Énidő bűntudat nélkül
Vajon hogyan lehet úgy kikapcsolódni, hogy a pihenéssel töltött időt ne kísérje bűntudat, ne legyenek tőle negatív gondolataink? Mi az énidő? Hogyan is kell/érdemes ezt a manapság olyan divatos kifejezést érteni?
Olyan kérdések ezek, amelyekre a választ leginkább akkor találjuk meg, ha egy kicsit tudatosabban közelítjük meg, hogy számunkra mit jelent a pihenés, a feltöltődés – hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a klasszikus értelemben vett ‘semmittevést’ jelenti.
Mi az énidő?
Maga a kifejezés az utóbbi tíz-tizenöt évben került a köztudatba, és a definíciója úgy szól, hogy: „olyan önmagadra szentelt minőségi idő, amit önmagad feltöltésére, a saját fejlődésedre fordítasz”.
Az énidő kapcsán az első gondolatunk talán az, hogy „egy kötelezően beiktatandó idő, amikor nem csinálunk mást, csak pihenünk”. Pedig pont az lenne a lényege – a definíció szerint is –, hogy önmagunk feltöltésére, önfejlődésre fordítsuk ezt az időt – annak mikéntje pedig mindenkinek mást jelent.
Énidő az, amitől fel tudsz töltődni
Ez nem feltétlenül csak a szó hagyományos értelmében vett pihenést jelentheti. Feltölthet a sport, a kerti munka, a főzés, az olvasás, de akár a tanulás is. Lehet, hogy a napi teendők, munka, család és egyéb kötelezettségek mellett alig várjuk, hogy végre jusson idő a tanulásra is – ez esetben a tanulás lesz az énidő.
A lényeg, hogy minden ér. Azaz nem szabad túl mereven értelmezni az énidő fogalmát.
Lehet, hogy most úgy érezzük, egy percünk sem jut az úgynevezett énidőre. De ha jobban belegondolunk, és ezt a tágabb értelemben vett („ami feltölt”) definíciót használod akkor rá fogunk jönni, hogy igenis van helye ennek az életünkben.
Hiszen lehet akár a napi séta, amíg beérünk a munkahelyünkre vagy akár a lefekvés előtti olvasás is énidő.
Mennyire bízunk másokban?
Korunk problémája, hogy azt gondoljuk, mindent egyedül kellene megoldanunk és nem, vagy alig-alig merünk segítséget kérni. Ha viszont jobban megvizsgáljuk a dolgot, akkor rájöhetünk, hogy ez sokszor azért van így, mert nem bízunk eléggé a minket körülvevő emberekben.
Ha például szeretnénk valahova elmenni, de ahhoz meg kell oldani a gyerek/kutya/cica felügyeletét, akkor ahhoz, hogy a kikapcsolódást valóban élvezni tudjuk meg kell bíznunk abban, akitől a segítséget kértük. Azaz el kell hinnünk, hogy valóban tud és akar segíteni, – és el kell tudnunk fogadni a segítségét.
Ami nem mindig könnyű, hiszen sokunkba bele van kódolva a „mindent egyedül kell megoldanom” üzenet.
Megengedjük magunknak az énidőt?
Gondoljuk végig egy napunkat vagy hetünket. Mennyi ebből az az idő, amit a kötelességeink teljesítésével töltünk el? Mennyi az, ami pihenés? Az számít ide, ami csak rólunk szól, nem a barátainkról, nem a családról, nem valaki másról.
Gyakran meglepő felismerésekre juthatunk, ha ilyen szempontból is megvizsgáljuk egy-egy napunkat/hetünket.
Lehet, hogy kiderül, bizony szinte semennyi valódi pihenéssel töltött időt sem engedünk meg magunknak.
Pedig önmagunk tisztelete ott kezdődik, hogy felismerjük, az erőforrásaink végesek. Ahhoz pedig, hogy tartósan jól legyünk elengedhetetlen, hogy töltődni tudjunk és időnként pihenjünk is.
Éppen ezért érdemes az ünnepi készülődésben megállni egy kicsit és végig gondolni, hogy biztosan mindenre szükség van-e, amit elterveztünk? Lehet, hogy nem feltétlenül kell az összes rokont végig látogatni vagy saját készítésű sütit vinni a munkahelyi karácsonyi ünnepségre.
Nem tudunk igazán kikapcsolódni
Más szóval nem tudjuk, hogy mi az, ami igazán feltöltene. Lehet, hogy olyan régóta automatikusan tesszük a dolgunkat, hogy már el is felejtettük mi az, amitől ki tudunk kapcsolni.
Vagy talán sosem voltunk teljesen tisztában azzal, hogy az aktív vagy a passzívabb pihenés tölt-e fel jobban. Talán sosem volt hobbink, kipróbáltunk ezt-azt, de nem éreztünk rá az ízére egyiknek sem. Amint pedig egyre több teendőnk lett, úgy lett egyre kevesebb helye a pihenésnek az életünkben.
Szánjunk időt feltöltődésre
Érdemes egy kis időt szánni arra, hogy rátaláljunk a valóban feltöltő tevékenységekre. Lehet, hogy van olyan sport, amit szívesen csinálnánk, kikapcsolna és nem utolsósorban az egészségünkre is jó hatással lenne.
Legyünk nyitottak, vegyünk részt olyan programokon is, amelyeket még nem próbáltunk – nem kell egyszerre minden újdonságot kipróbálni, de egy-két apró lépést tehetünk. Lehet, hogy eleinte húzódozva megyünk el egy erdei kirándulásra, de végül megtetszik, és az életünk részévé válik a természetjárás.
Nekem nem jár a pihenés
Nagyon sokan küzdenek bűntudattal, ha pihenni mernek. Mintha a kikapcsolódást és a pihenést meg kellene érdemelni és addig, amíg a tennivalóink végére nem érünk, lazítani sem lehetne.
Sajnos ez az érzés bármilyen életkorban és élethelyzetben jelentkezhet (például nem pihenhetek, amíg a munkával nem végeztem, amíg a gyerekekkel nem tanultam stb..
Érdemes végig gondolni, hogy pontosan miért is érzünk bűntudatot, ha pihenni merünk. Honnan hozzuk ezt az érzést? Valóban indokolt ezt érezni? Az önismereti munka például önismereti tréning is sokat segíthet.
Próbáljunk meg egy lépés távolságból tekinteni a tennivalóinkra: biztos, hogy nem várhatnak? Milyen vélt vagy valós elvárásnak akarunk megfelelni azzal, hogy nem engedjük meg magunknak a pihenést?
Nélkülem nem működnek a dolgok… Különben is, mit szólnak mások, ha pihenni merek?
Előfordulhat, hogy azt érezzük, ha nem te csináljuk meg a dolgokat, akkor azok nem is fognak működni. Ezért sokszor még éjfélkor is talpon vagy, hogy megfőzzünk másnapra vagy megsüssük azt a sütit a kollégáknak. Minden munkát elvállalunk mert akkor érzed igazán, hogy szükség van rád, hogy fontos vagy másoknak.
Egyszóval nehezen tudod elhinni, hogy nem kell extra erőfeszítést tenned ahhoz, hogy elfogadjanak, szeressenek – úgy érzed, ezért meg kell dolgoznod. Emellett pedig folyamatosan ’figyeled magad’ kívülről és próbálsz mindenkinek megfelelni – ami amellett, hogy hatalmas lelki energiákat emészt fel csak tovább rombolja az önbizalmadat.
Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy miért nem tudunk hinni abban, hogy önmagunkért is szerethetnek és elfogadhatnak. Az önbizalmunkon és az önértékelésünkön egészen biztos, hogy lenne mit javítani, ezért akár szakember segítségét is érdemes lehet igénybe venni.
Az énidő és pihenés fontos része az egészséges életnek, és mindenki megérdemli azt, hogy feltöltődjön és pihenjen. Ne engedjük, hogy a bűntudat vagy más kihívások akadályozzanak meg abban, hogy ezt megtehessük. Az életünk minősége és a közérzetünk is javulni fog, ha megengedjük magunknak a pihenést.