A párkapcsolatok az elején szinte minden esetben tele vannak dinamizmussal. Leginkább egymás értékeire koncentrálunk, aztán valahogy elfelejtjük ezt hogyan kell. Eltávolodunk egymástól, a kapcsolat unalmassá és szürkévé válik, a tűz kialszik és belesüllyedünk a hétköznapok taposómalmába.

Féltékenység, kételkedés

A féltékenység, bizalmatlanság is felütheti a fejét. Kételkedni kezdünk magunkban vajon elegendőek vagyunk-e a párunknak vagy valaki más jobban megfelelne neki. Sajnos ez, ha van rá valódi okunk, ha nincs, mindenképpen mérgező a kapcsolatra nézve. Gyanakvóvá, bizalmatlanná tesz és akár a megszálltságig fokozódhat ez az érzés. A féltékenység nagyon erős negatív érzelem, ezért folyamatosan rombolja a kapcsolatot. A pár tagjai távolodni kezdenek egymástól és egyre több vita bukkan fel. A féltékeny fél gyanúsítgatja a másikat, alaptalanul bizalmatlan vele szemben, ezzel eltaszítja magától.

Hűtlenség esetén elárultnak érezhetjük magunkat. A bizalmunkat eljátszották, hátba támadtak. Mindezt az a személy tett velünk, akibe minden bizalmunkat fektettük. Ez egy nehezen és lassan gyógyuló lélekseb, mintha minden jó, amit eddig kaptunk semmissé válna és a csak az üresség tátongana a helyén. Kilátástalanság és szeretetlenség járhat át testileg lelkileg és talán azt is elhisszük, hogy nem is vagyunk szerethetők. az egész világra haragszunk saját magunkra a párunkra és a harmadik félre is. Itt csak az őszinteség segíthet.

Megoldatlan konfliktusok

A megoldatlan konfliktusok is mérgezhetik a kapcsolatot. Minden apróságon viták robbanhatnak ki. Az elégedetlenség egymással szemben folyamatosan növekedhet, már semmi nem jó a mit a másik csinál. Az elégedetlenség folyamatosan növekszik, a szóbeli megbántások mindennaposok. A helyzet napról napra nehezebbnek tűnik. Ha másképp nem megy érdemes párkapcsolati tanácsadó segítségét igénybe venni a megoldáshoz.

A kommunikáció is akadozhat. Sok a félreértés a feltételezés, elvárások és elégedetlenség a másik féllel szemben. Ki nem mondott sérelmek, elnyelt feszültségek.

A várva várt kisbaba érkezése is komoly próbatétel elé állíthatja a párokat. Olyan érzések bukkanhatnak a felszínre, amelyek létezéséről eddig talán sejtelmünk sem volt. Hasonló nehézségekkel járhat, ha nem érkezik a gyermekáldás. Ebben az estben is érdemes szakember segítségét kérni.

A szülők túl nagy befolyása

A szülők túlzott befolyása is okozhat kellemetlenségeket a párkapcsolatban. Néha úgy érezhetjük a párunk túl sokat látogatja a szülői házat nélkülünk. Az édesanyja főztje jobban ízlik neki és olyan kérdésekben is kikéri a tanácsát, ami csak rátok tartozik.

A múltbéli kapcsolatokból hozott sérülések is erősen kihatnak a jelenlegi kapcsolatra. A fel nem dolgozott sérelmek hatására konfliktushelyzetben úgy bánhatunk a kedvesünkkel mintha ő bántott volna meg minket a múltban is.  

A nagy korkülönbség a pár tagjai között is okozhat nézeteltéréseket, ami a különböző érdeklődési körből és eltérő célokból fakad. A gyerekvállalás körüli különbségek is nagyok lehetnek és ez rombolhatja a kapcsolatot.

Amikor a közös gyermekek felnőnek és kirepülnek szintén nehéz helyzet elé állíthatja a pár tagjait, hiszen ki kell tölteniük a gyermekek által hagyott űrt. Új célokat kell kitűzni, új közös tevékenységeket kell találni, ami közelebb hozhatja a pár tagjait egymáshoz.

Legyünk hajlandóak a fejlődésre

Sokan úgy látják, hogy az őket érintő probléma egyedi dolog és másoknak biztosan sokkal könnyebb. Nyilvánvalóan mindenki a saját gondjait érzi a legnehezebbnek, mégis számos olyan tipikus probléma van, ami egy kis odafigyeléssel, nézőpontváltoztatással könnyedén megoldható. Ha készek vagyunk tenni a kapcsolatunkért, hajlandóak vagyunk a fejlődésre akkor esélyt adunk arra, hogy évtizedek múltán is boldogság honolhasson az otthonunkban, párkapcsolatunkban. Számos gondot megoldhatunk még mielőtt kialakulnának vagy elmélyülnének.

Ismerjük meg a párunk szeretetnyelvét

A legjobb, ha mindig teszünk a kapcsolatunkért, készek vagyunk változni és nyitottak maradunk a fejlődésre, ezzel biztosítva évtizedek múltán is az esélyt a boldogságra. Gyakori gond a kapcsolatokban, hogy a felek nem ismerik egymás szeretetnyelvét így nem tudják mire vágyik. Ezen segíthet a megfelelő kommunikáció: szemrehányás és követelőzés nélkül, egymás nagyszerűségét elismerve. Lássuk meg a párunk értékeit és dicsérjük is meg őt amikor annak helye van. Ezzel nem csupán ő fogja magát jobban érezni, de mi is boldogabbak leszünk. Az apró figyelmességek és a kis ajándékok is építik a kapcsolatot, nem utolsó sorban pedig az együtt töltött minőségi idő. Ezek nélkül sokan magukra hagyatva, elhanyagolva érzik magukat. Ehhez kérhetjük párkapcsolati tanácsadó segítségét.

Ha úgy érezzük valami hiányzik akkor érdemes leülni egy tisztázó beszélgetésre, elmondva egymásnak mi az, ami hiányzik és hogyan lehet változtatni ezen. Melyek azok a fontos dolgok, amelyektől szeretve érezzük magunkat. Tettek, szavak, érintések, apró meglepetések, kettesben töltött idő…ezek mindannyiunk számára fontosak, ez adja a lelki táplálékot a kapcsolatban.

Emberként, gondolkodó lényként tudjuk, hogy a dolgok és az események között ok, okozati összefüggés van. Azt tudjuk mi miért történik és azt is megpróbáljuk megkeresni ki a felelőse és az is lehet, hogy rögtön tudjuk, vagy tudni véljük. Amikor jól mennek a dolgok azt hajlamosak vagyunk természetesnek venni és a negatív történésekre kapjuk csak fel a fejünket. Ilyenkor pedig a bűnbak keresés az első lépés.

Látszólag mindig a másik fél a hibás

Szeretjük pellengérre állítani, aki hibás és persze azt is rögtön tudjuk ki és mit mulasztott vagy éppen tett olyat, amit nem kellett volna. Azt is tudjuk hogyan kellett volna megoldani másképpen az adott helyzetet és hogy kinek a hibájából történt mindez. Az ítélkezés a legtöbbünknek jobban megy, mint a felelősség vállalása.

Az érem másik oldalán pedig ott van a felelősség vállalása is. A tetteinknek következményei vannak, amelyet vállalni kell-kellene. Mint sok más dologban itt sem könnyű megtalálni az arany középutat. A saját felelősségünket esetenként hajlamosak vagyunk kicsinek látni és nagyon tisztán látjuk, vagyis inkább látni véljük a másik fél hol hibázott. Sajnos ez a tisztán látás gyakran utólag érkezik meg és többnyire a másik felet látjuk sárosabbnak. Mediátor segíthet a résztvevőknek a tisztánlátásban.

Ne hibást, a hibát keressük meg

Egy válsághelyzet feloldásában sokkal célravezetőbb a hibát megkeresni, mint a hibáztatással pazarolni az energiát. A tettek és azok következményi nyilván el kell, hogy hangozzanak, ezeket nem kell a szőnyeg alá söpörni. A legjobb az a helyzet amikor minden érintett hajlandó a saját részéért felelősséget vállalni, így sokkal könnyebb közös nevezőre jutni.

A gyermeknevelésben is hasonló a helyzet. Nem magát a gyermeket minősítem rossznak, hanem csak a cselekedetét. Elmondom neki mit csinált rosszul, hogyan javíthatja ki és közben megerősítem abban, hogy ő maga ettől értékes marad. Ezen a módon a helyes megoldás felé terelve nem kell saját magát rossznak éreznie, esélyt kap a javításra.

Hibajavítás személyeskedés nélkül

A hiba körül járása után megkezdődhet a kijavításra alkalmas megoldások megkeresése, mindez személyeskedés nélkül. Az emberi kapcsolatainkban naponta bukkannak fel megoldandó helyzetek és ha a kényelmetleneket folyamatosan görgetjük magunk előtt és időről, időre felhánytorgatjuk őket, azzal csak egyhelyben fogunk topogni.

Amennyiben a pár tagjai meg szeretnék menteni a kapcsolatot és tenni is akarnak érte a hibafeltárás, például a hibás családi minták felismerése célravezetőbb és kevesebb sebet ejt, mint az egymás hibáinak felhánytorgatása. Az érzelmi raktárainkból felbukkanó sérelmek, amelyek egy része a gyermekkorunkig visszanyúlik teljesen váratlanul bukkanhatnak fel, anélkül, hogy tudatosak lennénk rájuk. Ezek miatt úgy bánthatunk meg másokat, hogy ők nem is értik mi történt, miközben mi magunk mélyen meg vagyunk győződve az igazunkról. Sokat tehetünk a hibáink enyhítéséért, ha felismerve azt megfogalmazzuk: „úgy viselkedek, mint az apám/anyám pedig amikor velem történt ez megfogadtam, hogy én máshogyan fogok.” A felelősség vállalás fontos, de nem kell minden nap elemezni, kitől ered a helytelen negatív viselkedésünk. A hiba beazonosítása és tudatos javítása a kapcsolat épülését szolgálja. Ha a kapcsolatot mégsem sikerül megmenteni a múlt tisztábban látása egy jobb jövőt alapozhat meg, de ehhez a hiba feltárására van szükség a hibázó pellengérre állítása helyett és ehhez kérhetjük szakember segítségét is.

A párkapcsolatunkban gyakran előfordul, hogy észrevétlenül, az időnk nagy részét felesleges dolgokra, játszmákra pazaroljuk és a lényeg kimarad. Fontos tudni, hogy ez nem tudatosan rossz szándékkal történik, inkább csak olyan helyzetek idézik elő, amelyekben valamit nem kapunk meg a párunktól.
A helyzet megoldásában számos akadály gördül elénk, ezért tehetetlenségünkben kerülő utat választunk, amelytől azt reméljük, eljuttat a célba, hogy újra, aminek lehessen az, amit már elveszítettünk a kapcsolatban. Nem építő a kapcsolat szempontjából az ilyen játszma, de a pillanatnyi nyereség miatt szinte mindenhol felüti a fejét néha.

Bajbajutott-megmentő játszma

Tipikus például a bajbajutott-megmentő játszma. Ez esetben olyan nőt választ a férfi, aki valahogy mindig bajba kerül, mindezt tudat alatt abból a célból, hogy igazán férfinak érezhesse magát. Minél kisebb a férfi önbizalma annál problémásabb megmentendő hölgyet keres magának, hogy erős férfinak érezhesse magát, aki a szíve hölgyét minden bajtól megmenti. Ennek a játszmának a nagy hátránya, hogy nagyon hamar elkezd hasonlítani az apa-lánya viszonyra, felnőtt párkapcsolat helyett és ez rányomhatja a bélyegét az intimitásra is.

Amiért mégis hosszú ideig fennmaradhat ez a viszony, az a rejtett nyerség, hogy a gyenge nőnek továbbra sem kell vállalnia a felelősséget, mert azt áttette a másik fél vállára. A férfi pedig végre megkaphatta a várva várt elismerést, amit lehet, hogy egy öntudatos erős nő mellett nem élhet át ilyen gyakran, itt ellenben igazi erős férfinak érezheti magát. Amit eközben sajnos nem vett észre, hogy mindezt gyakorlatilag egy gyerekkel élte meg. A megoldani valóinkat nem tudjuk kikerülni ilyen párkapcsolati játszmákkal, csupán elodázhatjuk a problémával való szembenézést. Ha eljött rá az idő párkapcsolati tanácsadás lehetőségét is érdemes megfontolni.

A párunk ne csak kellék legyen

Egy jó kapcsolatban néha elég, ha a pár tagjai csak ülnek egymás mellett és a csönd is tápláló kettejük között. Az a szerencsés, ha nem azért vagyunk a partnerünkkel, mert egyedül értéktelennek érezzük magunkat, hanem azért, mert annyi mindent tudunk adni társként, hogy örömmel osztjuk meg valakivel ennek gyümölcsét.
Vannak, akik hosszú akár több éves egyedüllét után találnak párt, aki rajong értük, ők pedig nem tudják befogadni ezt. Túlságosan tapadósnak, nyomulónak érzékelik, pedig csupán úgy érzik nem tudják viszonozni a kapott szeretetet és figyelmességet, ami feszültséget kelt bennük.  Amikor valakitől kapunk, akkor azt szeretnénk viszonozni, de ha a mi érzelmi raktáraink üresek és nincs miből adni, akkor kénytelenek vagyunk szembenézni a saját hiányosságainkkal és ez egyáltalán nem kényelmes.
Nehéz dolog, ha az egyik fél lelkes a párkapcsolatban és a párja nem tud lelkesedni. Például nagyon várja, hogy elmehessen velünk nyaralni, mi pedig nem tudunk osztozni az örömében. Fontos tehát az is, hogy hasonló energia szinten mozogjunk a partnerünkkel és ez egy kis része csupán a nagy egésznek.

A kapcsolataink folyamatosan formálódnak

Kapcsolataink képlékenyek és eközben mindannyian egyensúlyra törekszünk. A nagy szélsőségeket is igyekszünk elkerülni, mert a se veled se nélküled játszmák nagyon fárasztóak és kimerítőek tudnak lenni, amelyben minden érintett szenved. Ideális esetben mindkét fél figyeli a másik reakcióit és ügyel az adás-befogadás egyensúlyára. Gondot okozhat az is, ha valaki nagyon sokat ad akkor azt gondolja, hogy nagyon sokat várhat pedig ez egyáltalán nem törvényszerű. Sőt akár az is előfordulhat, hogy viszonzás helyett elmenekül, mert nem tudja befogadni a túlcsorduló érzelmi zuhatagot.

Vannak, akiknek csak az elérhetetlen az érdekes. Akkor tesznek sok energiát egy kapcsolatba, ha sok elutasítást kapnak. Ez egy olyan játszma, amiben azt élhetjük meg, hogy ahogyan hátat fordítunk a másiknak akkor az elindul felénk. Akkor vagyunk érdekesek a számára, ha újra és újra meg kell hódítania. Amikor már nem csimpaszkodunk és nem akarjuk őt minden áron ez vonzóbbá tesz. Arra is rádöbbenhet, hogy olyan könnyen kapta a szeretetet és figyelmet, hogy nem is tudta értékelni. Ha ez hiányozni kezd neki akkor elkezdhet újra közeledni.

Ha képesek vagyunk a másik nélkül is lenni és továbblépni, ez evolúciós szempontból is előnyt jelent, mert önállóságra, stabilitásra utal. Egyértelművé teszi, hogy nem kell kapaszkodjunk mindenáron, mert vannak és lesznek más lehetőségeink is.