Bejegyzés

CSAK Mozdulj meg!

Időpont: 2019. október 12. (szombat)

Helyszín: Új Kajakház  és Ökoturisztikai Központ

 

Előadások:

9.00 – 9.20          Megnyitó: Michl József Polgármester

9.20  –  9.40       Családi értékek és önbizalom – Herceg Hajnalka pszichológus

9.40  –  10.15     Férfiak helye és szerepe a családban – Papp László református lelkipásztor

10.15 – 10.35     Szünet

10.35 – 11.00     Játssz-Ma – Horoszné Dr. Gulyás Margit business és life coach, art coach

11.00 – 11.25     Kérdezz-Felek interaktív előadás az egészségről – Kálmán Krisztina egészségfejlesztő,

11.25 – 11.40    Élet társas-játék – Vígné Kulcsár Krisztina család szakértő

11.40                     Zárszó

 

Tréningek:

9.30-10.00          Stretching – Kálmán Krisztina

10.00-10.30       Gyerek jóga – Brasnyó Mónika

10.30 -11.00       Zumba – Gyimesi Mómika

11,00-11,30       Nordic Walking – Károly Gabriella

 

Info pontok:

CSAK Pont

Stylist – smink és szépségápolási tanácsadás

Biobolt / diatetikus

Egészségügyi mérések

Gyerek sarok

Egészségmegőrzés, fizikai és mentális állóképesség növelése a Do Terra terápiás tisztaságú illóolajok

 

Károly Gabriella VDNOWAS Nordic Walking edző. 

Sportolj a szabadban, kortól, nemtől, edzettségi állapottól függetlenül, mindenki megtalálja azt, ami segíti céljai elérésében!

Szeretettel várlak: 70/384-1004

Facebook: Nordic Walking Tata

 

 

 

 

 

 

Zádoriné Csordás Valéria 

Egészségmegőrzés, fizikai és mentális állóképesség növelése a Do Terra terápiás tisztaságú illóolajok

 

 

 

 

 

 

 

Prana Jóga és Relaxációs Centrum 
2890 Tata, Ady Endre utca 39.

Brasnyó Mónika és Németh Ildikó

Elérheetőség:  +36 (30) 392-8439

info@prana-jogacentrum.hu

 

 

Horoszné Gulyás Margit 

Business és life coach, art coach. Amiben tudok segíteni: motiváció megtalálása, hatékonyság növelése, jobb időgazdálkodás és még sok minden:)

Elérhetőség: +36 70 432 0311.

FB: M-Coaching

 

 

 

 

Kálmán Krisztina 

Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi kar – EGÉSZSÉGFEJLESZTÉS, EGÉSZSÉGNEVELÉS, EGÉSZSÉGSPORT

www.dinamicstudio.hu

Email: krisztinasport@gmail.com

 

 

 

 

 

Herczeg Hajnalka 

pszichológus, CSAK Pont

Elérhetőség: herczeg.hajni@gmail.com

 

 

 

 

 

 

 

Kulcsár Krisztina  

pszichoterápiásan képzett tanácsadó, coach, mediátor, család szakértő

www.kulcsarkrisztina.hu

Elérhetőség: kapcsolat@kulcsarkrisztina.hu

 

 

 

 

 

Takács-Schlégel Ildikó

dietetikus

Menta Fitotéka Drogéria

Tata

Elérhetőség: +36 30 425 3067

Email: ildikoschlegel@icloud.com

 

 

Kovács Zsuzsanna

Stylist és smink tanácsadás

Elérhetőség: zsuzsannakowacs@gmail.com

Tel: + 36 20 610 4826

 

 

 

 

 

 

 

Gyimesi Martina

06-30/38-55-032

Az önfeledt tánc, a minden percében élvezhető cardio edzés és a latin zenék varázsa.

A Zumba a legismertebb slágereket és a latin zenék gyöngyszemeit eleveníti meg úgy, hogy a vendégek tanulás nélkül, könnyűszerrel elsajátíthatják a tánclépéseket és a hozzájuk tartozó fitness variációkat.

Tina 2010 óta tartja Zumba edzéseit Tatán és környékén, vendégei a 12-60 éves korosztályt képviselik.

A Zumba kortól és nemtől függetlenül mindenkié!

Család és Karrier Pont: legyél jobb háziasszony!

A program keretében házi tészta készítésre, lekvár, szörp befőzésre, házi kehcup készítésre van lehetőség.

Időpont:
2019.szeptember 16-17. 
2019. szeptember 18-19.

A képzés időtartama 20 óra
A jelentkezés feltétele 8 osztályos általános iskola elvégzése.
Álláskeresőként kötelező a regisztráció a Foglakoztatási Osztályon.

A képzés ideje alatt szendvics ebédet, igény szerint gyermekfelügyeletet,
idősgondozást biztosítunk.

A képzéseken résztvevők motivációs díjban részesülnek.
Egy fő csak egy képzésben vehet részt.

 

 

Örök kérdés: szoptatás vagy tápszer?

Szoptatás és Anyatejes táplálás világhete

Idén is megrendezésre került a „Szoptatás és Anyatejes táplálás világhete” és nem máshol, mint országunk legszebb házában. Sok köszöntő után előadások következtek. Mindenki arra hívta fel a figyelmet, hogy mennyire fontos a szoptatás, mint a kisgyermekek számára legfontosabb táplálék. Sajnos mondhatni majdnem, hogy csak frázisok hangzottak el, olyan meggyőző előadás, ami cselekvésre buzdítaná a társadalmat, megváltoztatná a gondolkodást nem. Ezt én nagyon hiányoltam. Az ilyen típusú rendezvények üzeneteit jól el lehetne juttatni azok számára, akiknek fontos információ. Gondolok itt a segítőkre, akik ott vannak a kismamákkal még szülés előtt és szülés után, a nagyszülőkre, az apákra és még sorolhatnám egészen az olyan segítőkig, akiknek fontos a véleménye.

Családközpontú koraszülött ellátás

Mégis volt egy előadás, ami megfogott, pedig a témáról minden hírműsorban hallok. Ez pedig nem volt más, mint Dr. Nádor Csaba neonatológus előadása, aki a Melletted a Helyem Egyesület elnőke is.
Ő a családközpontú koraszülött ellátás 8 alapelvéről beszélt. Olyan csapatot mutatott be, akiknek a tevékenysége példaértékű. Ők azok, akik nagyon nehéz helyzetben lévő családoknak segítenek. Hiszen akiknek a kisbabája koraszülött, tudjuk mennyire nehéz helyzetben vannak.

Mégis most inkább arról írnék, hogy értem, fontos, sőt mondhatni ez az egyik legősibb táplálás és nagyon-nagyon sok hasznos anyagot tartalmaz az anyatej. Vannak nagyon jó segítők, akik segítik az anyákat, hogy így tudják táplálni gyermeküket. Vannak kevésbé lelkiismeretesek is. És vannak, akik „divatból” utasítják el a szoptatást. Ezek a sorok nem róluk szólnak, de remélem megérinti őket is és átgondolják vagy legalább keresnek segítséget az átértékeléshez. És vannak, akik nem tudnak szoptatni.

Engedjük el az elvárásokat!

DE róluk nem volt szó, akik nem tudják szoptatni gyermeküket. Velük mi a helyzet? Ők rosszak? Róluk miért nem esik szó? Ez is egy társadalmi elvárás a jó anya tükréhez? Megint csak az elvárás! Értem, hogy nem erre szerettek volna fókuszálni, de ültek a sorokban olyanok, akik nem tudták így táplálni a gyermeküket – pedig szerették volna. Mint feljebb írtam nem volt olyan átütő üzenete a konferenciának, hogy felülírja a kavargó érzéseket, és az a gondolat jöjjön csak elő erősen, ami fontos üzenet lehetett volna, hogy mindenki szoptasson!  Hiszen az alcíme a konferenciának a képessé tevés volt. Na erről egy szó sem esett. Csak az elvárás! De hogy hol, hogyan és kik segíthetnek az nem.

Fogadjuk el ha nem megy!

Hol van az, hogy nem megy. Egyszerűen nem tudja szoptatni kisbabáját, bármennyire is szeretné! Akik ezzel foglalkoznak, ők tudják, hogy van ilyen. Őket is kellene támogatni, hogy ne legyen bűntudatuk!

Mindenki beszélt a kötődésről és annak kialakulásáról. Értem én! DE ugye a kötődés nemcsak egy tevékenységen alapszik. Attól még egy anyag teljes értékű és jó anya, hogy nem tud szoptatni! Sőt még a kötődést is ki tudja alakítani a kisbabájával és harmóniában tudja felnevelni! A cumisüvegből való táplálás után őket is lehet büfiztetni, magukhoz ölelni, szeretni. Nem beszélve arról, hogy most nagy „apa forradalom” van. Így a cumisüvegből való táplálásnál ők is segíthetnek. Ők is foghatják gyönyörű, szuszogó kisbabájukat, átengedhetik magukat az érzésnek, hogy velük vannak. Hiszen itt is a felétel nélküliségről beszélünk. Ilyenkor „megáll az idő”. Átlépünk az időtlenségbe és együtt vagyunk gyermekünkkel. Ezt az apák is élvezik, értékelik és egy új kapcsolat alakul ki gyermekükkel.

Ha nem szoptatsz is jó anya vagy!

Kedves Anyukák, akik nem tudtok szoptatni! Ne legyen bűntudatotok! Jó anyát tudtok lenni akkor is, ha cumisüvegből tápláljátok csecsemőiteket. Nem a társadalmi elvárásnak, nyomásnak kell megfelelni. Van olyan, hogy nem megy. A szakképzett segítők is tudják. Ők is tudnak segíteni nektek abban, hogy rendezni tudjátok ezt magatokban. De nektek kell rendezni ezeket az elvárásokat. A megértő és együttműködő család nagyon sokat tud segíteni. Sokszor találkoztam ilyen kérdésekkel, de higgyétek el minden rendben lesz.

Mária Rádióban rendszeres műsoridővel rendelkezem és kolléganőmmel erről beszélgettünk. Igaz én ott is vállaltam az „ördög ügyvédje” szerepét és kiálltam azok mellett a kismamák mellett, akik nem tudnak szoptatni.

Nem vagyok védőnő, nem tudom a szoptatást segíteni, de az elakadásokban tudok.

Megérteni, hogy ha megy akkor érdemes szoptatni, van benne öröm, elégedettség és megérteni, hogy ha nem megy ne legyen bűntudatotok. Ha megtettetek minden, és nem megy akkor azt is el kell tudni fogadni.

 

Anyának lenni

Anyának lenni…nagyon sok mindent jelent: elköteleződést, felelősségvállalást, megfelelési kényszert, sok feladatot lemondást és nagyon sok örömöt. Rajtunk múlik, mindezekre milyen nézőpontból tekintünk, és a nehézségeket látjuk inkább vagy az anyaság ajándékát a gyermeket látjuk életünk legnagyobb kincsének.

Az anyaság nem mindig könnyű

Ma az anyaság mindamellett hogy a modern kor vívmányai megkönnyítik a háztartással kapcsolatos feladatokat, nagy terhet helyez a nő vállára. Az anyával szemben támasztott elvárások igen magasak. Meg kell felelnie a párkapcsolatában a munkahelyén, elvárás hogy csinos és fitt maradjon és a gyermeke illetve gyermekei körül is minden mindig rendben legyen. Mindezt gyakran segítség nélkül, hiszen a nagymamák még dolgoznak, vagy messze laknak vagy az egészségi állapotuk nem engedi, meg hogy segítségére legyenek az anyukának. Szerencsések, azok, akik kérhetnek és kapnak is segítséget.

Az anya megtanulja háttérbe szorítani a saját vágyait és a gyermek, a család kerül az első helyre. A társadalmi elvárásoknak való megfelelési kényszer megnövekedett, a támogatás, amit az anya kaphat szinte megszűnt. A régi időkben a falvakban élő közösség tagjai ételt vittek és segítettek a háztartási feladatokban. Ma már az sem ritka hogy nem is egy városban élnek a családtagok vagy akár másik országban.

Anyaság és pihenés

A gyermekágy hat-hetes időszaka az anya és a baba összeszokását szolgálja. Ma már nem jellemző hogy ezt az időszakot valóban pihenéssel töltik a nők. Az elvárás óriási. A nő legyen ápolt a nap minden percében, járjon el edzeni és a haja is legyen tökéletes emellett persze a lakás is legyen rendben és a vacsora is ott gőzölögjön időben az asztalon.

A párkapcsolatokban komoly feszültségeket okozhat, ha a férfi nem tudja támogatni a párját vagy akár még másfelé is kacsintgat. A nő anyagi és emberi kiszolgáltatottsága fokozhatja a helyzet nehézségét. Az anyává válás lényegesen összetettebb folyamat, mint amit a média mutat. A mindig mosolygó pufók képű baba és a frissen vasalt hajú édesanya csupán illúzió. A hétköznapok ennél sokkal fárasztóbbak és minden nap elénk tárhat valami megoldandót, amire addig nem is gondoltunk.

A férfi terhei a családban

A férfire is nagyobb teher hárul. Az anyagi felelősség nagyobb része is ránehezik és  a környezete elvárja, hogy apaként és férjként is példásan funkcionáljon.
Ahhoz hogy a család minden tagja jól érezze magát a bőrében és ezt úgy tegye, hogy közben másokra is tekintettel van, igényel némi önismeretet és persze empátiát. Érdemes odafigyelni a családi mintákra, talán nem mindet kell egy az egyben átvenni. Elég azokat, amelyek számunkra is működőképesek és persze némi tudatosság sem árt. A gyermek körüli teendők közös megoldása összekovácsolják a pár tagjait és ez jelentős erőforrást képez a jövőre nézve.

Anyaként is koncentráljunk az erősségeinkre

Arra koncentráljunk nekünk mi a jó és mi működik és ne a külvilág elvárásai mentén próbáljunk élni. Anyának lenni, apának lenni nem mindig könnyű, de éppen ez benne a szép, hogy mégis megtaláljuk benne a végtelen sok örömöt.

Anyává válni nem feltétlenül történik meg automatikusan. Van, akinek kell hozzá egy kis idő. Olyan eltemetett érzelmek bukkanhatnak fel, amelyeknek gyökerei a múltba nyúlnak és csak a megfelelő alkalomra vártak, hogy a felszínre törhessenek. Jelentősek a testi-lelki átalakulások, sok minden újra íródik a történetünkben. Ha az anya személyiségére a szülés előtt stabilitás volt a jellemző, akkor minden bizonnyal továbbra is az marad, de ha törékeny volt az önbizalma, akkor a terhelés hatására még inkább megroppanhat. Nem szabad szégyellni, ha segítségre van szükségünk ebben a helyzetben és valamiféle alaptalan büszkeségből akár vissza is utasítani. A megfelelési kényszer eléggé megnehezíti az édesanya dolgát. A külső elvárást és a belső igényt összehangolva kialakulhat az egyensúly.

Anyaként megalapozzuk gyermekünk érzelmi biztonságát, kiegyensúlyozottságát

Az anyaság tétje nem kicsi. Ha mi magunk kiegyensúlyozottak vagyunk és kompetensnek, hitelesnek érezzük magunkat anyaként, akkor a gyermek is nagyobb eséllyel lesz kiegyensúlyozott. Anyának lenni azt is jelenti, hogy lerakjuk az alapjait annak hogyan fog majd működni gyermekünk felnőtt korában az intimitást igénylő kapcsolataiban.
Ha mi hibázunk, akkor ez hatással lesz a gyerek párkapcsolataira felnőttként. Ehhez még hozzáadódnak az életünk során elszenvedett traumák. A minket ért érzelmi sérülések hatással vannak, rá milyen anyává tudunk válni, ami nem jelenti azt, hogy ez megváltozhatatlan állapot. A sérüléseinken lehet, sőt kell is dolgozni, feldolgozni őket. Minden, ami ér bennünket feladat is egyben, amiből tanulhatunk, és ami által erősebbé válhatunk. Anyának lenni csodás és nehéz feladat egyszerre.

Védőnőkért, új szülők és újszülöttekért Alapítvány

1118 Budapest, Regős u. 14.

A Védőnőkért, új szülők és újszülöttekért Alapítvány a NEA-UN-18-SZ-0445 pályázati támogatásának köszönhetően

„APÁKNAK – FÉRFIAKRÓL”

címmel kisfilmsorozatot készített Zöldy Pállal, a Férfisátor alapítójával.

A kisfilmsorozat készítői: Zöldy Pál, Hajnal Gergely, Lukácsy György, Pilló Ákos

A kisfilmsorozat sajtónyilvános szakmai bemutatója
2019. április 16-án 10 órakor lesz,

amelyre szeretettel várjuk.

Helyszín:

Háló Közösségi és 
Kulturális Központ – S4

1052 Budapest, Semmelweis u. 4.

Program: Filmvetítés és kerekasztal beszélgetés meghívott vendégekkel és a közönséggel

Megnyitó: Székely András szakpolitikai elemzési vezető Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért

Várfalvi Marianna: az Alapítvány bemutatása, a kisfilm sorozat készítésének célja

Zöldy Pál: a kisfilmsorozat előzményei, témái, felhasználási javaslatai

Filmvetítés: 10.30 perc

Lukácsy György és Hajnal Gergely: Így készültek a kisfilmek

Kulcsár Krisztina: a kisfilmsorozat további felhasználásának tervei a Családbarát Akadémia közreműködésével

 

Kérdések, hozzászólások

Előzetesben bemutatásra kerülő kisfilm összeállítások:
-Az apa teret ad
-A kisgyermekes apák meglepetése
-Miről meséljünk fiainknak?

Részvételi szándékát kérjük, hogy szíveskedjék jelezni a varfalvi.marianna@gmail.com

e-mail címre április 15-én 10 óráig név, szervezet, sajtóorgánum megjelöléssel.  

Várfalvi Marianna

az Alapítvány kuratórium elnöke

+36/20-2121-381

A nők munkába állását segítik Tatán

A hivatalos megnyitón Bencsik János országgyűlési képviselő, Michl József Tata polgármestere, Király Nóra, a Fiatal Családosok Klubja (FICSAK) elnöke, és Vígné Kulcsár Krisztina szakmai vezető köszöntötte a résztvevőket. Mint megtudtuk, az Európai Szociális Alapnak köszönhetően létrehozott Család és KarrierPONT helyi szervezetként működik, célja, hogy információk és képzések, tréningek biztosításával segítse, támogassa a Tatán és vonzáskörzetében élő nőket valamint családtagjaikat.

Elsősorban a nőket, de természetesen a családok minden tagját várják a tatai KarrierPONT-ba, ahol tréningekkel, előadásokkal, önéletrajz megírásához és próbainterjúhoz kapcsolódó segítségnyújtással, különböző tanfolyamokkal, párkapcsolati tanácsadással, munkaügyi és jogi tanácsadással is várják a jövőben az érdeklődőket – mondta Vígné Kulcsár Krisztina.

A tatai Család és KarrierPONT-ban szeptembertől indulnak az első képzések. A kurzusok, tanácsadások idejére gyermek- és idősfelügyeletet vállalnak a szervezet munkatársai, ezzel is megkönnyítve a részvételt. A helyszínen minden szolgáltatást ingyenesen lehet igénybe venni. A KarrierPONT hétfőn és pénteken 8-tól 15, szerdánként pedig 11–17 óráig várja az érdeklődőket a piarista rendházban.

Család traumái

Család közösségi traumái – a család, mint védőfaktor

„Ha a múltat töröljük az emlékezetből, hogy a gyermekeink emlékezetét ne terheljük ama régi borzalmakkal, akkor jövővel szemben követünk el bűnt” (L. Ulickaja)

A trauma pszichológiai karrierje több fázison ment keresztül, míg innen a bulvárvilág is előszeretettel használja a szót, jól lehet a legtöbb magyar középiskolában nemhogy trauma elméletet, de pszichológiát sem tanítanak. Manapság úgy beszélünk a traumáról, hogy szinte fel sem merül mit is értünk alatta. Beépült a kifejezés a szakmai és a mindennapos szóhasználatba. Már minden fájdalmas élményt, veszteséget, csalódást trauma szóval illetünk.

Kevesebbet beszélünk olyan összefüggésekről, hogy a CSALÁD, mint fogalom, és mint szerkezet is folyamatosan traumán esik át. A CSALÁD, mint egység is TRAUMAáldozat.

Mondjuk ki a családok is válságban vannak. Milyen családok voltak és vannak ma? Kevesen kötnek házasságot – bár mostanában talán van elmozdulás – és a megkötött házasságok fele válással végződik. Bejegyzett élettársi kapcsolatok (szerződés) vannak, elköteleződések kevésbé.

Nincsenek nagy családok. Nincsenek generációk között kapcsolat. Család szerkezete nukleáris családdá változott. Mozaik, egyszülős családok mindennaposak.

Nem születnek gyermekek. Több kutatás készült és azokból kiderült, hogy kevesebb gyermeket vállalnak a tervezettnél.

Nemcsak a házasság élettartalma rövidült, de megváltozott az egyes életciklusok abszolút és relatív hosszúsága is. A csecsemőgondozás periódusa lerövidült, mert kevesebb gyerekünk születik, a „kamaszkor” hosszabb lett, mert gyerekeink hosszabb ideig tanulnak, és ugyancsak hosszabb lett az az életciklus, melyben megint ketten maradnak, felnőtt gyerekük eltávozásával, a házastárs tagjai. És ezt a folyamatot még megnehezíti a felbomlott és újra „házasodott” családok helyzete.

Mi ez, ha nem a CSALÁD válsága, traumája.

A család, mint elsődleges csoport és kapcsolatrendszer működésének legfontosabb eredményességi kritériuma az, hogy tagjai mennyire tudják és akarják megérteni egymást. Annál jobbak a családtagok kapcsolatai, minél inkább képesek és motiváltak arra, hogy a kölcsönös megértés bensőséges módját folyamatosan lehetővé és szükségessé tegyék.

A család funkciója

  • Kommunikáció – (non verbális és verbális komm.),
  • Együttes élmények – (együttes élmény újra és újra felidézhető),
  • Családi rítusok, ünnepek – (az ünnepekben nyilvánul meg a családban-lét “időtlen” mivolta),
  • Generációs kapcsolatok – (a ráncos öregasszonyban a szépséget a nagymamán keresztül ismerjük fel),
  • A család, mint élet- és munkaközösség – (a család nem csupán éjjeli szállás, egyik eredeti funkciója a teljes életközösség),
  • Konfliktus-megoldási módok (“coping” stratégiák) – A családon belüli konfliktusokra mindig van megoldás.
  • Szerepek elsajátítása
  • Értékek átadása
  • Családi életre nevelés

A kommunikációt ma nagyon sokszor említik. A modernizációt megelőző évezredek folyamán voltak olyan szabályozó erők – főleg erkölcsök, szokásjogok, hagyományok, vallások – melyeknek érvényességét nem lehetett a közvetlen kommunikációban kétsége vonni. Ezt követően a közélettől elszigetelődő magánemberek családi életét az „intimitás” írott és íratlan szabályai alakították, „eltartott”-„kereső” szerepek racionalizált szempontjai torzítottál el a kommunikációt. Az egyes tevékenységi rendszerek kapcsolatalakító hatása és jelentősége változott tehát meg a társadalmi rendszerek komplexitásának és dinamikájának függvényében. A család kommunikatív rendszer is volt a történelem kezdetétől fogva, de csak a modernizáció folyamán válik elsősorban és döntő módon azzá.

Tipikus modelljei („Én tudom, hogy te azt hiszed, hogy ő úgy akarja, hogy mi ….”) szándéktulajdonosításokat és ezeket előlegezéseit tartalmazza vagy a verbalizált együttműködési sztenderdek („A gyerek előtt ne beszéljünk arról, hogy ..)

Ezek az utalások rögzítik a tagok közös múltját, egymásra vonatkozó „személyközi kompetenciáikat” és motivációs rendszereiket, a közöttük kialakult koalíciók és közvetítő szerepek típusait. Kommunikációjuk kapcsolati kontextuasitól, tehát e rögzült összefüggéseitől függ, hogy milyen konfliktusok támadnak, s hogy ezek feldolgozásának milyen esélye van.

Mit hordozunk magunkkal

  1. Nukleáris családban az egyén eredeti, származási családjából a konfliktusokat és az indulatáttételes viszonyokat hozza magával. Ezek zavarhatnak, okai lehetnek az új családba keletkező problémáknak.
  2. Az intergenerációs transzmisszió, amely a családi hitek, hiedelmek, attitűdök, tünetek stb. továbbélését jelenti. Ennek lényege: az ember alapvető motivációja a szükségleteit kielégítő tárgykapcsolatokban rejlik. A párok egymást az elvesztett, elsődleges tárgykapcsolatok alapján választják, azokból, amelyekből kiszakadtak és újra megtalálnak társukkal való kapcsolatukban. A család diszharmóniája, hogy egymásra vetítik a hiányzó tulajdonságokat, majd harcolnak ezek ellen a másikkal.

Ideális család

  • a szülők külön-külön is jól differentáltak, én-érésük még a származási családjában fejlődött ki
  • a generációs határok a családon belül jól elkülönülnek. A gyerekek szabadon megvédhetnek egy-egy szülőt
  • reálisak az elvárások és a percepciók egymás, valamint a gyerekek iránt
  • egymás iránti elköteleződés erős
  • a pár egymást helyezi mindenki más elé, ez nem kizárást jelent a család többi tagjával szemben
  • minden családtag számára biztosított egyéniségének és autonómiájának fejlődése. A gyerekek fejlődésének egyik sikerét jelenti, hogy új, saját családot tudnak alapítani.
  • az érzelmek egészségesen jut kifejezésre szülők, gyerek és egymás között
  • kommunikáció nyílt, becsületes, tiszta, egymás problémáira odafigyelnek és törődnek vele
  • bűnbakképzést és kihasználást felismerik és helyesbítik
  • reális, gondoskodó, egyenrangú kapcsolat van a szülők, nagyszülők és a gyermekek között
  • a család nyílt a tágabb család és a barátok számára is.

Tehát a család nem szűkíthető úgynevezett „nukleáris családra”. Hiszen az egyik legfontosabb funkciója a gyermekek nevelése, melyet ebben a funkcióban legalább három generáció fedi át egymást. A nagyszülők hatása még akkor is fennmaradhat, ha már meghaltak, befolyásuk továbbra is él. Így számtalan előző generáció küzdelme folytatódhat, élhet tovább a nukleáris családban. Szerepet játszhatnak bizonyos megmagyarázhatatlan viselkedésformákra, tünetek kialakulására.

Vannak tragikus élmények, amelyeket időnként lehetetlen feladatnak tűnik megküzdeni, és sajnos nem is mindig sikerül. A legújabb kutatások szerint a feldolgozatlan traumák generációról-generációra, automatikusan tovább adódnak. Az öröklés mechanizmusáról keveset tudunk, de bizonyos hogy, a genetika itt is kikerülhetetlen tényező. A traumák öröklődésének ténye sok kérdést von maga után. Például azt, hogy milyen mechanizmusokon keresztül megy végbe az a folyamat, illetve hogy mi van akkor, ha valakit úgy ér a halál, hogy a traumatikus élmények feldolgozatlanul maradnak?

Nincs mese, a befejezetlen lelki traumát ilyenkor valaki másnak kell elvégezni: az utódnak. Ez érthető, de vajon hogyan lehetséges az, hogy valaki egy olyan traumatikus élmény dolgoznom fel, amely ugyan ott él benne, de ő maga sosem élt át? Egyáltalán miként lehet felismerni a konkrét traumát az igencsak összetett pszichés tünet együttesek mögött?

Számos téma kerül elő a traumatizált szülők gyermekekre gyakorolt hatásaitól kezdve a magyar társadalom általános „traumatizált dinamikára” való beállítódásáig.

Ami azonban érdekes, az a genetika, illetve a környezeti hatások sajátos kölcsönhatása, amely a traumák öröklődését hivatott magyarázni, illetve segít megérteni az ezzel járó lelki folyamatokat is.

A következő derültek ki a témával kapcsolatban:

  • a traumát generációról generációra tovább adnak
  • a traumatikus élmények időről időre felbukkannak a traumatizált személyek életébe, de a feldolgozás legtöbbször nem történik meg.
  • így a tünetek fennmaradnak vagy legalább is felbukkannak újabb és újabb testi panaszok formájában
  • gyermekeinket körülvevő szocializációs közeg elsődleges formája a szülőkkel kialakított kapcsolat, amelyben tudattalan folyamatokon keresztül tovább adódnak a fent említett traumatizált működés módok, vagyis a trauma által meghatározott lelki mintázatok, amelyeket a gyermek az elsődleges gondozóval kialakított kapcsolatban fejlődve belsővé tesz és tovább hordozd.

A szülők által hordozott trauma tehát ösztönösen, a szülők által tudattalanul tovább adott mintákon, érzelmi reakciókon és diszfunkcionális sémákon keresztül épült a gyerekek lelki világába, akiknél ezek ugyan olyan mértékű komplikációkat okozhatnak életük bármely szakaszában, mint ahogy szüleik esetében is okoztak.

De kanyarodjunk csak vissza a családhoz, a családoktól kapott minták láthatatlanul irányítják a sorsunkat.

Visszatérünk a „kiterjesztett családi mérleghez”, amit Böszörményi-Nagy Iván tárt fel előttünk, miszerint minden családtag hűséggel tartozik a család alapelveihez és szimbolikus definícióihoz. Ez a lojalitás néha beláthatatlan következményekhez vezet: összekuszálódásokhoz és megoldhatatlan nehézségekhez, problémákhoz, a házasságok terén – különösen különböző származású párok házassága esetén.

Amikor megházasodunk kötelezettségeink lesznek (ami különbözik a lojalitástól) az eredeti családunk és a most már a házastársunk családja iránt is.
Nem térnék ki külön a nemzetek, vallások, kultúrák, területek közötti különbségekre, hiszen az azonos országban élők között is elég bonyolult, főként az erős kulturális identitással rendelkező csoportok között. Vagy ide tartozik még a társadalmi és gazdasági különbségek is. Nem beszélve a „társadalmi osztály neurózis”-ról, ami az „ösvények keresztezésének” a társadalmi ranglétra megmászásának kísérleténél kudarcba fulladhat.

Mindannyiunknak van anyai és apai vérvonala. Mindannyian „vegyes párok” leszármazottai vagyunk. Így mindkét oldalról vannak családi történetek, családi kötelezettségek, regék, életmódok vagy az ételek különböző elkészítése. Sokkal összetettebb ez a kép, ha még a fentebb említett dolgokat is belevesszük (pl. bőrszín, vallás, nemzet, kultúra stb…) Ebből következik, hogy a családtagok hűséggel tartoznak eredeti csoportjuk alapelveihez és szimbolikus elemeihez.

Ezzel születünk erre a világra. Az, hogy hogyan alakul a sorsunk, már csak és kizárólag rajtunk, akaratunkon, a tudatos elhatározásainkon múlik. Igaz? Hát, nem igaz.

Bár az életünk értelmezésének ez a verziója passzolunk korunk hangulatához, az igazság az, hogy rengeteg láthatatlan adottság, tudattalan tapasztalat befolyásolja, hogy milyen az életünk, hogyan alakul a sorsunk, mit gondolunk magunkról, mire törekszünk, hogyan küzdünk meg a nehézségekkel, hogyan döntünk, élünk, dolgozunk, szeretünk.

Családi hiedelmeink bennünk élnek tovább

Ez a transzgenerációs szemlélet. Ez azt jelenti, hogy a családban generációról generációra öröklődődnek a minták, szokások, szabályok, elképzelések, és ezek nagyon erősen befolyásolják az életünket.

Egy-egy családi hiedelem, például arra vonatkozó elképzelések, hogy milyen egy jó párkapcsolat, milyen egy jó férfi, milyen egy jó asszony, hogyan kell bánni a gyerekekkel, mi a boldogság, mi az érvényesülés, generációról generációra átadódnak: születünk mintái adott esetben a nagyszülőktől, dédszüleinktől származnak. Ezeknek a mintáknak egy része tudatos, mások nem, mégis befolyásolják életünket.

A minták az élet számos területét lefedik, legyen szó konfliktusról, stresszhelyzetről, kihívásokról, családalapításról, házasságról vagy éppen arról, mit várunk el a partnerünktől. Bármilyen élethelyzetbe is csöppenünk felnőttként, a gyerekkorunkban elsajátított, zsigerileg belénk égett (amikor például apánk kinyilatkoztatásokat tesz a nők kiszámíthatatlanságáról, vagy anyánk keserűen megjegyzi, mekkora áldozat anyának lenni, gyereket szülni), készen kapott működésmódok jutnak először eszünkbe, ezek a leghozzáférhetőbbek az elménkben, ezek tűnnek természetesek természetesnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy feltétlen ezeket is fogjuk használni.

Ezek az elterjedt megjegyzések alapigazságként épülnek be az elménkbe, és később meghatározzák, hogyan állunk a másik nemhez, hogy milyen kapcsolatokat alakítunk ki, hogy milyen kapcsolatokat keresünk. Számos mód létezik, ahogy szüleink átadják a mintákat, hiedelmeket, szabályokat, ezek közül vannak tudatosak és nem tudatosak, ahogy léteznek módszerek, amik jól működnek, és amik egyáltalán nem hatékonyak.

A belső családi kapcsolatokban lévő változtatási lehetőség sokkal meghatározóbb, mint az egyéni helyreállítás lehetősége. Ahhoz, hogy változást érjünk el a kliens viselkedésében vagy egészségi állapotába szükséges, hogy meghatározzuk a hiedelemrendszerét, és megcélozzuk a megörökölt családi rendszer kapcsolati hálózatára vonatkozó eszközök mozgósítását.
A család és a társadalom „szemének”, csakúgy, mint a családi egyensúlynak hatása van a személyes fejlődésre, egészségre, betegségre vagy a visszaesésre.

Ha napvilágra kerül egy korábbi családi dráma, egy titok vagy egy igazságtalan haláleset, nem elég radikális életmódváltás, hanem „ki kell tenni a problémát az asztalra”, beszélni kell a kimondatlan dolgokról, és végül a megkönnyebbülés érdekében ki kell fejezni azokat.

És mit tehetünk mi szülők?

Az egyik legjobb minta átadása személyes minta és minél idősebb a gyermek, annál inkább ez számít! Nem az a lényeg, hogy mit mondjunk a gyereknek, hanem az, hogy mit csinálunk. Ha azt látja, hogy igen a szülő is feláll és segítséget kér, nem otthon ül és szedi a pirulákat vagy kocsmába jár, ez segít a minta átadásban.

A másik, ami működni szokott, az a küldetések és hiedelmek átadása, az elrebegett félmondatok vagy hosszú példabeszédek arról, hogy a szülők milyen sorsot, milyen programot szánnak nekünk. A „haladj meg, nőj túl minket, te legyél sikeresebb nálunk” üzenet például egy felhatalmazás arra, hogy belevághatunk a dolgokban, próbálkozhatunk, van esélyünk. A „látod fiam, hiába küzd az ember, úgyse sikerülhet” üzenet éppen az ellentéte: a tehetetlenséget közvetíti, így nem motivál a próbálkozásra.”

Ezek a minták önbeteljesítő jóslatként működnek: ha ezek irányítják a viselkedést az élet igazolni is fogja ezeket. Ami a mintaátadásban általában nem nagyon válik be az a rizsa, a hihetetlen elvárások megfogalmazása, vagyis az, amikor a szülők nem a saját elvárásokat közvetítik a gyerekeknek, hanem a szomszéd néniét, a tanító néniét, vagy éppen a rádióban hallott pszichológusét. A gyerekek megérzik, hogy egy elvárás nem a sajátjuk, és amit nem képviselnek hitelesen, azt kiszelektálják. Éppen ezért azt gondolom, hogy szülőként felelősségünk és feladatunk, hogy rostáljuk a saját elvárásainkat, és azokat közvetítsük a gyerekeink irányába, ami tényleg fontosak, amíg szerintük építőek, amik például nekünk segítettek az életutunkon. Ezeket viszont valóban érdemes közvetíteni, hiszen a gyerekeket is gazdagítja, hanem csak feltétel nélküli szeretetet, hanem elvárásokat is kap.

“Nem vagyok teljhatalmú, nem vagyok tehetetlen; életem minden helyzetében van részleges hatalmam.” (Ruth Cohn)

Tehát a minták adottak, de lehetőségünk van megváltoztatni azokat.

Főleg, ha ezek a minták nem segítenek nekünk? Mi van akkor, ha egy nehéz helyzetben nem akarunk elkezdeni inni, mint apa tette, vagy nem akarjuk némán tűrni a megaláztatást, mint anyu? Mi van akkor, ha mi nem a teljesítményt akarjuk értékelni, mint a szüleink, hanem a segítőkészséget? Vagy mi van, ha mi nem akarjuk azt hinni, hogy úgysem lehet ennél jobb az élet? Vajon elég-e ilyenkor akkor a tudatos elhatározás a változásra? Vajon képesek lehetünk megszabadulni az örökségünktől, kilépni a szüleink, nagyszüleink közvetítette keretekből?

Kamaszkorunkban az a dolgunk, hogy a szüleinktől a felnőttektől kapott mintára azt mondjuk, hogy ez hülyeség és mi biztosan nem így fogjuk csinálni.

Viszont az évek bebizonyították, hogy később felismerjük magunkon, hogy bizonyos dolgokat ugyan úgy csinálunk, mint a szüleik. Ez egyrészt abból fakad, hogy a minták egy része nem tudatos, úgy befolyásolnak bennünket, hogy azt észre sem vesszük, részben pedig abból, mert ezek a minták a leghozzáférhetőbbek. Egy nehéz helyzetben, ha a zsebükbe nyúlniuk a megoldásért, ez akad először a kezünkbe.

De nem kell mindezt hátratett kézzel nézni, ahogy a minták uralják életünket. Van mit tennünk az életünkért, de érdemes rá készülni kemény dió lesz!

De mi is van ezekkel a mintákkal?

Nem érdemes arra törekedni, hogy feltétlenül megszabadjunk örökségünktől, ahogy nem biztos, hogy boldogabbak leszünk úgy sem, ha teljes mértékben felmenők mintái alapján élünk. Hiszen az élet nem csupán fekete fehér, így a minták sem azok. Ha tudom úgy látni a szüleim mintáját, hogy az önmagamban nem hülyeség vagy csodálatos, hanem egy lehetőség, ami alkalmazható vagy elveszthető, az megkönnyíti a megküzdést. A hozzá kapcsolódó érzelmet feldolgozzuk, majd az örökölt mintázatot megváltoztatjuk, ez jelenti a gyógyírt. Persze kimondani sokkal könnyebb, mint végigcsinálni. Magunkkal hozott minták feldolgozása, megváltoztatása kemény reflektív önismereti munka, ami adott esetben hónapokat, éveket vett igénybe.

Ez a munka azonban nagyon megéri. Ha képesek vagyunk változtatni a belénk égett mintákon, azzal megszabadulhatunk függőségeinktől, az örökös párkapcsolati vitáktól, megszakíthatjuk a generációk óta tartó bántalmazást, családi boldogtalanságot, vagy éppen segíthetünk magunkon az elhízásból való kilábalásból. De bárhogy is, ha figyelünk és tudatosítjuk a családi mintákat, ha ráeszmélünk transzgenerációs hatások szerepére az életünkben, azzal közelebb jutunk annak megértéséhez, hogy kik is vagyunk valójában, hogy ki dönt a döntéseinkről.

Egyet ne felejtsünk el!

A család a társadalom minden változása, bonyolódása ellenére alapvető emberi intézmény maradt, amely az egyén életérzésének és életvezetésének fontos meghatározója!