Bejegyzés

Hogyan előzhetjük meg a válást?

Az udvarlás szakaszában és az esküvő környéki eufóriában senki nem gondol arra, hogy ez a csodás idill egyszer véget is érhet és a pár tagjainak szétválhatnak útjai, a kapcsolatnak válás lehet a vége.  A szerelem hatalma végtelen vagy mégsem?
Ma Magyarországon a házasságok nagy része válással végződik és a helyzet évről évre rosszabb lesz.
A válás bármilyen békés is mindig kudarc. Mindkét fél számára nehéz és sebet ejt a lelkünkön. Szükségtelen úgy tenni mintha nem viselne meg és magunknak főleg nem érdemes hazudni.

Az önismeret sokat segíthet

Igényel némi önismeretet megfelelően értékelni magunkat és tisztán látni a céljainkat. Egy biztos lábakon álló párkapcsolat erőssé tesz, harmóniát teremt bennünk lélekszinten. Mindannyian erre vágyunk, hogy táplálva és védve legyünk és mi is megadhassuk ugyanezt a párunknak. A nő a férfire vágyik a férfi a nőre. Az hogy a kapcsolat mennyire lesz, kiegyensúlyozott függ a motivációtól is, amire alapozták. Sokan saját maguk sem ismerik fel, hogy pusztán birtoklási vágyból vagy egy helyzetből való menekülési út gyanánt kötnek házasságot. Ezzel sajnos már a házasságkötés napján megtették az első lépést a válás felé, ami nem jelenti azt, hogy a szerelmi házasság nem végződhet így.

A hétköznapok taposómalma

A hétköznapok taposómalmában minden kapcsolat próbára van téve. A rózsaszín köd feloszlik és marad a csupasz valóság. A pár mindkét tagjáról kiderül, hogy nem hibátlanok és ezzel a másik félnek is szembe kell nézni, leszámolni az illúziókkal. Ha az önismeretnek már eljutottunk egy szintjére, akkor nem csalódunk. Ha nem akarjuk megváltoztatni a párunkat emellett hajlandóak vagyunk a birtoklás és kisajátítás nélkül szeretni, akkor működhet a kapcsolat. A szeretet elfogadó, megbocsájtó és nem ad teret az önzésnek.

Együtt is maradjunk egyéniségek

Mindannyiunknak megvan a saját világképe, nézőpontjai, egyedi értékrendje, amihez ragaszkodunk, és senki nem vágyik rá, hogy ezeket bárki más felülírja vagy megkérdőjelezze a helyességüket. Ezektől vagyunk egyéniségek. Egy jó kapcsolatban megengedés van a felek között a különbözőségeikben is.

Jó, ha tiszteljük egymás határait és csak odáig megyünk el a párunk megismerésében ameddig ő jónak látja. Mindenkinek vannak olyan belső titkai, amit nem oszt meg könnyedén másokkal ezt tartsuk tiszteletben. Amikor eljön rá az idő, amiben érintettek vagyunk úgyis meg fogjuk tudni. Az erőszakos tolakodó kíváncsisággal csak a távolságot növeljük és sebet ejtve a társunk lelkén a válás felé vezető úton haladunk egy lépést. Ha a párunk felé elfogadással fordulunk, tapintatosak vagyunk vele és megértők akkor tartós kapcsolatra számíthatunk, ami akár örökké is tarthat.

Kezeljük a helyén az egónkat

Az egónk elő tolakodik időnként és ilyenkor nehéz fenntartani ezt a kellemes állapotot. Ilyenkor jó résen lenni és elcsípni önmagunkat, tudatosan kezelve a kellemetlen helyzeteket. Az egonk azt mondja, a párunknak olyannak kell lennie, mint nekünk. Ha valamit nem ugyanúgy tesz, akkor a nem helyes. Persze a józanész szabályai tudatják velünk, hogy ez nem így van, de automata üzemmódban önzők lehetünk. Tegyünk, azért ahogy a tudatosság hassa át a kapcsolatunkat, ne csak véletlenszerűen reagáljunk. Minél inkább a saját képünkre formáljuk, a társunkat annál messzebb kerülünk tőle még akkor, ha ez nem látványos.

A közös gyermek összetart?

A házasságok természetes velejárója a közös gyermek vállalása. Számos esetben a kapcsolat megromlása utáni együtt maradást is az erre való hivatkozással választják a pár tagjai. A gyermek akkor is érzékeli a harmónia hiányát, ha kínosan ügyelünk minden szavunkra és mozdulatunkra. Az anyagi függés is gyakran oka a párok együtt maradásának. Ilyenkor a megalkuvó fél a helyet hogy beleállna az erejébe és a saját lábára állna, a teljes függést választja. Talán kényelemből talán félelemből.

Tiszteljük egymás határait

Az egyén határainak tartós megsértésének érzelmi robbanás lesz előbb vagy utóbb a következménye és a lelkében megtiport fél kilép a kapcsolatból.
Ilyen határsértés például a félrelépés, az italozás illetve a szerencsejáték. Az ego segít megőrizni a saját identitásunkat akár olyan mértékben, hogy kiüresedhet a kapcsolat és eltávolodnak egymástól a felek. A párkapcsolati tanácsadás is segíthet együtt maradni ha mindkét fél nyitott erre.

Kemény önismereti út: a válás

A fentek mindegyike váláshoz vezethet, amit egyénfüggő ki hogyan dolgoz fel. Van, aki könnyen megáll a saját lábán is és van, aki összeroppan. Bármi is legyen a végeredmény a válás fontos lecke önmagunk mélyebb megismerésére.
Ha már valóban nem megy, tovább együtt igyekezzünk méltón, egymást továbbra is tiszteletben tartva elköszönni egymástól megőrizve mindazt a jót és szépet, amit együtt átéltünk. Ebben is kérhetjük a szakember segítségét ha szükséges.

Házasságkötés és válás

A házasságkötések és válások tekintetében nézzünk egy kis statisztikát.

(forrás: KSH gyorsjelentés, Magyar Hírlap)

Míg 2006 és 2010 között jelentősen visszaesett a házasságkötések száma, 2010 és 2016 között csaknem másfélszer annyian kötötték össze az életüket, mint korábban. A 2016-ban világra jött 93 063 gyermek másfél százalékkal, csaknem ezernégyszáz újszülöttel múlta felül az előző évit, és az ezt megelőző hat év legmagasabb születésszámát jelentette a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. Igaz ez a házasságkötések számára is: míg 2006 és 2010 között jelentősen, ötödével esett vissza, addig 2010 és 2016 között majd másfélszeresére nőtt a házasságra lépő párok száma. Az előző évhez viszonyítva csökkent ugyan a születések és némileg a házasságkötések száma. Ugyanakkor mérséklődött a válások és a terhességmegszakítások száma, és újabb történelmi minimumra csökkent a csecsemőhalálozások aránya.

A házasságkötések száma ingadozó

A házasságkötések száma az ezredfordulót követő években alacsony szinten ingadozott, inkább stagnált, 2006 és 2010 között viszont jelentősen, ötödével visszaesett. Ezt követően emelkedés figyelhető meg, ami azt jelenti, 2010 és 2016 között majd másfélszeresére nőtt a házasságra lépő párok számát. Tavaly ez a folyamat sajnos megállt, 2,3 százalékkal kevesebb, 50600 esküvőt tartottak, mint egy évvel korábban. Ettől függetlenül 2017-ig, hét év alatt csaknem 35 500-ról 51 800-ra nőtt a házasságkötések évenkénti száma Magyarországon, ennyi idő alatt ilyen mértékű emelkedés utoljára a második világháború utáni években, 1945 és 1950 között történt, amikor úgymond a világégés alatt elmaradó esküvőket pótolták be a párok. A válások évenkénti száma az ezredfordulót követő évtizedben huszonnégy-huszonöt ezer körül alakult, az azt követő években határozottan csökkent: 2014-ben, ötven év után először húszezer alá esett a válások száma, majd 2015-öt kivéve ebben a tartományban is maradt. Tavaly a bíróságok által felbontott házasságok száma 18 600-ra becsülhető, ez 4,9 százalékkal, csaknem ezer válással kevesebb megszűnt házasság az előző évhez képest.

Gyakori az élettársi kapcsolat

Ezt olvasva azt gondolhatjuk, hogy hurrá hátra dőlhetünk. Hiszen kevesebben válnak el. DE egyre többen élnek „élettársi” kapcsolatban és ott születnek meg a gyerekek. A statisztika csak a házasokra vonatkozó adat, arra nem, hogy hányan élnek élettársként, családként. Ez a téma nagyon szerteágazó! Kimeríthetetlen! Külön tanulmányokat lehetne írni az egyes témákról.

Kezdjük az elején. Statisztika: egy pillanatnyi állapotot jelez, és valljuk be, aki kicsit ért a statisztika készítéshez az nagyon jól tudja, hogy lehetnek szépítések benne. A helyzet, ha megnézem a közhangulatot, vagy bemegyek az iskolába és meghallgatom a gyerekeket, akkor egy 30 fős osztályból 16-an elvált családból jön. Ez igazából alátámasztja azt a válási statisztikát, hogy 10 családból 6 elvált család. És azt is, hogy az első 3-6 évben történik meg. Vannak, akik anyukával élnek, vannak, akik úgy nevezett mozaik családban élnek. Hallottam már olyan megjegyzést, hogy a mozaik család nem család! Ezt adtuk örökségül a fiataloknak. Ez egy lehetőség, hogy kellő önismerettel, munkával újra kezdhessük és jobban sikerüljön. Sok olyan készséget, képességet kell megtanulnunk – és nem csak a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is – akik ilyen családból jönnek. DE ők is tudnak a jövőben a saját családot alapítani, sőt még jól is tudhatják vezetni, megtartani. Az együttélés – itt a házasságot értem – egy művészet. Sok buktatóval, próbával, megértéssel, elengedéssel. És ezt nem tanítja senki.

Amilyen a nő olyan a család?

Hogy mennyire segíti a társadalmat, a családokat az együttélési forma? Jó kérdés! Van egy mondás: „amilyen a nő, olyan a család, amilyen a család olyan a társadalom”. Itt rögtön utalnék az előzőkben leírtakra és még ehhez hozzátenném a felelősségvállalás, elköteleződés kérdését is. Ilyenkor mindig az a kérdés jár a fejemben, hogy egy gyermek vállalása sokkal nagyobb és egy életre szóló felelősség. Érdekes ezen elgondolkodni. A fiatalok meghökkenek, amikor ezt a kérdés felteszem nekik! És elkezdenek gondolkodni, kezdődik a párbeszéd, pro és kontra, hiedelmeik, tapasztalataik. Itt van esély arra, hogy ők, a jövő nemzedék másként gondolja és egy egészséges családot alapítson.

Ha a gyerek szempontjából nézzük: a legrosszabb a helyzet. Hiszen hány olyan gyerekkel beszéltünk, akik azt mondták: „Milyen jó, hogy elváltak a szüleim!” Még akkor sem mondanak ilyet, ha egy „bántalmazó” környezetben voltak. Hiszen neki fontos az anyukája és az apukája is.

A válások valódi vesztesei a gyermekek

Sok esetben a szülők a gyerekeket használják fel saját sérelmük „feldolgozására”! Ez még negatívabban hat az életükre. Hányszor látjuk, hogy postásként használják a gyerekeket, vagy felemelik maguk mellé „felnőttnek” és még sorolhatnánk. A gyerek minden lehet, csak gyerek nem. Az ő érzésükkel nem foglalkoznak. Ők mit éreznek? Mi hiányzik? Mit nem ért? Hányszor kezdik el a gyerekek vádolni saját magukat, hogy biztosan „én nem voltam elég jó, ezért ment el anya/apa”! Ők felnőtt korukban nehezebben indulnak. Ha már el kellett válni, mert van ilyen, akkor figyeljünk a gyermekünk lelki világára is. Mi meg keressünk külső segítséget. Sok jó szakember van, mindenki talál maga számára elfogadható segítséget. Lehet lelki pásztor, pszichológus, coach, mentálhigiénés szakember, valamilyen egyéb lelki segítő.

Az okot nézve is lehet sok minden. De ami biztos, az a nem egymással törődés, odafigyelés, rossz kommunikáció, sémák ott vannak. Egy kapcsolatért áldozatot kell hozni. Áldozat nélkül nem lehet szeretni. A kapcsolat a kötőanyaga a házasságnak és a szülő-gyerek kapcsolatnak. Szembe kell nézni saját magunkkal. Igen! Ez nehéz és néha fájdalmas. És igen, a hűségnek vannak próbakövei! Halljuk, mert jött a harmadik! Kérdés ilyenkor, hogy túl tudok-e látni azon, ami fogható! Mi hiányzik ebből a kapcsolatból? Akinek nincs hiánya, az nem megy el! Néha érezhetjük, hogy valami nem stimmel. Elbizonytalanodhatunk (magunkkal az életünkkel), amivel meg kell küzdeni! Ahogy fentebb lehet olvasni, ilyenkor nem kell rögtön szétszaladni! „Ködben irányt ne változtass! És átmegy a sivatagon” Merjünk kérni külső segítséget! 

 

 

 

 

Válás, és ami helyette lehet

Szerző: Kulcsár Krisztina

párkapcsolat és család szakértő, tanácsadó, coach

www.kulcsarkrisztina.hu

Azt gondoljuk, hogy egy kapcsolatba egy felnőtt férfi és egy felnőtt nő lép. Miközben a legtöbbször két gyerek érkezik, és velük együtt a tudattalanul elraktározott elvárásaik. Hogy megtanultunk-e szeretve lenni és kötődni, jelentősen befolyásolja, miként működünk majd kapcsolatainkban.

A másik fontos tényező, hogy a mai társadalmi elvárások a tökéletességre hívja fel a figyelmet. Légy tökéletes! Nő, férfi, anya, apa, férj, feleség, munkatárs stb. Legyen tökéletes a házasságod! De ez hova vezet?

Boldogan élünk amíg meg nem halunk

Ami mindenképpen biztos, hogy minden társadalom alapját a férfi és nő közötti házasság képezi. A felnőtté válást követően (azt gondolják, hogy felnőtté váltak) az emberek többsége házasságot köt. Minden esetben arra készül a nő és a férfi, hogy „boldogan élnek, míg meg nem halnak”. Tehát elmondható, hogy nem azért kötnek házasságot, hogy megkeserítsék egymás életét. Sajnos hazánkban is nagy a válások száma, minden 10 házasságra 6 válás jut. És mindez a házasság első 3-5 évében! A csonka családban felnőtt gyermekek száma pedig eléri a 60 %-ot.

De mi lehet az oka, annak, hogy egy házasság tönkre megy?

Az összehangolt együttműködés a kapcsolatban segítségünkre lehetne.  Életünk más területein érezzük, hogy képeznünk kell magunkat. Fontosnak tartjuk a tanulást. Éveken keresztül képeződünk, egyetemre járunk, külön képességeket szerzünk.  De nem vesszük figyelembe a házassággal, gyermekvállalással kapcsolatos tanulmányokat. Így nem meglepő, hogy nem vagyunk annyira sikeresek ezen a területen. Hiszen már az sem elmondható, hogy „otthonról hozta”. Hiszen régen együtt éltek a generációk, így az élet és az életvezetés csínját-bínját el lehetett lesni a nagyszülőktől, szülőktől. Ma mindenki magára van hagyva pici lakásában. A mai fiatalok többsége már csonka (vagy mozaik) családból származik. Mai társadalmunkat, világunkat a narcisztikus vonás jellemzi. Mindenki a külsőségekre ad. Ezért sokkal fontosabb, hogy milyen lesz a menyasszonyi ruha, hol lesz az esküvő, milyen zene lesz stb…

Családi minták

De min van belül? Mennyire ismerjük a másikat? Milyen megoldásokat hoztunk otthonról? Milyen konfliktuskezelési stratégiánk van? Hogyan kommunikálunk? Döntéseket hogy hozunk? Hogy vitatkozunk? Hogyan kérünk bocsánatot? Mennyire ismerjük a kedvesünk szüleit? Milyen elvárásaink vannak? Milyen spirituális szinten vagyunk? Mennyire toleráljuk a másikat? … és még sorolhatnám!

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel tisztában kell lennünk. Erre lenne jó a kapcsolati kultúrára való felkészítés. Ma divatosabb kifejezése a Családi Életre Nevelés. Az egyházakban a házasságra való felkészítés (jegyes oktatás) kifejezést használják és kötelező jellegű.

Majd megszületik egy-két év múlva a gyermekünk és még jobban szembesülünk a különbségekkel. Itt már a fent felsorolt kérdéseken is túlmutató kérdések is felmerülnek, hogyan neveljük gyermekünket? Ez még jobban megterheli a kapcsolatot és jön a válás.

Mi is a házasság, amire kisfiú/kislánykorunk óta készülünk?

A házasság isteni ős-normájánál két döntő jelentőségű szóra kellene figyelnünk: “elhagyja” és “ragaszkodik”. A házasságkötésben oldás és kötés van együtt. Oldódás az eddigiektől és kötődés egy újfajta kapcsolatban. Akkor valósul meg a házasság normája, ha az oldás és a kötés harmonikusan együtt van. Jaj annak az embernek, aki nem tudott kioldódni apjának és anyjának a kötelékeiből és úgy megy bele a házasságba. Kétfelé szakad a lelke és tönkremegy a házassága.

Hogy ezt a kapcsolatot jobban megértsük, gondoljunk arra a legelső kapcsolatra, amilyen az anyának a gyermekéhez való viszonya. Ez mérhetetlenül más minőségű, mint ahogy később a férfinak a nőhöz való kapcsolata a házasságban kialakul. Az életnek a rendje az, hogy először ez a kapcsolat valósuljon meg: az anya szereti, neveli és gondozza a gyerekét. Azután, ennek fel kell bomlania, hogy egy másfajta kapcsolat létrejöhessen. Nem is olyan egyszerű ez az “oldás” és “kötés’, ha ezt az élet kibontakozásában nézzük. Három szót kell mondanunk, mint az élet kifejlődésének fő állomásait:

Kötöttség, szabadság és szövetség.

Az anya és gyermeke között kötöttség van. Ennek körülbelül a 15. életév táján szabadságba kell átmennie, majd később ezt a szabadságot oda kell adni egy másvalakinek úgy, hogy szövetség, házassági szövetség jöjjön létre közöttük.

Anya és gyermeke között nem annyira az én és a te viszonya van, hanem az, ahogy az anya önmagához viszonyul a gyermekében. Az anya az a törzs, amelynek a gyerekek az ágai. A gyerek számára viszont az édesanya mindig az életforrása, a biztonságos hely, ahová menekülhet. Egészen más kapcsolat, mint amilyennek később kell kibontakoznia a férj és feleség között. És nagyon sok házasságban eleve az a tragédia, hogy megmaradt az anya és gyermek között ez a kapcsolat, nem történt meg a felszabadulás ebből a kötelékből és éppen ezért nem sikerülhetett jól a házasságkötés.

Anya vagy feleség?

Ma már sokféleképpen bizonyítják a pszichiáterek, hogy rengeteg válásnak a gyökerében az van, hogy “nem hagyja el” valamelyik házastárs az előző kötöttségét. Megpróbálja ugyanazt a viszonyulást “átmenteni” a házastársára. Például a nő a férfiben apa-pótlót, vagy a férfi a nőben anya-pótlót keres. Az az igénye, hogy a felesége úgy szeresse, ahogy az édesanyja tette. Ez a gyermeki viszonyban boldog és kedves, hogy szeretnek engem. De ha ezt az élményt akarja valaki átmenteni a házasságába, az katasztrófa.

Tehát a házasságnak a normája ebben a két szóban fogalmazható meg: eloldódni és úgy kötődni. A házasságnak az első normája: “elhagyja”. Az eddigi kötelékekből kioldódni azért, hogy alkalmas legyen egy újfajta köteléknek a megkötésére.

A másik norma az, hogy “ragaszkodik a feleségéhez”. Döntést hozott arra nézve, hogy egészen újszövetséget teremt. Ez a döntés felelős erkölcsi döntés és megmásíthatatlan, végérvényes, halálig érvényes döntés. Ragaszkodik hozzá!

Gondolkozzunk csak el ezen a mondaton: elhagyja atyját és anyját és öntudatos, felelős döntéssel ragaszkodik feleségéhez. Az, hogy “elhagyja” nem azt jelenti, hogy anyagilag nem támogatja, nem tiszteli többé. Nem erről van szó.

Tökéletesség nem létezik

Ha visszagondolunk az elején leírtakhoz, hogy a társadalom tökéletességre hív, és nem vesszük figyelembe a tanításokat, úgy érthető a válások számának növekedése! A tökéletességről már több tudomány írt, hogy milyen negatív hatással van az emberekre, kapcsolatokra. Gondoljuk át, hogy hányan leírták már a házasság tudományának a titkát, hogy a krízisekből igenis lehet segítő lendületet venni. Nem kell mindjárt szétszaladni, mert nem sikerült a “tökéletes házasságot”’ megvalósítani. „Elég jó” házasság is elegendő! A krízisekből, megküzdésekből ki lehet hozni valami jót! Csak tenni kell érte!

 

 

 

 

 

 

 

Válás, és ami helyette lehet

Szerző: Kulcsár Krisztina

párkapcsolat és család szakértő, tanácsadó, coach

www.kulcsarkrisztina.hu

Azt gondoljuk, hogy egy kapcsolatba egy felnőtt férfi és egy felnőtt nő lép. Miközben a legtöbbször két gyerek érkezik, és velük együtt a tudattalanul elraktározott elvárásaik. Hogy megtanultunk-e szeretve lenni és kötődni, jelentősen befolyásolja, miként működünk majd kapcsolatainkban.

A másik fontos tényező, hogy a mai társadalmi elvárások a tökéletességre hívja fel a figyelmet. Légy tökéletes! Nő, férfi, anya, apa, férj, feleség, munkatárs stb. Legyen tökéletes a házasságod! De ez hova vezet? Read more