Elvárások fogságában

Az elvárások érkezhetnek egyrészt a külvilág felől: társadalom, a család, rokonok, ismerősök kollegák, baráti kör, a párunk felől. Ha valaki elvár az róla szól, nem rólunk.

A másik elvárás a saját magunk felőli elvárás, amelynek magjait a környezetünk vetette el, mi pedig hagytuk, hogy szárba szökjön bennünk.

Az elvárások akkor hatnak ránk, ha hagyjuk

Tulajdonképpen minden elvárás rajtunk keresztül áramlik és csak akkor működik, ha hagyjuk, hogy hasson ránk. Ha már szinte nem a saját életünket éljük akkor jó tudni, hogy ezen csakis mi magunk tudunk változtatni. Senkin és senkinek az elvárásain nem tudunk változtatni a környezetünkből. Nem fog megváltozni az anyánk vagy a férjünk vagy az anyósunk ahogyan a főnökünk vagy a kollegánk sem.

A változás bennünk van pontosabban az elvárásokkal szembeni hozzáállásunkat érdemes nagyító alá venni és azon változtatni. Az elvárás egy objektív tényező, a hozzáállásunk, ami változtatható és ha nyomás alatt érezzük magunkat akkor nem lehet ezt a témát a szőnyeg alá söpörni.

Ahhoz, hogy helyén kezeljük az elvárásokat fontos:

  • az önszeretet
  • a másokkal szembeni korrektség
  • megengedővé válni önmagunkkal
  • ismerni a gyengeségeinket
  • ismerni és elismerni az erősségeinket
  • Az elvárások helyett feladatokban gondolkodás
  • tanulni a hibáinkból
  • hallgatni az ösztöneinkre
  • ígérgetés helyett a maximumot nyújtani, amit csak tudunk

Mindezek betartásával egyre kevésbé érintenek meg az elvárások és egyre könnyedebbé válhat az életünk. Csökken a megfelelési kényszer és a maximalizmus miatti szorongás. Letehetjük a feleslegesen cipelt terheinket.

A gyakorlatban mindezt fokozatosan lehet megvalósítani. Első lépésként gyűjtsük csokorba az elvárásokat, amelyeket a magunkénak érzünk. Tipikus, hogy a környezetünk eldönti helyettünk nekünk mi lenne a jó. Ilyen például a férjhez menés, gyermekvállalás körüli szabályok sulykolása. Mikor, hány évesen kell férjhez menni és gyermeket szülni.

Fontos az asszertivitás

Ami még sokunk számára fejlesztendő terület az asszertivitás, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy úgy érvényesítjük a saját akaratunkat, hogy eközben a mások érdekeit is figyelembe vesszük. Képesek vagyunk kompromisszumokat kötni és olyan megoldásokat találni a felmerülő problémákra, amely minden érintett érdekeit szolgálja. Meg tudjuk fogalmazni a vágyainkat és érzéseinket és közölni is tudjuk azokat a másik fél számára befogadható és elfogadható módon. A női erőnket okosan használjuk.

Az önismereti fejlődésünkkel sem lehetünk soha készen.

  • Ha tudatosan fejlesztjük a személyiségünket akkor tisztában leszünk az értékeinkkel és az esetleges hiányosságainkkal.
  • Magabiztosan és humorral tekintve az életünkre könnyebben felbukkannak a megoldások.
  • Tűzzük ki a célokat és minden nap tegyünk a megvalósulásukért.
  • Ne rágódjunk a múltban elkövetet hibáinkon, de tanuljunk belőlük.

A legjobb, ha mindig csak a saját dolgainkkal törődünk és abbahagyjuk az amiatti aggódást, mások mit gondolnak és mit várnak el tőlünk. Tegyük azt, ami szeretnénk és ami jó nekünk!

A döntés joga, a választás mindig a mienk!