0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Sikeretlen párválasztás? Az önismeret segít!

Sikeretlen párválasztás? Az önismeret segít!

Sokaknak jelent problémát a párválasztás, a sok sikertelen próbálkozás után pedig az érintetteknek gyakran egyáltalán nincs kedvük kapcsolatot teremteni, pedig társra mindenkinek szüksége van. Ha Ön is hasonló helyzetben van, és szeretné megfejteni a párválasztás problémájának az okát, tárjuk fel együtt önismereti foglalkozásokon keresztül! Read more

Megnyílt a Tatai Család és KarrierPONT

Augusztus 13-án rendezték a Tatai Család és KarrierPONT hivatalos megnyitóját a volt piarista rendház épületében. Az országosan több mint hetven helyszínen működő KarrierPONTOK a munka és a magánélet összehangolásában segítik a nőket, családokat.

A hivatalos megnyitón Bencsik János országgyűlési képviselő, Michl József Tata polgármestere, Király Nóra a FICSAK (Fiatal Családosok Klubja) elnöke, és Vígné Kulcsár Krisztina szakmai vezető köszöntötte a résztvevőket. A Család és KarrierPONT a „Nők munkaerő-piaci támogatása Tatán” elnevezésű, EFOP-1.2.9-17-2017-00026 azonosítószámú projekt keretein belül valósul meg, amelyre a FICSAK és a Tatai Közös Önkormányzati Hivatal konzorciumban pályázott. Az Európai Szociális Alapból finanszírozott pályázatnak köszönhetően létrehozott Család és KarrierPONT helyi szervezetként működik, célja, hogy információk és képzések, tréningek biztosításával segítse, támogassa a városunkban és vonzáskörzetében élő nőket valamint családtagjaikat.

Vígné Kulcsár Krisztina szakmai vezető a helyszínen elmondta: – elsősorban a nőket, de természetesen a családok minden tagját várják a tatai KarrierPONT-ba, ahol tréningekkel, workshopokkal, önéletrajz megírásához és próbainterjúhoz kapcsolódó segítségnyújtással, különböző tanfolyamokkal, párkapcsolati, munkaügyi és jogi tanácsadással is várják a jövőben az érdeklődőket.

A tatai KarrierPONT működésében kiemelt szerepet kap a nők munkaerő-piaci helyzetének, valamint a család és munka összeegyeztethetőségének előmozdítása helyi megoldásokkal, a nők atipikus foglalkoztathatóságának és a munkáltatók- munkavállalók közötti kapcsolatoknak a helyi szintű javításán keresztül.

Király Nóra a FICSAK alapítója a piarista rendházban úgy nyilatkozott: – hazánkban 71 helyen kezdik meg működésüket a Család és KarrierPONT-ok, melyek a nőket segítik a munkában való kiteljesedésük és a családi életük egyensúlyának megteremtésében. A FICSAK országosan 10 projekt létrehozásában és működtetésében vesz részt. A KarrierPONTOK működésétől elsősorban az atipikus foglalkoztatás elterjesztését várják, a rugalmas foglalkoztatás, a napi 4-6 órásmunkaidő, a távmunka vagy a home office alkalmazási formáin keresztül.

A tatai Család és KarrierPONT-ban szeptembertől indulnak az első képzések, a kurzusok, tanácsadások idejére gyermek és idősfelügyeletet vállalnak a szervezet munkatársai, ezzel is megkönnyítve a részvételt. A helyszínen minden szolgáltatást ingyenesen lehet igénybe venni. A KarrierPONT hétfőn és pénteken 8-tól 15, szerdánként pedig 11-17 óráig várja az érdeklődőket a piarista rendházban.

A nők munkába állását segítik Tatán

A hivatalos megnyitón Bencsik János országgyűlési képviselő, Michl József Tata polgármestere, Király Nóra, a Fiatal Családosok Klubja (FICSAK) elnöke, és Vígné Kulcsár Krisztina szakmai vezető köszöntötte a résztvevőket. Mint megtudtuk, az Európai Szociális Alapnak köszönhetően létrehozott Család és KarrierPONT helyi szervezetként működik, célja, hogy információk és képzések, tréningek biztosításával segítse, támogassa a Tatán és vonzáskörzetében élő nőket valamint családtagjaikat.

Elsősorban a nőket, de természetesen a családok minden tagját várják a tatai KarrierPONT-ba, ahol tréningekkel, előadásokkal, önéletrajz megírásához és próbainterjúhoz kapcsolódó segítségnyújtással, különböző tanfolyamokkal, párkapcsolati, munkaügyi és jogi tanácsadással is várják a jövőben az érdeklődőket – mondta Vígné Kulcsár Krisztina.

A tatai Család és KarrierPONT-ban szeptembertől indulnak az első képzések. A kurzusok, tanácsadások idejére gyermek- és idősfelügyeletet vállalnak a szervezet munkatársai, ezzel is megkönnyítve a részvételt. A helyszínen minden szolgáltatást ingyenesen lehet igénybe venni. A KarrierPONT hétfőn és pénteken 8-tól 15, szerdánként pedig 11–17 óráig várja az érdeklődőket a piarista rendházban.

Mária Rádió Magazin: Iskolakezdés

Minden családban nagy változások észlelhetők, amikor a gyermek bekerül egy közösségbe. Ez már a bölcsödével kezdődik és még az egyetem is ide tartozik. Ilyenkor a család minden tagjának el kell kezdeni a változásra való felkészülést. És itt nemcsak a gyerekre gondolunk, hanem saját magunkra is, apákra, anyákra, nagyszülőkre. A nyarat, illetve már az ezt megelőző időszakot is arra érdemes használni, hogy elkezdjük a felkészülést. Mindenki tudja, hogy ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Mint mindenhez ehhez is időre van szükségünk. A lelkünknek, a saját szerepünk újra definiálásának, a kapcsolataink átváltozásának, a belső harmóniánknak, a saját élményeink újra éléséhez és még sorolhatnám.

Mielőtt még a belevágnánk a gyakorlati kérdésekbe, egy-két gondoltot ejtsünk néhány szót a kötődésről. Mivel ennek jelentősége van, hogyan is tudunk csatlakozni egy közösséghez, csoportokhoz, emberekhez.

Kezdjük az Ősbizalommal, ami születéstől 1 éves korunkig tehető. Itt alakul ki az érzelmi biztonság. Ennek alapja az igények felismerése és annak kielégítése. A gyermek kötődési mintázata alapja a felnőtt kötődési mintázatnak. De mit is jelent mindez: biztonságos kötődésről akkor beszélünk, ha a szülő gyorsan empatikusan reagál a gyermek szükségleteire. Ezzel szemben bizonytalanul kötődő, elkerülő magatartásról akkor beszélünk, amikor egy elutasító anyánk van, aki nem tudott szeretet és biztonságot nyújtani. Még két különböző kötődésről beszélhetünk, de ezek már klinikai vonatkozásúak. Erre itt nem térnék ki.

Látjuk mennyire fontos a kötődés tisztázása, akár saját magunkkal szemben is. Hiszen, amikor először elvisszük gyermekünket a bölcsödébe vagy az óvodába, már ott tapasztaljuk, hogy mi hogyan állunk ehhez a helyzethez. Mennyire fájdalmas ez nekünk. Lehet, hogy a gyermek örül, hogy kortásakkal játszhat, mi viszont ott állunk az ajtóban és sírunk. Ha el is kezdtük saját magunk felkészítését és ezzel egyidejűleg a gyermeket is, még akkor is előfordulhat a fenti jelenet. És ilyenkor lehet, hogy csak a saját magunk szerepének a változásával állunk szembe és akkor kezdjük el megtapasztani igazán, mire is akartuk magunkat felkészíteni. De ott abban a pillanatban lesz csak az egész elméletből tapasztalás. És itt még nem is beszéltünk arról, hogy a gyermek egyáltalán, hogyan éli meg az óvodába, közösségbe kerülést. Tudja-e már a „távolban szeretni tudást”. El tud-e válni az anyjától, bízik-e abban, hogy az anya visszajön és az óvodai gondozókkal biztonságban lesz. Szóval itt jön és válik ketté az ősbizalom és az anya saját félelme az elválástól. Hiszen, ha mi szülők nehezen tudjuk megélni az elválást, ezt a gyermekünk megérzi és elkezd minket védeni, oltalmazni. Nézzük meg nekünk mennyire nehéz az elválás? Hiszen érezzük, hogy megváltozik a gyermekünkkel a kapcsolatunk, DE a szülőtársunkkal is. Más kapcsolatban fog tovább működni a család.

De ismét lépjünk egyet vissza például a nyárra. Hogyan is kezdjünk el készülni az iskolára?
Fontos kérdés, mikor kezdi el érdekelni a gyereket, hogy iskolás lesz? Mikor és milyen formában beszélünk róla?
Fontos szerepe van az iskola előkészítésénél az óvodának, hiszen ők azok az óvodapedagógusok, akik napi szinten jelen vannak a gyermek életében. Milyen játékokat, meséket használnak ehhez. Mi sokat segíthetjük a munkájukat, és gyermekünket és nem utolsó sorban a magunk felkészítését azzal, hogy mesélünk a saját iskola kezdésünkről. Mi mennyire vártuk? Mit vártunk benne? Mennyire szerettük? Ma hogyan gondolunk vissza rá? Ő mit gondol róla?

Szülői feladatunk és szerepünk továbbra is jelentős. Ki kell választanunk gyermekünk számára (ezt szeretném hangsúlyozni, hogy a GYERMEKÜNK a lényeg, nem a mi egónk) a legmegfelelőbb iskolát, tanítót. Fontos szerep lép előtérbe; ismerjük-e egyáltalán ennyire gyermekünket vagy magunkat? Mit helyezünk előtérbe?
A közös felkészülés fontos eleme, mely hosszú időre kihat, hogy együtt készüljünk, szerezzük be a szükséges eszközöket (íróasztal, szék stb.), és vonjuk be a szobájának esetleges átalakításába. Hiszen szüksége lesz egy nyugodt tanulóhelyre, nyugodt körülményekre, ahol elkezdheti tanulmányait. Készülődés közben sokat tudunk beszélni a változásról, hiszen a „babás” játékok kicsit hátrébb kerülnek és „csak” a nagylányos/fiús dolog kerülnek előtérbe.

Nagyon fontos a folyamatos bíztatás, dicsérés, elfogadás, bátorítás. Ezt a négy fogalmat jó, ha a következő évekre felírjuk magunknak akár a hűtő oldalára, hogy ne feledjük el minden nap bíztatni, dicsérni, elfogadni és bátorítani gyermekünket. Így tudunk neki nagyobb biztonságot adni és kicsit megkönnyítjük az amúgy szokatlan helyzetét.
Ne terheljük túl gyermekünket! Nem kell már az óvoda végére négy nyelven beszélni, olvasnia, írnia. Tudjon nevetni, kacagni, szaladgálni, labdázni, boldog gyerek lenni. Az első év sem arról szól, hogy akkor most megszerezzük az első diplomát! Hagyjunk neki időt! Neki is hozzá kell szokni az új rendszerhez. Az iskola már nem óvoda. Lesz még ideje megtanulni mindent. Először tanuljon meg tanulni és szeressen meg tanulni. Itt fontos, hogy legyen nyitott és kíváncsi. És tartsuk is fenn a kíváncsiságát. Tehát a legfontosabb a bíztatás, dicséret, elfogadás és bátorítás. Délután és este legyen idő beszélgetni a szülőkkel, legyen idő játékra, pihenésre. Fontos a pihenés. El fognak fáradni még a legmasszívabb gyerekek is, akik az oviban már nem aludtak, hiszen ők már nagyok! Na, kérem szépen, itt már olyan fáradtak lesznek délutánra…

A társas kompetenciák fejlesztésénél is fontos szerepe van a szülőknek. Igaz ennek nem csak az iskola kezdésnél van jelentősége. De a közösséghez való kapcsolódásnál igen. Hívjunk kortársakat. Segítsük a barátkozást. Minta alapján tanulja ezt is a gyerek! Tehát ha mi nyitottak vagyunk az emberek, a társas kapcsolatok iránt, úgy a gyermekünknek is könnyebb lesz.

Mindezek ellenére előfordulhat, hogy valami mégis nehezebben megy a gyermeknek és ez meg is mutatkozik. Figyeljünk oda a szorongásra, a bepisilésre, körömrágásra, hasmenés, hányásra, lázra. Ez általában valamilyen intenzív és túlzott félelemmel áll kapcsolatban. Ilyen lehetnek: az iskolai teljesítményhelyzetek stresszkeltő volta, túlalkalmazkodás az iskolai követelményekhez (szorongó, befelé forduló gyerek), kortársközeg kirekesztése, rosszul kezelt tanár-diák konfliktus.

Egy a szülők által használt fogalom az iskolafóbiánál, a gyermek szeparációs szorongása esetében, a gyermek valójában nem az iskolától fél, hanem a szülőtől való elszakadástól, a magánytól.

Mindezek elkerülés, illetve megoldása, ha a gyermekünkkel sokat vagy még többet beszélgetünk az iskolába jövet-menet, otthon közös tevékenységek közben érzékenyen és odafigyelően. Figyeljünk arra, hogy ilyenkor ne az osztályzat, a házi feladat, az iskolai értékelés álljon a beszélgetés középpontjában, hanem a gyermek érzései. Igyekezzünk szülőként reálisan felmérni – bár tudjuk mindenkinek a saját gyermeke a legokosabb, legszebb, stb. – gyermekünk képességeit, lehetőségeit és ne várjunk el tőle olyan teljesítményt, amire nem képes. Fogadjuk el gyermekünket kudarcaikkal, problémáikkal együtt, ekkor tudunk esélyt adni azok megszűnésére.

Beszéljünk kicsit a házi feladatról. Sok helyen azt tapasztalható, hogy az első osztályban még nincs házi feladat. Maximum hétvégén van olvasás gyakorlás. Mivel minden gyermeknek bent kell lennie az iskolában délután is, hogy a házi feladatát elkészítse, így a nem értés esetén a magyarázat és a gyakorlás is az iskolában történik. Mi szülők vagyunk elsősorban és nem tanárok! Mi segítsünk neki, nézzük át a házit, érdeklődjünk, mit tanultak stb., ne tanítsuk a gyereket! Ne tudjunk mindent jobban a tanárnál. Ez veszélyes a gyermekre nézve! Nekünk szülőknek is van mit tanítani, átadni a gyermeknek, ami legalább olyan fontos, mint a matematika vagy a töri. És ez az érzelmi biztonság adása és megtanítása, az érzelmi intelligencia, az életbe való beválás. Nem könnyű feladat, úgy ahogy a szülőség sem könnyű! És a szülőség készségét, kompetenciáját sem tanítják.

Másik fontos kérdés az osztályzat. Emlékeznek még a fenti négy szóra? Ezekkel a szavakkal csodákat tudunk tenni, még egy közepes képességű gyermeknél is! A szidás, a teljesítmény felállítás, az ajándékozás stb. nem segít. A bíztatás, dicséret, elfogadás és bátorítás már igen. Beszélgessünk vele! Ismerjük meg problémáit, gondolatait, érzéseit.

Még két gondolat a kütyükről! Tanuljuk meg jól használni. A tiltás nem segít! De pl. étkezés közben nem kell telefonálni, facebook-ozni stb. Legyenek tiszta határok, beszéljék meg közösen mi a legelfogadhatóbb a család számára. Ebben állapodjunk meg. És ami fontos, mi is tartsuk be a megállapodást!

Mária Rádió / Férfi sátor / 2018.04.23

2018.04.23-án a Férfisátor vendége voltam a Mária Rádióban. Felemelő érzés volt három férfivel beszélgetni a házasságról, a családról, a generációkról. Hallgassátok nagy szeretettel!

A lélek háza – betegségeink a lelkünk tükrében

Egy képzelet-játékra hívlak. Tarts velem, hogy megérthesd, miként hatnak az érzések, régi gyökerű élmények, örömök és bánatok a testre. Hogyan hat a lélek a testre. Hogyan formálja házát a lakó, hogyan csinosítja, vagy éppen rombolja le a hajlékot, amelyet erre az életére kapott.

Szeretsz és szoktál olvasni, vagy filmeket nézni? Remek, akkor most emlékezz vissza egy könyv vagy film élményre, amely teljesen beszippantott, ami a hatása alá vont. Amitől nem tudtál szabadulni. Ha vissza tudsz rá emlékezni, akkor érdemes lehet összeírnod, milyen testi tüneteket tapasztaltál miközben a regényt olvastad, vagy a filmet nézted.

Amikor én ezt a gyakorlatot végeztem magamon, akkor egy olyan sorozat jutott eszembe, amelytől folyamatosan az emberi értékek válságán gondolkodtam. Nehezen tudtam aludni, amikor néztem – elkezdtem megkérdőjelezni a cselekedeteimet a film sugallta értékek alapján. Félelmet éltem át annak minden testi jelével, szorongást éreztem a gyomrom körül. Amikor a főhős, akivel teljesen együtt tudtam érezni, kutyaszorítóba került, én magam is izzadni kezdtem. Szívverésem és pulzusom követte az eseményeket.

…és most csak egy film / könyv hatásairól beszéltünk.

Az életet nem lehet sem becsukni, sem kikapcsolni

Amikor a való életben folyamatosan ki vagyunk téve efféle hatásoknak, mint amelyeket a jó könyvek és filmek kiváltanak belőlünk, akkor egyértelmű, hogy az életet nem lehet sem becsukni, sem kikapcsolni. Az élet ott marad a maga érzelmi viharaival, feszültségeivel, és teljesen egyértelmű, hogy hat a testünkre. Testünk állapota pedig visszahat a lélekre. Beindul egy olyan körforgás, melyről csak döntés kérdése, hogy ördögi, vagy angyali-e valójában? Tanító minőségében lehet angyali, de megbetegítő, árnyakat vető formájában ördögi, fájdalmas is.

Ha ezen a gondolatmeneten tovább megyünk, elérkezünk a holisztikus gondolkodás alaptételéhez: Az embert egységben kell szemlélni. Nem a rákos sejt számít, amely ellen küzdeni kell, hanem a szervezet, amely engedélyezte, hogy a rákos folyamat úrrá legyen felette. A testnek kell támogatást adni – a lélek útján – hogy megértse a betegséget okozó állapotot.

Ahogy az orvos a testtel foglalkozik, úgy foglalkozik a pszichológus – vagy más lelki tanácsadó – a lélekkel. Az orvos sokszor kiemeli otthoni közegéből a pacienst, hogy kórházi körülményeket biztosítson a gyógyuláshoz, ugyanúgy a lelki tanácsadó is kiemeli a környezetéből a kliensét, hogy segítsen a családtól, a körülményektől eltávolodva másként látni a helyzetet.

Szinte mindenki megélte már azt, hogy egy nyaralás, egy kimozdulás, egy kis „mást csinálás” kellett ahhoz, hogy a hetekig húzódó problémák mintegy varázsütésre megoldódjanak.

Részvétel a gyógyulásban

Sok olyan ember van, akitől távol áll a gyógyulásban való aktív részvétel. Már a reklámok is ezt sugallják: „Nincs idő a fájdalomra”! Bekapkodnak egy-két pirulát és azt gondolják, hogy minden rendbe jön. Csakhogy ez nem így működik!

„Mit nem akar meghallani”? „Mit nem mer kimondani”? „Mit nem tud megemészteni”? „Miben kellene rugalmasnak lenni”?  – ugye ismerősek ezek a kérdések! De ki figyel már ezekre a mondásokra, amelyek teljesen sugallják a probléma megoldásának útját! Tehát a megoldás nem a pirulák bekapkodása. Az időt meg kell adni a testnek és a léleknek, hogy a nehézségeket leküzdje. A test általában üzen, mielőtt egy komolyabb betegség kialakul. Ha odafigyelünk, rájövünk, miért nem vettük komolyan már az elején a jeleket. Amíg csak üzenget a testünk, van időnk elgondolkodni, hogyan kellene reagálnunk.

A jelekkel meg kell tanulnunk törődni. Le kell ülnünk és át kell, gondoljunk a mindennapjainkat, az életmódunkat, a gondolkodásunkat, a kapcsolatainkat. Akkor megkapjuk a választ, mit kellene tenni, hogy elmúljon. Igaz ez a legnehezebb.

Akárhonnan nézzük is a dolgot, a test-lélek-szellem hármasságának egyensúlyban kell lennie, akkor vagyunk harmóniában.

Ha hosszú távon nem reagálunk lelkünk jeleire, úgy megbetegszik a testünk. Ha tudatosan élünk és figyelünk magunkra, megérezhetjük és feloldhatjuk az egyensúlytalanságot. Hogyan is távolodunk el önmagunktól? Önutálat, önkritika, önszabotázs, önmegbetegítés, önpusztítás? A találkozások alkalmával keressük az AHA-élményt, amikor rájövünk, mi nem működik megfelelően az életünkben.

Vissza a játékhoz…

Útravalónak pedig visszanyúlok a legelső játékunkhoz: ha egy-egy könyv, egy film, egy zenemű megérinti a lelkedet, akkor tudd, hogy érintettséged okán a feloldozásban te magad is feloldódsz. A megoldás téged is old. Soha ne hagyd félbe ezeket a filmeket és könyveket, ha megviselnek, mert a feloldás a történet végén az, ami segíteni fog neked is. A művészet gyógyít – a művészet hat – a művészet része az életnek. A tudatos, gondolkodó ember ajándéka a művészet értő élvezete, és a benne rejlő oldó formulák használata.

5 jó tanács kétségbeesett vállalkozó szülőknek

Sokan azért alapítanak vállalkozást, hogy azt majd tovább adhassák a gyerekeiknek, ezzel is stabil hátteret és jövőt biztosítva nekik. Sajnos gyakran elfelejtjük, hogy gyermekeink nem mi vagyunk.  A gyerek egy különálló személy, akinek lehetnek más vágyai, mint nekünk és teljesen normális, ha bár nagyon büszke a családi vállalkozásra, de ő nem borászként képzeli az életét, hanem teszem azt szintén orvosként, de a szegénysoron, vagy utcazenészként Párizsban, vagy kishivatalnokként, a Sóhivatalban, az alagsori iktatóban.

Elég gyakran előfordul, hogy bár te mindent megtettél, és a gyerek is lelkesen besegítet már egészen kicsi korától, mire felnő, mégsem azzal foglalkozna amivel te, sőt egyenesen elképzelhetetlennek tartja, hogy a családi vállalkozásban dolgozzon, vagy a tradíciót cipelje. Ez nem azt jelenti, hogy ő rossz gyerek, vagy, hogy mi valamit elrontottunk. Ez csak azt jelenti, hogy nem vagyunk egyformák. Elárulom, még az sem teljesen biztos, hogy nem csak egyszerű ellenállásról van szó, hogy csak azért sem csinálja azt amit szeretnél.

Mit lehet tenni? Legelőször is soha ne felejtsd el, hogy a gyermekedről van szó, aki a világ minden vállalkozásánál fontosabb.

1. Ne haragudj a gyerekedre

A legnagyobb valószínűséggel nem azért csinálja, hogy veled kitoljon. Van saját élete, saját álmai. Lehet, hogy nem viszi tovább a borászatot, vagy a kárpitos műhelyt, de kiváló gyermekorvos lesz, aki boldog és szereti a hivatását, vagy csak egy boldog léhűtő (akármi is legyen az, amit te a „lének” tartasz). A hangsúly azon van, hogy boldog abban, amit ő szeretne.

2. Ne féltsd túl és bízz benne

Megálmodtál neki egy biztonságos utat, amiből ő most nem kér. Hidd el így is meg fog tudni állni a lábán. Az ő céljai semmivel sem rosszabbak, mint anno a tieid voltak a kezdetekkor. Te is belemertél vágni valami újba, örülj neki, hogy ezt a gyerekednek is sikerült átadnod, így ő is mer kilépni a kényelmes komfortzónából és az előkészített vezetői fotel helyett, meri a saját útját járni, amin az ösvény még nincs előtte kitaposva. Bízz benne és légy rá nagyon büszke, akkor is ha te nem így tervezted.

3. Adj neki időt

Az is előfordulhat, hogy bár azt gondolja, mást akar, végül rájön, hogy az ő helye a családi vállalkozásban van. A y generáció életpályamodellje nem egyenes, mint ahogy a megelőző korosztályok megszokták és elvárják. A millennium gyermekei jobb szeretnek több mindent is kipróbálni, vagy akár többször is újrakezdeni, még ha ez látszólag visszalépésnek is látszik. Légy erre tekintettel.

4. Lehet, hogy félreismerted?

Ne a saját álmaidat akard vele valóra váltatni. Ő nem te vagy kicsiben. Soha nem vezet jóra, ha a saját álmaid akarod megvalósíttatni vele, engedd, hogy a saját életét élje és a saját álmaiért küzdjön.

5. Szeresd

Akkor is, ha ellenkezik. Akkor is, ha lázad. Akkor is, ha inkább rock sztár lesz, vagy ügyvéd, vagy kerékpárszervizt nyit a garázsban. A kapcsolatotok fontosabb ezeknél a dolgoknál.

És, hogy akkor mi lesz a családi vállalkozással?

  • Tedd önműködővé.
  • Biztosítsd a gyermekeid jövőjét anélkül, hogy a céghez láncolnád őket.
  • Tanítsd meg nekik a minimumot, ami a cég működéséhez kell és dőlj hátra.

Új Aranykor Konferencia 2018

Február 10-én az Új Aranykor Konferencián “Család mint forrás” címmel előadást tartottam.

Családban az erő? A harmonikus családban mindenképpen. Egy alapvetően jól működő család nemcsak lelkileg készíti fel tagjait az élet kihívásaival szemben, hanem bizonyítottan pozitív hatással van az egészségi állapotra is. A családi kapcsolatokat nem az önzésre, nem a félig-meddig rejtett fölényre, vagy nem a másik ember alávetésére, kihasználására, kijátszására használják. Éppen ellenkezőleg életet ad, életet véd, életet teremt. Ha ez megvan, úgy az az ember ember marad, óvó, elfogadó, barátságos és boldog. A forrás – erő – egyik lelki alappillére a kölcsönös bizalom és tisztelet. Ebbe az is beletartozik, hogy tiszteljük egymás tulajdonát és védjük egymás értékeit.

Itt lehet megtekinteni az előadásomat:
https://www.youtube.com/watch?v=c6snRNodxfc&list=PLnhUWyk_ydgMOb6KvnrVrtD68g8LrQYqk