A párkapcsolatok manapság könnyen tönkre mennek, sokan választják az új kapcsolatot ahelyett, hogy tennének a régiért. Van néhány szabály, amit ha betartunk, harmonikussá tehetjük a párunkkal való viszonyt. Ha szükséges párkapcsolati tanácsadás keretében is segítek.

Sokan hiszik, hogy ha megszerezték a hőn áhított partnert, akkor hátra dőlhetnek, és nem kell többé semmit tenniük a kapcsolatért. Ez bizony súlyos szarvashiba. A kapcsolatot akár a virágot, gondozni, táplálni kell, különben tönkremegy, akár meg halhat.

Ügyeljünk a szavainkra!

A maró gúny a sok kritika mérgezett nyilakként soha nem gyógyuló sebeket okoz. Még tréfából se gúnyolódjunk vagy fenyegetőzzünk szakítással. A szavak energiája akkor is pusztító, ha viccnek szánjuk őket.

A kedves szavak hitelüket vesztik, ha közben a lelkünk tele van fájdalommal, negatív érzésekkel. A harag, a bosszúvágy, féltékenység elégedetlenség mind rombolnak. Minden ki nem mondott gondolat rezgése ott van a levegőben és hat a környezetünkben lévő tudatalattijára.

Néha jobb hallgatni

Ha nem tudunk dicsérni akkor inkább ne, mondjunk semmit. Soha ne értékeljük le párunk képességeit, ne nevessük ki ügyetlenkedéseit vagy sikertelen erőfeszítéseit bármivel kapcsolatosak is. Főleg mások előtt ne tegyük gúny tárgyává, mert ezzel az önérzetébe gázolunk.

A párunkról alkotott képünket ne a mások ítéleteiből gereblyézzük össze. Mindenkinek joga van azt gondolni, amit akar, nekünk nem kell ezzel azonosulni. Nem tanácsos túl sok mindent részletesen megosztani másokkal a kapcsolatunkról. Ezzel akár vissza is élhetnek arról nem is beszélve, hogy az információk sérülhetnek is és már nem az eredeti verzió forog kézen, közön.

Ha már mienk az áhított lovag az nem jelenti azt, hogy innentől hátra dőlhetünk, és nem kell többé csinosnak és ápoltnak lennünk. Tegyünk meg mindent továbbra is hogy szépnek láthasson, minket a párunk.

Ne gyűjtsük a sérelmeket

A felbukkanó nézeteltéréseket beszéljük meg, ne hagyjuk felhalmozódni, mert ez menthetetlenül szakításhoz vezethet. Az ötleteinket, nézőpontjainkat ne erőltessük rá a párunkra. Vegyük figyelembe ő mit szeretne és találjuk meg a közös nevezőt.

A munkahelyi stresszt ne próbáljuk teljes egészében otthon levezetni. Ha szünet nélkül ömlik belőlünk a panasz, az nagyon lelombozó tud lenni.

Az természetes, ha féltjük a párunkat, de a túlzásba vitt féltékenységgel, ellenőrizgetéssel, felelősségre vonással az ellenkező hatást érjük el. A vádjainkra adott válasz az lesz, hogy vagy valódi okot szolgáltat majd az aggodalmainkra vagy lelép.

Kerüljük el a felesleges vitákat

Döntsük el mi a fontosabb? Bármi áron megvédeni valós vagy csak annak vélt igazunkat vagy a béke? A legtöbb vita valójában teljesen lényegtelen dolgok körül zajlik. Ha kiharcoljuk az igazunkat, akkor sem biztos, hogy jól fogjuk magunkat érezni a bőrünkben, a vesztes fél pedig még kevésbé. Ha olyan kérdésről van szó, amelyben mindenképpen meg kell védeni az igazunkat, azt is szelíden tegyük. A párunk nem ellenség, akit el kell tiporni és meg kell semmisíteni. Inkább nézőpont egyeztetés legyen, mint vita és legyünk nyitottak a kompromisszumra is. A kapcsolatápolás és a kritika nem fér meg egymás mellett.

Kerüljük el a romboló kritikát, az csak az alkalmatlanság és a bűntudat érzését táplálja. A kritika a másik félben is felkelti a védekezési ösztönt és úgy érzi, a saját maga védelmében vissza kell vágnia. A folytonos bírálat minden kapcsolatot tönkretesz. Ha a párunk hibázott és már megbocsájtottunk neki, akkor ne olvassuk a fejére újra és újra. ezzel ártunk a kapcsolatunknak.