Miért érdemes kerülni a maximalizmust?

A sikeres emberek, amikor arról kérdezzük őket hogyan jutottak ilyen messzire többnyire azt válaszolják, hogy „nekem csak a legjobb a megfelelő”. A sajtó is tesz érte, hogy tegyük magasra a lécet és ne érjük be félmegoldásokkal és tekintsük követendő példának ezeket a maximalista embereket. Ha kívülről tekintünk rá ezekre a maximalistákra akkor valóban tökéletesnek tűnhetnek. Minden apró részletre odafigyelnek és nehéz a munkájukban hibát találni. Sikeresnek és boldognak gondolhatjuk őket, pedig egyáltalán nem biztos, hogy így van. Amikor pedig közelebbről megismerünk egy ilyen embert szinte mindig kiderül, hogy nagyon elégedetlen önmagával. Önismeret fejlesztéssel lehet ezen változtatni.

Úgy tűnik, hogy az, aki mindig a tökéleteséget hajszolja ritkán tudja élvezni az elért eredményét. Az ilyen ember:

Gyakran üresnek, boldogtalannak érzi magát


Ez a jelenség számos sikeres embernél megfigyelhető. Szorongással küzdenek és elégedetlenek. Tulajdonképpen ez természetesnek tekinthető, hiszen saját maguk számára is csak a teljesen tökéletest tartják elfogadhatónak. A saját maguktól tökéletes teljesítményt elváróknak hatalmas elvárásaik vannak saját magukkal szemben, segítséget pedig csak nagyon ritkán kérnek. Legtöbbször egyedül küzdenek meg mindennel, így szinte egyenes út viszi őket a kiégéshez. Híres embereknél ez igen gyakori jelenség. A maximalizmus egyik árnyoldala, hogy az ilyen ember sohasem tud elég jól szerepelni saját maga előtt. Emiatt folyamatosan ostorozza önmagát, ha mind emellé még alacsony az önértékelése is akkor ezzel a dologra figyelni kell, mert komolyabb pszichológiai probléma forrása lehet.

Nem törődik az egészségével


A saját egészségénél valahogy minden fontosabbnak tűnik. Az egyetlen dolog, amit fontosnak vél a teljesítmény, amelyet mindenáron el kell érni, még az egészsége elvesztésének árán is. Egyszerűnek tűnik azt mondani, hogy akkor most csak két órát alszom és eleinte ennek úgy látszik nincs komolyabb következménye. Fiatalon még nagyon gyorsan képes regenerálódni a szervezet és egy átmulatott éjszaka után nem okoz gondot felkelni vagy akár alvás nélkül dolgozni menni. Hosszú távon ez azonban nem marad következmények nélkül.

Egy svéd tanulmány szerint a maximalizmus, az elalvási nehézségek és az alvászavar szorosan összefüggenek egymással.  A bevallottan maximalisták, akiknek emellett alacsony volt az önértékelésük gyakran küzdöttek szívbetegségekkel. Aki hajlamos rá, hogy túl magasra tegye a mércét az hajlamos az egészségét elhanyagolni. Ebből sajnos könnyen következik az álmatlanság, fejfájás és más egészségügyi panaszok.

Nehezen lép túl dolgokon


Az élet bármely területéről legyen szó munka vagy kapcsolatok, bármiről nehezen látja be, hogy amit nem tudunk megoldani azt néha jobb, ha elengedjük.

A maximalista azonban azt érezheti, hogy:
Csak az a jó, amit ő csinál és nehezen ad át másnak feladatot.

„Hazaviszi” a munkát, otthon is azon agyal hogyan lehetne az jobban csinálni, nem tud leállni.

az apró hibák javításával is képes jelentős időt eltölteni.

A régebbei hibákon sem tudja túltenni magát, rágódik rajtuk. A világ összes terhét a vállán akarja cipelni és úgy gondolja nem teheti le őket.

Elhanyagolja a kapcsolatait

A maximalizmusnak sokszor a kapcsolatok látják a kárát. Ez többféle módon lehetséges: megromlanak vagy nem sikerül olyat kialakítani, ami érzelmileg kielégítő lenne. Ha a perfekcionizmus a munkában jellemző leginkább akkor jellemzően nem marad rá energiája, hogy megfelelő párt találjon magának vagy elegendő időt töltsön el a partnerével, illetve a kapcsolatai ápolásával.

Az is előfordul, hogy a családtagjai számára teszi olyan magasra a lécet, hogy nem lehet átvinni. A szülő, aki csak a kitűnőt tartja elegendőnek vagy a férj, aki azt várja a feleségétől, hogy mindig tökéletesen nézzen ki ő maga is és a lakás is kifogástalan legyen. Ezek a kapcsolatot nem tudnak felhőtlenek lenni.

Soká gyötri magát apró részleteken


A maximalista hajlamos rá, hogy a végtelenségig rágódjon kicsi részleteken. Előfordulhat, hogy amikor már minden érintett úgy látja, hogy a feladat készen van a perfekcionista még akkor lát rajta tökéletesíteni valót.  Túlságosan percíz, ezért néha elrugaszkodik a valóságtól. Ez mindaddig fel sem tűnik neki, amíg össze nem hasonlítja a munkáját a másokéval. Így észreveheti, hogy túlságosan belement a részletekbe és az a munka is lehet értékes, amelyben apró eltérések vannak.

Ha kicsit távolabbról tekintünk a nagy egészre akkor kiderülhet, hogy néhány feladatot másra lehet bízni vagy holnap is el lehet végezni. A maximalizmus egészséges szinten maradva hasznos előremutató lehet. Ellenben, ha teljesíthetetlenül magas mércét állítunk magunk elé, azzal kockáztatjuk, hogy a túl magas elvárások megmérgezik az életünket. Ha felismerjük, hogy a maximalizmus csapdájában vergődünk a jó hír az, hogy lehet ellene tenni, például azzal, hogy nagyobb önismeretre teszünk szert. Az alacsonyabbra helyeztt mérce, pedig segít messzebbre jutni és sikeresebbé, elégedettebbé válhatunk.