Önmagunk szeretete és tisztelete megköveteli, hogy a lelki egészségünkre is odafigyeljünk. A környezetünkben megfigyelhetünk olyanokat, akik első ránézésre nagyon jó benyomást keltenek, remekül néznek ki, edzeni járnak, odafigyelnek az étkezésükre és az öltözködésükre. Külsőleg minden rendben lévőnek látszik, a ragyogó külső mögött pedig gyakran folytonos megfelelési kényszer és irreális elvásárok lapulnak. Ez pedig amellett, hogy egészségtelen, hosszú távon nagy károkat képes okozni, mert a külső elvárásoknak való megfelelés rombolja az önbecsülést és porrá zúzza az önbizalmat.

Hogyan lehetünk lelkileg egészségesek?

Bár kimondva talán bonyolultnak tűnhet, elegendő, ha néhány alapvető dologra odafigyelünk. Gondoljuk át, hogyan érezzük magunkat most? Milyen elvárásokat támasztunk magunkkal szemben? Mi az, ami miatt szoktunk szorongani, idegeskedni? Vannak-e olyan régi mintáink, beidegződéseink, amelyek útját állják annak, hogy bátran változtassunk egy számunkra nem kényelmes helyzeten?
Ezek a negatív, destruktív gondolatok bizonytalansághoz, aggodalmaskodáshoz vezethetnek. A lelki egészség összefügg az önismeretünkkel is, amelyet akár tréningen is fejleszthetünk.

Mi is az a mentális egészség?

A lelki egészség vagy egészséges gondolkodásmód annak a megértését jelenti, hogy nem kell hagyni, hogy eluralkodjanak rajtunk a romboló, negatív gondolatok és átvegyék az irányítást. Tekintsünk rájuk inkább úgy, mint az égen futó bárányfelhőkre, jönnek-mennek. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen ki zárjuk a negatív gondolatokat, inkább arra biztat, hogy lépjünk túl rajtuk és sorakoztassunk fel érveket ellenük vagy akár el is fogadhatjuk, hogy negatív gondolataink márpedig vannak. A kételkedés is része az életnek. Ennek az elfogadása része a mentális egészségünknek és a lehetőségeket felmérve tehetünk a rossz érzéseink, a negatív gondolataink ellen.

A lelki egészség fejleszthető

Nyugalom és stresszcsökkentés

A stresszes helyzeteket nem tudjuk elkerülni és nem is feltétlenül ez a célkitűzés. a lényeg inkább az, hogy a legnehezebb helyzetekben is maradjunk realisták és megoldásközpontúak. Ismerjük fel a különbséget a tények és a gondolataink, aggodalmaink között. Ne ragadjunk le az apró részleteknél és főleg ne aggódjuk túl őket.

Tisztánlátás

Vannak helyzetek amikor nagyon nehéz dönteni. elsorakoztatjuk a pro és kontra érveket, de egy idő után ezek is csak bonyolultabbnak láttatják a dolgokat. A helyzet egyre negatívabbnak és egyre félelmetesebbnek tűnik. ilyenkor koncentráljunk a számunkra fontos dolgokra, ne gondoljuk túl. Melyek azok, amelyek valóban fontosak a számunkra és tekintsünk el a többi kevésbé fontos részlettől. Ha hajlandóak vagyunk kettőt hátra lépni és tisztább fejjel tekinteni a helyzetre csökkeni fog a bizonytalanság és döntésképtelenség.

Együttérzés és elfogadás

Ezeket elsősorban saját magunk számára adjuk meg. Hiába vagyunk együttérzőek másokkal, ha saját magunkkal nem bánunk jól. Ha állandóan másokkal hasonlítgatjuk össze magunkat megkérdőjelezve a képességeinket, azzal felesleges terheket akasztunk a nyakunkba és szabotáljuk a sikereinket. A felesleges aggódással nagyon sok energiát pazarolunk el és nem marad arra, hogy valóban éljük az életünket, új dolgokba kezdjünk bele és fejlődjünk.

Koncentráció

Fontos összetevője a lelki egészségnek a koncentráció. Rohanó világunkban minden pillanatban történik valami, ami elvonja a figyelmünket attól, amit éppen csinálunk. A közösségi médiának is nagy szerepe van ebben, azzal. hogy a lemaradtam valamiről érzést kelt bennünk, ha nem vagyunk elérhetőek minden pillanatban. A lelki egészség egyik fontos összetevője, hogy megadjuk a lehetőséget magunknak arra, hogy egyetlen dologra koncentráljunk. Ezzel bele tudjuk tenni azt az energiát, ami a sikerhez vezető úthoz vezet. Amikor nagyon kell koncentrálnunk valamire, akkor próbáljuk meg minimalizálni a zavaró dolgokat. Némítsuk le vagy kapcsoljuk ki a telefonunkat és minden figyelmünket az adott dologra fókuszáljuk.

Bátorság, kockázatvállalás

A bátorság nem az, amikor úgy kezdünk bele valamibe, hogy biztosak vagyunk a pozitív végkimenetelben. sokkal inkább az, amikor akkor is belekezdünk amikor tele vagyunk kétellyel. Akkor is bátorságról teszünk tanúbizonyságot amikor az egyszeri nagy dobás helyett sok kicsi lépést teszünk meg a kitűzött célunk érdekében. Mint ahogyan a ház felépül téglánkként, úgy építjük fel az önbizalmunkat a lelki egészségünket.

Az önismeret egy olyan önmagunkra irányuló lelki folyamat, amely során rálátunk a személyiségünk sokszínűségére, értékeire és arra is mely területeken érdemes fejlődnünk. Megismerjük személyiségünk tulajdonságait, képességeinket, szándékainkat, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek működését.

Az önismeret és az önbecsülés összefüggenek

Az önismerethez kapcsolódik még az önbecsülés is, ami az önmagunk elfogadása, az erősségeink felismerése és elismerése, az énkép pedig az önmagunkról alkotott kép összességében. Az önmagunk megismerésének útján haladva ezek alkotják az önismeretünk építőköveit. A személyiségfejlődésünkhöz elengedhetetlen, hogy a valóság és a saját magunkról alkotott kép minél jobban közelítse egymást, mert ha ez nem valósul meg akkor alulértékelhetjük magunkat és a képességeinket, emellett pedig a lehetőségeinket sem látjuk meg. Sőt akár azt gondolhatjuk, hogy érdemtelenek vagyunk a jó dolgokra, mert azok csak másoknak járnak. A hibás önismeret a célkitűzéseinket is leblokkolja, mert nehezen tudunk olyan célt kitűzni, ami ténylegesen elérhető a számunkra. Aki alulértékeli önmagát az mindig kisebb célokat tűz ki, mint amire a képességei egyébként predesztinálnák. Akár önismereti tréning keretében szakember segítségét igénybe véve is fejleszthető a személyiségünk, önismeretünk.

A hibás önértékelés gondot okozhat

Ritkábban de előfordul, hogy túlértékeljük magunkat ez esetben szomorúan kell megtapasztalnunk a várt eredmény elmaradását. A tehetségkutatók válogatóin erre láthatunk vicces példákat is. Az ilyen helyeken mindig felbukkannak az önjelölt sztárok, akik nem látják reálisan a képességeiket.

Önmagunk megismeréséhez mindig szükség van őszinteségre, hogy azokra a tulajdonságainkra is rálássunk, amelyek felismerése fájdalmas lehet. Az önismereti folyamatot ideális esetben önelfogadás kíséri. Összefoglalva az önismeret arra ad választ, hogy ki vagyok én és milyen vagyok. Az egyén rálát a saját személyisége összetevőire, határaira és lehetőségeire, viselkedésének mozgatórugóira, motivációira képessé válva arra, hogy helyesen ítélje meg a saját szerepét és hatását az emberi kapcsolataiban.

 Az önismeret különböző megvalósulási szintjei:

Az első szint az adottságokkal és a képességekkel kapcsolatos. A tudásunk, akaraterőnk, érdeklődési köreink, felkészültségünk, megszerzett ismereteink a kudarcok elviselésével kapcsolatos viselkedésünk, mind idetartozik.

A második szint mélyebb történeti szintet jelent, a ránk korábban, például a gyermekkorunkban ható élményekkel függ össze. Mindezek az élmények el vannak raktározódva a tudatalattinkban és észrevétlenül befolyásolhatják a jelenlegi működéseinket, törekvéseinket, érzéseinket, szándékainkat, valamint a viselkedésünket. Ez azzal is összefüggésben van, hogy a jelenlegi cselekedeteinknél el tudjuk-e érni a kitűzött céljainkat.

A harmadik szint az önismeret társas szintje és azt mutatja meg, hogyan tudunk megfelelni a társas szerepeinkben velünk szemben támasztott követelményeknek, elvárásoknak. Milyennek látnak minket mások és ez mekkora mértékben egyezik a saját magunkról alkotott képpel. Az énideál az elképelés arról amilyenek szeretnénk lenni. Azok a vágyott tulajdonságok, amelyeket csodálunk ás vágyunk, hogy birtokoljuk őket, vágyunk olyanná válni. Fontos, hogy az énideál és az énkép között minél kisebb legyen a különbség, mert minél inkább közelíti egymást ez a kettő, annál egészségesebb önbizalommal rendelkezünk.

A mindennapokban gyakran kerülünk megoldás után kiáltó stresszes helyzetekbe, ami természetes és valójában nem az számít, ami történik, hanem az mi hogyan reagálunk rá. Az én reakcióm az én felelősségem, a mások reakciója pedig egyedül csak az övék. Ez így elég egyszerűnek hangzik, ám a gyakorlatban nem tud ilyen egyértelmű lenni sajnos.

A nézőpont váltás segíthet

Legtöbbször éppen az bosszant fel minket, amit a partnerünk mond és ahogyan mondja és ezen nem sokat segít, ha tudatosak vagyunk rá, hogy ez az ő felelőssége: attól még bosszantó. A jó hír az, hogy némi nézőpontváltással mégis könnyebbé tehető a helyzet és ezért főleg a saját érdekünkben érdemes tenni. Amikor elkezdünk fekvőtámaszokat csinálni abból is az első néhány a legnehezebb, aztán némi gyakorlás után már könnyebbé válik. Hasonlóan működik a reakcióink tudatos kontrolálása is.   

Saját magunk felett hatalmunk van

Miért van az vajon, hogy ugyanaz az esemény vagy megjegyzés fölött egyikünk csupán elsiklik a másikunk pedig felbosszantja vagy éppen elsírja magát. Az esemény vagy történés hat ránk valahogyan. Ez két tényezőből áll. az egyik én magam vagyok a másik maga a történés. Ezek közül saját magam fölött van hatalmam. Magamat tudom irányítani a történést nem. Tehát magamat van módom változtatni, irányítani, mégpedig azért, hogy nekem magamnak jobb legyen, könnyebb legyen. Mindezt azért, hogy ha egy más alkalommal megtörténik velem ugyanez akkor ne bosszantsam fel magam, ezzel megkönnyítve a saját helyzetemet. Mindezt önismereti tréning keretében is vállalhatjuk.

A helyzet adott, a reakció az enyém

A helyzet adott, a rá adott reakció az enyém. Hogyan viselkedem benne és hogyan viszonyulok hozzá az aza én választásom. ennek van egy tudatos és egy mélyebb szintje. Ha valami nagyon benyomja rajtam a gombot akkor érdemes megvizsgálni vajon mi lapul bennem mélyen eltemetve, ami miatt felbosszantom magam. Van, amit egyedül is sikerül rendbe rakni némi időt és energiát szánva a dologra és van, amihez segítségre van szükségünk. A segítségkérés egyáltalán nem szégyen, sőt nagyon is bátorságra vall, mert aki segítséget kér már szembe nézett azzal, hogy változásra van szükség és hajlandó választani a változást.

Ha felismerjük a helyzetet és azt is meg tudjuk fogalmazni, hogy mi okozza benne gondot a számunkra akkor nyert ügyünk van. Nem kell többé felesleges energiát pazarolni rá, hogy bosszankodjunk miatta, ehelyett mi magunk irányíthatjuk a helyzetet. Bizonyára fogunk vele találkozni ezután is, de már nem fog kibillenteni a nyugalmunkból, sőt a környezetünk is észre fogja venni a változást.

Két ember együttélésének akár házasság akár élettársi kapcsolat, az alapja az érzelmi és gazdasági közösség. Ezek metszete a család alapja. Sokan sokféle megoldást találnak a gyakorlati kivitelezésre, de az elköteleződés szempontjából a házasság a legkomolyabb intézmény. A statisztika szerint sokan nem választják ezt a fajta teljes elköteleződést.

Tartalékok az életünk minden területén

Anyagi világban élünk, a számlákat fizetni kell, ételt kell tenni az asztalra. Egy előrelátó, a jövőt is tervező, felelősségteljesen gondolkodó pár pénzügyi tartalékot képez. Vannak jobb időszakok amikor gyorsabban gyarapszik a megtakarításunk és van olyan is, amikor stagnál, sőt hozzá kell nyúlni. Van, aki már azt is eredménynek tekinti, ha nullával tudja zárni a havi mérleget. Ahogyan az anyagi javakból tartalékot képezünk éppen úgy szükség van az érzelmi tartalékokra is.

A család biztonságos működéséhez mindkettőből szükség van többletre. Mivel a pénz megléte vagy hiánya egyszerűbben mérhető, hajlamosak vagyunk csak arra koncentrálni. Ha nem fizetjük be a lakáshitelünk aktuális törlesztőrészletét annak súlyos következményei vannak, míg az érzelmek elhanyagolása látszólag legalábbis kezdetben, nem okoz nagy gondot.

A világ változik, de van ami állandó

Változó világban élünk sokféle kapcsolati modellel próbálkozunk, mégis vannak szerep kombinációk, amelyek állandóságot mutatnak. Például az otthon melegének megőrzése továbbra is leginkább a nő feladata. A férfi dolga a biztonság, az anyagiak megteremtése, a védelem a stabilitás. Szerencsés esetben mindkét fél beleinvesztálja a saját részét és eközben a másik felet is támogatja a saját feladatai elvégzésében. Ha ebben sikerül egyensúlyt teremteni, akkor mindkét fél tud töltekezni is. Amíg van érzelmi tartalék a kapcsolatban, van egymásra figyelés és a másik fél véleménye, öröme fontos, addig él a kapcsolat. Ha megbomlik ennek az egyensúlya akkor meginog az építmény és segítség után kiált a kapcsolat.

Ez nem azt jelenti, hogy állandóan méricskélnünk kellene mi magunk vagy a másik fél mennyit tesz bele. Ha mindkét fél beleteszi, amit akkor és ott tud, akkor hosszú távon létrejön az egyensúly. Sajnos előfordul, hogy csak az egyik fél táplálja a kapcsolatot, ami egy idő után szinte biztos, hogy széteséshez fog vezetni, az egyensúly megbomlása miatt.

Az érzelmi tartalékokat könnyen növelhetjük

Az érzelmi tartalékokat pedig egyáltalán nem olyan nehéz növelni. Például egy olyan helyzetben, ahol jó, ott tudatosítani kell, hogy most jó. Ki is lehet mondani. Ezzel erősítjük az összetartást. Ilyenkor töltődnek az érzelmi akkumulátoraink, ami jól jöhet, ha felbukkan egy nehézség, innen lehet visszatölteni. Kis dolgok is lehetnek nagyon jók. Például jó hazamenni a közös otthonunkba egy mezei hétköznapon vagy a közös vasárnapi ebéd is lehet nagyon jó. A közös készülődés egy ünnepre, amelybe a család apraja, nagyja bekapcsolódik tudása és képességei szerint. Jó amikor csak úgy együtt van a család. Közös kirándulás, nagy nevetések.

Adjunk többet, mint ami szükséges

Az is lehet jó, hogy a pár egyik tagja nehéz helyzetben van, elvesztette a munkáját vagy betegek lettek a szülei és a másik támogatja, kitart mellette. A közös alapból, amit együtt építettek ilyenkor ki lehet venni. Érzelmi tartalékot képezünk akkor is amikor egy adott helyzetben többet adunk, mint ami éppen, hogy csak elég. Fontos, hogy mindkét fél tegyen bele ebbe az érzelmi bázisba, az egyenlőtlenség a rendszer felborulásához vezet. A válás gondolatának felmerülése mindig az érzelmi tartalékok elfogyásának egyik fő tünete. Üres lett és nem tudják-akarják feltölteni. Nincs meg az adok-kapok, ezért nem akarnak együtt időt eltölteni és közösen tervezni. Mielőtt a pár tagjai a válás mellett döntenek mindenképpen érdemes megvizsgálni vajon újra lehet-e tölteni a kiürült érzelmi tartalékokat és ha igen akkor hogyan. Egy házasság során van, hogy nem tűnik fel eleinte mennyire eltávolodtak egymástól a felek a hétköznapok sodrásában. Aki már újraépítette egyszer ezt a közös alapot az tudatosan ügyel rá, hogy ha csökkennek a tartalékok módot keressen a megnövelésükre, hiszen tudja, minél jobban elhanyagolódik a téma annál nehezebb lesz a megoldás.

Ha kell, kérjük szakember segítségét

Igazán nehézzé akkor válik egy ilyen helyzet amikor a kiürült tartalék helyére beszivárog egy külső kapcsolat. Ebben az esetben nagyon nehéz megtalálni a közös irányt. Az érzelmi tartalékokat mindig újra lehet tölteni, ha mindkét félben megvan hozz a szándék. Nem a válás a megoldás azokra a felmerülő problémákra, amelyet ez az üres helyzet teremt. Sok esetben neki lehet gyürkőzni újra közös erővel és akár szakember segítségével.

A változás az életünk része akkor is, amikor nem választjuk és vannak helyzetek amikor tisztán látjuk a változás szükségességét és mégsem teszünk érte semmit. Van, hogy változtatni szeretnénk, de nem tudjuk hogyan is kezdjünk hozzá. Ilyenkor érdemes pszichológus szakember segítségét kérni.

Van, hogy a fogadalmainkat nem sikerül betartanunk vagy egy-egy rossz szokás leépítésével vagy egy új jó szokás kialakításával. Ilyenkor szembesülünk vele, hogy egy-egy szokásunkat megváltoztatni egyáltalán nem könnyű és ha sikerül, akkor a fenntartásába is energiát kell, hogy fektessünk.

A kutatókat is régóta foglalkoztatja a kérdés amire válaszul Prochaska és DiClemente megalkotta a viselkedésváltozás transzteoretikus modelljét. Ez az integratív, folyamatorientált modell azért alkalmazható sikeresen a viselkedésváltozás megértésére, mert mindannyiunkra érvényes.

A legfontosabb a motiváció

Legfőbb alkotórésze a motiváció és több szakaszból épül fel. Az első szakaszban a személy még motiválatlan a változtatásra. Ahogyan az előnyök és hátrányok aránya változik, úgy növekszik a változtatásra való hajlandósága.

1. Ez pont jó így ahogy van. Itt még nem merül fel a változtatási szándék. Az adott szokás előnyeit élvezzük.
2. A töprengési szakaszban elkezd motoszkálni bennünk, hogy talán mégsem jó ahogy van. Egyre tisztábban látjuk az adott dolog hátrányait, az előnyei mellett. A hátrányok ebben a fázisban elkezdenek túlsúlyba kerülni.
3. A z előkészület szakaszában a hogyan-ra helyeződik a hangsúly. Megjelenik a hit, ami fokozza a kompetencia érzését. Felmérjük és eltervezzük a változást elősegítő szükséges lépéseket, a lehetőségeinket. Elköteleződünk a változás mellett. Ebben a szakaszban előfordulhatnak visszaesések, ami a változás gyakori és természetes velejárója. 
4. A cselekvési szakaszban konkrét lépéseket teszünk a változás érdekében. Fontos, hogy ilyenkor megerősítést kapjunk a környezetünktől és még inkább támogató a folyamatra nézve, ha jutalmat is kapunk. Ezzel elősegítjük a további cselekvést és a fenntartást is megalapozzuk.
5. A következő szakaszban már nem csupán az új szokás kialakításán kell, hogy fáradozzunk, de az eddig elért eredmények fenntartására ügyelnünk kell. A hat hónapon túli változás eredményeként jelentősen megnő a személy önbizalma, ami tovább erősíti az új szokás fenntartását.
6. Az utolsó szakaszban már elmondhatjuk, hogy lezajlott a viselkedésváltozás. Átélhetjük a meg tudtam valósítani érzését, azt, hogy az irányítás valóban a mi kezünkben van.

A változás egy hosszú folyamat, amelyen haladva akadályokba ütközhetünk. Nem csupán a személyiségünk összetevőitől függ az eredmény. Jelentősen befolyásolja a környezetünk, a szociális támogatottság.

A változást támogató lépések

A komfortzónából való kilépés gyakorlása. A félelem útjában állhat a lehetőségeinknek. Érdemes minél több olyan helyzetbe belemennünk, ami kihívásokat tartogat a számunkra, ezzel erősítve folyamatosan az önbizalmunkat, a kockázat vállaló képeségünket. Például friss jogosítvánnyal a nagy forgalomba kimenni komfortzónából kilépés, de ha sikerrel teljesítjük, az tovább erősíti a vezetéssel kapcsolatos önbizalmunkat. Előbb utóbb el fogunk jutni arra pontra, hogy a vezetés rutinná válik.

Segít, ha a kis lépéseket tudatosítjuk a folyamat során. Az általa elérhető siker segít fenntartani a motivációt és optimistává tesz. A megvalósulást az is segíti, ha minden héten adunk magunknak egy kisebb, könnyen elérhető feladatot, ami a közelebb visz a célunk megvalósulásához.

Társas támogatás: a motivációnk fenntartásában nagy szerepet játszik a hozzánk közel állók támogatása. Ha ők hisznek bennünk az erőt ad ahhoz, hogy mi is jobban higgyünk saját magunkban.

Soha ne adjuk fel

A folyamat során előfordulhat egy-egy hiba vagy kisebb kudarc. Tudatosítsuk magunkban, hogy ezek a folyamat részei és ahelyett, hogy elkeserednénk miattuk inkább keressük meg mit tanulhatunk belőle. Vegyük számba mi vezetett a kudarchoz és hogyan kerülhetjük el a jövőben. Kitől kérhetünk segítséget ehhez vagy mit kell tennünk a hiba elkerüléséhez. Ha egyedül nem megy a változás, akkor kérhetjük pszichológus segítségét is a megoldáshoz.