és elengedhetjük a másolt mintáinkat és el is engedhetjük őket. Végre önmagunk lehetünk, letéve a múlt terheit. Megérthetjük a szüleink, nagyszüleink viselkedését is, milyen körülmények és gondolkodás miatt választották az az életet, amit. Megértve őket sokkal könnyebb, elfogadni, megbocsátani, elengedni. Ha abbahagyjuk az ítélkezést mi is felszabadulunk.

Pozitívan tekintsük a jövőnkre

A pozitív jövőkép azt jelenti, hogy vannak céljaink és tudjuk milyen életet akarunk élni. Ez szenvedélyessé és lelkessé teszi a mindennapjainkat. Elfogadóbbá válunk másokkal szemben, akkor is, ha teljesen másképpen gondolkodunk a világ dolgairól. Felismerjük, hogy mások számára nem ugyanaz jelenti az értéket, mint nekünk. Előfordul, hogy megváltozik a barátaink és ismerőseink összetétele. Vannak, akik már nem hozzájárulás az életünkhöz és új emberekhez tudunk kapcsolódni. Akik jelenlétében nem vállalhatjuk önmagunkat kihullanak a rostán.

Nem akarjuk már az időnket megfelelési kényszerekre, hatalmi harcokra, képmutatásra, hazugságokra pazarolni. Az önismereti munka nyomán szabaddá válunk térben időben és gondolkodásban. A vágyaink a teremtéseink minden eddiginél könnyebben megvalósulnak.

Mindez annak köszönhetően, hogy:

  • Rendeztük és lezártuk a múltunkat.
  • Pozitív jövőképet alkottunk.
  • A jelenben, a jelenünkben valóban ott vagyunk.
  • Mindezt őszintén, önazonosan tesszük, önmagunkat felvállalva.
  • Önmagunkért és a tetteinkért felelősséget vállalva.
  • Tudatosan.
  • Szeretettel átitatva, elfogadón és megbocsátóan mások felé.
  • Mindezt asszertíven, váratlan helyzetekben is.

Van élet a válás után?

Egy házasság szétesése minden érintett számára nagy változásokat hoz. A válás egy mélypont, amely érzelmileg nagyon megterhelő és ú tervek kovácsolását igényli a jövőre nézve. A felek a válás során ismerik meg igazán egymást a nagyvonalúság és a kicsinyesség is felerősödik és a résztvevők komoly önismereti munkával néznek szembe.
Az évekkel ezezlőtt tett eskü, amelyben örök hűséget fogadtunk egymásnak, felbomlott. Új élet, új szerepek, új feladatok, megváltozott érzelmek, új barátságok, új izgalmak, új örömök. Ez az óriási változás remek alkalmat kínál az eddigi életünk átértékelésére. A válást ne tekintsük kudarcnak, inkább egy új esélyt lássunk benne valami jobbra, valami tartalmasabbra egy fontos tapasztalattal, amelyet hasznosíthatunk.

Adjunk időt magunknak

Ahhoz, hogy ismét megengedjük magunknak a boldogságot előbb el kell gyászolni a múltat és el kell engedni a bennünket ért sérelmeket. Természetes, ha eleinte tanácstalanok vagyunk. A legtöbb embernek a válás után legalább két év kell mire a válás utáni új élethelyzethez adaptálódik.
Nyerjük vissza az önbizalmunkat és az önbecsülésünket. Hagyjuk abba az önmagunk kisebbé tételét. szabaduljunk meg minden olyan negatív gondolattól, kishitűségtől, ami akadályozza az előrelépést. Engedjük a felszínre törni a bennünk mélyen ott rejlő erőt. Ahhoz, hogy mások higgyenek bennünk először ezt saját magunknak kell, hogy megadjuk.
Minden, ami történik valamilyen nézőpontból előny egy másikból pedig hátrány. Minden szituáció vagy élethelyzet olyan amilyennek mi magunk látjuk. Rajtunk múlik hogyan reagálunk rá, a poharunk félig üres vagy félig tele van. Dolgozzunk rajta, hogy tudatosan pozitívan közelítsük meg a dolgokat.

Hozzuk a legjobb formánkat

Sportoljunk, ha eddig nem tettük, itt az ideje elkezdeni. Öltözzünk csinosan, hozzuk ki magunkból a maximumot, ezzel növelhetjük az önbizalmunkat és teljes fényünkben ragyoghatunk. Senki sem ér annyit, hogy a múlt emlékeibe beragadva a régi sebeken emésztve magunkat keseregjünk. A múlt azért múlt, hogy lezárjuk és a jövővel foglalkozzunk.
Itt az idő új dolgokkal foglalkozni. Az új dolgok tanulása, az új munka mind új szituációkat és új ismertségeket teremtenek, amelyek a fejlődésünket szolgálva gyógyító hatással vannak a lelkünkre is. Szervezzünk programokat a barátainkkal, szórakozzunk, élvezzük a szabadságot. Keressük olyan emberek társaságát, akik építően hatnak ránk. Kérjük olyanok segítségét, akik már túl vannak azon, amin mi éppen átmegyünk. a mások tapasztalataiból nagyon sokat tanulhatunk.

Ne szégyelljünk segítséget kérni

Sokan gondolják magukról, hogy segítség nélkül meg tudják oldani a helyzetet, de mégis választanak segítőtársat az alkoholt, ami nemhogy nem segít, hanem csak ront a helyzetükön. Érdemes időben szakember segítségét kérni, ha szükséges.

Tűzzünk ki új célokat, álmodjunk egy új jövőt magunknak. Az álmok nem fognak megvalósulni maguktól, meg kell majd értük dolgozni, de irányt mutatnak merre menjünk. a kemény munka mindig meghozza a gyümölcsét.

Ami nem működik azt engedjük el. Ami most nehéznek látszik, arról később kiderülhet, hogy jobban nem is alakulhatott volna. A mások véleménye az az övék, azzal nekünk nincsen dolgunk. Nem segít rajtunk, ha másoknak akarunk megfelelni, elég, ha saját magunknak megfelelünk. Addig érezzük igazán nehéznek a helyzetünket amíg ellenállunk a változásnak, ami pedig sok jót hozhat nekünk.

Nem szerencsés azonnal új kapcsolatba bonyolódni

A házasság valódi lezárása nélkül új kapcsolatba bonyolódni kockázatos dolog. A problémák meg oldása nélkül, szeretetéhségből, érzelmi biztonság utáni sóvárgásból új kapcsolatba menekülni nem hoz valódi enyhülést. A problémák ugyanazok maradnak. A kapcsolat kezdetén mindnyájan a pozitivitásokra fókuszálunk és figyelmen kívül hagyjuk a hibákat, amelyek a későbbiekben éppen ezért nagyító alá fognak kerülni. Ahhoz, hogy ugyanazokat a hibákat ne kövessük el személyiségfejlődésre és egészséges önbizalomra van szükség.

Válás után az azonnali új kapcsolat keresése helyett érdemes inkább saját magunkkal törődni, jobban megismerni az erősségeinket és a kapcsolatban elkövetett hibáink alapján levonni a konzekvenciákat. Ahhoz, hogy új kapcsolatot alakíthassunk ki a régit teljesen le kell zárni.

A régi kapcsolatot el kell gyászolni a régi párunk értékeinek elismerésével. Meg kell érteni az ő nézőpontjait és meg kell bocsájtani neki is és saját magunknak is az elkövetett hibákért. Ez segít a továbblépésben.

Egy kapcsolat akkor tekinthető lezártnak, ha:

  • Bármilyen témáról tudnak a felek beszélni anélkül, hogy összevesznének.
  • Nincs szexuális kapcsolat, közös vagyon vagy üzlet, ami kapcsot jelent.
  • A gyerekek nevelése az egyetlen közös pont.

A válás nem egy szégyenfolt

  • A válás tapasztaltabbá, megfontoltabbá tesz.
  • Nyitottabbá válunk a kompromisszumokra.
  • fontosabbá válik a boldogság minthogy mindig igazunk legyen.
  • Ugyanazokat a hibákat már nem követjük el még egyszer. Kreatívan majd elkövetünk másokat, de az már egy másik cikk témája.

 

Válás után új kapcsolat, gyerekkel

Válás után a gyerekeink is új élethelyzetbe kerülnek. Szembesülniük kell azzal, hogy a szüleik már nem élnek együtt egy lakásban és az egyiküket a hétköznapokban nélkülözniük kell. Fontos, hogy éreztessük velük, hogy az irántuk érzett szeretetre ez nem gyakorol semmilyen hatást. Ha a gyermekek biztonságban érzik magukat, ez segít nekik könnyebben elfogadni az új helyzetet. Ha külön-külön ugyan, de boldognak látják a szüleiket, akkor nekik is könnyebb lesz.

A válás után a gyermekek számára jobb, ha egy darabig, legalább néhány hónapig a velük maradt szülő kizárólagos figyelmét élvezik és nem kell rögtön osztozniuk egy új vetélytárssal. Ha ez nem kapják meg könnyen úgy érezhetik, hogy mindkét szülőjüket elveszítették. A gyermekeinknek csak akkor mutassuk be az új párunkat, ha már biztosak vagyunk benne, hogy hosszabb távra tervezünk vele. a gyakori váltások, változások ezen a téren semmilyen életkorban nem szerencsések.
Új életet kezdeni a válás után nem mindig könnyű, de ha adunk időt magunknak a sebek begyógyulásához, akkor a boldogság előbb utóbb kopogtat majd az ajtónkon.

 

 

 

Hagyjuk abba a múlton való aggódást!

Míg az önreflexió határozottan hasznos, sőt nélkülözhetetlen a személyiségfejlődésünk, ezzel szemben a problémákon körbe-körbe járni, rágódni rajtuk káros, mert megoldás helyett tovább növeli a feszültséget bennünk. Újra és újra felidézve az eseményt saját magunkat vádolva azért, amit tettünk vagy mondtunk vagy éppen azért, amit nem tettünk vagy nem mondtunk.

Akár évekkel később is pontosan fel tudunk idézni egy-egy fájdalmas pillanatot valamely esemény kapcsán. Az önmarcangolás komoly gond, amelyet az életünk során mindannyian megtapasztalunk.

Mi a következménye, ha bennragadunk egy negatív eseményben vagy érzelemben?

A negatív gondolkodás ördögi kör, amelyből nehéz kikeveredni. A folyamatos panaszkodás egy idő után rögzül és szinte leküzdhetetlen rossz szokássá válik.

  • Az egyén mindig a negatív dolgokra fókuszál és arról tud csak beszélni.
  • Ezzel károsítja a mentális egészségét: kutatások szerint a negatív gondolkodás, a hibákra, problémákra való koncentrálás depresszióhoz és szorongáshoz vezet. Ha engedjük, hogy a negatív gondolataink uralkodjanak rajtunk, azzal nehezítjük a pszichológiai egészségünk visszanyerését.
  • A negatív gondolkodás következménye lehet, hogy az egyén egészségtelen megküzdési stratégiákhoz nyúl: alkohol, drogok.

Mivel változtathatjuk meg?

A rágódás szokása rögzülhet. Az abbahagyásához elköteleződés és gyakorlás szükséges. Ha sikeresen abba tudjuk hagyni jutalmul jobb közérzetet kaphatunk és az életünk minden területén hatékonyabbá válhatunk.

Ha elég éberek vagyunk fülön csíphetjük milyen helyzetekben kezdünk aggódni és kapaszkodunk újra és újra a fájdalmas emlékekbe. Ezekben a helyzetekben figyeljünk oda tudatosan a gondolatainkra. Minél előbb felismerjük, hogy megint rágódunk a múlton, annál hamarabb abba tudjuk hagyni.

Gondolkodjunk megoldásközpontúan

Gondolkodjunk megoldásközpontúan. Ha csupán ismételgetjük a problémát és ehhez nem társul a megoldások aktív keresése, akkor nem jutunk előrébb. Tekintsük át mit tanulhatunk az adott helyzetből, tudunk-e bármit tenni, amivel megváltoztatjuk. Külső segítséget is igénybe vehetünk ha egyedül nem látjuk a jó irányt.

Szánjunk elegendő időt a megoldásra. Adjunk maguknak napi 20 percet, amelyben megengedjük magunknak, hogy a nehézséget okozó problémákkal foglalkozunk. Ha ezen kívüli időpontban felbukkannak a negatív gondolatok, akkor figyelmeztessük magunkat, hogy ennek megvan a maga ideje. Azzal, hogy konkrét időt jelölünk ki az aggódásra, hatékonyabbá teszi a megoldás megtalálását.

Foglaljuk el magunkat

Tereljük el a gondolatainkat! Foglaljuk el magunkat, valami egészen mással. Töltsünk el időt a barátainkkal vagy sportoljunk. Mindkét tevékenység elősegíti a szerotonin, a boldogsághormon termelődését és segít közelebb kerülni a megoldáshoz.

Legyünk jelen, legyünk a most-ban! Ismerjük meg magunkat minél jobban. Az önismeret segít felismerni a saját értékeinket ezzel növekedhet az önbizalmunk és kevésbé leszünk hajlamosak problémákon rágódni. Keressük tudatosan az örömöket az életben és éljük meg őket. Mindig abból lesz több az életünkben amire a hangsúlyt tesszük. Ha az örömteli dolgokra figyelünk, abból terem majd több az életünkben.

 

 

A nyári szünet a pihenésről szóljon

Néhány évtizeddel ezelőtt a nyári vakáció még valóban gondtalan semmitevést jelentett. A gyerek addig aludt amíg csak jólesett neki. Ha kedve szottyant naphosszat bandázott az utca béli gyerekekkel és senki sem akarta minden percét beosztani. Napjainkban sok szülő hiszi azt, hogy a gyereknek minden percét be kell osztani a nyári szünetben is, hogy ne unatkozzon. A pszichológus szemével ez helytelen: a szünidő arra való, hogy a gyermek pihenjen.

A tanulás tilos!

Vannak nézőpontok, amely szerint a gyereknek nyáron is tanulnia kell, hogy ne jöjjön ki a gyakorlatból és ne felejtsen el mindent szeptemberre. Ez egy óriási vétek a gyermek ellen, mert sokkal nagyobb szüksége van a pihenésre, mint némi extra tudásra. A rendszeres gyakorlás csak zenészek és élsportolók esetében szükséges, de egy nagyobb megterhelés, verseny után ők is kaphatnak néhány hét pihenőt. A gyermek számára ideális szünidő derűs hangulatban zajlik a szülőkkel, minden teljesítmény kényszert mellőzve. A szülőnek nem kell folyton azon erőlködni, hogy boldoggá tegye a gyereket, elég, ha biztonságban és szeretve érzi magát és tudja, hogy számíthat ránk.

A tudás pihenésközben raktározódik el

A vakáció alatti tanulás következménye fáradt gyermek már a tanévkezdéskor, aminek pedig egyenes következménye a gyenge teljesítmény. Az egyes tanulási szakaszok közötti szünet során a tudás elraktározódhat, ez pedig pihenés közben megy végre a legkönnyebben. A pihenés a tudás elmélyüléséhez, mint például az olvasás és az írás éppen olyan fontos, mint a gyakorlás. Az a gyerek, aki egész nyáron gyakorolt szeptemberben ügyesebbnek mutatkozik, a nyarat végig pihenő pedig úgy tűnik mindent elfelejtett. Mindez októberre letisztul: a nyarat végig pihenőnek minden eszébe jut, még az is könnyen megy a mi a szünidő előtt nem ment. A pihenés helyett tanuló gyermek pedig októberre elfárad és unni fogja a tanulást.

Legyen minél több közösen eltöltött idő

Napjainkban az iskolarendszer igen gyors tempót diktál év közben és sok gyermek jár emellett különórákra, edzésekre, szakkörökre. Ezek miatt még inkább indokolt a nyári szünetet végig pihenni. Ilyenkor lazíthat, feltöltődhet, élvezheti a semmitevést és a szabadságot. Ez nem kell, hogy a szó szoros értelmében semmitevés legyen: a gyerek nem szigorúan kötelező jelleggel besegíthet a bevásárlásba, főzésbe, autómosásba. A cél a szülőkkel közösen eltöltött idő. A lényeg, hogy a gyermek érezze fontos, amit csinál, elismerik a teljesítményét és figyelmet kap. A derű és nyugalom éppen elegendő a kellemes vakációhoz. Az érzelmi jelenlét, az, hogy a gyermek választ kap a kérdéseire, figyelnek rá kiegyensúlyozottá és magabiztossá teszi.

 Az elegendő alvás is fontos

A könnyedségben, derűsen eltöltött idő pihentet és az alvás is. A nyári szünidő elején érdemes hagyni a gyereket, hogy hosszabban aludhasson, de azért ne szundikálja át a napot. legyen benne valamiféle rendszer. Az éppen ehhez van kedvem dolgokból legyen több, valamiféle keretek között. Töltsünk időt vele, de választhasson: ha nem akar táborba menni akkor ne legyen kötelező és ha a szobában akar olvasni a szabadban játszás helyett, akkor megtehesse. Ha úgy érezzük keveset foglalkozunk a gyermekünk nevelésével, ne most próbáljuk bepótolni minden elmulasztott fegyelmezést.

Vannak gyerekek, akiknek ki sem lehet venni a könyvet a kezéből, egyiket falja a másik után. Az olvasni kevésbé szerető gyermeknek meséljünk, ezzel fejlesztve fantáziáját kreativitását. Ha erőltetjük az olvasását ellenkező hatást érhetünk el vele, még kevésbé fogja a szeretni. Keressünk a számukra izgalmas történeteket, mint például a Harry Potter vagy a Gyűrűk ura, hogy kedvet kapjanak. A nagyobb gyermekek egymásnak is felolvashatnak belőle. A tévé nézést határok között engedjük, különösen tíz év alatti gyermek számára. Ugyanez vonatkozik a számítógép és a mobiltelefon használatra is. Tanítsuk meg a gyermeknek, hogy ezek használati tárgyak és arra is, hogy ne a gép uralkodjon felettük. A legjobb megoldás, ha együtt választunk a gyermekkel közösen nézzük meg. Így felteheti a kérdéseit a műsorral kapcsolatosan, ha vannak. Beszélgessünk a gyerekkel, bátorítsuk, hogy tegye fel a kérdéseit. A keveset mozgó és keveset beszélő gyermekek között több a beszédhibás, mert a beszédfejlődés alapja a mozgás.

 A szülőnek is jár a pihenés

A nyár a szülő számára is a pihenés időszaka. Nem kell a gyerek számára folyamatosan programokat szervezni. Igazán szép és kellemes akkor tud lenni a nyár, ha mindenki szabadságként éli meg. Ma ezt nagyon nehéz megvalósítani, mivel a szülőknek kevés a szabadsága és a nagymamához sincs módja minden gyermeknek elutazni a nyári szünet idejére. Az elmúlt évtizedekben amikor több nemzedék élt együtt a gyermek számára volt minta, társaság: nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, nem kizárólag a szülőkre hárult a gyermek nevelése, felügyelete és szórakoztatása. Ez mára megváltozott a szülő a gyermeknek való kiszolgáltatottság miatt ritkán tud pihenni. Erre pedig nagy szükség van. Pihenés nélkül kevés lesz az energia az év többi részében a gyermekre figyelni.

A szünidőt az iskolába induló gyermek számára ne rontsuk el a „majd meglátod, ha iskolás leszel milyen sok feladatod lesz” kezdetű üzenetekkel. Hadd várják az iskolakezdést mint egy új kalandot, a vakáció pedig örömteli izgatott várakozással teljen. A már iskolásnak se kelljen azt éreznie, hogy most is minden nap feladatok várják. Bízzunk meg benne, hogy amikor kell önállóan elvégzi, ami rá tartozik és most csal gondtalanul élvezhesse a szünidőt.

 

Az apai elismerés fontossága

Számos apának gondot okoz kapcsolódni a lányával főleg kamaszkorban amikor a pöttöm hercegnőből független nővé válik, pedig az apáknak a kezdetektől óriási szerepük van a lányuk személyiségének alakulásában. Hatással van rá, hogy látja saját magát, mint nőt, mennyire bízik meg a férfiakban és mennyi lesz az önbizalma.

Az apa-lánya kapcsolat különleges

Az apa-lánya kapcsolat egyedi. A legtöbb apa a kényezteti a lányát, aki hamar megtanulja hogyan csavarja az ujja köré. Az apa az első számú férfi minta a lány számára és nagyobb a hatása, mint gondolnánk. Ma már köztudott, hogy az apának éppen olyan nagy szerepe van a gyermek személyiségfejlődésében, mint az anyának és nagyon sok apa kiveszi a részét a gyermek gondozásából a kezdetektől. Az apa érzelmi reakciói nagyon különbözhetnek az anyáétól, ezzel biztosítva a gyermek számára a sokszínűséget.

Az apa a külvilágot képviseli a gyermek életében

A jó apával vannak közös élmények, amelyek a gyermek és a felnőtt számára is tartalmasak és mások, mint amit az anya nyújt. A klasszikus családmodellben az apa a külvilágot képviseli a baba életében az anya pedig a belső érzelmi világot.
Óvodáskorban a kislányok romantikus érzelmekkel fordulnak az apa irányába, rajta keresztül ismerik meg a másik nemet. Ebben a meghatározó időszakban apuci szeme fényeként ragyogva pozitív énképet alakíthatnak ki saját magukról. Később, serdülőkorban igen lényeges az apa hozzáállása a lánya nővé válásához. A tőle érkező megerősítése vagy azok hiánya meghatározó szerepet játszanak a lány önértékelése szempontjából. Az anya véleménye is fontos, de az apa szájából sokkal nagyobb hatású a pozitív és a negatív megerősítés egyaránt. Az apának igen nagy szerepe van a leánygyermek önértékelésének és énképének alakulásában a magabiztosságának fejlődésében. Hatással van a későbbi párkapcsolati választásaira, mennyire bízik a meg a férfiakban. Az általa nyújtott minta alapján a szülei párkapcsolatából tanulja meg a lány mit várhat egy férfitól, egy párkapcsolatban miként alakulnak a női és férfi szerepek.

Felnőve a lány az apai mintát keresi a párkapcsolataiban

Gyakran láthatjuk, hogy ahogyan bánik az apa gyermekkorában a lányával azt a bánásmódot keresi a nő a felnőtt párkapcsolataiban, akkor is, ha ez a bánásmód nélkülözte a kedvességet és a szeretetet. Nem csak az a fontos az apa hogyan bánik a lányával, az is nagyon lényeges hogyan viselkedik az anyjával. Az apa a nőkhöz való viszonyulása döntő módon határoz arról, hogy a lány felnőve milyen kapcsolati mintát követ.

Ha az apa gyermekkorban a lány számára fizikailag vagy érzelmileg nem elérhető, annak gyakran az a következménye, hogy felnőve az apától meg nem kapott biztonságot és szeretet keresi a kapcsolataiban. Minden más, amit az apai jelenléttől kellene megkapnia is sérül: önbizalom, önértékelés, stressztűrés, a teljesítményhez való hozzáállása, a férfiakhoz való és saját nőiességéhez való hozzáállása. Számos érzelmi zavar hátterében ott húzódik az apa hiánya vagy a helytelen apai bánásmód. Az, hogy a szülők válása miatt az apa kevesebb időt tölthet a gyerekeivel nem könnyíti meg a helyzetet, de ha ez minőségi idő akkor nem fog gondot okozni a későbbiekben a lány személyiségfejlődésében.

A szülőkkel való biztonságos támogató kapcsolat önbizalmat ad a gyermeknek

A biztonságos, támogató kapcsolat minden gyermeket magabiztossá tesz. Ezt biztosítani az anya és apa dolga együtt. Az őszinte bizalmas kapcsolat a szülőkkel sok együtt töltött minőségi idővel az a gyermek egész életére hatással van. Megtanulhatja, hogy mondhat nemet, kimondhatja a másoktól eltérő véleményét. Azt is, hogy tisztelettel bánjon másokkal, az anyjával is és egy párkapcsolatban hogyan viszonyulnak egymáshoz a felek, egy nő mit várhat egy férfitól.

Ha a szülők elválnak akkor az is nagyon fontos útmutatás lesz, hogyan lehet ezt kulturáltan rendezni, a sérelmeken, haragon túllépni. Az szülők támogató jelenléte a már felnőtt gyermek életében is mindig fontos marad. Az pedig, hogy a lány felnőttként milyennek látja magát, egészséges önbizalma, stabil identitása és megfelelő önbecsülése legyen, ahhoz nélkülözhetetlen az apától kapott elismerés.

Egészséges énhatárok

Ha egészséges énhatárokkal rendelkezünk, akkor bármilyen helyzetben meg tudjuk védeni magunkat, tudjuk képviselni az érdekeinket, megőrizve a jó közérzetünket, lelki békénket. Ezt a képességet, ahogyan sok minden mást is a szülői házból hozzuk. Aki gyermekként megtanulta, hogy nyíltan elmondhatja, hogy bántja valami, joga van a privát szférához, felnőttként is tudja majd képviselni önmagát. Ha a szülők nem tartották tiszteletben a gyermek határait, nem vették figyelembe a kéréseit, nem hagyták dönteni kis dolgokban sem és megbüntették amikor kiállt magáért, ezzel arra tanították, hogy neki személyes térhez, saját élete, saját teste feletti döntésekhez nincs joga.

A gyenge énhatárok jellemzői

  • Az egyén mindenért bocsánatot kér, akkor is, ha mások hibáznak.
  • Mindenki kedvében akar járni, miközben aggódik vajon mit gondolnak róla.
  • Hagyja, hogy mások hozzá érjenek még akkor is ha kellemetlennek érzi.
  • Érzékeny témákat érintő, akár tapintatlan kérdésekre is válaszol, még a nem túl közeli ismerősöknek is.
  • Akkor is rá lehet venni a túlórára, amikor nem alkalmas és panaszládának is lehet használni, mert nem mer nemet mondani.
  • Konfliktuskerülés jellemző rá, minden helyzetben, mert úgysem meri magát megvédeni és ha ellenkezne még megharagudnának rá.
  • Lemond a saját igényeiről, szükségleteiről, ezeket nem is fogalmazza meg, mert önzőségnek, követelőzésnek érzi. Mélyen belül dühös és csalódott, ha nem veszik figyelembe mit szeretne.
  • Gyakran tesz szívességeket az ismerősöknek, családtagoknak vagy szomszédnak, de sohasem kap viszonzást, még ha várná sem. A következő alkalommal mégis ismét segít.
  • Felelősnek érzi magát mások problémáiért, érzéseiért. Kötelességének érzi, hogy tegyen azért, hogy a másik jobban érezze magát. Ha nem sikerül segíteni, bűntudatot érez.
  • Megengedi, hogy mások beleszóljanak az életébe és döntéseket hozzanak helyette. Mit tanuljon, hol dolgozzon, kivel barátkozzon, hol lakjon, milyen frizurát viseljen, mi legyen a hobbija. Hagyja magát rábeszélni olyan dolgokra is, amit nem szeretne és lebeszélni olyanokról amire pedig vágyna. Nem bízik a saját döntési képességében, ezért a mások kéretlen tanácsainak, véleményének elfogadását tartja biztonságosnak.
  • A bántalmazó kapcsolatból sem lép ki. Ez lehet kritizáló, kirekesztő munkahelyi környezet, basáskodó főnök vagy nárcisztikus, mérgező pár.

Mit tehet, akire a felsoroltak érvényesek?

Aki felismeri, hogy az énhatárai erősítésre szorulnak, már megtette az első lépést a fejlődés útján. Ahhoz, hogy könnyen sikerélményhez jussunk a témában érdemes kis dolgokkal kezdeni önmagunk képviseletét. Például ne hagyjuk szó nélkül, ha nem szép árut kapunk a zöldségesnél vagy hibásan adnak vissza a pénztárnál. Eleinte kényelmetlen lehet szóvá tenni a nem tetszésünket idegenekkel szemben, de a pozitív tapasztalatok folyamatosan erősebbé tesznek és növekedni fog az önbizalmunk. Egyre inkább éberré válunk majd rá, ha megsértik az énhatárainkat.

Ahhoz, hogy a folyamat gördülékeny legyen és ne sérüljenek a személyes kapcsolataink érdemes szakember, életvezetési tanácsadó segítségét igénybe venni. A folyamat során elemzésre kerülnek azok a helyzetek, ahol gondot okoz megvédeni az énhatárainkat és eszközöket kapunk rá, hogyan kommunikálhatjuk hatékonyan az igényeinket, a másik fél megbántása nélkül. Mindezek eredményeképpen folyamatosan javulnak majd emberi kapcsolataink és felismerjük melyek azok amelyekbe nem érdemes energiát invesztálni, nem érdemes önérvényesítéssel próbálkozni, csupán lezárni érdemes. Önismereti tréning keretében is fejleszhetjük önbizalmunkat.

 

Konfliktuskezelés a mindennapokban

A szeretteinkkel való együttélés során lehetetlen minden konfliktust elkerülni. A mindennapok megoldani valói, a családtagok személyiségének különbözőségei a különböző nézőpontok ütközése könnyen konfliktussokhoz vezethet. Több generáció együttélése esetén (nagyszülők, kamaszkorú gyermek) a számos előny mellett, még nagyobb az esélye az életcélok és vágyak különbözőségének.

A túlzott alkalmazkodás nem megoldás

Vannak családok, ahol könnyebb megoldani a felbukkanó elletéteket és van, ahol nehezebb. Előfordul, hogy erőskezű vezéregyéniség határozza meg a fő irányvonalat és a többi családtag alá rendelődve követi az általa megszabott irányt. A családtagok egymáshoz való túlzó alkalmazkodása hosszú távon egyáltalán nem előnyös. Senki számára sem öröm egy olyan élet, amelyben mások hozzák meg az őt érintő fontos döntéseket, nélküle. Tanácsot persze adhatunk, ha kérnek. A kéretlen beleszólások csak konfliktusokat szülnek. Nem tudhatjuk a másik számára mi az igazán jó, csupán csak azt mi magunk mit tennénk az ő helyében. ez persze nem jelenti azt, hogy a mi variációnk megoldást nyújthat az ő problémájára. A valódi segítség az, ha elfogadjuk a másik döntéseit, még akkor is, ha nem értünk egyet vele. A támogatásunkat akkor sem vonjuk meg az adott családtagtól, ha mi mást választanánk. Így minden érintett jól érezheti magát.

Teremtsünk támogató, elfogadó légkört

A támogató, elfogadó légkörben élő családokban is lehetnek súrlódások. Az eltérő vélemények egyenes következménye a vita, így a megjelenése teljesen természetes. A hideg csönd, ahol már veszekedés sincs nem a békét jelenti, inkább a kapcsolatok és a másik fél iránti érdeklődés megszűnését jelzi. A túl heves és gyakori veszekedés azonban mérgező hatású a család életére. Kellemetlenné és nemkívánatossá teszik az együttélést a hozzánk legközelebb állókkal, vagyis azokkal, akik a legközelebb kellene, hogy álljanak hozzánk.

A konfliktusok kezelésére sajnos nem létezik egy varázspirula, ami mindenkin azonnal segít, ám néhány kisebb változtatással is melegebbé tehetjük a légkört és tompíthatjuk a viták élét. A vitához minden esetben két fél szükséges és van néhány eszköz, amit bevethetünk, hogy ne mérgesedjen el a helyzet.

Kerüljük a feszültséget generáló helyzeteket

Gondoljuk át mi az, amit, ha teszünk vagy mondunk a másik fél biztosan méregbe gurul és ha lehetséges ezeket kerüljük el. A gyerekek profi módon tudják hergelni egymást. Pontosan tudják mit mondjanak és/vagy tegyenek, amitől a testvérük a falra mászik. Tudják, hol a gyenge pont és oda szúrnak. Vannak, akik felnőttként is ugratják a környezetükben élőket, pedig ezt érdemes elkerülni. Ha ez velünk történik a legjobb, ha közönyösen fogadjuk. A közömbösség elveszi az áskálódó kedvét.

Az eltérő véleményünket minden esetben higgadtan, indulatoktól mentesen közöljük. Az ész érvek legyenek a főszereplők, asszertíven, agressziótól mentesen.

Legyünk nyíltak és őszinték

Nyíltan őszintén beszéljük meg a szeretteinkkel a problémákat. Együtt, minden érintett nézőpontjait figyelembe véve találjunk megoldást. A jó beszélgetések megakadályozzák az elhidegülést, a feszültségek felhalmozódását. Szükségtelen a másik felet meggyőzni a saját véleményünk igazáról. Sokfélék vagyunk, sokféle véleménnyel és ez természetes.

Tiszteljük egymás döntéseit még akkor is, ha nem értünk egyet vele. Ezzel elérhetjük, hogy az otthonunkban támogató, együttérző, melegséget árasztó légkör uralkodjon.

Ismerjük el ha hibáztunk

Ismerjük el, ha hibáztunk és ne maradjon el a bocsánatkérés sem. Ha tőlünk kérnek bocsánatot, fogadjuk el. Semmi értelme mélyíteni a konfliktust azzal, hogy fenntartjuk a haragot. Viták mindenhol előfordulhatnak, ez teljesen rendben van. Az a fontos, hogy ezeket a helyén kezeljük és ne halmozzuk fel a feszültségeket. Ha házon belül nem sikerül megoldást találni bátran kérjünk segítséget.

Kikus nyári napközis táborok

  • Német iskola előkészítés-fejlesztés

  • Életkészségek fejlesztése

  • 5-10éves korig.

Időpontok:

  • Június 21.-25.  8.00-16.00 óráig

  • Június 28.- Július 2. 8.00-16.00 óráig

  • Július 5.-9. 8.00-16.00 óráig

  • Július 12.-16. 8.00-16.00 óráig

 

Ára:  50.000Ft/hét 10% testvérkedvezmény vehető igénybe.

Cím:  1025. Budapest, Margit körút 25./A

Telefon:  +36 20 662 4569

Email:  kikusmagyarország@gmail.com

 

Szeretettel várjuk az érdeklődőket!

Családi életre nevelés

A családi életre nevelés fontossága

 

A fiatalokat sokféle hatás éri, ezért, ha szeretnénk, hogy kiegyensúlyozott személyiséggé váljanak, akik harmonikus családi életet tudnak teremteni maguknak ebben támogatnunk kell őket. Erre az egyik lehetséges megoldás a családi életre nevelés az iskolában. A gyermekek képzett szakemberektől az életkori sajátosságaiknak megfelelő tájékoztatást az önismeret, szerelem, párválasztás a házasságra való felkészülés kérdéseiben. A téma izgalmas a gyermekek számára és olyan kérdéseikre is választ kaphatnak, amelyekre otthon talán nem mernek rákérdezni. A pedagógus számára is értékes információk kerülnek a felszínre a gyermekről, érhetőbbé válnak különböző viselkedési mintázatok. A bizalomteljes légkör, amely a családdal kapcsolatos kérdések megbeszélése alatt kialakul kiterjed az iskolai élet más területeire is.

A családi életre nevelés főbb irányelvei

Minél mélyebb önismeret, az erősségek elismerése, a gyengébb pontok fejlesztési lehetőségei, pozitív jellemformálás, egészséges személyiség kialakítása, különféle családmodellek bemutatása. Az iskola és a család közös feladata az értékadó normák megteremtése, bár sajnos ez napjainkban gyakran az iskolára marad. Ennek az egyik oka, hogy egyre növekszik az egyszülős családok száma, ahol egyrészt hiányzik valamelyik szülői minta és a meglévő sem klasszikus, hiszen egyedül kell olyan szerepeket alakítani a szülőnek, ami egyébként klasszikus esetben a két szülőé lenne. Ez nem teszi könnyűvé a gyermek számára nemi szerepekkel való azonosulást.

A megfelelő minta hiánya

A probléma gyökere gyakran ott található, hogy sok gyermek már kicsi korában sem kapja meg a megfelelő neki járó törődést (szeretet, helye-helytelen viselkedés elkülönítése, együttélési szabályok, tiszteletadás, egymáshoz való alkalmazkodás) amelyek kiindulásul szolgálhatnának. ennek a legfőbb oka az, hogy már a szülő sem kapta meg mindezt maradéktalanul és így nincs hozzá mintája, ami alapján átadhatná ezt a fajta tudást. Külső szakemberek bevonásával, illetve az iskolai pedagógusok speciális képzésével megoldhatók ezek a feladatok.

Mi a családi életre való alkalmasság?

A családi életben a szülők adják a gyermek számára a mintát. szeretet, elfogadás, őszinteség. Ezek minták adják az alapot arra, ahogyan majd a gyermek a saját családi életét alakítja, ezért nagyon fontos milyen mintát adunk a gyermekeinknek. Ez az átadás-átvétel jórészt tudattalanul zajlik. A szülő amikor egy bizonyos módon viselkedik egy adott élethelyzetben, nem is gondol rá, hogy ő most mintául szolgál a gyermeke számára. A szülők számára nagyon fontos a mintaadás tényének a tudatosítása.

A felgyorsult világ a mai társadalom működése szükségessé teszi a családi életre nevelés témájával való intenzívebb foglalkozást az iskolában, mert a szülőnek nincs elegendő ideje és/vagy türelme a gyermekével való bizalomteljes kapcsolat kialakítására. A testi lelki nevelés terén a gyermekek koncentrikus módon életkori sajátosságaiknak megfelelően kapják meg az aktuális érettségi szintjüknek megfelelő információkat.

A kényes témák is sorra kerülnek

Ahhoz, hogy ezek az esetenként kényes témák, mint a nemiség és szexualitás is pirulás és nevetgélés nélkül megbeszélhetők legyenek alap a jó kapcsolat a gyerekekkel és a hitelesség, hiszen a pedagógus minden megnyilvánulásával nevel. Talán ezek a témák a legnehezebben tárgyalhatók a pedagógus számára, ezért célszerű a lányokkal és fiúkkal külön feldolgozni a témát, mert úgy bátrabban mernek kérdezni. A gyermekeket magzavarhatja a sokféle információ, mert mást lát otthon, mást a médiában és megint mást az iskolában, ezért a pedagógus egyik fő feladata, hogy biztos támasz legyen, akihez bármikor lehet kérdéssel fordulni vagy tanácsért menni, akár kényesebb témákban is. Mindezt pedig a legnagyobb tapintattal kezelje és a megfelelő diszkréció, titoktartás is nagyon fontos. A gyermeknek éreznie kell a pedagógus szeretetét és hogy teljes mértékben megbízhat benne.