Mi akadályozhat minket a továbblépésben?

Ahány ember annyi nézőpont és annyi igazság. Mindenkinek megvan a sajátja és az ő szemszögéből nézve az egyetlen. Aki ezt hajlandó elfogadni az már félúton jár a siker útján, hiszen nem akarja a saját igazságát ráerőltetni a másik félre. Rendelkezik annyi saját erővel, hogy nem szorul mások támogatására ám mégis akadhatnak olyan helyzetek amikor úgy érezzük nem tudunk tovább lépni a magunk útján egy mondat vagy egy gesztus nélkül.

Van amikor szükségünk van a bocsánatkérésre

Mert hallani akarjuk, hogy „sajnálom, hogy megbántottalak” vagy „ott szerettem volna lenni veled, de nem tudtam rávenni magam” vagy csak annyit, hogy „már másképp viselkednék, sokkal jobban odafigyelnék rád”. Ez nem csupán jó érzés lenne, de enélkül nem tudunk továbblépni. Hiába tartjuk magunkat tudatosnak, bölcsnek és megengedőnek elemi szükséglet, hogy megkapjunk néhány szót. Jelenthet ez jóvátételt, bocsánatkérést vagy egyetértést.

Ha nem kapjuk meg, elfojtjuk az érzéseinket

Mi történik, ha ezt nem kapjuk meg? Hiába van a teljes elfogadás, kedvesség, alázat, ha a másik fél nem kész rá. hogy ezt megadja nekünk. Ha elfogadjuk, hogy saját magunkról mi döntünk, a tetteinkről, arról, amit mondunk, a viselkedésünkről, akkor el kell, hogy fogadjuk, hogy mindez a másik emberre is érvényes. Elméletben ez a legtöbbünk számára érhető, de a továbblépés nem megy a „jóváhagyás” vagy a „feloldozás” hiánya miatt. Előfordul, hogy hónapokat, sőt éveket töltünk az erre való várakozással. Az életünk más területein van előrelépés, de az adott területen van egy elakadás, ami nem engedi a továbblépést. Ilyen lehet, amikor ér minket egy párkapcsolati csalódás és az életünknek ezt a területét befagyasztjuk. Elfojtjuk az érzéseinket és a másik féltől várjuk a feloldozást és ez emiatt egy rajzunk kívül álló ok miatt marad így. Önismereti munkával sokat tehetünk azért, hogy ez megváltozzon.

A változás bennünk van

A konfliktushelyzet már valamilyen szinten feloldódott mégis várunk még valamire. Megakadályozhat-e egy el nem hangzott mondat minket a továbblépésben? Mi történik akkor, ha megkapjuk ezt a mondatot, de nem attól, akitől szerettük volna? Megtörténhet, hogy az illető anyja vagy a legjobb barátja mondja el, amit hallani szeretnénk és szerencsés esetben még azt is hozzáteszi, hogy hidd el ő is így gondolja, csak nem képes kimondani. Ezzel a másik képtelensége lesz az akadály, amely előttünk áll, ami róla szól és nem rólunk. Mi állítottuk oda magunk elé, tehát ezt mi magunk meg is tudjuk változtatni.

Megszülethet bennünk a lezárás

Megadhatjuk magunknak a végső feloldozást, úgy, hogy magunkban lezárjuk és tovább lépünk. Valahogyan, szépen lassan elindulva egyre rutinosabban lépegetve előre, mert már nem tornyosul akadályként a nehezen megfogalmazható láthatatlan akadály. Vére a helyünkre kerülhetünk és megérkezhet az életünkbe amire vágyunk vagy valami más, de mindenképpen változni fog a helyzet.