Sajnos gyakran hallunk a hírekben a családon belüli erőszakról és többnyire csak a legdurvább esetekről. Sok nő él bántalmazó kapcsolatban, akik mindennap verést és/vagy szidást szenvednek el. A szerencsések, akik nem kerültek még hasonló szituációba felmerül a kérdés, hogy miért marad benne valaki egy méltatlan kapcsolatban, ahol nemcsak verbálisan, de akár fizikailag is bántalmazás éri.

A bántalmazó kapcsolatból nehéz kilépni

Egy bántalmazó kapcsolatból sajnos sokkal nehezebb kilépni, mint az elsőre látszik. Az áldozatok gyakran fizikailag is gátolva vannak, és nincs módjuk segítséget kérni. Például előfordulhat, hogy a bántalmazott telefonját összetöri a bántalmazója, ha az megpróbál segítséget kérni. Mentális segítő nélkül szinte lehetetlen megváltoztatni a helyzetet.

Nincs két egyforma eset

Amikor megkérdezik a bántalmazás elszenvedőjét miért nem száll ki különféle válaszok születnek. Akad, aki elhiszi az ígéreteket, hogy a partnere megváltozik, de olyan is megtörtént már hogy a bántalmazó az áldozat lábtörlő én aludt, hogy azt ne tudja elhagyni az otthon. Van, aki azért marad benne a kapcsolatban, mert tart az újabb verésektől. A pszichológusok számos kutatást végeztek a témában.

Elferdített gondolkodás

Az állandó kontroll alatt tartás, bántalmazás traumatizálttá teszi Az elszenvedőt, emiatt egy idő után nem képes reálisan látni sem önmagát sem helyzetét, sem a környezetét. A bántalmazó zaklatja és hibáztatja a partnerét, aki egy idő után elhiszi, hogy jogos, ami történik vele.

Sérült önbizalom

A megaláztatások porig rombolják az önértékelést. Számos nő érzi értéktelennek magát és emiatt elképzelhetetlen a számukra, hogy kaphatnak jobb társat, mint aki mellettük van, sőt még hálásak is neki ezért.

Félelem tartás

Akit valódi indok nélkül is bántanak eszébe sem jut valódi okot szolgáltatni rá. A bántalmazott folyamatos félelemben él, mert sohasem tudja milyen reakciót fog kapni a párjától, ezért igyekszik mindent megtenni, hogy a másik kedvében járjon. A bántalmazó igyekszik fenntartani ezt a légkört. Gyakran fenyegeti meg az áldozatát verés kilátásba helyezésével vagy még sokkal durvább dolgokkal is, Vagy azzal, hogy bántani fogja a gyerekeket.

Hamis remények

Sok áldozat azt gondolja hogyha elég eltökélt, és ha eléggé szereti a partnerét az mindent meg fog oldani. Mentségeket keres a partnered viselkedésére: sok sérülés érte az előző kapcsolataiban, az apja is verte az anyját, ezért természetes, hogy így reagál. A valóság azonban ahhoz, hogy ezeket az embereket nem lehet megmenteni nem segít rajtuk a szeretet nem fognak megváltozni.

Mi gyerekek érdeke?

A nők bármit megtesznek a gyerekeikért. A biztonságukért hajlandóak feláldozni a saját biztonságukat testi épségüket is. Gyakran azért tűrik a nők a bántalmazást mert attól félnek, hanem őket akkor a gyerekeiket fogja verni a párjuk. Emellett szerepet játszik az is, hogy a társadalom stigmatizálja az elvált nőket, pedig ez egy sokkal jobb állapot, mint a bántalmazó szülővel együtt élni.

Tapasztalatok

Számos nő ismerte már fel, hogy a korábbi tapasztalatai alapján torzították az egészséges párkapcsolatról alkotott képét. Önismereti munkával sokat tehetünk magunkért. Sokan nehezebb észrevenni, hogy bántalmazó kapcsolatban él, ha már gyerekként is azt látta, hogy az apja agresszív és durva az anyjával, hiszen ez természetessé vált a számára, ebben élt. Nem utolsó sorban szerepet játszik az is, hogy hajlamosak vagyunk a szüleink mintáját követni. 4 több az esély rá, hogy bántalmazó párt választ az, aki ebben nőtt fel. A vallási dogmák, a válás általi megbélyegzés Is nehezebbé teszi a bántalmazó kapcsolatból való kiszállást, emiatt fontos, hogy megértéssel legyünk az áldozatok felé.

Pénzügyi akadályok

Az áldozat gyakran anyagi okok miatt marad benne a bántalmazó kapcsolatban. A családok átmeneti otthonai tartanak fenn krízishelyeket, Amelyet 30 napig használhatnak a bántalmazottak. Ha valakinek nincsenek megtakarításai vagy segítő család, illetve barátok szinte lehetetlenné válik kilépnie a bántalmazó kapcsolatból.

Elszigetelés a családtól, barátoktól

A bántalmazóra jellemző, törekszik rá, hogy minél inkább elszigetelje az áldozatot a barátoktól és a családjától. Ebben hajlandó nagyon sok energiát beletenni Vannak, akik, akik választásra kényszerítik az áldozatot vagy ők vagy a család és barátok. Mivel ekkorra már az áldozat önértékelése porig rombolva, partnerét fogja választani, mert mindent megtesz azért, hogy bizonyítsa mennyire szereti.

Az elkövetők többségében férfiak

Jellemzően az elkövetők többségében férfiak, az erőszak nemtelen, kortalan, és nem függ a társadalmi helyzettől. Bárki lehet erőszakos és bárki válhat áldozattá. Fontos, hogy az áldozathibáztatás helyett segítséget nyújtsunk a félelemben élő bajba jutottnak. Az áldozat minél több támogatást kap és minél többen utasítják el az elkövető magtartását, annál közelebb kerülhetünk egy erőszakmentesebb világhoz. Online lelki tanácsadás is sokat segíthet, ha van rá mód.

Napjainkban divatos a hurrá optimizmus, amihez szorosan kapcsolódik a „ne foglalkozzunk a nehézségekkel, tegyünk úgy mintha minden tökéletes lenne és akkor jól fogjuk érezni magunkat” mentalitás. Ez sajnos káros hozzáállás, meg alapozhatjuk vele a későbbi lelki gondjainkat. Az érzéseket elfojtani, újra és újra elhessegetni őket, jelentős erőfeszítésbe kerül. Kicsit olyan mintha egy felfújt úszógumit próbálnánk a víz alatt tartani. Egyre fárasztóbb lenyomni, amikor pedig elengedjük, akkor nagy erővel fog a felszínre bukni, hasonlóan az elnyomott gondolatokhoz és érzésekhez, amelyeket próbálunk ignorálni. Az érzéseink könnyebb felismerésében segít az önismeret.

A negatív érzelmeinknek is szabad teret adni

A rossz érzésekkel muszáj foglalkozni, a gondokat pedig meg kell oldani. Megengedhetjük magunknak néha, hogy szomorúak legyünk, ha a dolgok másképp alakulnak, mint ahogyan szeretnénk. Megélhetjük a negatív érzelmeinket és szabad róla beszélnünk is. Szerencsés, ha erre megtanítjuk a gyermekeinket is.

Az érzéseink kifejezése a párkapcsolatunkban is nagyon fontos. Sokkal több jól működő kapcsolat lehetne, ha beszélnénk arról, ami valójában zajlik bennünk, ha mernénk sebezhetőek lenni. Ha dühösek és szomorúak vagyunk, akkor ki tudnánk mondani mit érzünk, és mit szeretnénk, ahelyett, hogy jelentéktelen apróságokon kötekednénk.

Fontos az önbizalom

Az optimizmus magában foglalja az önbizalmunkat is, mert nem csak abban bízunk, hogy jó dolgok történnek velünk majd, hanem abban is, hogy erre hatást is tudunk gyakorolni. Ez az érzés akkor is velünk marad amikor nem mennek jól a dolgok. Ennek az is része, hogy megkeressük a saját felelősségünket és hibáinkat egy adott történésekben ahelyett, hogy a körülményeket vagy másokat okolnak.

A derűlátás magában foglalja azt is, hogy egy adott dologért mindent megteszünk és ennek eredményeképpen, várjuk a dolgok pozitív kimenetelét. Ha le is írjuk az elérendő céljainkat, az további motivációt jelenthet és könnyebb lesz leküzdeni az akadályokat. Az optimista gondolatok önbeteljesítő jóslatként működhetnek. Az optimizmus kerozin az életünk motorjában.

A derűlátó ember jobban tűri a kudarcokat is

A derűlátó emberek a nehezebb időszakokban is jobban bírják, és a kudarcokat is könnyebben elviselik. Minden helyzetből igyekeznek a legjobbat kihozni. kevésbé szorongok és depresszióra hajlamosak, mindig hisznek benne, hogy a jövő valami jót tartogat a számukra.
Ahhoz, hogy optimistábbak legyünk írhatunk naplót a céljainkról, a legjobb rész célokra bontva. Ez segít motiváltabbak lenni. A legjobb, ha egy kisebb részcél teljesítése után megjutalmazzuk magunkat.

Tartsuk számon az erősségeinket

A nyugtalanító kérdéseket sem kell a szőnyeg alá söpörni. Érdemes őket felírni, hogy később megoldást keressünk rá. Tartsuk számon az erősségeinket és erőforrásainkat és legyünk rá rájuk tudatosak. Néha készítsünk egy leltárt mi mindent tudunk már milyen képességeket tudunk használni és mi az, amiben még szeretnénk fejlődni.
A felbukkanó negatív gondolatokat érdemes egy másik nézőpontból újra értelmezni és optimistább kimenetelűre átfogalmazni. Ezzel megelőzhetjük, hogy a negatív gondolataink újra és újra teret kapjanak és szomorúvá tegyenek.

Tegyük fel magunknak ilyen kérdéseket:

• Mit jelenthet még ez a helyzet vagy élmény?
• Mi az a jó, ami származhat ebből?
• Milyen lehetőségeket tartogathat ez nekem?
• Mit tanulhatok belőle?
• Milyen új képességem alakulhat ki ennek eredményeképpen?

A derűlátás fejleszthető

A derűlátás tanulható. Megtanulhatjuk azt is, hogy valójában minden rosszban lehet valami jó is. A derűlátás nem azt jelenti, hogy többé nem történnek velünk rossz dolgok csak miközben megéljük az azokkal járó fájdalmakat és nehézségeket, tudatában leszünk annak, hogy nem tehetetlen bábok vagyunk. Tudunk tenni magunkért és bízhatunk magunkban. Ez egyfajta életszemlélet. Megválaszthatjuk, hogy miként látjuk a világot, észrevesszük a jó dolgokat, és felismerjük azt, hogy hatásunk van mindenre, és nem utolsósorban mindig van választásunk.

Ha valami gondunk van a párunkkal lehet, hogy összerándul a gyomrunk, mert ha felbukkan a probléma az minden esetben veszekedést szül.

Ha tudatosan vetjük fel a megoldani valót és közben odafigyelünk a társunkra akkor békés mederben tarthatjuk a beszélgetést. Vita közben törekedjünk tiszta érvelésre, együttérzésre és megértésre. Ha a nézeteltérés nem fordul veszekedésbe sok mindent megtudhatunk a párunkról és nem fog duzzogással végződni a beszélgetés.
A beszélgetés végét jelentősen befolyásolja az érzelmi állapotunk. Mindkét félnek van felelőssége abban, hogy az üzenetek megfelelően menjenek át a másik fél számára.

Tudatos probléma felvetés

Fontos, hogy ne dühösen adjuk elő, ami bánt. A támadásból biztosan veszekedés lesz. Érdemes kitűzni a célt, ami nyilván nem a másik fél felbosszantása. A másik jellemének kritizálása helyett a saját érzelmeinkről beszéljünk. Ahelyett, hogy trehánynak neveznénk jelezzük a számára, hogy úgy érezzük nem figyel ránk amikor természetesnek veszi, hogy nekünk kell utána elpakolni. Amikor nem hallgat meg minket és nem is érdeklődik irántunk akkor pedig bizonytalanná válunk és nem érezzük, hogy szeret.

Asszertivitás mindenekelőtt

Ahhoz könnyebb kapcsolódni, aki asszertíven az érzéseiről beszél, mint aki minket minősít. A másik fél támadásával csak azt érjük el, hogy ő is vissza fog vágni. Vádaskodás helyett fogalmazzuk meg mire vágyunk és mi lehet a megoldás, amivel elégedettek lennénk. Ezt asszertivitás tréning keretei között is fejleszthetjük.

Ha megfogalmazzuk pontosan mit szeretnénk megkönnyíthetjük a másik fél dolgát is és csökkentjük a feszültséget. A veszekedéssel csak egyre jobban eltávolodunk egymástól. Ha nagyon feszültek vagyunk várjuk meg amíg lehiggadunk és az érzéseinkről beszéljünk a rokonokat, például egymás édesanyját és az ő hibáikat pedig teljesen hagyjuk ki a beszélgetésből, ha valóban változásra vágyunk.

Legyünk toleránsak

Sokan elkövetjük azt a hibát, hogy azt hisszük, hogy aki szeret annak éppen úgy kell vélekednie a dolgokról, ahogyan nekünk. Ha ez mégsem így van akkor harc helyett legyünk inkább érdeklődők miért éppen az a véleménye, ami. A különböző véleményeket összevetve lehet közös nevezőt találni. Mi lenne, ha harc helyett kíváncsi lennél a párod véleményére? Az ő nézőpontjából bizonyára elfogadható a véleménye. A kettőtök véleményét összevetve pedig valószínűleg születhet egy minden érintett számára elfogadható megoldás.

Gyakran banális dolgokon bonyolódunk nézeteltérésbe. Mindannyian hozzuk magunkkal az otthon látottakat. Ezek a tapasztalatok annyira a részünkké válnak, hogy ez lesz számunkra a természetes. A közös életünkre vonatkozóan érdemes néhány dologban megállapodni, amelyek kapcsán különböző nézőpontokat hoztunk a származási családunkból. Párkapcsolati tanácsadás is segíthet a gondok megoldásában.

Nyílt kommunikáció mindenről

Fontos, hogy a pár tagjainak szülei azonos elbíráslás alá essenek. Például, ha kulcsot kapnak a lakásunkhoz akkor mindkét oldal kapjon vagy egyikük sem. Itt jöhet még a klasszikus fogkrémes tubus példa…hol is kell azt megnyomni. A párkapcsolatokban számos az életvitellel kapcsolatos különbség lehet. Mennyi időnként kell ágyneműt cserélni? Kell-e minden nap porszívózni vagy elegendő hetente? Ezekről nyíltan kell kommunikálni egymással és közös megegyezésre jutni. Van, hogy a szüleinktől hozott szokásról kiderül, hogy nincs miért ragaszkodni hozzá, van jobb megoldás.

Fontos, hogy maradjunk nyitottak és ne próbáljuk a saját nézőpontjainkat a párunkra erőltetni. Érzéseken keresztül tudunk kapcsolódni egymáshoz, ehhez meg kell tanulnunk kifejezni azokat, illetve fel kell ismerjük a társunk érzéseit.

A haragot félelem vagy szomorúság táplálja

A harag mögött többnyire félelem vagy szomorúság van. Amikor a párod dühös tudakold meg mit érez és hogyan segíthetnél abban, hogy jobban érezze magát. Van amikor egy megjegyzés a gyermekkorban történt eseményhez kapcsolódó érzéseket hív elő. Ezeknek a megoldásához kérhetjük pszichológus szakember segítségét. Fontos az asszertivitás, amelyet tréning keretei között fejleszthetünk.

Vállaljuk a felelősséget

Ha hibázunk vállaljuk a felelősséget ezzel megváltoztathatjuk a beszélgetés dinamikáját és ha már nem támadunk nem kell védekeznie a másik félnek. Sok nehéz helyzet megmenthető, ha legalább az egyik fél megoldásközpontú és fontosabb neki, hogy boldog legyen az igazánál. Ha toleránsak vagyunk a párunkkal ezzel őt is erre tanítjuk, így egy következő konfliktusnál valószínűleg ő is sokkal nagyvonalúbb lesz velünk. Ebben az empátia is nagy segítségünkre van. Ha a párunk rosszul érzi magát éppen elég, ha együtt érzünk vele és ne magyarázzuk el neki hogyan kellene hogy ehelyett érezze magát. Mindannyiunknak joga van bizonyos helyzetekben rosszul érezni magát és ahhoz is, hogy ezt kihangosítsuk.
Ideális az lenne, ha a párkapcsolatban mindkét fél elkezdne ezekre a dolgokra odafigyelni, így könnyebb lenne egymásra hangolódni és kevesebb lehetne a vita.

A párkapcsolatokban elkerülhetetlen, hogy egy idő után úgy érzik a felek ellaposodott a kapcsolat, eltávolodtak egymástól a pár tagjai. Ez már néhány hónap után bekövetkezhet. Vannak, akiket ez letaglóz, úgy gondolják a hiba bennük van vagy a párjukban, nem illenek össze és valaki más tenné őket boldoggá. Az érzések kissé kuszák és a szex sem olyan izgalmas, mint az elején.

Közelség és érintés

Ahhoz, hogy az egymás iránti vágy tartós maradjon segítségre van szükség és nem valami bonyolult dologra, csupán egymás közelségére és érintésre, amely oxitocint termel, amely boldogsághormon. A férfiakat a nőknek kétszer háromszor gyakrabban kell megérinteniük ugyanannak az eredménynek az eléréséhez. Ez az oka annak, hogy az elhidegülés első jelei nem az ágyban, hanem az érintés és a közelség hiányában jelennek meg. Párkapcsolati tanácsadás keretében, szakember segítségét igénybe véve könnyebb lehet megoldást találni.

A hölgyek távolságot tartanak

Gyakori kifogás a férfiak részéről, hogy azért csalják meg a partnerüket, mert az nem volt figyelmes velük és emiatt úgy érezték már nincsenek szeretve, mert nem kaptak elegendő érintést. A tapasztalatok szerint a férfiak stressz és fizikai megterhelés hatására szívesebben lépnek szexuális kapcsolatba, mint a nők, akiknek a feszült helyzetre inkább távolságtartás a reakciójuk. Ezzel elutasítják a közeledést, a szeretetet, a vágy megnyilvánulását. A nők agyában ezekben az esetekben az oxitocin működését akadályozza a kortizol stressz hormon, ami a férfi számára teljes elutasításban nyilvánul meg. A nő távolságtartóvá válik kihuny benne a vágy az érintés és a szex iránt is.

Az elvakult szerelem állapota azért is csendesedik egy megállapodott kapcsolatra, hogy a párok ne csupán egymásra, a környezetükre is figyeljenek, amelyben élnek.  

Napi néhány ölelés csodákat tehet

Amennyiben a kapcsolatunkat laposnak és unalmasnak látjuk gondoljuk végig, hogy az elmúlt időszakban mennyi energiát fektettünk egymás közelségének keresésébe. Adtunk és kaptunk-e elegendő érintést simogatást csak úgy, mert jól esett vagy örömet akartunk vele szerezni a partnerünknek. Ha ez kevésnek tűnik, ezen változtatva sokat javíthatunk a kapcsolatunkon. Talán túl egyszerűnek hangzik, mégis napi néhány öleléssel, egymás közelében töltött minőségi idővel újra fel lehet éleszteni a kapcsolat lángját.

Kulcsarkrisztina.hu

A párkapcsolatok napjainkban igen törékenyek. Van, hogy sokáig maradunk benne a már nem működőben is, de vajon hogyan döntsük el, ha nem úgy bánnak velünk ahogyan kellene, hogy megjavítható-e ez az egész vagy eljött az idő a lezárásra.

Döntsünk megfontoltan

Ha már megfogalmazódott bennünk, hogy „nem akarok így élni” akkor ideje a tettek mezejére lépni. Ez nem jelenti azt, hogy forgószél módjára elviharzunk és csapot papot otthagyva új életet kezdünk. Tegyünk fel előtte magunknak kérdéseket és az ezekre kapott válaszok függvényében hozzuk meg a döntést és érdemes párkapcsolati tanácsadást igénybe venni. Egy külső elfogulatlan vélemény sok mindent a helyére tehet.

Arra, amiben benne vagyunk nehéz reálisan tekinteni, de az illúziókkal és önbecsapással érdemes leszámolni. Tegyük fel a kérdést magunknak: „Miért maradok ebben a kapcsolatban?” Vegyük sorra mi az, ami mellette szól, mi az, ami ellene. Beszéljünk a párunknak mi az, ami nekünk hiányzik, mi az, amitől boldogabbak lennénk.

Mennyi energiát kell belefektetni, hogy működjön?

Nézzünk rá a hűség kérdésére is. Könnyen maradunk-e hűségesek vagy sok érdekes ember van körülöttünk, akik miatt nehéz hűségesnek maradni. Halad-e az életünk a jelenlegi párunk mellett? Mennyi energiát kell fektetni abba, hogy működjön a kapcsolat? Kölcsönös-e a párunkkal ez az igyekezet, vagy egyedül tekerjük a tandem biciklit.

Tehetünk egy próbát azzal, hogy kevesebb energiát invesztálunk a kapcsolatba vajon hogyan reagál erre a párunk. Valószínűleg nem nagyon fog tetszeni neki. Fontos látnunk meddig tart a mi feladatunk és mi az, ami már az övé, csak mi átvettük tőle a békesség kedvéért vagy azért, hogy megőrizzük a kapcsolatot.

Ki vagyok a párom mellett?

Arra is érdemes ránézni kik vagyunk, kivé váltunk mellette és tetszik-e nekünk ez valaki, akik most vagyunk. Esetleg hasonlít-e az egyik szülőnkre a jelenlegi párunk vagy egy régebbi teljesen le nem zárt kapcsolat energiáját éljük át újra., de ez már nem visz sehová.

Van, hogy azért maradunk benne egy kapcsolatban mert azt mondta az anyánk, hogy „egy rosszal is jobb, mint egy rossz nélkül” és mi ezt elhittük. Van, hogy félünk az egyedülléttől. alacsony az önértékelésünk és azt hisszük, ha ebből a kapcsolatból kiszállunk másnak úgysem kellenénk. Ilyenkor érdemes dolgozni az önismeretünkön.

Van, hogy a félelem a jövőtől és az ismeretlentől akadályoz meg a változtatásban. Ha nyitunk az új emberek, új kapcsolatok felé akkor kevesebb hely marad a számunkra méltatlanokra.

A félelem rossz tanácsadó

Ha túl lelkiismeretesek vagyunk akkor azt hihetjük tartozunk a másik embernek, mert kedves volt velünk és mert gondoskodott rólunk vagy mellettünk állt egy nehéz időszakban. A bűntudat mellette tarthat akkor is amikor már nem vagyunk boldogok vele.

Ha szeret valaki önmagunkért szeret és ez ideális esetben nem jár semmilyen kötelezettséggel. Ha a társunk rosszul bánik velünk akkor biztos, hogy nem a szerelem tart mellette, hanem a megszokás vagy a félelem a magánytól.  Egy értékes kapcsolatban mindkét fél többé válik, mint ha egyedül lennének a felek és figyelnek arra, hogy a másik jól érzi-e magát, sőt minden nap tesznek is érte, hogy boldogabbá tegyék. Ha elég mély bennünk az önszeretet akkor tudjuk, hogy senkinek sincs joga hozzá, hogy rosszul bánjon velünk. A választás mindig a mi kezünkben van.