Jófej szülők, mi ezzel a baj?

Miért baj, ha túl jó szülők vagyunk…kérdezhetnénk kételkedve, mert az jó, ha jók vagyunk…inkább a túl jóval van egy kis gond.  Az elég jó anyának lenni kifejezést valószínűleg mindannyian hallottuk már, ami remekül megfogalmazza, hogy szülőként, anyaként egyáltalán nem kell, hogy tökéletesek legyünk. Lényeges, hogy a kisgyermek megkapjon mindent a fejlődéséhez, a tehetsége kibontakoztatásához és ennek része az is, hogy a szülő nem képes a legjobb formáját hozni a nap mind a huszonnégy órájában. Ha elég jó és igyekszik a hibáit a gyerek szükségleteinek figyelembevételével korrigálni az éppen elegendő.

A túlságosan megengedő szülő

A kamaszkorban felbukkanó nehézségekről viszonylag sok szó esik, arról viszont nem nagyon hallani, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha valakinek túl jó fej, túlságosan megengedő szülei vannak. Nem túlféltőek, nem túlságosan engedékenyek vagy gyengekezűek, hanem lazák és fiatalosak, akikkel mindenről lehet beszélni, mégis van tekintélyük. Akikkel kevés a konfliktus, mert nem támasztanak felesleges és nehezen betartható korlátokat, illetve elvárásokat. Megértőek, elfogadóak öltözködésükben, ízlésükben viselkedésükben és az élethez való hozzáállásukban nincsen mély szakadék közöttük és a gyermekeik között. Mi ezzel a baj? Miért kell róla beszélni? Ennek a helyzetnek vannak előnyei, illetve látszatelőnyei, illetve hátrányai a kamasz és a szülők szempontjait egyaránt figyelembe véve.

Minden kamasz rugalmas, jófej szülőket kíván magának, aki engedi kibontakozni az önállóságra való törekvéseit. A baráti körben is elismerést lehet bezsebelni az ilyen ősökkel és minden barát és haver hasonlóra vágyik és ezekkel a megértő szülőkkel örömmel szóba elegyedik a legmorcosabb kamasz is.

Túl rugalmas hozzáállás

A jófej szülőkben az utódaik éppen ezt a rugalmas hozzáállás kritizálják. A kamasz lány az egyébként nagyon csinos anyjára haragszik, ha nem öltözik elég anyukásan a szülői értekezletre. A hasonló zenei ízlésű kamasz és a felmenői között pedig gondot okozhat ki melyik fesztiválon vegyen részt úgy, hogy ne zavarják egymást. ezek mögött a látszólag bagatell problémák mögött a kamaszok családról való leválásának jelensége feszül.

A kamaszkor az autonómiára való törekvés ideje, amikoris nem csupán az identitás kialakulása és a pszichoszexuális fejlődés miatt érdemel nagy figyelmet, hanem mert az önállóság és az énazonosság kialakítása miatt át kell értékelni a tekintélyszemélyekkel való kapcsolatokat. Fontossá válik különbözni a szülőtől, az általa képviselt értékektől. Ez nyilván nem a hozott családi mintáktól való elzárkózást jelent, inkább egy újfajta egyensúly létrehozását a kapott minták, elvárások és az egyéni új tervek alapján. Mint minden csiszolódás ez sem megy konfliktusmentesen, de mi értelme van lázadni a túl rugalmas szülőkkel szemben.

Hiányzik az ütközési lehetőség

A klasszikus tekintélyelvű családokban élő kamaszok számára a túl korlátozó, merev családi minták okoznak gondot, mert minden változtatás büntetést vonhat maga után. Napjainkban számos példa van az ellenkezőjére amikor a kamasz szabadon próbálgathatja a határait, alig ütközik tiltásba A szüleivel baráti viszonyt ápol, mintha nekik megállt volna az idő. Elég nagy a különbség, ha a kamasz lány az anyja szekrényéből csen el egy csinos darabot vagy az anya kér kölcsön a lánya ruháiból elégedetten konstatálva, hogy egy méretet viselnek.  

Ha a szülő megakadályozza az ütközés lehetőségét azzal, hogy nem hoz szabályokat és nem tanúsít ellenállást, azzal a személyiségfejlődés szempontjából kiemelten fontos ütközést akadályozza meg. Ha nincs kinek és nincs miért nekifeszülni okafogyottá válik a lázadás. A túl jófej szülők úgy gondolják megengedhetik maguknak, hogy részt vegyenek a gyermek baráti összejövetelein és beülhetnek csacsogni ezzel indirekt kontrollt gyakorolva felette. Véleményt formálhatnak, ízlést diktálhatnak. Olyan dolgokba tekinthetnek bele, amelyhez nem kellene, hogy közük legyen. Mélyebb önismerettel a helyén kezelhetőkké válhatnak ezek a megoldandók.

A szülőnek nem kell mindenről tudnia

A szülőnek nem kell mindenről tudnia és leginkább nem kell mindennel egyetértenie, amit a tinédzser gondol és tesz. Ha a szülő túlságosan megengedő, nem elvárható, hogy a gyermek szabjon határokat. Bonyolulttá teszi a helyzete, hogy ezzel a szülők nagy népszerűségre tehetnek szert a gyermekük baráti körében. ezzel spontán alakulhat ki haveri társaság, a visszahúzódóbb kamasz körül is a baráti kör hamis illúzióját teremtve meg.

A kamaszok beszámolói alapján ezeket a szülői közeledéseket a gyerekek gyakran betolakodásként élik meg ezzel konfliktust teremtve, bár nem ott, ahol kellene. A szülő nézőpontjából áttekintve a helyzetet a differenciálódás manapság egyáltalán nem könnyű. A családok elvesztették hierarchikus jellegüket, így nehéz felvenni a klasszikus határtartó hozzáállást. a korábban követendő minták megkérdőjeleződtek, hiányoznak a minták és a rítusok. Hogyan legyen a szülő tekintélyt sugárzó amikor minden oldalról azt az üzenetet kapja, maradjon fiatal különben értéktelenné és idejét múlttá válik.

Lényeges szempont, hogy a mostani magyar tinédzserek szülei, valamint az őket nevelő generáció a gyermek és kamaszkorának jelentős részét a szocializmusban töltötte. A rendszerváltás idején fogott családalapításba és lett önálló. Mindeközben új kihívásokkal kellett szembesülnie, új lehetőségek bukkantak fel az életében és teljesen más világban kell, hogy helyt álljon, mint amiben felnőtt és szocializálódott.
Bármilyen nevelői attitűdöt is válasszunk a mérték a döntő.