Menjek vagy maradjak?

A párkapcsolatok napjainkban igen törékenyek. Van, hogy sokáig maradunk benne a már nem működőben is, de vajon hogyan döntsük el, ha nem úgy bánnak velünk ahogyan kellene, hogy megjavítható-e ez az egész vagy eljött az idő a lezárásra.

Döntsünk megfontoltan

Ha már megfogalmazódott bennünk, hogy „nem akarok így élni” akkor ideje a tettek mezejére lépni. Ez nem jelenti azt, hogy forgószél módjára elviharzunk és csapot papot otthagyva új életet kezdünk. Tegyünk fel előtte magunknak kérdéseket és az ezekre kapott válaszok függvényében hozzuk meg a döntést és érdemes párkapcsolati tanácsadást igénybe venni. Egy külső elfogulatlan vélemény sok mindent a helyére tehet.

Arra, amiben benne vagyunk nehéz reálisan tekinteni, de az illúziókkal és önbecsapással érdemes leszámolni. Tegyük fel a kérdést magunknak: „Miért maradok ebben a kapcsolatban?” Vegyük sorra mi az, ami mellette szól, mi az, ami ellene. Beszéljünk a párunknak mi az, ami nekünk hiányzik, mi az, amitől boldogabbak lennénk.

Mennyi energiát kell belefektetni, hogy működjön?

Nézzünk rá a hűség kérdésére is. Könnyen maradunk-e hűségesek vagy sok érdekes ember van körülöttünk, akik miatt nehéz hűségesnek maradni. Halad-e az életünk a jelenlegi párunk mellett? Mennyi energiát kell fektetni abba, hogy működjön a kapcsolat? Kölcsönös-e a párunkkal ez az igyekezet, vagy egyedül tekerjük a tandem biciklit.

Tehetünk egy próbát azzal, hogy kevesebb energiát invesztálunk a kapcsolatba vajon hogyan reagál erre a párunk. Valószínűleg nem nagyon fog tetszeni neki. Fontos látnunk meddig tart a mi feladatunk és mi az, ami már az övé, csak mi átvettük tőle a békesség kedvéért vagy azért, hogy megőrizzük a kapcsolatot.

Ki vagyok a párom mellett?

Arra is érdemes ránézni kik vagyunk, kivé váltunk mellette és tetszik-e nekünk ez valaki, akik most vagyunk. Esetleg hasonlít-e az egyik szülőnkre a jelenlegi párunk vagy egy régebbi teljesen le nem zárt kapcsolat energiáját éljük át újra., de ez már nem visz sehová.

Van, hogy azért maradunk benne egy kapcsolatban mert azt mondta az anyánk, hogy „egy rosszal is jobb, mint egy rossz nélkül” és mi ezt elhittük. Van, hogy félünk az egyedülléttől. alacsony az önértékelésünk és azt hisszük, ha ebből a kapcsolatból kiszállunk másnak úgysem kellenénk. Ilyenkor érdemes dolgozni az önismeretünkön.

Van, hogy a félelem a jövőtől és az ismeretlentől akadályoz meg a változtatásban. Ha nyitunk az új emberek, új kapcsolatok felé akkor kevesebb hely marad a számunkra méltatlanokra.

A félelem rossz tanácsadó

Ha túl lelkiismeretesek vagyunk akkor azt hihetjük tartozunk a másik embernek, mert kedves volt velünk és mert gondoskodott rólunk vagy mellettünk állt egy nehéz időszakban. A bűntudat mellette tarthat akkor is amikor már nem vagyunk boldogok vele.

Ha szeret valaki önmagunkért szeret és ez ideális esetben nem jár semmilyen kötelezettséggel. Ha a társunk rosszul bánik velünk akkor biztos, hogy nem a szerelem tart mellette, hanem a megszokás vagy a félelem a magánytól.  Egy értékes kapcsolatban mindkét fél többé válik, mint ha egyedül lennének a felek és figyelnek arra, hogy a másik jól érzi-e magát, sőt minden nap tesznek is érte, hogy boldogabbá tegyék. Ha elég mély bennünk az önszeretet akkor tudjuk, hogy senkinek sincs joga hozzá, hogy rosszul bánjon velünk. A választás mindig a mi kezünkben van.