Miért nehéz kilépni egy helyzetből?
Mindannyiunk életében vannak olyan helyzetek, amelyekben boldogtalanok vagyunk és mégsem változtatunk rajta. A napok telnek, mi pedig csak gondolkodunk a változtatások, anélkül, hogy tennénk érte bármit is. Ez lehet egy nem működő párkapcsolat vagy egy lehúzó munkahely, energiarabló emberi kapcsolat, kellemetlen lakókörnyezet vagy bármi más, ami már nem tesz boldoggá minket. Miért maradunk benne az ismert rosszban, ahelyett, hogy változtatnánk? Erre egyáltalán nem egyszerű választ adni.
A személyiségünk megszokások és viselkedésminták gyűjteménye
Mindez összefüggésben van a személyiségünkkel, amely megszokások, viselkedésminták és a szerepeink gyűjteménye. A megszokás, ismétlés, amelynek igen nagy ereje van. Ha az elődjeink valamilyen viselkedést elégszer ismételtek, akkor ezt mi akár DNS szinten örökölhetjük mintaként. A tudat még az anyagot is képes átformálni, képes anyagba vésni a működését. Ez a bevésődés mindennapi szinten is működik. A napról napra átélt helyzetek és a vele járó érzelmi töltet és a vele járó reakciók elraktározódnak más lehetőségek pedig háttérbe szorulnak. Éppen úgy működik, mint az izmaink. A test azokat az izmokat tartja fenn, amelyeket használunk, a többit leépíti. Aki már valamilyen törés miatt megtapasztalata milyenné vált a gipsz után a karja vagy a lába az nagyon jól tudja ez milyen durva változás.
A berögzült mintákat nem könnyű felülírni
Az elménk is hasonlóan reagál. A berögzült mintákat az elején nehéz felülírni, aztán már egyre könnyebbé válik az új minta szokássá változtatása. Az új szokások kialakítása történhet nagyon tudatosan, amikor megértjük, hogy ezen az úton járva nem leszünk boldogok és akaraterővel kirángatjuk magunkat ebből az állapotból. Ez szenvedéssel és fájdalommal jár, hiszen el kell engednünk azt a mintát, amivel addig azonosultunk. A kezdeti nehézséget, egy idő után könnyedség váltja fel. Minél többet dolgozunk az önismeretünkön ez a folyamat annál könnyedebbé válhat.
A tudatosság megkönnyíti a változást
A tudatosság útján való változás, változtatás kevésbé megterhelő. Annak felismerése, hogy örökölt vagy tanult mintázatok alapján működünk és van más választásunk, mert mi magunk nem vagyunk egyenlők ezekkel a mintákkal. A testünk és a személyiségünk dinamikusan változhat, csak az a kérdés ez mennyire tudatos vagy véletlenszerű.
A tudomány szerint nincs különbség az anyag és a tudat között, minden energia csak más formában. Ha felismerjük a valódi énünket és sikerül levetni az álarcainkat, mindenkit ugyanannak az intelligens energiának a formájaként látunk majd, amelyek mi magunk is vagyunk. Az elménk csupán eszköz a fejlődésünkhöz és mi magunk választjuk az utat, amelyen járunk.
