Hogyan segít a mélyebb önismeret?

/in , /by

A traumák, a gyerekkori rossz élmények és a szeretetre képtelen szülők hatása hosszú távon mély nyomokat hagyhat bennünk. Ezek a fájdalmas élmények gyakran az életünket megnehezítő viselkedési és érzelmi mintázatok kialakulásához vezethetnek. De van kiút. A felismerés az első lépés afelé, hogy kezelni tudjuk ezeket a kihívásokat.

Sokan felteszik a kérdést: „De miért van ez velem?” vagy „Hogyan léphetek túl rajta?” Az első lépés az, hogy felismerjük a jeleket és elfogadjuk, hogy valamilyen mértékben mindannyian hordozunk magunkban sebeket, amelyek hatással lehetnek életünkre. A következő lépés az önismeret felé vezet.

De mit is jelent valójában az önismeret? Az önismeret nemcsak azt jelenti, hogy tudjuk, kik vagyunk és miért reagálunk bizonyos helyzetekben úgy, ahogy. Az önismeret mélyebb megértést jelent önmagunkról, beleértve az eredetünket, az érzelmeinket, a gondolatainkat és a viselkedésünket. Ez azt is jelenti, hogy tudjuk, mi az, ami fáj, és hogyan lehetünk ezzel szemben kedvesek magunkhoz.

Az önismeret fejlesztés többféle módon lehetséges

Az önismeret fejlesztése számos módon lehetséges. Az egyik módja a reflexió és az önvizsgálat, de van lehetőség önismereti tréningen való részvételre is. Vegyük észre, hogy milyen érzelmek és gondolatok merülnek fel bennünk különböző helyzetekben, és próbáljuk meg megérteni, mi vezetett ezekhez az érzésekhez és gondolatokhoz. A naplóírás, a meditáció és a terápia mind olyan eszközök lehetnek, amelyek segítenek ebben a folyamatban.

Fontos az is, hogy megtanuljuk elfogadni és szeretni önmagunkat a hibáinkkal és sebeinkkel együtt. Az önmagunk iránti elfogadás és szeretet lehetővé teszi számunkra, hogy építő módon foglalkozzunk a traumáinkkal és megtanuljuk, hogyan kezeljük az életünkben felmerülő kihívásokat.

Ne feledjük, hogy az önismeret megszerzése nem egy egyszeri feladat, hanem egy folyamatos utazás, amely során folyamatosan fejlődünk és növekszünk. Ha elkezded ezt az utazást, a legnehezebb helyzetekben is megtalálod majd az erőt és a bölcsességet ahhoz, hogy átlendülj a felbukkanó akadályokon.

Segítséget nyújt a traumák kezelésében

Az önismeret rendkívül fontos azok számára, akik a traumákkal és nehézségekkel néznek szembe az életben. Az érzelmileg megterhelő helyzetek által kiváltott viselkedési és érzelmi mintázatok megértése és kezelése az önismeret útján lehetővé teszi számunkra, hogy megtanuljuk, hogyan lehetünk boldogabbak és egészségesebbek. Ne féljünk felfedezni önmagunkat, mert az az út a fejlődés és a gyógyulás felé vezet.

Nem baj, ha megítélnek

Ez egy gyakran tapasztalt érzés, hogyha valaki pszichológushoz, terapeutához vagy coach-hoz fordul segítségért. A társadalmi előítéletek és a környezet reakciója sokakat visszatart attól, hogy segítséget kérjenek olyan helyzetekben, amikor szükségük lenne rá. Magyarországon különösen erős az a felfogás, hogy az ilyen szakemberekhez fordulók valamilyen módon „nem normálisak” vagy „gyengék” lehetnek.

Ez a meggyőződés azonban távol áll az igazságtól. Az önismereti folyamatok és a segítségkérés az életünk természetes részei. Mindannyian átélünk nehéz időszakokat, vagy olyan élethelyzeteket, amelyek felvetik a kérdést, hogyan lehetne jobban boldogulni. Az ilyen időszakokban a segítség kérésének bátorsága és az önismeret fejlesztése kritikus fontosságú lehet a továbblépéshez.

Nemcsak a súlyos problémát kell kezelni

Az önismeret fejlesztés és a pszichológus segítsége nem csak azoknak szól, akik súlyos mentális problémákkal küzdenek. A gyermekkori traumáink, a rossz élmények vagy a szeretetre képtelen szülők hatásai nem okoznak azonnal felismerhető vagy súlyos tüneteket, de mégis érződnek az életünkben. Ezek az érzelmi és viselkedési mintázatok bonyolulttá tehetik a kapcsolatainkat és megnehezíthetik az életben való boldogulásunkat. A pszichológus segíts az ilyen mintázatokat felderíteni és kezelni. Ezzel lehetőséget teremt arra, hogy jobban megértsük önmagunkat, a múltunk hatásait és hogy hogyan válhatunk boldogabbá és kiegyensúlyozottabbá. Nemcsak segítséget kapunk a problémák kezeléséhez, hanem eszközöket is ahhoz, hogy megtanuljuk, hogyan kezeljük az élet kihívásait és hogyan építsük fel a boldogabb jövőnket.

Ha azt érzed, hogy az életedet megnehezítik a viselkedési vagy érzelmi mintázatok, vagy ha gyermekkori traumák, rossz élmények nehezítik az életedet, ne habozz segítséget kérni. Az első lépés az, hogy felismered a jeleket és nyitott szívvel fordulsz segítségért. Ez lehet pszichológiai tanácsadás, terápia vagy coaching, de más lehetőségek is vannak. A lényeg, hogy merj segítséget kérni, mert az önismeret az egyik legfontosabb út a boldogság és az életeddel való elégedettség felé.

A panaszkodás és az önmagunkkal szembeni „szarul, de büszkén” hozzáállás elterjedt jelenség a mindennapi életben. Sokszor könnyebb másokat hibáztatni, vagy az élet körülményeit okolni, mint szembenézni saját magunkkal és az esetleges hibáinkkal. Még akkor is, ha belátjuk, hogy bizonyos tulajdonságaink vagy viselkedési mintázataink hátráltattak már minket, hajlamosak vagyunk arra, hogy elfogadjuk ezt a helyzetet és azt mondjuk: „Hát, én ilyen vagyok.” Pedig éppen ezek az irracionális hiedelmek és tudattalanul működő érzelmi reakcióink állnak az elégedetlenségünk és az életünkben való haladásunk útjában.

Senki sem tökéletes

Senki sem születik tökéletesen kiegyensúlyozottnak vagy mély önismerettel. Az önismereti munka és fejlődés egy folyamat. Ha azonban nem olyan környezetben nőttél fel, ahol az érzelmekről és az önismeretről nyíltan lehetett beszélni, vagy ahol a segítségkérés tabu volt, akkor lehet, hogy még nehezebbnek, hogy elkezdj foglalkozni önmagaddal és azzal amit érzel.

Még akkor is, ha nem érzed magad mélyponton, vagy nem tapasztaltál traumákat, az önismereti munka lehetőséget kínál arra, hogy jobban megismerd önmagad és fejlődj az életedben. Az önismereti könyvek olvasása, információk gyűjtése, vagy akár egy önismereti csoportba való bekapcsolódás mind olyan lépések lehetnek, amik segíthetnek felfedezni, hogy ki vagy valójában, és hogyan lehetne boldogabb, kiegyensúlyozottabb az életed.

Ha a pszichológus vagy más segítő szakember felkeresése is fontolóra vehető lehetőségnek tűnik, ne habozz megtenni az első lépést. Sokszor már az is segíthet, ha valaki csak arról beszél, ami a lelkét nyomja vagy éppen boldoggá teszi. Az önismeret és az érzelmi fejlődés sosem késő elkezdeni, és mindig törekedni kell rá, hogy jobbá tegyük az életünket és az önmagunkkal való kapcsolatunkat.

Örökölt párkapcsolati mintáink hálójában

/in , /by

Az élet gyakran hoz nehéz időszakokat, és ez a párkapcsolatunkra is érvényes. Ilyenkor könnyen érezhetjük úgy, mintha minden ellenünk fordulna, és a körülmények megváltoztathatatlanok lennének. Ebben a helyzetben előfordulhat, hogy másokra, például szüleinkre vagy nagyszüleinkre hárítjuk a felelősséget, mondván: „Biztosan miattuk lettem szerencsétlen”.

Nézzünk szembe önmagunkkal

A változás útjának első lépése az, hogy szembenézünk önmagunkkal és kimondjuk: „Én nem akarok így élni”. Ez a felismerés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elinduljunk egy új, pozitívabb irányba.

Vállaljuk a felelősséget

Ha a hibáztatás és a kifogások útját választjuk, fennáll a veszélye annak, hogy gyermekeink, unokáink ugyanazokat a negatív mintákat és szokásokat örökítik tovább, esetleg minket vádolnak majd ezek miatt.
Ahhoz, hogy megszakítsuk ezt a negatív öröklődést, elengedhetetlen, hogy vállaljuk a felelősséget saját életünkért és döntéseinkért.

Mindig kérhetünk segítséget

Fontos tudni, hogy ebben az önmagunkkal vívott küzdelemben nem vagyunk egyedül. Mindig van lehetőség segítséget kérni, legyen az szakember, barát, családtag, vagy akár egy közösség.
A segítségkérés nem gyengeség, hanem erősség jele. Az, hogy felismerjük, szükségünk van támogatásra, az első lépés a gyógyulás és a változás felé.
A változás nem mindig könnyű, de a felelősségvállalás és az önmagunkkal szembenézés elengedhetetlen része az egészséges és boldog élet megteremtésének.

Az öröklött mintáink felismerése és meghaladása

Az öröklött családi minták, a szülői és nagyszülői parancsok és a gyermekkorban elszenvedett bántások mély nyomot hagyhatnak bennünk. Felfedezni, hogy ezek milyen hatással vannak a jelenlegi viselkedésünkre, sokszor megdöbbentő és fájdalmas. Ekkor szembesülünk azzal, hogy mennyire másoljuk felmenőink viselkedését, és hogy ezzel mennyi fájdalmat okozhatunk másoknak.

Negatív minták, szülői üzenetek

Sokunk életében visszatérő mondatok, mint például „neked semmi sem sikerül” vagy „talán te szent életet élsz?”, meghatározóak lehetnek. Ezek az üzenetek belénk égnek, és befolyásolják, hogyan látjuk magunkat és a világot.
Sok gyermek számára a minőségi idő és a szeretetteljes kommunikáció szinte teljesen hiányzik. Ezáltal nehezen tanulják meg az egészséges párkapcsolatok és a konfliktusok kezelésének módját.

Előfordulhat, hogy nehezen fejezzük ki az érzéseinket és küzdünk az erőszakmentes kommunikációval.
Ha eldöntöttük, hogy változtatunk az eddigi viselkedésünkön, az első lépés az, hogy felismerjük ezeket a mintákat. Feltárjuk a szüleinktől örökölt hitrendszereket és mintákat.
Megtanuljuk, hogyan hallgassunk meg másokat tisztelettel, és hogyan fejezzük ki magunkat őszintén.
A gyermeknevelésben és a párkapcsolatunkban hangsúlyt fektetünk a minőségi időre és a szeretetteljesen kommunikálunk. A változás nem könnyű, de a személyes fejlődés és a tudatosabb élet felé vezető út megéri a fáradozást. A negatív családi minták felismerése és azokból való kilépés lehetőséget nyit egy egészségesebb, boldogabb és teljesebb életre.

A változás útján szükség lehet szakember segítségére, hogy feldolgozzuk a múltunkat és megtaláljuk a helyes irányt. Ha szükséges személyes támogatást kaphatunk a már nem működő párkapcsolati minták feldolgozásához.
A párkapcsolati dinamika gyakran ösztönös viselkedésen és belénk ivódott mintákon alapul. Ezek az ösztönök segíthetnek a túlélésben, de egy kapcsolatban gyakran többet árthatnak, mint használnak.

Az ösztönök hatása a párkapcsolatra

Nőként és férfiként eltérően kommunikálunk, ami félreértéseket okozhat. Egy férfi racionális magyarázata gyakran nem érinti meg a nő érzelmi világát, és fordítva. Ez az vitákhoz, ellenségeskedéshez, és számos egyéb negatív következményhez vezethet a kapcsolatokban.
Sokan úgy vélik, az önazonosságuk megőrzése érdekében fontos, hogy őszintén kifejezzék magukat, még akkor is, ha ez másokat megbánthatnak. Az őszinteség nem jelent egyet a tapintatlansággal. A kommunikációnk ne csak őszinte, hanem empatikus és asszertív is legyen.

Ismerjük fel a családi mintáinkat

Felismerve, hogy milyen családi mintákat követünk, elkezdhetjük megváltoztatni őket. A tudatos párkapcsolat a kölcsönös tiszteleten, megértésen és kommunikáción alapul. A változás nem a kapcsolatunkban, hanem saját magunkban indul el. Felfedezve, hogy milyen viselkedési mintákat követünk, és hogyan változtathatjuk meg őket, harmonikusabbá tehetjük a párkapcsolatunkat.
A tudatos párkapcsolat kialakítása és fenntartása aktív munkát és önismeretet igényel. Ha úgy érzi, segítségre van szüksége, forduljon szakemberhez, és személyre szabott támogatást fog kapni.

Énidő bűntudat nélkül

/in , /by

Vajon hogyan lehet úgy kikapcsolódni, hogy a pihenéssel töltött időt ne kísérje bűntudat, ne legyenek tőle negatív gondolataink? Mi az énidő? Hogyan is kell/érdemes ezt a manapság olyan divatos kifejezést érteni?
Olyan kérdések ezek, amelyekre a választ leginkább akkor találjuk meg, ha egy kicsit tudatosabban közelítjük meg, hogy számunkra mit jelent a pihenés, a feltöltődés – hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a klasszikus értelemben vett ‘semmittevést’ jelenti.

Mi az énidő?

Maga a kifejezés az utóbbi tíz-tizenöt évben került a köztudatba, és a definíciója úgy szól, hogy: „olyan önmagadra szentelt minőségi idő, amit önmagad feltöltésére, a saját fejlődésedre fordítasz”.
Az énidő kapcsán az első gondolatunk talán az, hogy „egy kötelezően beiktatandó idő, amikor nem csinálunk mást, csak pihenünk”. Pedig pont az lenne a lényege – a definíció szerint is –, hogy önmagunk feltöltésére, önfejlődésre fordítsuk ezt az időt – annak mikéntje pedig mindenkinek mást jelent.

Énidő az, amitől fel tudsz töltődni

Ez nem feltétlenül csak a szó hagyományos értelmében vett pihenést jelentheti. Feltölthet a sport, a kerti munka, a főzés, az olvasás, de akár a tanulás is. Lehet, hogy a napi teendők, munka, család és egyéb kötelezettségek mellett alig várjuk, hogy végre jusson idő a tanulásra is – ez esetben a tanulás lesz az énidő.

A lényeg, hogy minden ér. Azaz nem szabad túl mereven értelmezni az énidő fogalmát.
Lehet, hogy most úgy érezzük, egy percünk sem jut az úgynevezett énidőre. De ha jobban belegondolunk, és ezt a tágabb értelemben vett („ami feltölt”) definíciót használod akkor rá fogunk jönni, hogy igenis van helye ennek az életünkben.
Hiszen lehet akár a napi séta, amíg beérünk a munkahelyünkre vagy akár a lefekvés előtti olvasás is énidő.

Mennyire bízunk másokban?

Korunk problémája, hogy azt gondoljuk, mindent egyedül kellene megoldanunk és nem, vagy alig-alig merünk segítséget kérni. Ha viszont jobban megvizsgáljuk a dolgot, akkor rájöhetünk, hogy ez sokszor azért van így, mert nem bízunk eléggé a minket körülvevő emberekben.
Ha például szeretnénk valahova elmenni, de ahhoz meg kell oldani a gyerek/kutya/cica felügyeletét, akkor ahhoz, hogy a kikapcsolódást valóban élvezni tudjuk meg kell bíznunk abban, akitől a segítséget kértük. Azaz el kell hinnünk, hogy valóban tud és akar segíteni, – és el kell tudnunk fogadni a segítségét.
Ami nem mindig könnyű, hiszen sokunkba bele van kódolva a „mindent egyedül kell megoldanom” üzenet.

Megengedjük magunknak az énidőt?

Gondoljuk végig egy napunkat vagy hetünket. Mennyi ebből az az idő, amit a kötelességeink teljesítésével töltünk el? Mennyi az, ami pihenés? Az számít ide, ami csak rólunk szól, nem a barátainkról, nem a családról, nem valaki másról.
Gyakran meglepő felismerésekre juthatunk, ha ilyen szempontból is megvizsgáljuk egy-egy napunkat/hetünket.
Lehet, hogy kiderül, bizony szinte semennyi valódi pihenéssel töltött időt sem engedünk meg magunknak.
Pedig önmagunk tisztelete ott kezdődik, hogy felismerjük, az erőforrásaink végesek. Ahhoz pedig, hogy tartósan jól legyünk elengedhetetlen, hogy töltődni tudjunk és időnként pihenjünk is.
Éppen ezért érdemes az ünnepi készülődésben megállni egy kicsit és végig gondolni, hogy biztosan mindenre szükség van-e, amit elterveztünk? Lehet, hogy nem feltétlenül kell az összes rokont végig látogatni vagy saját készítésű sütit vinni a munkahelyi karácsonyi ünnepségre.

Nem tudunk igazán kikapcsolódni

Más szóval nem tudjuk, hogy mi az, ami igazán feltöltene. Lehet, hogy olyan régóta automatikusan tesszük a dolgunkat, hogy már el is felejtettük mi az, amitől ki tudunk kapcsolni.
Vagy talán sosem voltunk teljesen tisztában azzal, hogy az aktív vagy a passzívabb pihenés tölt-e fel jobban. Talán sosem volt hobbink, kipróbáltunk ezt-azt, de nem éreztünk rá az ízére egyiknek sem. Amint pedig egyre több teendőnk lett, úgy lett egyre kevesebb helye a pihenésnek az életünkben.

Szánjunk időt feltöltődésre

Érdemes egy kis időt szánni arra, hogy rátaláljunk a valóban feltöltő tevékenységekre. Lehet, hogy van olyan sport, amit szívesen csinálnánk, kikapcsolna és nem utolsósorban az egészségünkre is jó hatással lenne.

Legyünk nyitottak, vegyünk részt olyan programokon is, amelyeket még nem próbáltunk – nem kell egyszerre minden újdonságot kipróbálni, de egy-két apró lépést tehetünk. Lehet, hogy eleinte húzódozva megyünk el egy erdei kirándulásra, de végül megtetszik, és az életünk részévé válik a természetjárás.

Nekem nem jár a pihenés

Nagyon sokan küzdenek bűntudattal, ha pihenni mernek. Mintha a kikapcsolódást és a pihenést meg kellene érdemelni és addig, amíg a tennivalóink végére nem érünk, lazítani sem lehetne.
Sajnos ez az érzés bármilyen életkorban és élethelyzetben jelentkezhet (például nem pihenhetek, amíg a munkával nem végeztem, amíg a gyerekekkel nem tanultam stb..

Érdemes végig gondolni, hogy pontosan miért is érzünk bűntudatot, ha pihenni merünk. Honnan hozzuk ezt az érzést? Valóban indokolt ezt érezni? Az önismereti munka például önismereti tréning is sokat segíthet.
Próbáljunk meg egy lépés távolságból tekinteni a tennivalóinkra: biztos, hogy nem várhatnak? Milyen vélt vagy valós elvárásnak akarunk megfelelni azzal, hogy nem engedjük meg magunknak a pihenést?

Nélkülem nem működnek a dolgok… Különben is, mit szólnak mások, ha pihenni merek?

Előfordulhat, hogy azt érezzük, ha nem te csináljuk meg a dolgokat, akkor azok nem is fognak működni. Ezért sokszor még éjfélkor is talpon vagy, hogy megfőzzünk másnapra vagy megsüssük azt a sütit a kollégáknak. Minden munkát elvállalunk mert akkor érzed igazán, hogy szükség van rád, hogy fontos vagy másoknak.

Egyszóval nehezen tudod elhinni, hogy nem kell extra erőfeszítést tenned ahhoz, hogy elfogadjanak, szeressenek – úgy érzed, ezért meg kell dolgoznod. Emellett pedig folyamatosan ’figyeled magad’ kívülről és próbálsz mindenkinek megfelelni – ami amellett, hogy hatalmas lelki energiákat emészt fel csak tovább rombolja az önbizalmadat.

Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy miért nem tudunk hinni abban, hogy önmagunkért is szerethetnek és elfogadhatnak. Az önbizalmunkon és az önértékelésünkön egészen biztos, hogy lenne mit javítani, ezért akár szakember segítségét is érdemes lehet igénybe venni.
Az énidő és pihenés fontos része az egészséges életnek, és mindenki megérdemli azt, hogy feltöltődjön és pihenjen. Ne engedjük, hogy a bűntudat vagy más kihívások akadályozzanak meg abban, hogy ezt megtehessük. Az életünk minősége és a közérzetünk is javulni fog, ha megengedjük magunknak a pihenést.

Mi a jó abban, ha hálásak vagyunk

/in , /by

A pszichológia nem csupán a mentális betegségek gyógyítását szolgálja, feladata az is, hogy kapaszkodókat adjon az emberek jóllétének boldogságérzetének növeléséhez is.

Napjainkban a hála szerepe is górcsó alá került. Kutatásokban vizsgálják a szakemberek milyen szerepe van a mindennapjainkban és milyen hatással van az életminőségünkre.

A hála a hétköznapokban köszönetnyilvánítás egy ajándékért vagy valamilyen előnyért, szívességért, de mindenképpen több mint egy mezei köszönöm.
A hála érzésére számos módon törekedhetünk: észrevesszük a jó dolgokat magunk körül.
Felhívjuk a régi támogatónkat, aki segített a tanácsaival az életünk egy nehéz szakaszában és megköszönjük a segítségét.
A párunkkal a gyerekünkkel töltött időért is hálásak lehetünk.

A következetesen, tudatosan hálás emberek:

  • boldogabbak és elégedettebbek,
  • több energiájuk van
  • optimistábbak, pozitívabban gondolkodnak
  • segítőkészek és empatikusabbak
  • könnyebben megbocsájtanak
  • kevésbé anyagiasak

Minél hálásabbak vagyunk azért, amink van annál könnyebben elismerjük azokat, akik segítettek elérni a céljait. A hálás ember soha nem depressziós, szorongó vagy magányos, sőt még az egészségi állapota is jobb lehet. Az összetartozás érzése mellett még az alvásminőségünk is jobb lehet, ha hálásak vagyunk. A hálájukat kinyilvánítók több pozitív érzelmet élhetnek meg, mentálisan is jobb állapotba kerülhetnek. Az önismeret fejlesztéssel is javíthatjuk ezt a képességünket.

A hálás ember elégedettebb mindennel

A hálás gondolkodás fokozza az élet pozitív élményeit, könnyebben lehetünk elégedettebbek az életünkkel és könnyebben megtaláljuk benne az élvezeteket. A hála az önbecsülésünkre és pozitív hatással van, mert a segítségével felismerhetjük mennyi mindent tettek értünk mások és milyen sok mindent értünk el mi magunk. A hálára koncentrálás leszoktat a hibakeresésről és a csalódásokra való összpontosításról. Ha hálásak vagyunk könnyebben megtaláljuk a fogódzókat az életben. A hála segítségünkre van a negatív életesemények átvészelésében is. A hálás embere empatikusabb és segítőkészebb és képes örömét lelni abban, amije van, akkor is, ha az nem túl sok. A hála érzése akkor is pozitív hatással van ránk, ha nem tudjuk nyíltan kimutatni. A barátaink, családtagjaink értékeire való fókuszálás segít velük jól bánni, ami tovább mélyítheti a kapcsolatainkat. Beindul egy pozitív spirál, mivel a hálás emberek pozitívabbak, amiatt jobb társasági emberek, ami új barátságokat eredményezhet.

A hálás ember kevésbé féltékeny vagy irigy

A hálás ember sokkal kisebb eséllyel lesz irigy és a harag a félelem vagy a féltékenység, valamint a keserűség és a mohóság sem lesz rá jellemző. Nem lehetünk egyszerre hálása és dühösek vagy elégedetlenek. A gyors megszokás sok mindent kevésbé értékessé tud tenni. Vágyott dolgok tárgyak hamar megszokottá válnak, gyorsan megszokunk minden új körülményt.

A boldogság elhalványítója a megszokás, ami ellen azzal tehetünk, ha képesek vagyunk emlékeztetni magunkat miért lehetünk hálásak érte. Minél értékesebbnek látunk valakit annál jobban tudunk neki örülni, hogy az életünk része. Ahhoz, hogy hálásabbak legyünk vezethetünk hálanaplót. Ebbe feljegyezhetjük a teljesen hétköznapi hálára okot adó dolgokat is. Például, hogy szerelő megjavította a mosógépünket és ismét működik. A kedvenc virágunk új bimbókat hozott, a szomszédasszony hozott át egy tálca finom süteményt és csodás kiránduló idő van.

Nagyobb dolgokra is visszatekinthetünk, például milyen szép helyen lakunk, sikeresek vagyunk a munkában és olyan emberek vesznek körül, akik szeretnek és figyelnek ránk.

Van, akinek gondot okoz leírni mindezt, neki az működik, ha kicsit megáll és átgondolja kinek és miért lehet hálás anélkül, hogy leírná mindezt. Azokért a dolgokért is lehetünk hálásak, amelyek megszokottak, amelyeket magától értetődőnek tekintünk. A párunkkal együtt is végezhetjük ezt a hála gyakorlatot. Összeszedhetjük miért lehetünk hálásak a másiknak.

Nagy ereje lehet és növelheti az elégedettségünket, ha személesen fejezzük ki a hálánkat, ha valakinek a segítségét, támogatását értékeljük. A legjobb, ha leírjuk mindezt, így később visszaolvasva ismét átélhetjük a jó érzéseket. A spontán hálálkodás is pozitív hatással van ránk.

Mi akadályozhat minket a továbblépésben?

/in , /by

Ahány ember annyi nézőpont és annyi igazság. Mindenkinek megvan a sajátja és az ő szemszögéből nézve az egyetlen. Aki ezt hajlandó elfogadni az már félúton jár a siker útján, hiszen nem akarja a saját igazságát ráerőltetni a másik félre. Rendelkezik annyi saját erővel, hogy nem szorul mások támogatására ám mégis akadhatnak olyan helyzetek amikor úgy érezzük nem tudunk tovább lépni a magunk útján egy mondat vagy egy gesztus nélkül.

Van amikor szükségünk van a bocsánatkérésre

Mert hallani akarjuk, hogy „sajnálom, hogy megbántottalak” vagy „ott szerettem volna lenni veled, de nem tudtam rávenni magam” vagy csak annyit, hogy „már másképp viselkednék, sokkal jobban odafigyelnék rád”. Ez nem csupán jó érzés lenne, de enélkül nem tudunk továbblépni. Hiába tartjuk magunkat tudatosnak, bölcsnek és megengedőnek elemi szükséglet, hogy megkapjunk néhány szót. Jelenthet ez jóvátételt, bocsánatkérést vagy egyetértést.

Ha nem kapjuk meg, elfojtjuk az érzéseinket

Mi történik, ha ezt nem kapjuk meg? Hiába van a teljes elfogadás, kedvesség, alázat, ha a másik fél nem kész rá. hogy ezt megadja nekünk. Ha elfogadjuk, hogy saját magunkról mi döntünk, a tetteinkről, arról, amit mondunk, a viselkedésünkről, akkor el kell, hogy fogadjuk, hogy mindez a másik emberre is érvényes. Elméletben ez a legtöbbünk számára érhető, de a továbblépés nem megy a „jóváhagyás” vagy a „feloldozás” hiánya miatt. Előfordul, hogy hónapokat, sőt éveket töltünk az erre való várakozással. Az életünk más területein van előrelépés, de az adott területen van egy elakadás, ami nem engedi a továbblépést. Ilyen lehet, amikor ér minket egy párkapcsolati csalódás és az életünknek ezt a területét befagyasztjuk. Elfojtjuk az érzéseinket és a másik féltől várjuk a feloldozást és ez emiatt egy rajzunk kívül álló ok miatt marad így. Önismereti munkával sokat tehetünk azért, hogy ez megváltozzon.

A változás bennünk van

A konfliktushelyzet már valamilyen szinten feloldódott mégis várunk még valamire. Megakadályozhat-e egy el nem hangzott mondat minket a továbblépésben? Mi történik akkor, ha megkapjuk ezt a mondatot, de nem attól, akitől szerettük volna? Megtörténhet, hogy az illető anyja vagy a legjobb barátja mondja el, amit hallani szeretnénk és szerencsés esetben még azt is hozzáteszi, hogy hidd el ő is így gondolja, csak nem képes kimondani. Ezzel a másik képtelensége lesz az akadály, amely előttünk áll, ami róla szól és nem rólunk. Mi állítottuk oda magunk elé, tehát ezt mi magunk meg is tudjuk változtatni.

Megszülethet bennünk a lezárás

Megadhatjuk magunknak a végső feloldozást, úgy, hogy magunkban lezárjuk és tovább lépünk. Valahogyan, szépen lassan elindulva egyre rutinosabban lépegetve előre, mert már nem tornyosul akadályként a nehezen megfogalmazható láthatatlan akadály. Vére a helyünkre kerülhetünk és megérkezhet az életünkbe amire vágyunk vagy valami más, de mindenképpen változni fog a helyzet.

Örök kérdés: szoptatás vagy tápszer?

/in , /by

Szoptatás és Anyatejes táplálás világhete

Idén is megrendezésre került a „Szoptatás és Anyatejes táplálás világhete” és nem máshol, mint országunk legszebb házában. Sok köszöntő után előadások következtek. Mindenki arra hívta fel a figyelmet, hogy mennyire fontos a szoptatás, mint a kisgyermekek számára legfontosabb táplálék. Sajnos mondhatni majdnem, hogy csak frázisok hangzottak el, olyan meggyőző előadás, ami cselekvésre buzdítaná a társadalmat, megváltoztatná a gondolkodást nem. Ezt én nagyon hiányoltam. Az ilyen típusú rendezvények üzeneteit jól el lehetne juttatni azok számára, akiknek fontos információ. Gondolok itt a segítőkre, akik ott vannak a kismamákkal még szülés előtt és szülés után, a nagyszülőkre, az apákra és még sorolhatnám egészen az olyan segítőkig, akiknek fontos a véleménye.

Családközpontú koraszülött ellátás

Mégis volt egy előadás, ami megfogott, pedig a témáról minden hírműsorban hallok. Ez pedig nem volt más, mint Dr. Nádor Csaba neonatológus előadása, aki a Melletted a Helyem Egyesület elnőke is.
Ő a családközpontú koraszülött ellátás 8 alapelvéről beszélt. Olyan csapatot mutatott be, akiknek a tevékenysége példaértékű. Ők azok, akik nagyon nehéz helyzetben lévő családoknak segítenek. Hiszen akiknek a kisbabája koraszülött, tudjuk mennyire nehéz helyzetben vannak.

Mégis most inkább arról írnék, hogy értem, fontos, sőt mondhatni ez az egyik legősibb táplálás és nagyon-nagyon sok hasznos anyagot tartalmaz az anyatej. Vannak nagyon jó segítők, akik segítik az anyákat, hogy így tudják táplálni gyermeküket. Vannak kevésbé lelkiismeretesek is. És vannak, akik „divatból” utasítják el a szoptatást. Ezek a sorok nem róluk szólnak, de remélem megérinti őket is és átgondolják vagy legalább keresnek segítséget az átértékeléshez. És vannak, akik nem tudnak szoptatni.

Engedjük el az elvárásokat!

DE róluk nem volt szó, akik nem tudják szoptatni gyermeküket. Velük mi a helyzet? Ők rosszak? Róluk miért nem esik szó? Ez is egy társadalmi elvárás a jó anya tükréhez? Megint csak az elvárás! Értem, hogy nem erre szerettek volna fókuszálni, de ültek a sorokban olyanok, akik nem tudták így táplálni a gyermeküket – pedig szerették volna. Mint feljebb írtam nem volt olyan átütő üzenete a konferenciának, hogy felülírja a kavargó érzéseket, és az a gondolat jöjjön csak elő erősen, ami fontos üzenet lehetett volna, hogy mindenki szoptasson!  Hiszen az alcíme a konferenciának a képessé tevés volt. Na erről egy szó sem esett. Csak az elvárás! De hogy hol, hogyan és kik segíthetnek az nem.

Fogadjuk el ha nem megy!

Hol van az, hogy nem megy. Egyszerűen nem tudja szoptatni kisbabáját, bármennyire is szeretné! Akik ezzel foglalkoznak, ők tudják, hogy van ilyen. Őket is kellene támogatni, hogy ne legyen bűntudatuk!

Mindenki beszélt a kötődésről és annak kialakulásáról. Értem én! DE ugye a kötődés nemcsak egy tevékenységen alapszik. Attól még egy anyag teljes értékű és jó anya, hogy nem tud szoptatni! Sőt még a kötődést is ki tudja alakítani a kisbabájával és harmóniában tudja felnevelni! A cumisüvegből való táplálás után őket is lehet büfiztetni, magukhoz ölelni, szeretni. Nem beszélve arról, hogy most nagy „apa forradalom” van. Így a cumisüvegből való táplálásnál ők is segíthetnek. Ők is foghatják gyönyörű, szuszogó kisbabájukat, átengedhetik magukat az érzésnek, hogy velük vannak. Hiszen itt is a felétel nélküliségről beszélünk. Ilyenkor „megáll az idő”. Átlépünk az időtlenségbe és együtt vagyunk gyermekünkkel. Ezt az apák is élvezik, értékelik és egy új kapcsolat alakul ki gyermekükkel.

Ha nem szoptatsz is jó anya vagy!

Kedves Anyukák, akik nem tudtok szoptatni! Ne legyen bűntudatotok! Jó anyát tudtok lenni akkor is, ha cumisüvegből tápláljátok csecsemőiteket. Nem a társadalmi elvárásnak, nyomásnak kell megfelelni. Van olyan, hogy nem megy. A szakképzett segítők is tudják. Ők is tudnak segíteni nektek abban, hogy rendezni tudjátok ezt magatokban. De nektek kell rendezni ezeket az elvárásokat. A megértő és együttműködő család nagyon sokat tud segíteni. Sokszor találkoztam ilyen kérdésekkel, de higgyétek el minden rendben lesz.

Mária Rádióban rendszeres műsoridővel rendelkezem és kolléganőmmel erről beszélgettünk. Igaz én ott is vállaltam az „ördög ügyvédje” szerepét és kiálltam azok mellett a kismamák mellett, akik nem tudnak szoptatni.

Nem vagyok védőnő, nem tudom a szoptatást segíteni, de az elakadásokban tudok.

Megérteni, hogy ha megy akkor érdemes szoptatni, van benne öröm, elégedettség és megérteni, hogy ha nem megy ne legyen bűntudatotok. Ha megtettetek minden, és nem megy akkor azt is el kell tudni fogadni.

 

Párkapcsolat ápoló tippek

/in , , /by

 

A valódi társunkat megtalálni sem mindig könnyű, és ha meg is akarjuk tartani abba muszáj energiát fektetni, mert magától semmilyen kapcsolat sem működik. Amikor a kezdeti nagy érzelmek megfakulnak, jól jön, néhány hasznos tipp hogyan működtethetjük tovább mindkét fél megelégedésére a kapcsolatot.

Ha meginog a párkapcsolat

A kapcsolatot elkezdeni nem igényel nagy energia ráfordítást. A kezdetekben minden nagyon szép és rózsaszín ködben úszik minden és van a levegőben egy folyamatosan jelen lévő izgalom, ami érdekessé teszi az együttlétet. A későbbiekben, hónapok vagy évek múltán felbukkannak azok a megoldandók, amelyek ha szőnyeg alá seprünk, és nem keresünk rájuk megoldást akkor a kapcsolat halálát jelenthetik. A valódi feladatot az, hogyan őrizzük meg a szerelmet és eközben egyenrangú partnerként működjünk a kapcsolatban alá, fölé rendelődés helyett szövetségben együtt működve. Ha egyedül nem megy, kérhetünk párkapcsolati tanácsadás keretében is segítséget.

Hétköznapi játszmáink

A leggyakoribb hétköznapi játszma hogy a férfi elfelejt valami fontosat a nő pedig felbosszantja magát ezen és ahelyett, hogy nagyvonalúan kezelnék a helyzetet jelentőségtelivé teszik és kész is a vita. Lassan elsimul, aztán újabb baki történik, és apránként gyűlnek a sérelmek. Ez persze nem kell, hogy így legyen. Ha tudatosan kezeljük, ezeket a helyzeteket nem kell, hogy felgyűlve szakításhoz vezessenek. Nagyvonalúság és a sérelmek vádaskodás nélküli feloldása a megoldás.

Tolerancia és nagyvonalúság

A nézeteltérés megelőzhető, ha teljesen másképp reagálunk, mint ahogyan szoktunk hasonló helyzetben például hiszti helyett azt választjuk, hogy kedvesek és elnézőek vagyunk. Ez nem jelenti azt, hogy a párunknak engedélyt adunk rá hogy hibázzon, és innentől ezt bármikor megteheti csupán a közlés módja, hogy hol és miben hibázott finomodik és vezet egy mindenki számára kedvezőbb megoldáshoz.

Vegyük észre a jót és szépet az életünkben

Az élethez és úgy általában mindenhez való pozitív hozzáállás is jelentősen befolyásolja a kapcsolatunk minőségét és tartósságát. Ha negatív a hozzáállásunk a párunkhoz és minden máshoz is az hosszútávon mérgező lehet, és ki van szívesen együtt egy olyan emberrel, aki mindenben a rosszat a nehézséget látja. Érdemes tudatosan keresni saját magunkban is másokban is a jót és ennek hangot is adni dicséretek elismerések formájában. A kritikákat pedig nem kell magunkban tartani, de igyekezzünk humorba csomagolva tálalni és ahelyett, hogy felnagyítanánk, a hibát inkább vegyük le róla a jelentőséget.

Legyünk hálásak és tudatosak

Igyekezzünk elkerülni a megszokások unalmasságát, ami jelentheti a testi kontaktus egyhangúságát vagy hiányát is. A hosszú távú kapcsolatokban hajlamosak vagyunk elfeledkezni az érintésről. Tegyünk érte tudatosan, hogy ne így legyen, ez ne történhessen meg! Érintsük meg a párunkat minél gyakrabban és fogjuk meg a kezét az utcán, mint régen. Bújjunk hozzá, ha hazaért, ezek az aprónak tűnő figyelmességek sokat számítanak a kapcsolat tartósságában. Amit adunk az visszatér hozzánk. A sok érintés, kedvesség, figyelem is a párunktól. Legyünk hálásak, amiért velünk van és megoszthatjuk vele a mindennapok örömeit, feladatait és megoldandóit.

Nőként mindig maradjunk nőiesek és semmiképpen ne próbáljunk a haverokhoz hasonlóan viselkedni. Azt hagyjuk meg nekik hetente egyszer.
A türelem is fontos része a tartós kapcsolatoknak. Türelmesnek lenni egymással és teret adni a másik vágyainak. Ha rosszul esik, hogy a párunk sok időt tölt a haverokkal nem fog attól változni, ha jelenetet rendezünk. Igyekezzünk inkább kompromisszumot kötni és magunk javára felhasználni az értékes időt akár saját barátnős programot keresve.

Legyünk kompromisszumkészek

Ha valami miatt vita támad, akkor hallgattassék meg mindkét fél és igyekezzünk közösen megtalálni a megoldást lehetőleg nyertes-nyertes pozícióban. Ha az egyik fél rázúdítja a dühét a másikra és az pedig duzzogni kezd biztos, hogy nem segít megőrizni a kapcsolatunkban a harmóniát. Nem az a lényeg hogy mindig azonos legyen a véleményünk, hanem az hogy tiszteljük, hogy a másik nem ért velünk egyet. Attól még az ő nézőpontjából neki is lehet igaza.

Igyekezzünk a hétköznapokból néha kiszabadulni egy-egy hétvégére vagy legalább néhány órára. A feltöltődésre lazításra mindenkinek szüksége van. Az apró figyelmességek is sokkal közelebb hozzák egymáshoz a pár tagjait. Nem kell hozzá születésnap vagy karácsony, hogy ajándékkal lepjük meg a párunkat. Nem az érték számít inkább a gesztus és boldoggá tesszük már azzal, hogy gondoltunk rá. Az apró meglepetések, ami lehet édesség, virág vagy bármi más éreztetik a megajándékozottal hogy fontos nekünk.

 

Védőnőkért, új szülők és újszülöttekért Alapítvány

/in , /by

1118 Budapest, Regős u. 14.

A Védőnőkért, új szülők és újszülöttekért Alapítvány a NEA-UN-18-SZ-0445 pályázati támogatásának köszönhetően

„APÁKNAK – FÉRFIAKRÓL”

címmel kisfilmsorozatot készített Zöldy Pállal, a Férfisátor alapítójával.

A kisfilmsorozat készítői: Zöldy Pál, Hajnal Gergely, Lukácsy György, Pilló Ákos

A kisfilmsorozat sajtónyilvános szakmai bemutatója
2019. április 16-án 10 órakor lesz,

amelyre szeretettel várjuk.

Helyszín:

Háló Közösségi és 
Kulturális Központ – S4
1052 Budapest, Semmelweis u. 4.

Program: Filmvetítés és kerekasztal beszélgetés meghívott vendégekkel és a közönséggel

Megnyitó: Székely András szakpolitikai elemzési vezető Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért

Várfalvi Marianna: az Alapítvány bemutatása, a kisfilm sorozat készítésének célja

Zöldy Pál: a kisfilmsorozat előzményei, témái, felhasználási javaslatai

Filmvetítés: 10.30 perc

Lukácsy György és Hajnal Gergely: Így készültek a kisfilmek

Kulcsár Krisztina: a kisfilmsorozat további felhasználásának tervei a Családbarát Akadémia közreműködésével

 

Kérdések, hozzászólások

Előzetesben bemutatásra kerülő kisfilm összeállítások:
-Az apa teret ad
-A kisgyermekes apák meglepetése
-Miről meséljünk fiainknak?

Részvételi szándékát kérjük, hogy szíveskedjék jelezni a varfalvi.marianna@gmail.com

e-mail címre április 15-én 10 óráig név, szervezet, sajtóorgánum megjelöléssel.  

Várfalvi Marianna

az Alapítvány kuratórium elnöke

+36/20-2121-381

Kiégés, burnout

A családi vállalkozás réme: Kiégés!

/in , /by

Már nem a régi kedvvel vágsz bele a családi vállalkozás mindennapos teendőibe? Gyakran fáradt, fásult, ingerlékeny vagy? Már a kevés szabadidőddel sem tudsz mit kezdeni? Hogyan kezeld a mindennapokban a stresszt? Ha esetleg már a padlón érzed magad, jó, ha tudod: nem vagy egyedül. A helyzet nem kilátástalan, de a megoldáshoz kell a szakértő, hogy segítsen kirángatni a gödörből. Ha úgy érzed, hogy veled minden rendben van, akkor sem árt megtudni, mit érdemes elkerülni, vagy min kell egy-egy vészjósló jel után változtatni.

Ha a kiégés, angol szóval burnout ejtett érzelmi rabságba, depresszív állapotba kerülünk, belefáradunk a munkába, elveszítjük motivációnkat. Ilyenkor nem érezzük, hogy magunk alakítjuk a folyamatokat. A napi stressz mellett külső körülmények döntenek a sikerről és kudarcról. Jobban veszélyeztetett az a réteg, amely naponta emberekkel tartja a kapcsolatot, például a vezetői státuszban tevékenykedőket. Szintén könnyen a kiégés foglyai lehetnek, akik a vállalkozásukban magukra vannak utalva, nem kapnak megfelelő támogatást, nincs elegendő segítségük.

A kiégéshez kapcsolódó tünet a sivár, kiüresedő magánélet. A baráti szálak lazulnak, a családtagokkal sokszor feszültté válik a viszony, kikapcsolódásra egyre kisebb az igény, a lehetőség. Ilyenkor fokozottan naggyá válik az egészségügyi kockázat. A motiváció és a munkakedv elvesztését számos tényező elősegítheti: a cég rossz piaci helyzete, a rosszul felmért és nem jól átgondolt munkafolyamatok, az irreális célkitűzések, az ingerült és feszültségekkel túlterhelt légkör is.

A családi vállalkozások esetében a kiégés okai a következők lehetnek:

  • hiányos teljesítménymérés (kontroll)
  • célkitűzés hiánya, vagy nem egyértelmű célkitűzés
  • folyamatos időzavar, határidőkényszer
  • visszajelzés hiánya
  • megerősítés hiánya
  • alacsony pénzforgalom és bevételek hiánya
  • extra igénybevétel mellett nagy felelősség
  • gyakori krízishelyzet, gyorsan növekvő követelmények
  • elégtelen adminisztratív támogatás, adminisztratív terhek
  • korlátozott fejlődési lehetőségek
  • helytelenül kezelt kommunikáció
  • nem megfelelően kialakított személyi felelősségrendszer, alá-fölérendeltségi problémák
  • határaink rugalmas kezelése.

A kiégés nem statikus, egyszeri jelenség, hanem olyan folyamat, amely ciklikusan ismétlődik. Mivel kialakulásáért egyrészt az egyén jellemzői, másrészt a munkaszervezet egyes jellemzői tehetők felelőssé, a ciklus is két szinten módosítható. A megelőzés és a beavatkozás megjelenhet a személy és a vállalkozás szintjén is.

Fontos tudnunk, hogy a kiégés megelőzhető és kezelhető probléma. A folyamatban számos beavatkozási pont adódik. A kiégésnek lehetnek belső, a személyiségből fakadó okai, valamint külső okai is. Ha valaki állandóan magasra teszi magának a mércét, vagy gyenge önbizalommal rendelkezik, a sikertelenségből fakadóan könnyen kiéghet.

Hogyan ismerhetjük fel a kiégést?

Néha mindenkinek meg kell állnia egy pillanatra és megfogalmazni merre halad: Nézzen magába! Válaszoljon olyan kérdésekre, mint: Miért szenvedek? Mi az, ami nyomaszt? Mi az, ami motivált abban, hogy elinduljak a vállalkozásomban? Hol tartok ebben most? Mit jelent számomra ez az életmód? Valójában hogyan szeretnék élni? Mire volna szükségem ahhoz, hogy valójában jól érezzem magam a bőrömben?

Felismerem magamon a következő tüneteket?

Testi tünetek: fáradtság, feszültség, fejfájás, testsúlyingadozás, alvászavar, illetve pszichoszomatikus megbetegedések (magas vérnyomás, fekélybetegségek, táplálkozási és emésztési zavarok)

Pszichés tünetek: ingadozó érzelmi állapot, ingerlékenység, cinizmus, kiábrándultság, emberi kapcsolatok megromlása, negatív viszonyulás a körülményekhez és az emberekhez, serkentő és nyugtató szerek fokozott használata (több kávé, cigaretta fogyasztása, édesség utáni vágy) teljesítőképesség csökkenése, önértékelési problémák, labilissá válás, szorongás, depresszió, rögeszmék megjelenése, elszemélytelenedés érzése.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a kiégett, fásult ember nem képes fenntartani azt a fajta mentális jólétet és lelki egészséget, amely a sikeres munka elengedhetetlen feltétele. Amikor tehát felüti a fejét a megfelelni képtelenség érzése, és erősödik a stressz-nyomás, idejekorán érdemes belekezdeni egy megreformált életmódváltásba.

Bízzunk tudásunkban és önmagunkban! Ügyeljünk a kikapcsolódásra! Ami pedig nagyon fontos, hogy ne féljünk segítséget kérni! A kiégés megelőzésére, illetve megfelelő kezelése érdekében keressünk fel szakembert.