Az én reakcióm az én felelősségem
A mindennapokban gyakran kerülünk megoldás után kiáltó stresszes helyzetekbe, ami természetes és valójában nem az számít, ami történik, hanem az mi hogyan reagálunk rá. Az én reakcióm az én felelősségem, a mások reakciója pedig egyedül csak az övék. Ez így elég egyszerűnek hangzik, ám a gyakorlatban nem tud ilyen egyértelmű lenni sajnos.
A nézőpont váltás segíthet
Legtöbbször éppen az bosszant fel minket, amit a partnerünk mond és ahogyan mondja és ezen nem sokat segít, ha tudatosak vagyunk rá, hogy ez az ő felelőssége: attól még bosszantó. A jó hír az, hogy némi nézőpontváltással mégis könnyebbé tehető a helyzet és ezért főleg a saját érdekünkben érdemes tenni. Amikor elkezdünk fekvőtámaszokat csinálni abból is az első néhány a legnehezebb, aztán némi gyakorlás után már könnyebbé válik. Hasonlóan működik a reakcióink tudatos kontrolálása is.
Saját magunk felett hatalmunk van
Miért van az vajon, hogy ugyanaz az esemény vagy megjegyzés fölött egyikünk csupán elsiklik a másikunk pedig felbosszantja vagy éppen elsírja magát. Az esemény vagy történés hat ránk valahogyan. Ez két tényezőből áll. az egyik én magam vagyok a másik maga a történés. Ezek közül saját magam fölött van hatalmam. Magamat tudom irányítani a történést nem. Tehát magamat van módom változtatni, irányítani, mégpedig azért, hogy nekem magamnak jobb legyen, könnyebb legyen. Mindezt azért, hogy ha egy más alkalommal megtörténik velem ugyanez akkor ne bosszantsam fel magam, ezzel megkönnyítve a saját helyzetemet. Mindezt önismereti tréning keretében is vállalhatjuk.
A helyzet adott, a reakció az enyém
A helyzet adott, a rá adott reakció az enyém. Hogyan viselkedem benne és hogyan viszonyulok hozzá az aza én választásom. ennek van egy tudatos és egy mélyebb szintje. Ha valami nagyon benyomja rajtam a gombot akkor érdemes megvizsgálni vajon mi lapul bennem mélyen eltemetve, ami miatt felbosszantom magam. Van, amit egyedül is sikerül rendbe rakni némi időt és energiát szánva a dologra és van, amihez segítségre van szükségünk. A segítségkérés egyáltalán nem szégyen, sőt nagyon is bátorságra vall, mert aki segítséget kér már szembe nézett azzal, hogy változásra van szükség és hajlandó választani a változást.
Ha felismerjük a helyzetet és azt is meg tudjuk fogalmazni, hogy mi okozza benne gondot a számunkra akkor nyert ügyünk van. Nem kell többé felesleges energiát pazarolni rá, hogy bosszankodjunk miatta, ehelyett mi magunk irányíthatjuk a helyzetet. Bizonyára fogunk vele találkozni ezután is, de már nem fog kibillenteni a nyugalmunkból, sőt a környezetünk is észre fogja venni a változást.
