Bejegyzés

Hatékony kommunikáció a párunkkal

Mi nők folyamatosan tanuljuk a férfi működését a saját tapasztalataink alapján. A változásaink magukkal hozzák a kapcsolataink változásait is. Senkit sem változtathatunk meg saját magunkon kívül. Ha változásra vágyunk, akkor először nekünk kell változnunk, ezzel invitálva a hozzánk kapcsolódókat is a változásra. Hogyan érdemes ehhez hozzákezdeni és mi az, amit inkább ne válasszunk?

Ne akarjuk eldönteni helyette mit, csináljon!

A férfiminőség aktivitás, cselekvés. Az okos nő nem mondja, meg a férfinak mit kell csinálnia. Az igazi férfi ezt nem is engedné. A legjobb, amit tehetünk, ha megbízunk a férfiban, a döntéseiben és a tetteiben még akkor is, ha nem értünk vele mindenben egyet.  Nem biztos, hogy tökéletes lesz a végeredmény vagy pontosan olyan lesz, mint amilyenre számítottunk, de nem ez a lényeg. Ami a legfontosabb, hogy ne vegyük ki a férfit az erejéből azzal, hogy megmondjuk, neki mit csináljon. A férfi vezet a nő pedig követi lehetőséget adva arra, hogy hogy mindenki a saját szerepénél maradhasson. A férfi legyen férfi, a nő pedig nő. A bizalommal, amivel a férfit megajándékozzuk, elérhetjük, hogy a véleményünket kérje. Ilyenkor gyakorolhatjuk a megengedést. Az is jó, ha hallgat ránk és azt teszi, amit mondunk, és az sem okoz gondot, ha végül mást választ.

Engedjük el az elvárásainkat!

Az elvárások és utasítások ellenállást fognak kiváltani ezzel ugyanis megfosztjuk a szeretett férfit a szabad választásától. Ha eredetileg az volt a szándéka, amire kértük akkor sem tanácsos hangot adni az elvárásainknak, mert letörhetjük a lelkesedését. Mi lenne, ha mostantól amit eddig felszólító módban kértünk mostantól kéréssé gyúrnánk át? A kérésben szabad választás van, és szabadság íze van.
A: te mit gondolsz, mi lenne ha?
Az így kezdődő kérdések módot adnak arra, hogy a férfi megfontolja őket és nem érzi sarokba szorítva magát, hogy muszáj azt tennie, amit te szeretnénk, hogy tegyen.
Ha segítségre van, szüksége a hogyan-ban a kulcsarkrisztina.hu oldalon megtalálja.

Ne játsszuk a megmentő szerepét!

Ha meg akarjuk menteni a párunkat és helyt állunk helyette megfosztjuk az erejétől. Kitépjük az oroszlán bajuszát, karmait és kihúzzuk a fogait. Hogyan lehet tisztelni egy minden erejétől megfosztott uralkodót? Leginkább sehogyan. Ma már nem hal éhen a nő a férfi nélkül mégis jó, ha hagyjuk, hogy a férfi saját erejébe beleállva teremtsen anélkül, hogy ránk támaszkodna. Ez nem a támogatásunk hiányát jelenti, pusztán csak annyit hogy hagyjuk érvényesülni és hagyjuk, hogy a férfi, férfi lehessen az oldalunkon, hagyva, hogy használja az erejét és egyenrangúnak érezhesse magát a kapcsolatban. A szánalom, a megmentés felsőbbrendű nézőpontok, amelyek megbontják a harmóniát. Vele együtt teremtsünk ne helyette. Használjuk a hatékony kommunikáció eszközeit.

A férfi nem gondolatolvasó

Tipikus női viselkedés hogy azt hisszük a férfi képes olvasni a gondolatainkban. Magától ki tudja találni a vágyainkat. Ha elvárások nélkül képesek vagyunk megfogalmazni mit szeretnénk sok sértődést és duzzogást megspórolhatunk. Életünk  párjának pedig megkönnyíthetjük a dolgát, hiszen ő boldoggá akar tenni minket és szívesen tesz a kedvünkre, csak kérnünk kell. Fontos hogy a kérés ne az elvárás, követelés teréből érkezzen. A megengedés terében a férfi választhat és örömmel megteszi, amit kérünk. Ha mégsem akkor az elgondolkodtató a kapcsolat minősége szempontjából. Ha külső segítségre van szükségünk a tisztánlátáshoz vegyünk részt párkapcsolati tanácsadáson.

Ikerláng, lélektárs

A férfiak többnyire gyakorlatiasak és racionálisak és nehezen emészthető a számukra, ha spirituális elméletekkel tömjük őket. Olyan információkat érdemes átadni a nekik, amit meg is tudnak hallani. A megfoghatatlan előző életekre vonatkozó sztorik értetlenséget vagy közönyt váltanak, ki legrosszabb esetben falakat épít ellenük a saját védelmében a kedvesünk.

Derítsük ki őt milyen témák foglalkoztatják és legyünk ezekben kissé jártasak. Mi az a megoldás, amit csak mi tudunk? Mi az a legegyszerűbb és legnagyszerűbb mód, ahogyan ezt átadhatjuk a számára? A gördülékeny nő-férfi kommunikáció elsősorban a nő kezében van. A nő sokat tud tenni érte, hogy olajozottabb és hatékonyabb legyen az információáramlás.
Az önismereti tréning nagy hozzájárulás lehet a fejlődésünkhez.

Legyünk mi magunk az az elvárás nélküli tér amiben a férfi bele tud állni az erejébe és férfi lehet mellettünk és közben támogathatjuk a teremtő női erőnkkel anélkül hogy gyengítenénk. Válasszuk a nyertes-nyertes pozíciót.

 

Hogyan előzhetjük meg a válást?

Az udvarlás szakaszában és az esküvő környéki eufóriában senki nem gondol arra, hogy ez a csodás idill egyszer véget is érhet és a pár tagjainak szétválhatnak útjai, a kapcsolatnak válás lehet a vége.  A szerelem hatalma végtelen vagy mégsem?
Ma Magyarországon a házasságok nagy része válással végződik és a helyzet évről évre rosszabb lesz.
A válás bármilyen békés is mindig kudarc. Mindkét fél számára nehéz és sebet ejt a lelkünkön. Szükségtelen úgy tenni mintha nem viselne meg és magunknak főleg nem érdemes hazudni.

Az önismeret sokat segíthet

Igényel némi önismeretet megfelelően értékelni magunkat és tisztán látni a céljainkat. Egy biztos lábakon álló párkapcsolat erőssé tesz, harmóniát teremt bennünk lélekszinten. Mindannyian erre vágyunk, hogy táplálva és védve legyünk és mi is megadhassuk ugyanezt a párunknak. A nő a férfire vágyik a férfi a nőre. Az hogy a kapcsolat mennyire lesz, kiegyensúlyozott függ a motivációtól is, amire alapozták. Sokan saját maguk sem ismerik fel, hogy pusztán birtoklási vágyból vagy egy helyzetből való menekülési út gyanánt kötnek házasságot. Ezzel sajnos már a házasságkötés napján megtették az első lépést a válás felé, ami nem jelenti azt, hogy a szerelmi házasság nem végződhet így.

A hétköznapok taposómalma

A hétköznapok taposómalmában minden kapcsolat próbára van téve. A rózsaszín köd feloszlik és marad a csupasz valóság. A pár mindkét tagjáról kiderül, hogy nem hibátlanok és ezzel a másik félnek is szembe kell nézni, leszámolni az illúziókkal. Ha az önismeretnek már eljutottunk egy szintjére, akkor nem csalódunk. Ha nem akarjuk megváltoztatni a párunkat emellett hajlandóak vagyunk a birtoklás és kisajátítás nélkül szeretni, akkor működhet a kapcsolat. A szeretet elfogadó, megbocsájtó és nem ad teret az önzésnek.

Együtt is maradjunk egyéniségek

Mindannyiunknak megvan a saját világképe, nézőpontjai, egyedi értékrendje, amihez ragaszkodunk, és senki nem vágyik rá, hogy ezeket bárki más felülírja vagy megkérdőjelezze a helyességüket. Ezektől vagyunk egyéniségek. Egy jó kapcsolatban megengedés van a felek között a különbözőségeikben is.

Jó, ha tiszteljük egymás határait és csak odáig megyünk el a párunk megismerésében ameddig ő jónak látja. Mindenkinek vannak olyan belső titkai, amit nem oszt meg könnyedén másokkal ezt tartsuk tiszteletben. Amikor eljön rá az idő, amiben érintettek vagyunk úgyis meg fogjuk tudni. Az erőszakos tolakodó kíváncsisággal csak a távolságot növeljük és sebet ejtve a társunk lelkén a válás felé vezető úton haladunk egy lépést. Ha a párunk felé elfogadással fordulunk, tapintatosak vagyunk vele és megértők akkor tartós kapcsolatra számíthatunk, ami akár örökké is tarthat.

Kezeljük a helyén az egónkat

Az egónk elő tolakodik időnként és ilyenkor nehéz fenntartani ezt a kellemes állapotot. Ilyenkor jó résen lenni és elcsípni önmagunkat, tudatosan kezelve a kellemetlen helyzeteket. Az egonk azt mondja, a párunknak olyannak kell lennie, mint nekünk. Ha valamit nem ugyanúgy tesz, akkor a nem helyes. Persze a józanész szabályai tudatják velünk, hogy ez nem így van, de automata üzemmódban önzők lehetünk. Tegyünk, azért ahogy a tudatosság hassa át a kapcsolatunkat, ne csak véletlenszerűen reagáljunk. Minél inkább a saját képünkre formáljuk, a társunkat annál messzebb kerülünk tőle még akkor, ha ez nem látványos.

A közös gyermek összetart?

A házasságok természetes velejárója a közös gyermek vállalása. Számos esetben a kapcsolat megromlása utáni együtt maradást is az erre való hivatkozással választják a pár tagjai. A gyermek akkor is érzékeli a harmónia hiányát, ha kínosan ügyelünk minden szavunkra és mozdulatunkra. Az anyagi függés is gyakran oka a párok együtt maradásának. Ilyenkor a megalkuvó fél a helyet hogy beleállna az erejébe és a saját lábára állna, a teljes függést választja. Talán kényelemből talán félelemből.

Tiszteljük egymás határait

Az egyén határainak tartós megsértésének érzelmi robbanás lesz előbb vagy utóbb a következménye és a lelkében megtiport fél kilép a kapcsolatból.
Ilyen határsértés például a félrelépés, az italozás illetve a szerencsejáték. Az ego segít megőrizni a saját identitásunkat akár olyan mértékben, hogy kiüresedhet a kapcsolat és eltávolodnak egymástól a felek. A párkapcsolati tanácsadás is segíthet együtt maradni ha mindkét fél nyitott erre.

Kemény önismereti út: a válás

A fentek mindegyike váláshoz vezethet, amit egyénfüggő ki hogyan dolgoz fel. Van, aki könnyen megáll a saját lábán is és van, aki összeroppan. Bármi is legyen a végeredmény a válás fontos lecke önmagunk mélyebb megismerésére.
Ha már valóban nem megy, tovább együtt igyekezzünk méltón, egymást továbbra is tiszteletben tartva elköszönni egymástól megőrizve mindazt a jót és szépet, amit együtt átéltünk. Ebben is kérhetjük a szakember segítségét ha szükséges.

Tegyél minden nap a párkapcsolatodért

A párkapcsolatok manapság könnyen tönkre mennek, sokan választják az új kapcsolatot ahelyett, hogy tennének a régiért. Van néhány szabály, amit ha betartunk, harmonikussá tehetjük a párunkkal való viszonyt. Ha szükséges párkapcsolati tanácsadás keretében is segítek.

Sokan hiszik, hogy ha megszerezték a hőn áhított partnert, akkor hátra dőlhetnek, és nem kell többé semmit tenniük a kapcsolatért. Ez bizony súlyos szarvashiba. A kapcsolatot akár a virágot, gondozni, táplálni kell, különben tönkremegy, akár meg halhat.

Ügyeljünk a szavainkra!

A maró gúny a sok kritika mérgezett nyilakként soha nem gyógyuló sebeket okoz. Még tréfából se gúnyolódjunk vagy fenyegetőzzünk szakítással. A szavak energiája akkor is pusztító, ha viccnek szánjuk őket.

A kedves szavak hitelüket vesztik, ha közben a lelkünk tele van fájdalommal, negatív érzésekkel. A harag, a bosszúvágy, féltékenység elégedetlenség mind rombolnak. Minden ki nem mondott gondolat rezgése ott van a levegőben és hat a környezetünkben lévő tudatalattijára.

Néha jobb hallgatni

Ha nem tudunk dicsérni akkor inkább ne, mondjunk semmit. Soha ne értékeljük le párunk képességeit, ne nevessük ki ügyetlenkedéseit vagy sikertelen erőfeszítéseit bármivel kapcsolatosak is. Főleg mások előtt ne tegyük gúny tárgyává, mert ezzel az önérzetébe gázolunk.

A párunkról alkotott képünket ne a mások ítéleteiből gereblyézzük össze. Mindenkinek joga van azt gondolni, amit akar, nekünk nem kell ezzel azonosulni. Nem tanácsos túl sok mindent részletesen megosztani másokkal a kapcsolatunkról. Ezzel akár vissza is élhetnek arról nem is beszélve, hogy az információk sérülhetnek is és már nem az eredeti verzió forog kézen, közön.

Ha már mienk az áhított lovag az nem jelenti azt, hogy innentől hátra dőlhetünk, és nem kell többé csinosnak és ápoltnak lennünk. Tegyünk meg mindent továbbra is hogy szépnek láthasson, minket a párunk.

Ne gyűjtsük a sérelmeket

A felbukkanó nézeteltéréseket beszéljük meg, ne hagyjuk felhalmozódni, mert ez menthetetlenül szakításhoz vezethet. Az ötleteinket, nézőpontjainkat ne erőltessük rá a párunkra. Vegyük figyelembe ő mit szeretne és találjuk meg a közös nevezőt.

A munkahelyi stresszt ne próbáljuk teljes egészében otthon levezetni. Ha szünet nélkül ömlik belőlünk a panasz, az nagyon lelombozó tud lenni.

Az természetes, ha féltjük a párunkat, de a túlzásba vitt féltékenységgel, ellenőrizgetéssel, felelősségre vonással az ellenkező hatást érjük el. A vádjainkra adott válasz az lesz, hogy vagy valódi okot szolgáltat majd az aggodalmainkra vagy lelép.

Kerüljük el a felesleges vitákat

Döntsük el mi a fontosabb? Bármi áron megvédeni valós vagy csak annak vélt igazunkat vagy a béke? A legtöbb vita valójában teljesen lényegtelen dolgok körül zajlik. Ha kiharcoljuk az igazunkat, akkor sem biztos, hogy jól fogjuk magunkat érezni a bőrünkben, a vesztes fél pedig még kevésbé. Ha olyan kérdésről van szó, amelyben mindenképpen meg kell védeni az igazunkat, azt is szelíden tegyük. A párunk nem ellenség, akit el kell tiporni és meg kell semmisíteni. Inkább nézőpont egyeztetés legyen, mint vita és legyünk nyitottak a kompromisszumra is. A kapcsolatápolás és a kritika nem fér meg egymás mellett.

Kerüljük el a romboló kritikát, az csak az alkalmatlanság és a bűntudat érzését táplálja. A kritika a másik félben is felkelti a védekezési ösztönt és úgy érzi, a saját maga védelmében vissza kell vágnia. A folytonos bírálat minden kapcsolatot tönkretesz. Ha a párunk hibázott és már megbocsájtottunk neki, akkor ne olvassuk a fejére újra és újra. ezzel ártunk a kapcsolatunknak.

 

 

 

Párkapcsolat ápoló tippek

 

A valódi társunkat megtalálni sem mindig könnyű, és ha meg is akarjuk tartani abba muszáj energiát fektetni, mert magától semmilyen kapcsolat sem működik. Amikor a kezdeti nagy érzelmek megfakulnak, jól jön, néhány hasznos tipp hogyan működtethetjük tovább mindkét fél megelégedésére a kapcsolatot.

Ha meginog a párkapcsolat

A kapcsolatot elkezdeni nem igényel nagy energia ráfordítást. A kezdetekben minden nagyon szép és rózsaszín ködben úszik minden és van a levegőben egy folyamatosan jelen lévő izgalom, ami érdekessé teszi az együttlétet. A későbbiekben, hónapok vagy évek múltán felbukkannak azok a megoldandók, amelyek ha szőnyeg alá seprünk, és nem keresünk rájuk megoldást akkor a kapcsolat halálát jelenthetik. A valódi feladatot az, hogyan őrizzük meg a szerelmet és eközben egyenrangú partnerként működjünk a kapcsolatban alá, fölé rendelődés helyett szövetségben együtt működve. Ha egyedül nem megy, kérhetünk párkapcsolati tanácsadás keretében is segítséget.

Hétköznapi játszmáink

A leggyakoribb hétköznapi játszma hogy a férfi elfelejt valami fontosat a nő pedig felbosszantja magát ezen és ahelyett, hogy nagyvonalúan kezelnék a helyzetet jelentőségtelivé teszik és kész is a vita. Lassan elsimul, aztán újabb baki történik, és apránként gyűlnek a sérelmek. Ez persze nem kell, hogy így legyen. Ha tudatosan kezeljük, ezeket a helyzeteket nem kell, hogy felgyűlve szakításhoz vezessenek. Nagyvonalúság és a sérelmek vádaskodás nélküli feloldása a megoldás.

Tolerancia és nagyvonalúság

A nézeteltérés megelőzhető, ha teljesen másképp reagálunk, mint ahogyan szoktunk hasonló helyzetben például hiszti helyett azt választjuk, hogy kedvesek és elnézőek vagyunk. Ez nem jelenti azt, hogy a párunknak engedélyt adunk rá hogy hibázzon, és innentől ezt bármikor megteheti csupán a közlés módja, hogy hol és miben hibázott finomodik és vezet egy mindenki számára kedvezőbb megoldáshoz.

Vegyük észre a jót és szépet az életünkben

Az élethez és úgy általában mindenhez való pozitív hozzáállás is jelentősen befolyásolja a kapcsolatunk minőségét és tartósságát. Ha negatív a hozzáállásunk a párunkhoz és minden máshoz is az hosszútávon mérgező lehet, és ki van szívesen együtt egy olyan emberrel, aki mindenben a rosszat a nehézséget látja. Érdemes tudatosan keresni saját magunkban is másokban is a jót és ennek hangot is adni dicséretek elismerések formájában. A kritikákat pedig nem kell magunkban tartani, de igyekezzünk humorba csomagolva tálalni és ahelyett, hogy felnagyítanánk, a hibát inkább vegyük le róla a jelentőséget.

Legyünk hálásak és tudatosak

Igyekezzünk elkerülni a megszokások unalmasságát, ami jelentheti a testi kontaktus egyhangúságát vagy hiányát is. A hosszú távú kapcsolatokban hajlamosak vagyunk elfeledkezni az érintésről. Tegyünk érte tudatosan, hogy ne így legyen, ez ne történhessen meg! Érintsük meg a párunkat minél gyakrabban és fogjuk meg a kezét az utcán, mint régen. Bújjunk hozzá, ha hazaért, ezek az aprónak tűnő figyelmességek sokat számítanak a kapcsolat tartósságában. Amit adunk az visszatér hozzánk. A sok érintés, kedvesség, figyelem is a párunktól. Legyünk hálásak, amiért velünk van és megoszthatjuk vele a mindennapok örömeit, feladatait és megoldandóit.

Nőként mindig maradjunk nőiesek és semmiképpen ne próbáljunk a haverokhoz hasonlóan viselkedni. Azt hagyjuk meg nekik hetente egyszer.
A türelem is fontos része a tartós kapcsolatoknak. Türelmesnek lenni egymással és teret adni a másik vágyainak. Ha rosszul esik, hogy a párunk sok időt tölt a haverokkal nem fog attól változni, ha jelenetet rendezünk. Igyekezzünk inkább kompromisszumot kötni és magunk javára felhasználni az értékes időt akár saját barátnős programot keresve.

Legyünk kompromisszumkészek

Ha valami miatt vita támad, akkor hallgattassék meg mindkét fél és igyekezzünk közösen megtalálni a megoldást lehetőleg nyertes-nyertes pozícióban. Ha az egyik fél rázúdítja a dühét a másikra és az pedig duzzogni kezd biztos, hogy nem segít megőrizni a kapcsolatunkban a harmóniát. Nem az a lényeg hogy mindig azonos legyen a véleményünk, hanem az hogy tiszteljük, hogy a másik nem ért velünk egyet. Attól még az ő nézőpontjából neki is lehet igaza.

Igyekezzünk a hétköznapokból néha kiszabadulni egy-egy hétvégére vagy legalább néhány órára. A feltöltődésre lazításra mindenkinek szüksége van. Az apró figyelmességek is sokkal közelebb hozzák egymáshoz a pár tagjait. Nem kell hozzá születésnap vagy karácsony, hogy ajándékkal lepjük meg a párunkat. Nem az érték számít inkább a gesztus és boldoggá tesszük már azzal, hogy gondoltunk rá. Az apró meglepetések, ami lehet édesség, virág vagy bármi más éreztetik a megajándékozottal hogy fontos nekünk.

 

Válás, és ami helyette lehet

Szerző: Kulcsár Krisztina

párkapcsolat és család szakértő, tanácsadó, coach

www.kulcsarkrisztina.hu

Azt gondoljuk, hogy egy kapcsolatba egy felnőtt férfi és egy felnőtt nő lép. Miközben a legtöbbször két gyerek érkezik, és velük együtt a tudattalanul elraktározott elvárásaik. Hogy megtanultunk-e szeretve lenni és kötődni, jelentősen befolyásolja, miként működünk majd kapcsolatainkban.

A másik fontos tényező, hogy a mai társadalmi elvárások a tökéletességre hívja fel a figyelmet. Légy tökéletes! Nő, férfi, anya, apa, férj, feleség, munkatárs stb. Legyen tökéletes a házasságod! De ez hova vezet?

Boldogan élünk amíg meg nem halunk

Ami mindenképpen biztos, hogy minden társadalom alapját a férfi és nő közötti házasság képezi. A felnőtté válást követően (azt gondolják, hogy felnőtté váltak) az emberek többsége házasságot köt. Minden esetben arra készül a nő és a férfi, hogy „boldogan élnek, míg meg nem halnak”. Tehát elmondható, hogy nem azért kötnek házasságot, hogy megkeserítsék egymás életét. Sajnos hazánkban is nagy a válások száma, minden 10 házasságra 6 válás jut. És mindez a házasság első 3-5 évében! A csonka családban felnőtt gyermekek száma pedig eléri a 60 %-ot.

De mi lehet az oka, annak, hogy egy házasság tönkre megy?

Az összehangolt együttműködés a kapcsolatban segítségünkre lehetne.  Életünk más területein érezzük, hogy képeznünk kell magunkat. Fontosnak tartjuk a tanulást. Éveken keresztül képeződünk, egyetemre járunk, külön képességeket szerzünk.  De nem vesszük figyelembe a házassággal, gyermekvállalással kapcsolatos tanulmányokat. Így nem meglepő, hogy nem vagyunk annyira sikeresek ezen a területen. Hiszen már az sem elmondható, hogy „otthonról hozta”. Hiszen régen együtt éltek a generációk, így az élet és az életvezetés csínját-bínját el lehetett lesni a nagyszülőktől, szülőktől. Ma mindenki magára van hagyva pici lakásában. A mai fiatalok többsége már csonka (vagy mozaik) családból származik. Mai társadalmunkat, világunkat a narcisztikus vonás jellemzi. Mindenki a külsőségekre ad. Ezért sokkal fontosabb, hogy milyen lesz a menyasszonyi ruha, hol lesz az esküvő, milyen zene lesz stb…

Családi minták

De min van belül? Mennyire ismerjük a másikat? Milyen megoldásokat hoztunk otthonról? Milyen konfliktuskezelési stratégiánk van? Hogyan kommunikálunk? Döntéseket hogy hozunk? Hogy vitatkozunk? Hogyan kérünk bocsánatot? Mennyire ismerjük a kedvesünk szüleit? Milyen elvárásaink vannak? Milyen spirituális szinten vagyunk? Mennyire toleráljuk a másikat? … és még sorolhatnám!

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel tisztában kell lennünk. Erre lenne jó a kapcsolati kultúrára való felkészítés. Ma divatosabb kifejezése a Családi Életre Nevelés. Az egyházakban a házasságra való felkészítés (jegyes oktatás) kifejezést használják és kötelező jellegű.

Majd megszületik egy-két év múlva a gyermekünk és még jobban szembesülünk a különbségekkel. Itt már a fent felsorolt kérdéseken is túlmutató kérdések is felmerülnek, hogyan neveljük gyermekünket? Ez még jobban megterheli a kapcsolatot és jön a válás.

Mi is a házasság, amire kisfiú/kislánykorunk óta készülünk?

A házasság isteni ős-normájánál két döntő jelentőségű szóra kellene figyelnünk: “elhagyja” és “ragaszkodik”. A házasságkötésben oldás és kötés van együtt. Oldódás az eddigiektől és kötődés egy újfajta kapcsolatban. Akkor valósul meg a házasság normája, ha az oldás és a kötés harmonikusan együtt van. Jaj annak az embernek, aki nem tudott kioldódni apjának és anyjának a kötelékeiből és úgy megy bele a házasságba. Kétfelé szakad a lelke és tönkremegy a házassága.

Hogy ezt a kapcsolatot jobban megértsük, gondoljunk arra a legelső kapcsolatra, amilyen az anyának a gyermekéhez való viszonya. Ez mérhetetlenül más minőségű, mint ahogy később a férfinak a nőhöz való kapcsolata a házasságban kialakul. Az életnek a rendje az, hogy először ez a kapcsolat valósuljon meg: az anya szereti, neveli és gondozza a gyerekét. Azután, ennek fel kell bomlania, hogy egy másfajta kapcsolat létrejöhessen. Nem is olyan egyszerű ez az “oldás” és “kötés’, ha ezt az élet kibontakozásában nézzük. Három szót kell mondanunk, mint az élet kifejlődésének fő állomásait:

Kötöttség, szabadság és szövetség.

Az anya és gyermeke között kötöttség van. Ennek körülbelül a 15. életév táján szabadságba kell átmennie, majd később ezt a szabadságot oda kell adni egy másvalakinek úgy, hogy szövetség, házassági szövetség jöjjön létre közöttük.

Anya és gyermeke között nem annyira az én és a te viszonya van, hanem az, ahogy az anya önmagához viszonyul a gyermekében. Az anya az a törzs, amelynek a gyerekek az ágai. A gyerek számára viszont az édesanya mindig az életforrása, a biztonságos hely, ahová menekülhet. Egészen más kapcsolat, mint amilyennek később kell kibontakoznia a férj és feleség között. És nagyon sok házasságban eleve az a tragédia, hogy megmaradt az anya és gyermek között ez a kapcsolat, nem történt meg a felszabadulás ebből a kötelékből és éppen ezért nem sikerülhetett jól a házasságkötés.

Anya vagy feleség?

Ma már sokféleképpen bizonyítják a pszichiáterek, hogy rengeteg válásnak a gyökerében az van, hogy “nem hagyja el” valamelyik házastárs az előző kötöttségét. Megpróbálja ugyanazt a viszonyulást “átmenteni” a házastársára. Például a nő a férfiben apa-pótlót, vagy a férfi a nőben anya-pótlót keres. Az az igénye, hogy a felesége úgy szeresse, ahogy az édesanyja tette. Ez a gyermeki viszonyban boldog és kedves, hogy szeretnek engem. De ha ezt az élményt akarja valaki átmenteni a házasságába, az katasztrófa.

Tehát a házasságnak a normája ebben a két szóban fogalmazható meg: eloldódni és úgy kötődni. A házasságnak az első normája: “elhagyja”. Az eddigi kötelékekből kioldódni azért, hogy alkalmas legyen egy újfajta köteléknek a megkötésére.

A másik norma az, hogy “ragaszkodik a feleségéhez”. Döntést hozott arra nézve, hogy egészen újszövetséget teremt. Ez a döntés felelős erkölcsi döntés és megmásíthatatlan, végérvényes, halálig érvényes döntés. Ragaszkodik hozzá!

Gondolkozzunk csak el ezen a mondaton: elhagyja atyját és anyját és öntudatos, felelős döntéssel ragaszkodik feleségéhez. Az, hogy “elhagyja” nem azt jelenti, hogy anyagilag nem támogatja, nem tiszteli többé. Nem erről van szó.

Tökéletesség nem létezik

Ha visszagondolunk az elején leírtakhoz, hogy a társadalom tökéletességre hív, és nem vesszük figyelembe a tanításokat, úgy érthető a válások számának növekedése! A tökéletességről már több tudomány írt, hogy milyen negatív hatással van az emberekre, kapcsolatokra. Gondoljuk át, hogy hányan leírták már a házasság tudományának a titkát, hogy a krízisekből igenis lehet segítő lendületet venni. Nem kell mindjárt szétszaladni, mert nem sikerült a “tökéletes házasságot”’ megvalósítani. „Elég jó” házasság is elegendő! A krízisekből, megküzdésekből ki lehet hozni valami jót! Csak tenni kell érte!

 

 

 

 

 

 

 

Megbocsátás

A párkapcsolati szakértő irodájába számos olyan pár látogat el, akiknek a kapcsolatában megjelent a harmadik és ennek a traumának a feldolgozásához keresnek segítséget. Amire odáig jut egy kapcsolat, hogy az egyik fél félrelép ott már régóta tartó kommunikációs szakadék tátong a felek között. Az egymásra nem figyelés, az elhanyagolás, az érdektelenség arra sarkalja legalább az egyik felet, hogy amit nem kap meg otthon, azt kívül keresse. Ahol megszületik az igény ott előbb vagy utóbb felbukkan az aki ezt az igényt kiszolgálja.

Első lépés a bizalom visszaállítása

A megcsalt fél számára nehéz meglátni ő hol mulasztott. Ő csak a fájdalmat és árulást érzi minden sejtjében saját magát akár teljesen bűntelennek is tekintheti. A párja lebukott ő pedig jóvátételre vágyik. Ilyenkor az egyik legfontosabb teendő a bizalom visszaállítása illetve a bizalomvesztés feldolgozása, amit a félrelépés és a hazugság okozott. Mindezzel párhuzamosan pedig felkutatni az ide vezető okokat. Ha erre nyitottak a felek és őszintén akarják a közös jövőt, akkor van esély a kapcsolat helyreállítására.

Fontos a folyamatos kommunikáció

Az illúziót, amelyet addig dédelgettünk a párunkról le kell cserélnünk a valóságra. Folyamatos egymásra figyelő kommunikációval fel kell derítenünk mi az, amit változtatnunk érdemes ahhoz, hogy, visszaépüljön a bizalom bennünk. Mit kell tennünk ahhoz, hogy új alapokra helyezve a kapcsolatot bízni tudjunk a párunkban, önmagunkban és abban, hogy lehetséges a folytatás.

Bocsánatkérés

Sokak számára bevált módszer egy megbocsájtási rituálé, amelyben a felek a bocsánatkérés mellett minden olyan érzést átélnek és megfogalmaznak, ami felbukkant bennük, a történetben. Ezzel felszabadulhatnak azok az elfojtott, beragadt érzelmek, amelyek gátjai lehetnek a tovább lépésnek. Ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben nem bukkan fel a sértettség és fájdalom, de már nem olyan nagy intenzitással. A megbocsájtással lezárjuk a régit és új fejezetet nyitunk a kapcsolatunkban, új alapokra helyezve azt.

A párkapcsolati tanácsadás sokat segít

Akadnak, akik a gödörből kimászva a régi kapcsolat romjain főnix madárként újjá születve képesek feléleszteni tüzet és újjáépíteni a kapcsolatot. Akadnak, akik feladják. Ezek csupán választások és nem lehet rosszul dönteni. Mindig az a jó döntés, ami az adott történetben szereplők számára leginkább megfelelő. A párkapcsolati tanácsadás célja hogy a párok újra felfedezzék egymás és a kapcsolatuk értékeit, de nem cél hogy bármi áron együtt maradjanak.

Felelősségvállalás

Sok múlhat a megcsalt fél felelősség vállalásán. Vajon képes-e meglátni ő hol mulasztott? Mit tett vagy nem tett meg ahhoz, hogy a kapcsolat működőképes legyen? Mindezek a változások vagy igények a változtatásra pedig ne csak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánuljanak. Ha pár mindkét tagja hajlandó ebbe energiát fektetni és felnőtt módra vállalni a saját felelősségét, akkor működni fog. Megpróbálni pedig mindenképpen érdemes, hiszen nagyon sokat tanulhatunk önmagunkról, a másikról mind attól függetlenül, hogy végül megmarad-e a kapcsolat. A tanulság pedig mindenképpen hasznosítható az életünk további részében.

 

 

Hogyan őrizzük meg a boldogságot a párkapcsolatunkban?

A tartós párkapcsolatokban az intimitás, az egymás iránti rajongás változó hőfokkal van jelen. Ha tudatosan nem teszünk érte, akkor teljesen elmaradhat a hétköznapokból a meghitt érintés, a közös programok a szeretkezés. Spontán is felbukkannak jobb időszakok mégis érdemes tudatossá tenni a kapcsolat ápolását.  Az átmeneti eltávolodás nem jelenti a kapcsolat végét vagy azt, hogy már nem szeretik egymást. Ilyenkor vannak, akik odébbállnak, mert nem találják már azt a tüzet és izgalmat és úgy vélik, ezt csak egy új kapcsolatban élhetik át újra vannak akik a párkapcsolati tanácsadást választják.

Hogyan újíthatjuk meg a párkapcsolatunkat?

Mi vajon a megoldás arra, hogy újra élettel teli legyen a párkapcsolatunk és könnyedén visszataláljunk a párunkhoz. Az első a választás, el kell döntenünk, hogy, teszünk érte, hogy a párunk visszataláljon hozzánk. A célkitűzés az egyik legfontosabb lépés a sikerhez vezető úton.  Ha valamelyik fél már külső kapcsolatban vélte megtalálni a hiány pótlását, akkor azt érdemes lezárni, mert sok energiát visz el és egyáltalán nem támogatja a felek újra egymásra találást.

Fontos az egymás irányába való nyitottság

Észrevenni és élni a kínálkozó lehetőségekkel használva a verbális és nonverbális kommunikációs eszközöket egyaránt. Eddig még nem használt új szeretet kifejező szokások kialakítása is támogató a kapcsolat újjászületésében. Például kettesben eltöltött hétvége, társasjáték, egymás gyakori megérintése, megölelése, mesélés egymásnak a napunkról.

Érdemes összeírni melyek azok a vonzó jellemzők, amelyek alapján választottuk a jelenlegi párunkat és ezeket ismét felfedezni benne. Gondoskodó volt vagy vicces? Mi volt az, ami a legvonzóbb volt benne? Ez most az élet mely területén bukkan fel? Mi lenne, ha elismernénk?

Tegyünk bele energiát!

Amikor a társunkkal töltünk együtt időt vajon teszünk abba energiát, hogy szórakoztatóak legyünk vagy arra várunk, hogy ő varázsoljon jó hangulatot? Ha mindketten törekszünk rá, hogy a másik fél jól érezze magát akkor mindenképpen javulni fog a kapcsolat. Ez ne csak egyetlen napra szóljon, kitartással lehet eredményt elérni.

Ha elégedetlenek vagyunk a párunkkal, a párkapcsolatunkkal érdemes elsőként saját magunkat megvizsgálni van-e olyan terület, helyzet, amikor keveset vagy semmit sem teszünk meg azért, hogy a párunk jól érezze magát. A társunk nem az anyánk vagy az apánk, tőle nem várhatjuk el, hogy folyamatosan feltétel nélkül gondoskodjon rólunk. Csak egy gyerek van tele elvárással, neki minden jár, a felnőtt felelősséget vállal önmagáért és a kapcsolat működéséért is.

Ki vállalja a felelősséget?

Ha a párunk mindenért minket okol és szerinte mindent mi rontunk el, azon érdemes elgondolkodni és tisztázni, helyre tenni a szerepeket. Az egyik fontos építő köve a kapcsolatoknak a hála. Ha hajlandóak vagyunk elismerni a párunk értékeit és hálásak vagyunk, azért amit értünk tesz, és azért amiért velünk van máris minden könnyebben fog menni. Nem lehetünk egyszerre elégedetlenek és hálásak.

A párkapcsolati problémák megbeszéléséhez nem mindig a barátok, barátnők a legjobb tanácsadók. Ők valószínűleg elfogultak lesznek, és nem kaphatunk tőlük reális értékelést a saját viselkedésünkre. Talán azért mert nem akarnak minket megbántani, talán azért mert annyira nem is a barátaink. A végeredmény szempontjából sokkal előnyösebb külső, pártatlan párkapcsolati tanácsadó segítségét kérni, akinek nem áll az érdekében, hogy bármelyikünknek is igazat adjon.

Nem szégyen segítséget kérni

A párkapcsolati szakértő új nézőpontból világítja meg magát a kapcsolatot és a megoldandóinkat is. Segít újra meglátni az értékeket és a helyén kezelni vagy javítani a hibákat. Új szemléletben új célokat kitűzve a párkapcsolat új örömtelibb fejezettel folytatódhat.

Párkapcsolati tanácsadóként és pszichológusként örömmel segítek kibogozni az összegabalyodott szálakat és megtalálni egymásban ismét a boldogságot.

 

 

Válás, és ami helyette lehet

Szerző: Kulcsár Krisztina

párkapcsolat és család szakértő, tanácsadó, coach

www.kulcsarkrisztina.hu

Azt gondoljuk, hogy egy kapcsolatba egy felnőtt férfi és egy felnőtt nő lép. Miközben a legtöbbször két gyerek érkezik, és velük együtt a tudattalanul elraktározott elvárásaik. Hogy megtanultunk-e szeretve lenni és kötődni, jelentősen befolyásolja, miként működünk majd kapcsolatainkban.

A másik fontos tényező, hogy a mai társadalmi elvárások a tökéletességre hívja fel a figyelmet. Légy tökéletes! Nő, férfi, anya, apa, férj, feleség, munkatárs stb. Legyen tökéletes a házasságod! De ez hova vezet? Read more

Kulcsár Krisztina: Ismerjük a párunkat házasságkötés előtt?

Kulcsár Krisztina: Ismerjük a párunkat házasságkötés előtt?

Párkapcsolatban élni azt jelenti, hogy beengedünk és rengeteg teret adunk egy másik személynek az életünkben. Nem csupán „én” leszek, de ott lesz nekem „ő”, a szerelmem és „mi”, a párkapcsolat is. Mikor készülünk összeházasodni, természetesen úgy érezzük, hogy megtaláltuk a társunkat egész hátralévő életünkre. Kérdés lehet azonban, hogy mennyire van lehetőségünk megismerni házasság előtt a másikat. Jól működünk együtt majd hosszútávon is? Milyen a mi párkapcsolatunk fejlődése? Read more