Nárcisztikus sérüléseink

Nárcisztikus sérüléseink felnőttként jelentősen befolyásolják kapcsolatainkat, folyamatosan nehézségeket, megoldani valókat teremtve.

Önbizalom és önértékelés

Az életünk, a kapcsolataink minőségét az önbecsülésünk határozza meg. Ha a szüleink felépítették bennünk az egészséges önbizalmat, akkor nem szükséges a folyamatos bizonygatása annak, hogy értékesek vagyunk. Ha valami olyan történik velünk, ami kibillentene ebből kiegyensúlyozottságból hamar visszatalálunk a harmóniához. Alapjaiban a saját értékünket nem tesszük függővé a mások ítéleteitől. Tudjuk, miben vagyunk jók és azt hajlandóak vagyunk elismerni magunk és mások előtt is.
Ha mégis törött az önbizalmunk önismeret fejlesztéssel sokat léphetünk előre ebben.

Kihez tartozik?

Ha valamelyik családtagunknak vagy a főnökünknek nyűgös napja van, hajlamosak vagyunk magunkat okolni. Ha gyermekként gyakran ránk osztották a bűnbak szerepét, akkor önkéntelenül magunkra vállaljuk. Szerencsés esetben a helyén tudjuk kezelni a dolgot és felismerjük, hogy csupán rossz napja van az érintettnek és majd elmúlik anélkül, hogy nekünk bármi különösebb teendőnk lenne vele. Az egész nem ellenünk van, és nem mi vagyunk a hibásak.

Ez nem jelenti azt, hogy az önbizalmunk töretlenül állandó minden nap minden percében, csupán azt, hogy ha elbizonytalanítanak, félelemmel töltenek, el bizonyos dolgok vagy események akkor hamar vissza tudunk kerülni az egyensúlyi állapotunkba. A rajtunk basáskodó kishitűség, ahogy jön, úgy el is megy könnyedén és nem kell attól tartani, hogy hosszú időre átitat és a vendégünk is marad az aggódás és kisebbrendűségi érzés.

Mire helyezzük a fókuszt?

Ezzel együtt sokunkban maradnak vissza a kezdeti életszakaszokból hiányok és sérülések, amelyek nem múlnak el nyomtalanul és meghatározzák, milyennek látjuk a világot és benne önmagunkat. Determinálják, mire helyezzük a fókuszt, észrevesszük-e a lehetőségeket vagy csak a hiányokra koncentrálunk és azt is milyen döntéseink születnek.

Ha gyermekként sok megaláztatásban volt részünk, akkor mindenben és mindenkiben fel fogjuk fedezni az ellenséget és a rossz szándékot. A sérüléseink fátyolán át a világ egy zord, nehézségekkel és veszélyekkel teli hely, amely csak további kellemetlen élményeket tartogat nekünk, ezzel meg is teremtve mindezt. Ha csak sodródunk az életünk hajóján és nem vagyunk hajlandóak meglátni, hogy a múltunktól függetlenül mást is választhatunk, akkor csatlakozhatunk az önsorsrontók táborához, akik vakon elmennek a lehetőségeik mellett. Mindeközben az élet bebizonyítja számunkra, hogy minden félelmük megalapozott volt.

Legyünk éberek az önhazugságainkra

Sajnos a legrombolóbb érzelmi mintázatainkat vesszük észre a legnehezebben, mert elhittük őket, mint alapvető igazságokat. Ezek az igazságnak vélt önhazugságok a lelkünk legmélyén vernek tanyát és irányítanak minket mindaddig, amíg éberek nem leszünk rájuk és hajlandóak vagyunk mást választani helyettük. Amíg uralkodnak rajtunk addig a mások hibáztatása útján próbálunk magyarázatot találni a sikertelenségeinkre, aminek csak további szégyen, önutálat és bűntudat a következménye. Mindez megszűnhet ha átvesszük az életünk felett a hatalmat és a elindulunk a tudatosság útján.

Ha kicsi gyermekként nem élvezhettük az állandóságot és a feltétel nélküli elfogadást, akkor magányos felnőtt válhat belőlünk. A sok be nem váltott ígéret, el nem fogadás, bántások az áldozati vagy elnyomói pozíció választására predesztinálhat. A törött önbecsülés állandó megfelelési kényszerhez és folytonos bizonyítási vágyhoz vezethet. Mindazt, amit kívülről várunk a magunk számára kell, hogy megadnunk. Amíg nem vagyunk hajlandóak saját magunkat elismerni és ezt mástól várjuk, nem lehetünk maradéktalanul boldogok. Apránként, lépésről lépésre meggyógyíthatjuk magunkban a gyermekkori narcisztikus sérüléseinket és felépíthetjük az önbizalmunkat.

Vegyük észre és keressünk gyógyírt a nárcisztikus sérüléseinkre

A „narcisztikus sérülés” egy gyűjtőnév, amely magában foglal minden kora gyermekkori a környezetünk által a lelkünkön ejtett sebet, amely lerakja az önbizalmunk hiányának alapjait. A figyelem hiánya, a gyöngédség a feltétel nélküli szeretet hiánya a biztonság, a védelem, a gondoskodás hiánya gyógyíthatatlannak tűnő sebeket ejthet a sérülékeny gyermeki lélek törékeny porcelánján. A folytonos ítélkezés és bűnbakká tevés, a kritizálás, a verbális vagy fizikai megalázás vagy abúzus mind további sérülések melegágyai.
Ha úgy érezzük érintettek vagyunk kérjük pszichológus segítségét!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.