A lélek háza – betegségeink a lelkünk tükrében

Egy képzelet-játékra hívlak. Tarts velem, hogy megérthesd, miként hatnak az érzések, régi gyökerű élmények, örömök és bánatok a testre. Hogyan hat a lélek a testre. Hogyan formálja házát a lakó, hogyan csinosítja, vagy éppen rombolja le a hajlékot, amelyet erre az életére kapott.

Szeretsz és szoktál olvasni, vagy filmeket nézni? Remek, akkor most emlékezz vissza egy könyv vagy film élményre, amely teljesen beszippantott, ami a hatása alá vont. Amitől nem tudtál szabadulni. Ha vissza tudsz rá emlékezni, akkor érdemes lehet összeírnod, milyen testi tüneteket tapasztaltál miközben a regényt olvastad, vagy a filmet nézted.

Amikor én ezt a gyakorlatot végeztem magamon, akkor egy olyan sorozat jutott eszembe, amelytől folyamatosan az emberi értékek válságán gondolkodtam. Nehezen tudtam aludni, amikor néztem – elkezdtem megkérdőjelezni a cselekedeteimet a film sugallta értékek alapján. Félelmet éltem át annak minden testi jelével, szorongást éreztem a gyomrom körül. Amikor a főhős, akivel teljesen együtt tudtam érezni, kutyaszorítóba került, én magam is izzadni kezdtem. Szívverésem és pulzusom követte az eseményeket.

…és most csak egy film / könyv hatásairól beszéltünk.

Az életet nem lehet sem becsukni, sem kikapcsolni

Amikor a való életben folyamatosan ki vagyunk téve efféle hatásoknak, mint amelyeket a jó könyvek és filmek kiváltanak belőlünk, akkor egyértelmű, hogy az életet nem lehet sem becsukni, sem kikapcsolni. Az élet ott marad a maga érzelmi viharaival, feszültségeivel, és teljesen egyértelmű, hogy hat a testünkre. Testünk állapota pedig visszahat a lélekre. Beindul egy olyan körforgás, melyről csak döntés kérdése, hogy ördögi, vagy angyali-e valójában? Tanító minőségében lehet angyali, de megbetegítő, árnyakat vető formájában ördögi, fájdalmas is.

Ha ezen a gondolatmeneten tovább megyünk, elérkezünk a holisztikus gondolkodás alaptételéhez: Az embert egységben kell szemlélni. Nem a rákos sejt számít, amely ellen küzdeni kell, hanem a szervezet, amely engedélyezte, hogy a rákos folyamat úrrá legyen felette. A testnek kell támogatást adni – a lélek útján – hogy megértse a betegséget okozó állapotot.

Ahogy az orvos a testtel foglalkozik, úgy foglalkozik a pszichológus – vagy más lelki tanácsadó – a lélekkel. Az orvos sokszor kiemeli otthoni közegéből a pacienst, hogy kórházi körülményeket biztosítson a gyógyuláshoz, ugyanúgy a lelki tanácsadó is kiemeli a környezetéből a kliensét, hogy segítsen a családtól, a körülményektől eltávolodva másként látni a helyzetet.

Szinte mindenki megélte már azt, hogy egy nyaralás, egy kimozdulás, egy kis „mást csinálás” kellett ahhoz, hogy a hetekig húzódó problémák mintegy varázsütésre megoldódjanak.

Részvétel a gyógyulásban

Sok olyan ember van, akitől távol áll a gyógyulásban való aktív részvétel. Már a reklámok is ezt sugallják: „Nincs idő a fájdalomra”! Bekapkodnak egy-két pirulát és azt gondolják, hogy minden rendbe jön. Csakhogy ez nem így működik!

„Mit nem akar meghallani”? „Mit nem mer kimondani”? „Mit nem tud megemészteni”? „Miben kellene rugalmasnak lenni”?  – ugye ismerősek ezek a kérdések! De ki figyel már ezekre a mondásokra, amelyek teljesen sugallják a probléma megoldásának útját! Tehát a megoldás nem a pirulák bekapkodása. Az időt meg kell adni a testnek és a léleknek, hogy a nehézségeket leküzdje. A test általában üzen, mielőtt egy komolyabb betegség kialakul. Ha odafigyelünk, rájövünk, miért nem vettük komolyan már az elején a jeleket. Amíg csak üzenget a testünk, van időnk elgondolkodni, hogyan kellene reagálnunk.

A jelekkel meg kell tanulnunk törődni. Le kell ülnünk és át kell, gondoljunk a mindennapjainkat, az életmódunkat, a gondolkodásunkat, a kapcsolatainkat. Akkor megkapjuk a választ, mit kellene tenni, hogy elmúljon. Igaz ez a legnehezebb.

Akárhonnan nézzük is a dolgot, a test-lélek-szellem hármasságának egyensúlyban kell lennie, akkor vagyunk harmóniában.

Ha hosszú távon nem reagálunk lelkünk jeleire, úgy megbetegszik a testünk. Ha tudatosan élünk és figyelünk magunkra, megérezhetjük és feloldhatjuk az egyensúlytalanságot. Hogyan is távolodunk el önmagunktól? Önutálat, önkritika, önszabotázs, önmegbetegítés, önpusztítás? A találkozások alkalmával keressük az AHA-élményt, amikor rájövünk, mi nem működik megfelelően az életünkben.

Vissza a játékhoz…

Útravalónak pedig visszanyúlok a legelső játékunkhoz: ha egy-egy könyv, egy film, egy zenemű megérinti a lelkedet, akkor tudd, hogy érintettséged okán a feloldozásban te magad is feloldódsz. A megoldás téged is old. Soha ne hagyd félbe ezeket a filmeket és könyveket, ha megviselnek, mert a feloldás a történet végén az, ami segíteni fog neked is. A művészet gyógyít – a művészet hat – a művészet része az életnek. A tudatos, gondolkodó ember ajándéka a művészet értő élvezete, és a benne rejlő oldó formulák használata.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.