0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Helyre lehet hozni!

A kialakult vírushelyzet minden életterületünkön minden percében jelen van. Sok a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság. Mindennapos kérdés, hogy mit hoz a holnap!

Ezek a kérdések a megszokott jól bejáratott minden napjainkra kihatnak. Nemcsak az merül fel, hogy mehetünk-e dolgozni, edzeni, futni, uszodába, vihetjük-e a gyerekeket iskolába, óvodába, találkozhatunk-e a barátainkkal, szüleinkkel és még sorolhatnám.

Otthon vagyunk sok esetben.
Elzárva.
És egyben összezárva is!

Ami az otthoni életünket is megnehezítheti. Hiszen ami eddig viszonylag jól működött az mostanra már….. A problémák felnagyítódnak, kiéleződnek. Túlterhelődünk, elakadunk. Ebben a helyzetben mindez megoldhatatlannak tűnik. Kívülről azonban sok esetben megérthető, megmagyarázható, megváltoztatható.
Ehhez időben kell segítséget kérni.
Nem kell egyedül maradni ebben a bajban sem.

Nem kell egész nap veszekedni, vagy a hallgatásba burkolódzva megvárni amíg kihűl a kapcsolat, kihűl a szeretet.

Hiszen, ha fáj valami elmegyünk a megfelelő szakorvoshoz. Itt is ezt kell tenni.

 

Segítségre lehet szükségetek:

  • már napok, hetek óta ugyanarról veszekedtek és nem juttok előre
  • eddigi konfliktuskezelési módszereitek már nem működik
  • érzelmeiteket már magatok sem értitek, érzitek
  • nehéz a bezártság! Múlt olyan dolgokat hoz felszínre, amivel nehéz együtt élni, megakasztanak
  • egykori vonzalom elhalványul

 

és még sorolhatnám. Ebben a nehéz helyzetben a párunk/családunk támogató jelenlétére van a legnagyobb szükségünk!
Merjük segítséget kérni!
Vigyázzunk egymásra!
Én szívesen segítek ebben!

Kulcsár Krisztina

Milyen összetevőkből áll most a szereptortánk?

Mindannyian számos szerepet alakítunk nap, mint nap. Amikor bemegyünk a munkahelyünkre akkor lelkiismeretes dolgozókká válunk. Bolti eladóként kedvesek vagyunk a vevőinkkel és segítjük őket a vásárlásban, terapeutaként pedig segítünk megoldani a hozzánk fordulók életében felbukkanó nehézségeket. A hétköznapokban akkor működünk jól, ha a munka végeztével ezt a szerepünket teljesen le tudjuk tenni és otthon anyaként, apaként feleségként és férjként vagyunk képesek működni.

A szereptortánk sokféle össztevőből áll

A szerepeinket többnyire ösztönösen alakítjuk, tudatosan nem is tartjuk számon a „szereptortánk” milyen sokféle „színből és ízből” áll össze. A szereptorta felrajzolása éppen ebben van a segítségünkre. Általa ráláthatunk a sokféle az életünkben alakított szerepünkre és jobban megismerhetjük saját magunkat. Ha az életünket egy kerek egész tortaként jelenítjük meg a szerepeink ebben különböző nagyságú tortaszeletek. Az életünk során a torta szeletei folyamatosan változnak. Fiatal felnőttként valószínűleg a tanulás és a munka terén jelölhetünk be az életünk tortájában nagyobb szeletet.

A szereptortánk szeleti folyamatosan változhatnak

A későbbiekben anyaként, feleségként is meg kell osztani magunkat és eljön az idő, amikor nagyszülőként is jelölhetünk bizonyos szeletet a tortánkon. Mindeközben persze főnökök vagyunk és beosztottak, van anyósunk akinek a menye vagyunk és mi magunk is anyósok egyszerre. Szomszéd, barát, barátnő és még sorolhatnánk a szerpeink sokféleségét. Érdekes lehet, ha rajzolunk egy tortát, amelyen az 5 év múlva betöltött szerepeinket jelöljük meg és eltesszük. Évek múltával pedig ellenőrizhetjük, hogy az akkori elképzeléseinkből mennyi valósult meg ténylegesen.

Ráláthatunk magunkra kicsit kívülről

Nagyon egyszerű a feladat mégis nagy előnye, hogy valóban elgondolkodásra készteti a „szereptorta” alkotóját önmagáról, az aktuális szerpeiről, a terveiről, a vágyairól. Ha ezt a kis gyakorlatot az egész család elvégzi, az arra is segít rálátni, hogyan látják egymást. Olyan belső eddig ki nem mondott információk kerülhetnek a felszínre, amely segíthet a családtagoknak megérteni egymás működését, ezáltal támogatja a családi rendszer harmonikusabban együttműködését. Érdekes meglátásokat hozhat az a tény is hogy a családtagok tortái között mennyi az egyezés és mennyi a különbség, és hogy ez miként érinti külön-külön a családtagokat és a család egész rendszerét illetve működését. Minél több a hasonlóság illetve átfedés, annál könnyebb megtalálni a közös hangot. A szereptorta használata például egy családterápiás ülésen  a szakember számára is hasznos információkkal szolgál. Az egyezések és különbségek jelzik számára, a családtagok melyike igényel az adott időszakban nagyobb odafigyelést.

 

Válás után

Kevesen vannak, akik elválnak és könnyedén tovább lépve új életet kezdenek. Valamilyen szinten mindenki sérül és gyászfolyamaton megy át. az, hogy mennyi időbe kerül, amíg tovább lépünk attól függ mekkorának éltük meg a veszteséget. Mennyi félelem van bennünk az egyedülléttel és az újrakezdéssel kapcsolatosan és mennyire tesszük magunkat értéktelenné és hibássá a kapcsolat zátonyra futása miatt.

Hahó, vegyen már észre valaki!

A nők jellemzően a külsöjükön változtatnak, hajfestés, fogyókúra, csinos ruhák. Ez egyrészt figyelemfelkeltés, „hahó, vegyen észre végre valaki!” Másrészt a saját magunk kárpótlása, amiért eddig nem adtunk a magunk számára elég figyelmet. Vannak, akik elbújnak és visszavonulnak a társas élettől „soha többé nem kell párkapcsolat”. A nézőpontjuk, hogy a többi férfi is éppen olyan, mint akitől elváltak és ebből a típusból éppen elég volt. Gyakran az újra sérüléstől való félelem a motiváció ebben a rejtőzködésben.

A választás, ami kezünkben van!

Minden csupán egy választás és mindig van rá lehetőségünk, hogy valami mást válasszunk, mint eddig. Ha beleuntunk az önsajnálatba, akkor akár tovább is léphetünk. Sokat segít, ha eljutottunk arra a pontra, hogy felismerjük, mi magunk teremtjük az életünket elengedve a kiszolgáltatottság érzését. A dolgok nem csak úgy megtörténnek velünk még akkor, sem ha látszólag más dönt helyettünk. Az előidézésének mi is részesei voltunk és nem áldozatok vagyunk, hanem résztvevők.

Ha abba tudjuk hagyni a hiányra való fókuszálást, akkor elkezdhetjük újrateremteni az életünket. Mi az, amit eddig nem tehettünk meg és most már szabad az út? Milyen eddig kihasználatlan lehetőségek hevernek előttünk, amik csak ránk várnak? Lehet hogy mindenből új jár nekünk még munkahelyből is. Erre való a hu.jooble.org.

A házasságok nagyjából fele végződik válással.

A házasságok fele végződik válással, de lehet, hogy a szám még ennél is több. Én alig látok a környezetemben olyan személyt, aki még sohasem vált el. El tudod képzelni, hogy ezek az emberek mennyi nézőpontot, ítéletet, következtetést tesznek bele a térbe, amik ott keringenek körülöttünk? És amikor összerezegsz velük, akkor felcsíped ezeket, és igazzá teszed őket a magad számára. És elkezded pocsékul érezni magadat, mint ők.

Padlóra kerülni kötelező?

A nagy többségünk nézőpontja, hogy válás után kötelező összetörni. Kihez tartozik ez? Vajon tényleg mi magunk érezzük, ilyen rosszul magunkat vagy csak csatlakozunk a többiekhez és elhisszük, hogy ezt így kell most éreznünk. Választhatod azt is, hogy jól érzed magad és nem kapcsolódsz a nyavalygókhoz. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy válás után van oka bárkinek is az ünneplésre, de az évekig tartó fájdalomban és neheztelésben való ücsörgésnek nem sok értelme van.

Lépjünk tovább

Fontos, hogy engedjük, meg magunknak a gyászt aztán lépjünk tovább és éljük és éljük is meg a saját életünket. Ha a múlton vekengünk lemaradhatunk, a jelenünkről rombolhatjuk a jelenlegi kapcsolatunkat is, és az idő eltelik bármivel is töltjük el. Akkor már jobb, ha az örömökre koncentrálunk.
Mi magunk határozzuk, meg meddig pillantgatunk hátrafelé a múlton keseregve. Ahogyan minden más, ez is csak egy választás. Választhatjuk, hogy itt és most elég volt és tovább lépek.

Nem kell mindent megérteni

Vannak, akik mindenáron meg akarják érteni mi miért történt a sztoriban, mert azt hiszik, hogy ez nélkülözhetetlen a megértéshez, pedig a tovább lépéshez erre nincsen szükség. A megértés vágya a gondolkodásunk terméke, aminek köszönhetően hajlamosak vagyunk túlgondolni a velünk történteket, ami miatt lehet, hogy egy helyben topogunk jó ideig továbblépés helyett. Ha ráfüggünk a múlt rendbetételére, lemaradhatunk a jelenünkről. Ha egyedül nem megy kérjük szakember segítségét.

A múlt, elmúlt és nem hozható vissza

A múltban mindig akad majd megértésre váró dolog, ami homályossá teheti a jelenünket és elaltathatja az éberségünket. Ilyenkor jó, ha kérdéseket teszünk fel magunknak, amelyek segítik a tovább lépést. Kihez tartozik ez? Mi ez? Mit tehetek vele? Meg tudom-e változtatni? Ha nagyon sokat szorongunk mindenen érdemes stresszkezelés tréningen részt venni.
Ha mindent a múlt szemüvegén keresztül szemlélünk, akkor újra és újra ugyanazt tudjuk csak megélni.

Az életünk irányítói mi magunk vagyunk

Nem kell, hogy megértsük a mások motivációit, szándékát, gondolatait és érzéseit. Azok nem hozzánk tartoznak, mind egytől egyig valaki más nézőpontjai. Tehát válás után nem kötelező, de lehet kicsit ücsörögni a gödör mélyén, de ne túl hosszan. Tudatosan előre nézve merre is van a fény az alagút végén. Minden csak egy választás, ez is. Azzal, hogy a múlttal túl sokat foglalkozunk erőt adunk neki, hogy továbbra is uralkodjon felettünk. Mi mást tehetünk meg önmagunkért, az életünkért, a saját boldogságunkért?

Mi a nő dolga a párkapcsolatban?

A párkapcsolatban vagy házasságban akár akarjuk, akár nem bekapcsolnak a generációs minták. Azt hisszük és persze másoljuk a női felmenőinktől, hogy csak akkor vagyunk szerethetők, ha jó feleségként és briliáns háziasszonyként működünk. Naphosszat sikáljuk a lakást, sütünk, főzünk, és a lessük a családtagjaink igényeit. Ezzel el is kezdjük ásni a nőiességünk sírját.

El kell felejteni nőnek lenni?

Automatában működik minden, ami az asszony dolga csak mindeközben a nő elfelejt önmaga lenni. Elfelejt nőnek lenni. Előbb utóbb beszippantják a feladatok és sem ereje sem pénze nem lesz önmagára. Pénzt főleg nem fog magára költeni. Az a családé és a háztartásé. Akkor is, ha ő kereste meg. Kell a gyerekekre, a háztartási kütyükre, hogy még jobban teljesíthessen háziasszonyként. Új ruha cipő szóba sem jöhet, csak akkor, ha már nagyon muszáj. A munkahelyre és a szülői értekezletekre nem kell kiöltözni. Felesleges pazarlás lenne.

Telnek az évek

Eltelik 10-15 év és a nő már nem szeret tükörbe nézni, mert akkor sírhatnékja támad attól, amit lát. A szépségének csupán morzsái maradtak és már nem is érzi magát nőnek. Hová lett? Kiért adta fel? Miért választotta azt, hogy feladja? Mit kell tennie azért, hogy visszakaphassa?

Bűnbakot lehet keresni és ezt a szerepet akár a párunkra is ráoszthatjuk, de nem ő kérte, hogy szolgáljuk, de mivel roppant kényelmes ez a számára ezért könnyedén elfogadja. Nem fogja azt mondani, édesem ne főzzél, mossál és takaríts állandóan. Neki ez kényelmes anyagilag és a komfortérzetét illetően is. Így nem kell sokat erőlködnie. Szépen elcsücsül a fotel mélyén egy sörrel a kezében a mérkőzést bámulva.

Téves nézőpontok alapján működünk

Mindketten tévednek a másik fél nézőpontját illetően, a férfi is a nő is.
A nő tévedése: Meg fog változni! Nem fog!

A férfi tévedése: Úgysem fog elhagyni, nekem bármit lehet! El fog!

Minek kell változni, hogy ez ne így történjen, és mi van, ha nem kell így történnie?

A férfi sem ebbe a nőbe szeretett bele, aki mindig fáradt és olyan, mint a kitaposott cipő: senki sem fűzi. A férfi a NŐ-be szeretett bele. Nőként az lenne a dolgunk, hogy egyre jobbak, érettebbek, tapasztaltabbak és bölcsebbek legyünk. Valahogy ez a dolog leesett a sínről. A nő már túl fáradt ahhoz, hogy nagyszerű és bölcs legyen. A fáradtsága miatt már nem tudj a férfit változásra inspirálni és ezzel ördögi kör keletkezik amelyben egyre mélyebbe kerül a nő és a férfi is. Ilyenkor érdemes külső segítséget kérni, párkapcsolati tanácsadóhoz fordulni.

Mi lehetséges ezen túl?

Mi történik akkor, ha a nő elkezd változni? Sajnos sok kapcsolat nem éli túl ezt, azok a kapcsolatok, amelyek rengeteg feltételhez vannak kötve, és ha ezek nem teljesülnek, akkor csak széttörni tudnak. Kérdés vajon nőként sajnálatos-e ez vagy inkább örüljünk a lehulló bilincsek csörgését hallva? Ha őszinték akarunk lenni magunkhoz és meguntuk a saját magunk hitegetését, akkor úgyis tudjuk a választ. Ideje felébredni nekünk magunknak és a férfiaknak is. Megváltozott a világ és minden benne. A régi minták nem működnek, eljött az ideje a megújulásnak.

A változás mindenki másban változást generál

Ha megváltozol, akkor minden és mindenki más is változni fog, és ebbe beletartozik a férfi is. Mi lenne, ha mi nők invitálás lennénk a változásra a férfiak számára is? Inspirálnánk a gyermekeinket a saját példánkkal, hogy ők már könnyebben választhassanak mást és tudatosan akarjanak másként élni, mint  a felmenőink. Mi lenne, ha te lennél a nő, aki maga a változás és mindenki mást is erre invitál? Lennél-e a férfi szárnya bilincs helyett és lennél-e az a tér amiben ő is a szárnyad lehet?

 

Asszertív viselkedés nehéz helyzetekben

Nehéz helyzetekben okosan viselkedni nem mindig könnyű. Mit tegyünk, ha elönti az agyunkat a düh vagy leblokkolunk, esetleg síráson kívül mást nem tudunk tenni.
Az érzelemszabályozás egy folyamat amely folyamatosan monitorozza viselkedésünket, gondolatainkat, érzelmeinket és értékeli, irányítja ha szükséges gátolja egy konkrét helyzetben. Ha kontroll nem elegendő érzelmi kitörést produkálunk. Ilyenkor olyat is tehetünk, amit később megbánunk, pedig az asszertív viselkedés elsajátításával többre mehetünk.

Csökkentsük az érzelmi sérülékenységünket

Az érzelemszabályozási startégiánk egyik fontos eleme az érzelmi sérülékenység csökkentése.

  • Figyeljünk a fizikai testünk egészségére.
  • Fontos a kiegyensúlyozott táplálkozás.
  • Napi 8 óra alvás
  • A rendszeres testmozgás is remek feszültségoldó hatású (naponta legalább 30 perc).
  • Legyen örömet adó hobbink.
  • Végezzünk örömet adó tevékenységeket, ami az önbizalmunkat is növeli.
  • Legyenek hosszútávú céljaink!
  • Ápoljuk az emberi kapcsolatainkat!
  • A lelki blokkjaink feloldásához kérjük szakember segítségét.
  • Amennyire lehet iktassuk ki az életünkből a stesszt.

Az érzelmeink tudatosítása

Legyünk tudatosak az átélt érzelmeinkre gátlás vagy túlzás nélkül! Önmagunkkal mindig legyünk őszinték. Ne szégyelljük a dühöt a csalódottságot vagy a szomorúságot.

Segíthet ha le is írjuk a kiváltó okokat. Fontos, hogy egyszerű, könnyen használható eszközeink legyenek a nehéz helyzetek kezelésére. Így hosszú távon növelhetjük az önbecsülésünket, ápolhatjuk az emberi kapcsolatainkat és empatikusabbak leszünk. Ha nem teszünk energiát az érzelmeink tudatos kezelésébe, akkor az depresszióhoz, szorongáshoz, étkezési zavarokhoz vagy függőségekhez vezethet.

Érzelmeink kezelése

Ahhoz, hogy a hétköznapok megoldandóit könnyen kezeljük, jól jönnek az érzelemszabályozó stratégiák, amelyek segítenek minden embert próbáló helyzet kezelésében.
Írjuk le az érzelmeket kiváltó okokat (ki, mikor, hol, mit csinált.) ezzel elérhető, hogy higgadtan átgondoljuk a saját szerepünket a történetben. Onnantól, hogy nem a másik félre mutogatunk, helyette ránézünk mi mit tehettünk volna, másképp máris könnyebbé tehetjük a dolgot a saját magunk számára. Addig, amíg a többi résztvevő a hibás addig az irányítás is az ő kezükben van.

Legyünk őszinték saját magunkkal

Tudatosítsuk a testünkben történő fizikai változásokat: összeszorult torok, gyomor, kapkodó levegővétel, izzadás, szapora szívverés és azt is, hogy leszívesebben mit tennénk: például legszívesebben teljes erőből rácsapnánk az ajtót.
Nézzünk rá őszintén mi az oka a bennünk feltörő érzelmeknek: például azért lettem dühös, mert nem kaptam figyelmet.

Ha előre látható, hogy nehéz beszélgetés előtt állunk érdemes felkészülni rá, leírni a különböző válaszlehetőségeket.

Amikor beüt a krach

A krízis esetén használhatunk érzelemszabályozó technikákat, de ezek csak rövid távú alkalmazásra valók.

  • Lépjünk ki a helyzetből fizikailag vagy képzeletben.
  • Számoljunk el tízig vagy más módon tereljük el a figyelmünket.
  • Lélegezzünk mélyeket és hosszan, ez segít megnyugodni.
  • Jelképesen zárjuk dobozba a problémát.
  • A másoknak való segítés is figyelemelterelő lehet átmenetileg és ráláthatunk, hogy másoknak is vannak megoldani valóik, nemcsak nekünk.
  • A meditáció, relaxálás, jógázás is lazító hatású.

A felelősség vállalása adott helyzetben vagy a bocsánatkérés segít a helyzet feldolgozásában.

 

Mennyi titkot bír el egy kapcsolat?

A párkapcsolatokban, a házasságokban vajon, hol van az őszinteség, a privát szféra határa, lehetnek-e a feleknek titkaik egymás előtt vagy mindenbe be kell avatni a társunkat. Nem egyszerű ebben a kérdésben eligazodni és mindig mindenkire érvényes szabályokat hozni és betartani.

A jól működő párkapcsolat alapfeltételeként szoktuk emlegetni az őszinte kommunikációt, ahol lehet sebezhetőnek lenni, el lehet mondani az igényeinket, szükségleteinket és a gyengeségeinket sem kell titokban tartani. Ezzel látszólag szemben áll, hogy mindannyiunknak lehet, sőt kell, hogy privát szférája legyen. A párkapcsolat nem szimbiózist jelent, a feleknek nem kell állandóan együtt lenniük és tudni a másik minden gondolatáról. Ez nem titkolódzást vagy hazudozást jelent, hanem ésszerű középutat.

Igazmondás / hazugság

Leginkább a hűtlenség kapcsán szokott elhangzani a megcsalt fél szájából: hogy nem az fáj igazán hogy félrelépett, hanem az hogy hazudott, pedig én megbíztam benne. A hűtlenséget el kell mondani?
Ebben a fő irányelv, hogy csak akkor okozzunk fájdalmat a párunknak, ha az elkerülhetetlen. Ha már megtörtént az eset, akkor csak az őszinteség segít abban, hogy újra lehessen építeni a kapcsolatot, vagy ha nincs más megoldás, akkor le lehessen zárni.

Más elbírálás alá eshet, ha egyszeri alkalom volt, ami titokban maradt, akkor jobb megtartani ebben az állapotában a dolgot. Lehet, hogy megkönnyebbülést hozna elmondani, de lehet, hogy visszafordíthatatlan károk keletkeznének a kapcsolatban. A feldolgozásban kérheted pszichológus segítségét, aki a titkodat is megőrzi. Amikor a hűtlenség napvilágra kerül az elárult fél bizalma darabokra hullik. Amíg az eredeti állapot vissza nem áll, nagyon fontos a vele szemben a teljes őszinteség. A hűtlennek még a legapróbb füllentés is tilos! Párkapcsolati tanácsadás is sokat segíthet a feleknek az egymáshoz való visszatalálásban.

A mindkét felet érintő kérdésekben kötelező az őszinteség

A félrelépésen kívül van még néhány terület ahol tilos a csúsztatás: gyerekvállalás, anyagi kérdések, szexuális problémák. Fő szabály hogy a mindkét felet érintő kérdésekben muszáj őszintének lenni. Ez nem jelenti azt, hogy az őszinteség oltárán fel kell áldozni a kapcsolatot és kegyetlenül, kíméletlenül az arcába kell mindent vagdosni. Ezzel minden meghittséget meg lehet ölni. Törekedjünk mindig tiszteletteljes, udvarias megfogalmazásra.

A manipuláció: „Ha szeretsz, akkor mindent el kell mondanod nekem.” szintén nem visz jó irányba. Ha a kapcsolat elején a partnerünk szinte azonnal mindent elmond magáról érdemes ébernek lenni, mert ez kapcsolatfüggőségre figyelmeztethet.

Hazugság / elhallgatás

Van, aki a hazugságot elhallgatásnak álcázza: én nem szoktam hazudni, csak nem mondok el mindent, ahol is elég vékony jégen táncol az illető. A hazugság téves információt osztunk meg a párunkkal, az elhallgatás az információk tudatos visszatartása a következmények elkerülése céljából. Az elhallgatás is lehet romboló a kapcsolatra, főleg ha a szükségleteinket hallgatjuk el ugyanis így esélytelenné válik, hogy valamikor is teljesüljenek. Annak, pedig ha soha nem teljesülnek az igényeink elkerülhetetlenül elhidegülés a vége. Az sem építő a kapcsolatra nézve, ha sohasem beszélünk a munkánkról, a munkahelyi megoldani valókról, ettől a másik fél kirekesztettnek érzi magát.
A titok feszültséget gerjeszt a kapcsolatban és ennek is elhidegülés lehet a vége a bűntudat miatt.

Milyen okból hazudunk a párunknak?

Ennek sok féle oka lehet. Lehet, hogy a szüleinket másoljuk, mert otthon természetes volt a sumákolás, egymás becsapása. Aki ebben szocializálódik annak természetes ez a viselkedés, könnyen követheti felnőve is. Stresszhelyzetben ezek a minták még nagyobb eséllyel aktiválódnak.
A másik oka hogy megfeledkezünk az igazmondásról, hogy jobb színben szeretnénk feltüntetni magunkat, azt remélve, hogy elérjük, hogy jobban szeressenek és tiszteljenek bennünket. E mögött alacsony önértékelés, szorongás érzelmi elhanyagolás kishitűség lapul általában.
Hazugsághoz vezethet a védekezés is. Az előnyeink megőrzése miatt vagy a negatív következményektől való félelem miatt is hazudhatunk.
A kegyes hazugsággal szoktunk finomítani egy kényelmetlen vagy kínos helyzeten vagy csak elhallgatunk dolgokat. Csupán azt mondjuk el, amiről úgy gondoljuk, hogy képes befogadni sértődés nélkül.

Krónikus hazudozók

Vannak a betegesen és állandóan hazudozók, akiknek ez már életforma. Az elferdített, kitalált sztorikat ők maguk már el is hiszik.

Mi tartozik a magán szférába?

Vannak dolgok, amelyeket megtarthatunk magunknak. Ilyenek azok az események, emlékek, érzések álmok, amelyek nincsenek hatással a kapcsolatunkra. Lehetnek a munkánkkal összefüggő titkok, mint például az ügyvéd vagy az orvos titoktartási kötelezettséggel tartozik a kliensei felé. Más munkaköröket is érinthetnek hasonló korlátozások. A privát szférába tartoznak még az ábrándjaink, a még meg nem valósult céljaink, amelyek nem tartanak még ott, hogy bárkivel is szívesen beszélnénk róla. A párunk, ha ezeket megosztanánk vele talán jelentőségtelivé tenné és félreértelmezné.
A levelezésünk vagy telefonbeszélgetésink abszolút a magán szféránkba tartoznak. Tiszteletlen dolog a másiknak szóló levelet felbontani az emailjét, üzeneteit elolvasni. Ez alól az egyetlen kivétel, ha ezt külön felajánljuk.

A múltunkra is ugyanez vonatkozik. Az, hogy most egy párkapcsolatban élünk nem jelenti azt, hogy a jelenlegi párunknak mindent tudnia kell az előző kapcsolatainkról. Azokat az eseményeket, tényeket amelyek befolyással lehetnek a jelenre ha aktuális lesz érdemes megosztani. Például ha már túl vagyunk egy váláson és a házasságból született két vagy több gyermek, akikért felelősek vagyunk ezt már a kapcsolat elején érdemes közölni. Ideig, óráig el lehet titkolni, de nem sok értelme van. Aki pedig emiatt odébbáll azzal nem biztos, hogy dolgunk van.

Összességében:

  • Egy párkapcsolatban szükségtelen mindig mindent elmondani a másiknak.
  • A tisztelet a másik határainak tiszteletben tartása elengedhetetlen.
  • Az apró titkok izgalmasok is lehetnek. Ha mindig mindent tudunk, unalmassá teheti a kapcsolatot.
  • A partnerünket is érintő dolgokban legyünk őszinték.

Hogyan változtathatjuk át a családi vitákat valódi beszélgetésekké?

A soha véget nem érő vita és a helyzetből való kimenekülés mellett van más megoldás is. Elviselhetővé tehetők a megoldhatatlannak látszó ellentétek és könnyedebbé az ehhez kapcsolódó ólomsúlyként ránk nehezedő érzések. Könnyed lehet a családi vacsora még akkor is, ha éppen a családi üzlet dolgait kell megbeszélnünk például a generációváltás részleteit.

A legjobbat és a legrosszabbat

A család illetve a családtagjaink képesek mindannyiunkból kihozni a legjobbat és a legrosszabbat is. A családi összejövetelek, ünnepek, születésnapok gyakran végződnek vitákkal, hol kisebb, hol nagyobb szóváltással. Elsőre nem tűnhet könnyűnek, de mindezt az előnyünkre is fordíthatjuk.

Hogyan kerülhetjük el a vitát?

Ha a vacsoraasztalnál felüti, a fejét egy konfliktus a családtagok többféle módon reagálhatnak. A háziasszonynak halaszthatatlan mosogatni valója akad a konyhában, mások elvonulnak az apróbbakkal játszani, azaz kivonulnak a helyzetből a passzivitást választva. A másik lehetőség, hogy bekapcsolódnak a vitába és a saját álláspontjukat is bedobva, azt a végsőkig bizonygatva, agresszíven mindenki mást támadva látnak kiutat a helyzetből. Kedvező megoldásnak látszik úgy belemenni egy vitába, hogy azt hisszük be tudjuk bizonyítani, hogy a másik fél téved. Kevés a tudása, elnézte én pedig be fogom bizonyítani, hogy nekem van igazam, jobb vagyok, és jobban tudom.

Hogyan legyünk asszertívek?

Mi a módja annak, hogy elviselhetővé tegyük az ellentéteket és csökkentsük az ezzel járó nehéz érzéseket és jobban kezeljük a stresszt. Hogyan tegyük konstruktívabbá és minden résztvevő számára megoldást kínálóvá a vacsorát?

A családi nézeteltérések elsimítása

Az első lépés az ügyben a megoldás felé az, ha felhozzuk a témát, amelyet mindenki gondosan kerül, mint macska a forró kását. Ha megfogalmazzuk, az egyet nem értésünket azzal lehetőséget kínálunk a másik fél számára, arra, hogy megfelelő érvekkel mégis meggyőzhessen minket. Ez akkor vezethet valódi megoldáshoz, ha nem csak a gőzt szeretnénk kiengedni és egy jót veszekedni, hanem külön tudjuk választani a témát a személytől és nyitottan fogadjuk a másik fél nézőpontjait is.

Ismerjük be ha tévedtünk

Hallgassuk végig figyelmesen a másik felet, ne szakítsuk félbe, amikor olyat mond, amivel nem értünk egyet. Ha elmondta a nézőpontjait fogalmazzuk meg a közös pontokat, amiben egyet tudunk érteni. A legjobb vitapartnerek nem attól jók, hogy addig hajtogatják a saját igazukat, amíg el nem érik, hogy egyet értsenek velük, hanem attól, hogy megkeresik azokat a pontokat, amiben egyet érhetnek a másik féllel, legyen szó bármely apróságról is. Képesek megváltoztatni az eredeti nézőpontjaikat, ha meggyőző érvvel találkoznak. Ha kiderül, hogy tévedtek, képesek beismerni azt.

Van elég időnk?

A járvány mindannyiunk életére hatással van. Lelassultunk és elgondolkodhatunk azon vajon valóban minden dolog fontos-e, amit eddig annak tartottunk és jó-e az irány amerre megyünk. Az egyik fontos tényező a mindennapjainkban az idő értéke. Vajon eléggé megbecsüljük és kihasználjuk-e a rendelkezésünkre álló időt? Ha ezen változtatnánk, akkor hogyan tehetjük ezt?

Sok idő, kevés pénz

Sokak számára most túl sok lett belőle és az anyagi bizonytalanság, amire megoldást keresnek. Ami biztos, hogy ennek az egésznek vége lesz. Az hogy mikor azt nyilván nem tudhatjuk pontosan. Addig is végig gondolhatjuk, hogy a jövőben mit tehetünk azért, hogy jobban gazdálkodjunk az időnkkel, hiszen véges és az egyik legértékesebb vagyontárgyunk. Idő kell rá, hogy pénzt keressünk, hogy a gyerekeinkkel időt töltsünk el, a háztartási feladatainkra a TV nézésre, baráti beszélgetésekre és arra is, hogy számunkra unalmas vagy kényelmetlen dolgokat tegyünk meg a mások kedvéért.

Az idő megfoghatatlan

A pénzünkkel tudunk takarékoskodni, félre tudjuk tenni azt. Az idővel ez már nem olyan egyszerű. A pénzt, ha elköltöttük tudunk helyette újrateremteni, az időnkkel ez sajnos nem lehetséges. Ami eltelt, eltelt, soha nem kapjuk vissza. Meg kell tanulnunk felelősséget vállalni érte mire fordítjuk, és hogy jól gazdálkodjunk vele. Ehhez meg kell tanulnunk nemet mondani, ezzel elismerve a saját fontosságunkat, amihez pedig megfelelő önismeret szükséges.

Céltudatos álmodozás

Tűzzük ki a céljainkat! Milyen életet szeretnénk? A jelenlegi pontról hová szeretnénk eljutni? Mi az az álom, amit szeretnénk megvalósítani? Mit csinálnánk másképpen, ha tudnánk, hogy az életünkből már csak egy van hátra? Hol akarunk lenni öt vagy tíz év múlva?

A halogatásnak vége!

Amikor felismerjük, hogy az elvesztegetett időt senkitől soha nem kaphatjuk, vissza akkor abba tudjuk hagyni a halogatást. A halogatással tulajdonképpen saját magunkat fosztjuk ki.
Érdemes fontossági sorrendet kitűzni a céljaink között és a célokat lépésekre bontani. Ahelyett hogy meghátrálnánk a túl nagy céltól és inkább el sem indulunk egyszerre csak egy lépésre koncentráljunk. Ha ez sikerült már motiváltabbak leszünk a következőhöz. A halogatás csak lelkiismeretfurdaláshoz vezet, ami elveszi a motivációt.

Hatékonyság javítás

A napunkat a reggeli rutinnal alapozzuk meg. Ilyenkor vagyunk a leghatékonyabbak, ezért érdemes ezt az időt munkával tölteni. A munka akkor lesz igazán hatékony, ha teljesen rákoncentrálunk, és nem szakítjuk meg beszélgetéssel, kávézgatással.

A feltöltődés nem maradhat el

A hatékony működéshez pihenésre is szükség van, aminek akkor van értelme, ha az valódi kikapcsolódást jelent. Úgy fogunk tudni ismét hatékonyan dolgozni, ha ezt is megadjuk magunknak. Ne csak a munkát tervezzük meg, hanem a szabadidő eltöltését is. Érdemes a telefonunkat is kikapcsolni ilyenkor és csak azzal foglalkozzunk, ami örömmel tölt el és pihentet.

Kényszer vagy örömforrás a munka?

A legtöbbünknek a munkával töltött idő teszi ki napja nagy részét és ehhez még hozzáadódik a munkába járással és a túlórákkal töltött idő. Szerencsések vagyunk, ha olyan munkát végzünk, amit élvezünk és boldoggá tesz minket az eredménye. A legtöbben sajnos csak pénzkeresési kényszer miatt, stresszel telítve dolgoznak az adott helyen és nem élvezik, amit csinálnak. Úgy érzik a számlák kifizetésének szorításában nincs más választásuk, pedig mindig van.

Pénz olyan dologgal is lehet keresni ami, lelkesít, örömmel tölt el, és ami mellett több szabadidőnk marad. Gondoljuk, végig mi tesz minket boldoggá? Mi az a munka, amit akár ingyen is örömmel végeznénk, mert feltölt és lelkesít? Mit tehetünk, hogy ilyen munkánk legyen? A választás szabadsága a mienk. Mindig van más választásunk.

Test és lélek

A testi tünetek megjelenését legtöbbször hosszú ideje meg nem oldott lelki gondok előzik meg. Egy maximalista mindent megkritizáló főnök vagy egy lehúzó se vele se nélküle kapcsolat drámái. Érdemes ezekre ránézni, meddig várunk tétlenül hogy majd valami megváltozik vagy megvárjuk, hogy majd a testünk jelezzen: halló, ébresztő… itt már tenned kell valamit. Ha nem figyelsz a kisebb figyelmeztetésekre, akkor megérkezhet a nagyobb megoldandó egészségügyi probléma.

Önismeret és önszeretet

A gyógymódok változatosak lehetnek. Amit nem lehet lehagyni a listáról az az önismeret és önszeretet pirulája. Ez nem kispórolható a kezelés során, sőt fontosabb lehet bármilyen más fizikai szintű gyógyszernél. Akár a témába könyveket olvasva is fejlődhetünk, de gyorsabb a folyamat ha önismereti tréningen veszünk részt. Ha még a megelőzésre is gondot fordítasz és akár egészségügyi állapotfelmérésen is részt veszel, akkor megelőzheted, hogy komolyabb betegséged legyen.

Gyógyítsuk be a lélek sebeit

Már kisgyermekként azt halljuk, hogy tegyél, le valamit az asztalra akkor majd megszólalhatsz. Nőként, ha nem hozol, pénzt haza megkaphatod, hogy nem szólhatsz érdemben, a család dolgaiban. Nem mintha a háztartással és a gyermekekkel kapcsolatos feladatok könnyűek lennének. Nyilván akinek volt valaha dolga ezzel az tudja, miről beszélünk. Vajon milyen sérüléseket okozhat lélekszinten, ha értéktelennek érzed magad és ebben a párod is nap, mint nap megerősít. Egyszer csak nem fogod tudni már kontrollálni a sok visszafojtott feszültséget, és ha nem adod ki magadból, akkor valahogyan jelezni fog. Ez lehet migrénes fejfájás vagy egy csomó valahol a testedben.

Sportolás és minden más

Mielőtt valami komoly jelzés érkezne a testedtől érdemes megkeresni azokat a stresszoldó lehetőségeket, amelyek kimozdítanak a hétköznapok taposómalmából. Ez lehet egy kávé a barátnőkkel vagy neked való sport vagy kirándulás. A lényeg hogy kikapcsolódj, feltöltődj és olyanokkal töltsd el az idődet, akikkel jól érzed magad és feltöltődnek az akkumulátoraid. Ha invitálást kapsz, erre ne utasítsd vissza és te magad is kezdeményezd ezeket a találkozókat, lehetőségeket. A sportolás is szórakoztatóbb társaságban, mint magányosan.

A segítséget kérni nem szégyen

Ha már megvan a baj és külső segítséget kell kérned ne, halogasd, és ne szégyelld. A lélek segélykiáltását a test híven tükrözi. Nem könnyű segítséget kérni, de vannak esetek, amikor a szakember például kineziológus vagy önismereti tréner nélkül nem találunk megoldást. Ilyenkor jobb, ha semmibe veszünk minden külső véleményt és megyünk a saját megkezdett utunkon és azt választjuk, ami nekünk működik. Gyakran az önismereti utunkon is segítségre szorulunk, hogy amin tudunk, változtassunk, amin nem pedig fogadjuk el olyannak amilyen.

 

Az önismereti fejlődés folyamatos

Az önismeret és önmegvalósítás, mint az életünk sikerének a kulcsa manapság nagyon felkapott téma. A könyvesboltok polcai roskadoznak a témában utat mutató könyvektől, ha ezen a módon szeretnénk közelebb kerülni önmagunkhoz. Nem elég csak olvasgatni ezeket, fontos hogy be is fogadjuk az olvasottakat. A komfortzónánkból való kilépés nélkül ne számítsunk átütő változásra, így csupán egyhelyben topogásra számíthatunk.

Az önismereti úthoz a könyvek nem elegendők

Az önismereti munka nem merül ki abban, hogy elolvasunk néhány a témába vágó könyvet, inkább egy élethosszig tartó folyamat. A szerepeink folyamatosan változnak és változunk velük mi magunk is, szembe nézve gyengeségeinkkel, és ha elég bátrak vagyunk vállalva erősségeinket. Az önismereti munka célja, nem csupán a gyengeségeink erősítése, hanem az is feladata, hogy ismerjük fel az értékeinket és ismerjük is el őket. Az erőnket ismerjük el és ne féljünk beleállni. Válogathatunk a szép számmal induló önismereti tréningek között is.

Mi tesz boldoggá?

Minél inkább megismerjük magunkat, annál könnyebb felismernünk mi tesz boldoggá, mi az, ami leginkább kibillent az egyensúlyunkból és mi az, ami könnyű. Ahhoz, hogy mindezt vállaljuk is kell egyfajta bátorság és sebezhetőség. Felismerni és vállalni mindazt, amik vagyunk, a kevésbé szép, sőt a csúf részeinket is. A sebezhetőségünkben elrejtett erők lapulnak, készen arra, hogy megmutatkozzanak, amikor eljön az ideje. Azzal, hogy a negatív tulajdonságainkat is vállaljuk az máris veszít az erejéből, ezzel pedig mi magunk erősebbé válunk.

Önismeret és felelősségvállalás

Bevett szokás kellemetlen helyzetekben másra mutogatni, kívül keresni a felelőst ahelyett, hogy azt néznénk mi hol hibáztunk. Szenvedünk, és közben kívül keressük a felelőst. A felelősség vállalása csak a lélekben felnőttek kiváltsága. Ez nem életkor függő inkább a személyiség érettségének ajándéka. Sajnos vannak, aki felnőnek és meg is öregszenek és mégsem válnak felnőtté ebben a tekintetben. A fejlődésre mindannyian minden nap kapunk lehetőséget és választhatunk mást, mint amit eddig. Beleállhatunk az erőnkbe ott ahol eddig kihátráltunk és vállalhatjuk, hogy hibáztunk ott ahol eddig kívül kerestük a bűnöst.

Önismeret és párkapcsolat

A leggöröngyösebb tanulópályánk a párkapcsolat. Itt kaphatjuk a legnagyobb leckéket. Gyakran hallani a csalódott hölgyektől: „A pasik mind egyformák.” A sértett férfiak pedig vallják: „ A nőknek csak a pénz számít.” Minden csak egy érdekes nézőpont és láthatjuk, így ha ezt választjuk, és ha így látjuk, akkor az élet továbbra is biztosít majd róla, hogy ez bizony így van. Ha hajlandóak vagyunk kicsit más nézőpontból az életünkre tekinteni bármely végén is vagyunk a botnak, ki fog derülni, hogy a valóság ennél sokkal színesebb.

A nézőpontunk teremti a valóságunkat

Mi az, amire igazán vágyunk? Boldogok szeretnénk lenni vagy elég, hogyha igazunk van? Ami elindíthat a megoldás felé vezető úton az, ha kérdéseket teszünk fel és nem betonozzuk be előre a választ. A valóságunkat a nézőpontjainkkal teremtjük, és ha hajlandóak vagyunk nyitott kérdéseket feltenni meg tudjuk változtatni vele a jelenlegi helyzetünket. Amíg meggyőződésünk, hogy a férfiak csak lábtörlőnek akarnak használni, addig rendre fel is fognak bukkanni ezek a férfiak. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, elég, ha mást választunk és megengedjük a valóságunknak, hogy megváltozzon.

Minél inkább ismerjük saját magunkat, annál kevesebbet fogunk hibázni

A kérdésben levés az önismereti fejlődésünk fontos építő köve. A változáshoz érdemes ránézni a felmenőinktől kapott mintákra is. Ha az anyánk folyton szidta a férfiakat és értéktelen élősködőnek látta őket, akkor először ezt kell helyre tenni magunkban. Az őszinteséget leginkább önmagunkkal szemben sajnos nem lehet megspórolni és még az is lehet, hogy fájni fog.

Vannak ránézésre igen békés természetű emberek, akik csupán szorongók és félnek felvállani az érzelmeiket, sőt talán fel sem ismerik azokat. A kényelmetlen érzéseket önmagára vetítik: biztosan velem van a baj. Sohasem csap az asztalra és nem mondja, meg mit szeretne, elfojtja a vágyait és az igényeit.

A saját kárunkon előbb vagy utóbb rá kell ébrednünk, hogy ezzel a viselkedéssel nem gyűjtünk magunk köré hálás embereket, hanem inkább élősködőket és kihasználókat, akik kaján mosollyal az arcukon használják ki a jóindulatunkat. Legyünk tudatosak és ne tegyük utolsó helyre magunkat a sorban.

Az önismereti munka egyfajta az életünkhöz való tudatos hozzáállás, gondolkodási mód, amit önismereti tréningen is fejleszthetünk. Ha szükségét érezzük kérjük bátran szakember segítségét.