Felelősség vállalás vagy bűnbakkeresés

Emberként, gondolkodó lényként tudjuk, hogy a dolgok és az események között ok, okozati összefüggés van. Azt tudjuk mi miért történik és azt is megpróbáljuk megkeresni ki a felelőse és az is lehet, hogy rögtön tudjuk, vagy tudni véljük. Amikor jól mennek a dolgok azt hajlamosak vagyunk természetesnek venni és a negatív történésekre kapjuk csak fel a fejünket. Ilyenkor pedig a bűnbak keresés az első lépés.

Látszólag mindig a másik fél a hibás

Szeretjük pellengérre állítani, aki hibás és persze azt is rögtön tudjuk ki és mit mulasztott vagy éppen tett olyat, amit nem kellett volna. Azt is tudjuk hogyan kellett volna megoldani másképpen az adott helyzetet és hogy kinek a hibájából történt mindez. Az ítélkezés a legtöbbünknek jobban megy, mint a felelősség vállalása.

Az érem másik oldalán pedig ott van a felelősség vállalása is. A tetteinknek következményei vannak, amelyet vállalni kell-kellene. Mint sok más dologban itt sem könnyű megtalálni az arany középutat. A saját felelősségünket esetenként hajlamosak vagyunk kicsinek látni és nagyon tisztán látjuk, vagyis inkább látni véljük a másik fél hol hibázott. Sajnos ez a tisztán látás gyakran utólag érkezik meg és többnyire a másik felet látjuk sárosabbnak. Mediátor segíthet a résztvevőknek a tisztánlátásban.

Ne hibást, a hibát keressük meg

Egy válsághelyzet feloldásában sokkal célravezetőbb a hibát megkeresni, mint a hibáztatással pazarolni az energiát. A tettek és azok következményi nyilván el kell, hogy hangozzanak, ezeket nem kell a szőnyeg alá söpörni. A legjobb az a helyzet amikor minden érintett hajlandó a saját részéért felelősséget vállalni, így sokkal könnyebb közös nevezőre jutni.

A gyermeknevelésben is hasonló a helyzet. Nem magát a gyermeket minősítem rossznak, hanem csak a cselekedetét. Elmondom neki mit csinált rosszul, hogyan javíthatja ki és közben megerősítem abban, hogy ő maga ettől értékes marad. Ezen a módon a helyes megoldás felé terelve nem kell saját magát rossznak éreznie, esélyt kap a javításra.

Hibajavítás személyeskedés nélkül

A hiba körül járása után megkezdődhet a kijavításra alkalmas megoldások megkeresése, mindez személyeskedés nélkül. Az emberi kapcsolatainkban naponta bukkannak fel megoldandó helyzetek és ha a kényelmetleneket folyamatosan görgetjük magunk előtt és időről, időre felhánytorgatjuk őket, azzal csak egyhelyben fogunk topogni.

Amennyiben a pár tagjai meg szeretnék menteni a kapcsolatot és tenni is akarnak érte a hibafeltárás, például a hibás családi minták felismerése célravezetőbb és kevesebb sebet ejt, mint az egymás hibáinak felhánytorgatása. Az érzelmi raktárainkból felbukkanó sérelmek, amelyek egy része a gyermekkorunkig visszanyúlik teljesen váratlanul bukkanhatnak fel, anélkül, hogy tudatosak lennénk rájuk. Ezek miatt úgy bánthatunk meg másokat, hogy ők nem is értik mi történt, miközben mi magunk mélyen meg vagyunk győződve az igazunkról. Sokat tehetünk a hibáink enyhítéséért, ha felismerve azt megfogalmazzuk: „úgy viselkedek, mint az apám/anyám pedig amikor velem történt ez megfogadtam, hogy én máshogyan fogok.” A felelősség vállalás fontos, de nem kell minden nap elemezni, kitől ered a helytelen negatív viselkedésünk. A hiba beazonosítása és tudatos javítása a kapcsolat épülését szolgálja. Ha a kapcsolatot mégsem sikerül megmenteni a múlt tisztábban látása egy jobb jövőt alapozhat meg, de ehhez a hiba feltárására van szükség a hibázó pellengérre állítása helyett és ehhez kérhetjük szakember segítségét is.