A múlt elengedése

A múlt elengedése nélkül nehéz előre lépni az életben, ezért nem kerülhetjük meg még akkor sem, ha kényelmes lenne. Aki azt állítja, hogy a múltat elengedni könnyű, az elengedés és a megbocsátás pedig nem nagy dolog, az minden bizonnyal kevés tapasztalattal rendelkezik még a témában.
A múlt elengedése fájdalmas. Fáj elengedni az exünket, feldolgozni a hazugságokat, a szüleink által rajtunk ejtett lelki sebeket, az árulásokat. Ezek az emlékek mélyen bevésődnek és a viselkedésünket észrevétlenül befolyásolják, anélkül, hogy tudatosak lennénk rá. A cél, hogy jól érezzük magunkat a múlt elengedése nélkül nem sikerülhet.  A múlt árnyai képesek a legszebb pillanatainkra is árnyékot vetni, amíg el nem engedjük. A szorongás biztos jele, hogy van még dolgunk elengedés témában.

Az okot kell megszüntetni

A napi pozitív megerősítések fájdalomcsillapító módjára működnek, de a probléma valódi okát nem szüntetik meg. Ami segíthet az a múlttal való szembenézés. Ahhoz, hogy megbékélhessünk a múlttal először szembe kell néznünk vele. Ez egy több lépésből álló folyamat Az eredmény soha nem azonnali.
Amikor eldöntjük, hogy a saját szabad, önálló életünket akarjuk élni, ezzel megváltoztatjuk a belső beállítódásunkat. Ezáltal olyan emberré válhatunk, aki képes elérni az új célokat és méltó a megélésükhöz. Az önismereti utunkon olyan szintre jutunk, ami a sikereink megteremtéséhez, a céljaink eléréséhez szükséges. A belső világunk megváltoztatásával mi magunk is megváltozunk. Más lesz a szemléletünk a gondolkodásmódunk, a reakcióink, ennek hatására pedig a körülöttünk lévő világ is más lesz. Egyre közelebb kerülünk a vágyott élethez.

Tudatosság a kulcs

A tudatosság útján haladva egyre inkább tudatában vagyunk annak, hogy ami a jelenben velünk történik az mindig a mi felelősségünk. A választásainkkal teremtettük vagy éppen azzal, hogy nem választottunk, nem tettünk semmit és csak sodródtunk. A tudatos ember irányítja a gondolkodásmódját, az érzéseit, a kimondott szavait és cselekedeteit, hogy azt teremtse, amit ő akar. Ha ez össze van hangolva a céljaival akkor azok hamar meg tudnak valósulni.

A változás, a folyamatos megújulás, a kitörés a megszokottból vezet el a stabilitáshoz és a bőséghez. Ha megbékélünk a múlttal és tovább lépünk akkor végre megélhetjük a jelent. Felismerhetjük és elengedhetjük a másolt mintáinkat és el is engedhetjük őket. Végre önmagunk lehetünk, letéve a múlt terheit. Megérthetjük a szüleink, nagyszüleink viselkedését is, milyen körülmények és gondolkodás miatt választották az az életet, amit. Megértve őket sokkal könnyebb, elfogadni, megbocsátani, elengedni. Ha abbahagyjuk az ítélkezést mi is felszabadulunk.

Pozitívan tekintsük a jövőnkre

A pozitív jövőkép azt jelenti, hogy vannak céljaink és tudjuk milyen életet akarunk élni. Ez szenvedélyessé és lelkessé teszi a mindennapjainkat. Elfogadóbbá válunk másokkal szemben, akkor is, ha teljesen másképpen gondolkodunk a világ dolgairól. Felismerjük, hogy mások számára nem ugyanaz jelenti az értéket, mint nekünk. Előfordul, hogy megváltozik a barátaink és ismerőseink összetétele. Vannak, akik már nem hozzájárulás az életünkhöz és új emberekhez tudunk kapcsolódni. Akik jelenlétében nem vállalhatjuk önmagunkat kihullanak a rostán.

Nem akarjuk már az időnket megfelelési kényszerekre, hatalmi harcokra, képmutatásra, hazugságokra pazarolni. Az önismereti munka nyomán szabaddá válunk térben időben és gondolkodásban. A vágyaink a teremtéseink minden eddiginél könnyebben megvalósulnak.

Mindez annak köszönhetően, hogy:

• Rendeztük és lezártuk a múltunkat.
• Pozitív jövőképet alkottunk.
• A jelenben, a jelenünkben valóban ott vagyunk.
• Mindezt őszintén, önazonosan tesszük, önmagunkat felvállalva.
• Önmagunkért és a tetteinkért felelősséget vállalva.
• Tudatosan.
• Szeretettel átitatva, elfogadón és megbocsátóan mások felé.
• Mindezt asszertíven, váratlan helyzetekben is.