A férfiak számos helyen hiányoznak a családok életéből, a gyereknevelésből, a társadalomból, gyakran a házasságból is csupán a munkájukban vannak jelen, aminek sajnos hosszú távon kedvezőtlen következményei lehetnek a most felnövekvő gyermekekre, akár fiúkról, akár lányokról legyen szó.

Sajnos önhibájukon kívül nem töltik be ezeket a fontos szerepeket. Amikor az iparosodás és városiasodás a földekről a gyárakba vitte őket akkor hitték el, hogy nekik kell pénzt keresni és eltartani a családot. A család működtetése két ember feladata: a nőé és a férfié. A családok nagy része nem tudja kifizetni a számláit a nő bére nélkül. Ami gondot okoz, hogy a férfiak fejében gyökeret vert a gondolat, hogy nekik kell eltartani a családot és emiatt szinte kizárólag a munkahelyükön vannak jelen. Ez a mai körülmények között nem működik és ami a még nagyobb baj, hogy hiányzik a családból, az apa, a férfi minta, ami nélkülözhetetlen a fiúk és a lányok számára is.

Milyen mintát ad egy férfi?

Magánéleti és párkapcsolati siker, hogy a nő mellett ott a férfi. Az anya és az apa nemcsak külön-külön fontosak, azt is tovább kell adniuk, hogyan működnek együtt. A gyermekek minták alapján tanulnak, fejlődnek, a szüleik mintája mutatja meg nekik a férfi és női feladatokat és azt is hogyan egészítik ki, hogyan segítik egymást. Sajnos ez napjainkban nagyon nehezen hangolható össze: a széteső családok száma 60-65 százalék, amelynek kb. 50 százalékát a válások tesznek ki, a fennmaradó rész élettársi kapcsolatban élt. A férfiak többsége kikerül a családokból, a pedagóguspályáról is hiányoznak, ezzel kimaradnak a jövő generáció neveléséből, aminek beláthatatlan következményei lehetnek.
Az apa nélkül felnővő fiú nehezen tud kezelni egy hierarchikus rendszert, a lányok pedig nem tudják mit várhatnak el felnőttként egy férfitól. Mivel valamilyen mintára szükségük van maradnak a filmek és magazinok, ami alapján olyan magasra rakják a mércét, hogy annak képtelenség megfelelni.

Az ideális az lenne, ha a férfiak társai lennének a nőknek, hazamennének a családjukhoz, részt vennének a házimunkában és a gyermeknevelésben. Ahhoz, hogy ez működjön, mindkét félnek energiát kell beletennie. A feladatokat meg kell osztaniuk egymás között, együttműködve, ezzel példát mutatva a gyermekeiknek. A férfi, ha beszél otthon a munkájáról, az csupán mesélés. A munkához való hozzáállást csak példamutatással lehet átadni, ha csak beszélünk róla, nem elegendő. Ha elmosogat vagy megpucolja a krumplit azzal példát mutat.

Mit tehetünk, hogy a gyermekeinknek jó példa legyünk?

Az egyik feladat, ami megoldásra vár a férfiak családi és társadalmi felelősségvállalásának erősítése. A férfi-nő közötti szövetség megerősítése. A verseny helyett az összefogás legyen a fontos. Amire még nagy hangsúlyt kell fektetni az a férfivá nevelés, hogy már gyermekként világos legyen a kisfiú számára mi a férfi feladata. A mostani nézőpontok szerint a férfiak bűnbakok lettek, nem segítenek eleget a nőnek, a nő pedig áldozat, ez pedig gyengíti a kapcsolatokat. A feladatok elosztására nem létezik egy mindenki számára tökéletes megoldás, ezt saját magunk számára kell kialakítani, minden érintett elégedettségére.

Hiányzik a családi életre nevelés

A munkahelyi felelősségre az iskolarendszer felkészíti a gyerekeket, a családi életre nevelés viszont teljesen hiányos. A fiúkat régen csak arra nevelték, hogy erősek legyenek, kitartóak és oldják meg a problémákat. Fát kellett vágni, disznót ölni, korán kelni és megetetni az állatokat. Ma a városi élet teljesen más feladatokat ad, vagyis nem ad feladatot, nem kötelez semmi ilyesmire. A számítógépes játékokon felnőtt immár felnőtt férfinak zokon esik amikor gyermeke születik és abba kell hagyni a játékot, mert segíteni kell a bevásárlásban. A családalapításhoz belső erőre van szükség. A család érdekeit a saját érdekeink elé kell tudni helyezni. Ha a férfi csupán nagyra nőtt kisfiú marad akkor minden felelősséget a felesége vállán hagy nyugodni és tulajdonképpen papírforma szerint házasságban él, de gyakorlatilag csak új anyát választott magának. A minden tekintetben felnőtt férfi külön kérés és figyelmeztetés nélkül keresi és megtalálja a feladatokat.

Ezért anyaként is sokat tehetünk

A fiainkat nem kell kikímélni a feladatoktól. Ha már gyerekként megtanulnak felelősséget vállalni akkor felnőve, férjként, családapaként is sokkal jobban helytállnak majd. Ha arra neveljük a lányunkat, hogy ő mosogasson és porszívózzon miközben a fiútestvérét ezektől a feladatoktól megkíméljük ezzel eleve hibásan programozzuk őket. A kislánynak felnőve helyt kell állnia a munkában és a családi gépezetben is. Persze itt az apának is nagy szerepe van a példamutatásban. Ha a tévé előtt sörözik amíg az anya a vasárnapi ebédet főzi ahelyett, hogy segítene neki az ő számára roppant kényelmes, de rossz példát mutat.
Sohasem késő újra tervezni a családi rendszert, amivel jó esetben minden érintett egyetért.
A biztonságos, boldog élethez a helyes minták átvételéhez a feleségnek és a gyermeknek is egy érett férfira van szüksége.

A lányok esetében könnyebben megy

A lányok is hasonlóan nőnek fel, mint a fiúk, ugyanúgy többnyire egy szalmaszálat sem tesznek keresztbe. Egyetemre járnak, külföldi tapasztalatokat szereznek és a szülők a végtelenségig kiszolgálják őket. Amikor a lányokból feleség lesz és gyereke születik minden megváltozik és az összes feladatot, amit kell, teljes mértékben jól el fog látni. A biztonságos élethez, a gyermekek felneveléséhez a feleségnek érett, felnőtt minták alapján működő férfira van szüksége.
A változás úton van. Rajtunk múlik milyen példát mutatunk a fel növekvő gyermekeinknek.

KulcsarKrisztina.hu

Az elvárások érkezhetnek egyrészt a külvilág felől: társadalom, a család, rokonok, ismerősök kollegák, baráti kör, a párunk felől. Ha valaki elvár az róla szól, nem rólunk.

A másik elvárás a saját magunk felőli elvárás, amelynek magjait a környezetünk vetette el, mi pedig hagytuk, hogy szárba szökjön bennünk.

Az elvárások akkor hatnak ránk, ha hagyjuk

Tulajdonképpen minden elvárás rajtunk keresztül áramlik és csak akkor működik, ha hagyjuk, hogy hasson ránk. Ha már szinte nem a saját életünket éljük akkor jó tudni, hogy ezen csakis mi magunk tudunk változtatni. Senkin és senkinek az elvárásain nem tudunk változtatni a környezetünkből. Nem fog megváltozni az anyánk vagy a férjünk vagy az anyósunk ahogyan a főnökünk vagy a kollegánk sem.

A változás bennünk van pontosabban az elvárásokkal szembeni hozzáállásunkat érdemes nagyító alá venni és azon változtatni. Az elvárás egy objektív tényező, a hozzáállásunk, ami változtatható és ha nyomás alatt érezzük magunkat akkor nem lehet ezt a témát a szőnyeg alá söpörni.

Ahhoz, hogy helyén kezeljük az elvárásokat fontos:

• az önszeretet
• a másokkal szembeni korrektség
• megengedővé válni önmagunkkal
• ismerni a gyengeségeinket
• ismerni és elismerni az erősségeinket
• Az elvárások helyett feladatokban gondolkodás
• tanulni a hibáinkból
• hallgatni az ösztöneinkre
• ígérgetés helyett a maximumot nyújtani, amit csak tudunk

Mindezek betartásával egyre kevésbé érintenek meg az elvárások és egyre könnyedebbé válhat az életünk. Csökken a megfelelési kényszer és a maximalizmus miatti szorongás. Letehetjük a feleslegesen cipelt terheinket.

A gyakorlatban mindezt fokozatosan lehet megvalósítani. Első lépésként gyűjtsük csokorba az elvárásokat, amelyeket a magunkénak érzünk. Tipikus, hogy a környezetünk eldönti helyettünk nekünk mi lenne a jó. Ilyen például a férjhez menés, gyermekvállalás körüli szabályok sulykolása. Mikor, hány évesen kell férjhez menni és gyermeket szülni.

Fontos az asszertivitás

Ami még sokunk számára fejlesztendő terület az asszertivitás, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy úgy érvényesítjük a saját akaratunkat, hogy eközben a mások érdekeit is figyelembe vesszük. Képesek vagyunk kompromisszumokat kötni és olyan megoldásokat találni a felmerülő problémákra, amely minden érintett érdekeit szolgálja. Meg tudjuk fogalmazni a vágyainkat és érzéseinket és közölni is tudjuk azokat a másik fél számára befogadható és elfogadható módon. A női erőnket okosan használjuk.

Az önismereti fejlődésünkkel sem lehetünk soha készen.

• Ha tudatosan fejlesztjük a személyiségünket akkor tisztában leszünk az értékeinkkel és az esetleges hiányosságainkkal.
• Magabiztosan és humorral tekintve az életünkre könnyebben felbukkannak a megoldások.
• Tűzzük ki a célokat és minden nap tegyünk a megvalósulásukért.
• Ne rágódjunk a múltban elkövetet hibáinkon, de tanuljunk belőlük.

A legjobb, ha mindig csak a saját dolgainkkal törődünk és abbahagyjuk az amiatti aggódást, mások mit gondolnak és mit várnak el tőlünk. Tegyük azt, ami szeretnénk és ami jó nekünk!

A döntés joga, a választás mindig a mienk!

Mindannyiunk életében vannak olyan helyzetek, amelyekben boldogtalanok vagyunk és mégsem változtatunk rajta. A napok telnek, mi pedig csak gondolkodunk a változtatások, anélkül, hogy tennénk érte bármit is. Ez lehet egy nem működő párkapcsolat vagy egy lehúzó munkahely, energiarabló emberi kapcsolat, kellemetlen lakókörnyezet vagy bármi más, ami már nem tesz boldoggá minket. Miért maradunk benne az ismert rosszban, ahelyett, hogy változtatnánk? Erre egyáltalán nem egyszerű választ adni.

A személyiségünk megszokások és viselkedésminták gyűjteménye

Mindez összefüggésben van a személyiségünkkel, amely megszokások, viselkedésminták és a szerepeink gyűjteménye. A megszokás, ismétlés, amelynek igen nagy ereje van. Ha az elődjeink valamilyen viselkedést elégszer ismételtek, akkor ezt mi akár DNS szinten örökölhetjük mintaként. A tudat még az anyagot is képes átformálni, képes anyagba vésni a működését. Ez a bevésődés mindennapi szinten is működik. A napról napra átélt helyzetek és a vele járó érzelmi töltet és a vele járó reakciók elraktározódnak más lehetőségek pedig háttérbe szorulnak. Éppen úgy működik, mint az izmaink. A test azokat az izmokat tartja fenn, amelyeket használunk, a többit leépíti. Aki már valamilyen törés miatt megtapasztalata milyenné vált a gipsz után a karja vagy a lába az nagyon jól tudja ez milyen durva változás.

A berögzült mintákat nem könnyű felülírni

Az elménk is hasonlóan reagál. A berögzült mintákat az elején nehéz felülírni, aztán már egyre könnyebbé válik az új minta szokássá változtatása.  Az új szokások kialakítása történhet nagyon tudatosan, amikor megértjük, hogy ezen az úton járva nem leszünk boldogok és akaraterővel kirángatjuk magunkat ebből az állapotból. Ez szenvedéssel és fájdalommal jár, hiszen el kell engednünk azt a mintát, amivel addig azonosultunk. A kezdeti nehézséget, egy idő után könnyedség váltja fel. Minél többet dolgozunk az önismeretünkön ez a folyamat annál könnyedebbé válhat.

A tudatosság megkönnyíti a változást

A tudatosság útján való változás, változtatás kevésbé megterhelő. Annak felismerése, hogy örökölt vagy tanult mintázatok alapján működünk és van más választásunk, mert mi magunk nem vagyunk egyenlők ezekkel a mintákkal. A testünk és a személyiségünk dinamikusan változhat, csak az a kérdés ez mennyire tudatos vagy véletlenszerű.

A tudomány szerint nincs különbség az anyag és a tudat között, minden energia csak más formában. Ha felismerjük a valódi énünket és sikerül levetni az álarcainkat, mindenkit ugyanannak az intelligens energiának a formájaként látunk majd, amelyek mi magunk is vagyunk. Az elménk csupán eszköz a fejlődésünkhöz és mi magunk választjuk az utat, amelyen járunk.

Hajlamosak vagyunk rá, hogy robotpilóta üzemmódban éljük az életünket, pedig, ha energiát fektetünk az önismeret fejlesztésbe akkor lehetővé válik, hogy felelősséget vállaljunk az érzelmeinkért, gondolatainkért és tetteinkért. A tudatosabb kapcsolat önmagunkkal számos előnnyel jár.

Az önismeret folyamatosan fejleszthető

Az önismeret magában foglalja önmagunk különböző aspektusainak tudatossá tételét a jellemünkre, viselkedésünkre és az érzéseinkre vonatkozóan. Fontos készség, amelyet némi odafigyeléssel folyamatosan fejleszthetünk. A mindennapi taposómalomban való talpalás könnyen közömbössé tehet minket a környezetünkkel szemben. Passzívvá válhatunk a másokkal szembeni kapcsolódásokban, pedig az érzelmi intelligencia és az érzelmeink szabályozása a legértékesebb emberi tulajdonságok közé tartozik. Az önismeret ennek az intelligenciának az alapját képezi. Akár önismereti tréning keretei között is fejleszthetjük ezt a tudásunkat.

Az önismeret segítségével növekszik a tisztánlátásunk

Vannak helyzetek amikor nem sikerül láncon tartani a bennünk élő haragos sárkányt és megbántunk másokat, holott nem állt szándékunkban. Ilyenkor elönt a szégyen és bizonyára mi magunk is sértődtünk már meg amikor olyan visszajelzést kaptunk, amit nem éreztünk jogosnak. Ezek napi szinten megtörténnek velünk és abban az esetben tudunk belőle profitálni, fejlődni általa, ha figyelmet szentelünk önmagunk megértésének. Ahogyan fejlődik az önismeretünk úgy növekszik a tisztánlátásunk és változik az értékrendünk.

• Mit tartunk helyesnek és helytelennek?
• Milyen motivációink vannak? Mi a mozgatórugója a cselekedeteinknek?
• Melyek a berögzült szokásaink, amelyeket automatikusan végzünk?
• Melyek azok a dolgok, amelyek erős érzelmeket váltanak ki bennünk?
• Mi az, ami a számunkra nagyon könnyű és mi az a mi kihívást jelent?

Az éntudatosság pszichológiai elmélete szerint a tudatosságnak azon a szintjén vagyunk, amely lehetővé teszi a az érzelmeink megfigyelését és felülbírálását, ezzel pedig mi dönthetünk arról, hogy bizonyos dolgokra hogyan reagálunk. Nem az a legfontosabb mi történik velünk, hanem az, hogy mi arra hogyan reagálunk. Ha az önismeretünk elér egy bizonyos szintet megfigyelve és beazonosítva az ösztönös reakcióinkat, érzelmeinket akkor képessé válhatunk azokat az irányításunk alá vonni. Ha pontosan tudjuk kik vagyunk az segít meglátni mit kell tenni a fejlődésünk érdekében.

Az önismereti munka során fény derülhet a képesség beli hiányosságainkra, amelyek a párkapcsolati vagy munkahelyi gondjainkat okozzák. A személyiségfejlesztéshez hasznos válaszolnunk az alábbi kérdésekre.

• Melyek a gyenge pontjaim, amelyek lelassítanak?
• Melyek az erősségeim, amelyekből profitálhatok?
• Melyek a hibás beidegződéseim, amelyek nélkül hatékonyabb lehetnék az életem minden területén?
• Milyen motivációim vannak?

A válaszok megadásakor törekedjünk őszinteségre és ne az egónk válaszoljon.

Az önismeret fejlesztés segít beazonosítani a fejlődési lehetőségeinket, pozitív hatással van a gondolkodásmódunkra, az önbecsülésünkre és az életszemléletünkre.

• Az önismeret segítségével pozitív egyben realista attitűdre tehetünk szert.
• A fejlődés és a változás az életünk részévé válhat. a gyenge pontok felkutatásával gyorsabban fejlődhetünk.
• Növekedhet az önbizalmunk és javulhat az önértékelésünk.
• Nagyobb lesz a stressztűrő képességünk és jobb döntéseket hozhatunk.
• Megbocsájthatjuk magunknak a tökéletlenségeinket.

Ahány ember annyiféle nézőpont és a saját szemszögéből mindegyik igaz. Ahogy a mondás tartja, mindannyian a hegyre tartunk csak mindenki a maga oldaláról mászik fel. emiatt a célt ahová tartunk is különbözőképpen látjuk. Mi történik akkor, ha a célunk felé vezető úton a másik egy akadályt gördít elénk? Mit tehetünk ilyenkor?

Aki belátja, hogy sokféle nézőpont lehetséges és nem csak a sajátja, ami számít, tehát nem próbája mindenképpen a saját igazát másokra kényszeríteni, az már nyert. Ha van bennünk annyi erő, hogy saját magunk is megállunk a lábunkon akkor is nyertesnek számítunk.

Vannak helyzetek amikor nem tudunk továbblépni

Mégis akadnak olyan helyzetek amikor szükségünk van egy mondatra egy gesztusra, amiből kiderül, hogy a másik fél nem akart megbántani. Mert jó lenne hallani, hogy „sajnálom a történteket” vagy „szerettem volna ott lenni melletted, de képtelen voltam rá” vagy „most már másképp csinálnám” Nemcsak, hogy sokat jelentene, de ha ez nem történik meg, nem tudunk továbblépni.

Hiába haladunk a tudatosság útján és hiába van meg fejben az összes bölcsesség, szükségünk van rá, hogy elhangozzanak azok a bizonyos szavak. Lehet ez jóvátétel, bocsánatkérés egy visszaigazolás.
Mi történik, ha ezt nem kapjuk meg? Mi lehetséges, ha hiába vagyunk kedvesek, alázatosak, elfogadóak a másik fél képtelen megtenni amire vágyunk.

A választás a mienk

Ha elfogadjuk, hogy saját magunkkal kapcsolatosan minden választás a mienk. Mi döntünk arról mit teszünk mit nem teszünk, akkor ez igaz a másik féllel kapcsolatosan is. Az ő tetteiről az ő viselkedéséről a szavairól saját maga dönt. Ez hangzatos és szép elv és teljesen igaz, de van, hogy nem tudunk továbblépni egy jóváhagyás vagy egy bocsánatkérés hiánya miatt. előfordul, hogy hónapokig vagy évekig várunk erre.

Az életünk halad előre minden területen kivéve ezen az egyen. Az életünk fonalán van egy csomó amire rámutathatunk, hogy emiatt nem tudunk továbblépni. Már magát a konfliktust feloldottuk mégsem teljes valahogyan a helyzet. Megakadályozhat egy mondat a továbblépésben? Ha elég jól ismerjük magunkat, az erőnket a képességeinket, akkor ez könnyebbé válhat.

Ami számít az a mi reakciónk

Mi történik, ha elhangzik ez a bizonyos mondat, de nem annak a szájából, akitől mi hallani szeretnénk? Mi történik, ha valaki más mondja ki ezt a mondatot és még azt is hozzáteszi: „Hidd el ő is így gondolja, csak képtelen kimondani”. Az ő képtelensége az övé és nem az számít mire képes és mire nem. Ami számít az a mi reakciónk. Azért mi magunk vagyunk a felelősek. Az mirólunk szól. A másik képtelensége pedig őróla, tehát nem indokolt, hogy akadályt képezzünk belőle saját magunk útjába. A legjobb, amit tehetünk, hogy tőle függetlenül megadjuk magunknak a feloldozást és tovább lépünk. Ha ehhez segítséget szeretnénk kérni akár online is megtehetjük