0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Hatékony kommunikáció a párunkkal

Mi nők folyamatosan tanuljuk a férfi működését a saját tapasztalataink alapján. A változásaink magukkal hozzák a kapcsolataink változásait is. Senkit sem változtathatunk meg saját magunkon kívül. Ha változásra vágyunk, akkor először nekünk kell változnunk, ezzel invitálva a hozzánk kapcsolódókat is a változásra. Hogyan érdemes ehhez hozzákezdeni és mi az, amit inkább ne válasszunk?

Ne akarjuk eldönteni helyette mit, csináljon!

A férfiminőség aktivitás, cselekvés. Az okos nő nem mondja, meg a férfinak mit kell csinálnia. Az igazi férfi ezt nem is engedné. A legjobb, amit tehetünk, ha megbízunk a férfiban, a döntéseiben és a tetteiben még akkor is, ha nem értünk vele mindenben egyet.  Nem biztos, hogy tökéletes lesz a végeredmény vagy pontosan olyan lesz, mint amilyenre számítottunk, de nem ez a lényeg. Ami a legfontosabb, hogy ne vegyük ki a férfit az erejéből azzal, hogy megmondjuk, neki mit csináljon. A férfi vezet a nő pedig követi lehetőséget adva arra, hogy hogy mindenki a saját szerepénél maradhasson. A férfi legyen férfi, a nő pedig nő. A bizalommal, amivel a férfit megajándékozzuk, elérhetjük, hogy a véleményünket kérje. Ilyenkor gyakorolhatjuk a megengedést. Az is jó, ha hallgat ránk és azt teszi, amit mondunk, és az sem okoz gondot, ha végül mást választ.

Engedjük el az elvárásainkat!

Az elvárások és utasítások ellenállást fognak kiváltani ezzel ugyanis megfosztjuk a szeretett férfit a szabad választásától. Ha eredetileg az volt a szándéka, amire kértük akkor sem tanácsos hangot adni az elvárásainknak, mert letörhetjük a lelkesedését. Mi lenne, ha mostantól amit eddig felszólító módban kértünk mostantól kéréssé gyúrnánk át? A kérésben szabad választás van, és szabadság íze van.
A: te mit gondolsz, mi lenne ha?
Az így kezdődő kérdések módot adnak arra, hogy a férfi megfontolja őket és nem érzi sarokba szorítva magát, hogy muszáj azt tennie, amit te szeretnénk, hogy tegyen.
Ha segítségre van, szüksége a hogyan-ban a kulcsarkrisztina.hu oldalon megtalálja.

Ne játsszuk a megmentő szerepét!

Ha meg akarjuk menteni a párunkat és helyt állunk helyette megfosztjuk az erejétől. Kitépjük az oroszlán bajuszát, karmait és kihúzzuk a fogait. Hogyan lehet tisztelni egy minden erejétől megfosztott uralkodót? Leginkább sehogyan. Ma már nem hal éhen a nő a férfi nélkül mégis jó, ha hagyjuk, hogy a férfi saját erejébe beleállva teremtsen anélkül, hogy ránk támaszkodna. Ez nem a támogatásunk hiányát jelenti, pusztán csak annyit hogy hagyjuk érvényesülni és hagyjuk, hogy a férfi, férfi lehessen az oldalunkon, hagyva, hogy használja az erejét és egyenrangúnak érezhesse magát a kapcsolatban. A szánalom, a megmentés felsőbbrendű nézőpontok, amelyek megbontják a harmóniát. Vele együtt teremtsünk ne helyette. Használjuk a hatékony kommunikáció eszközeit.

A férfi nem gondolatolvasó

Tipikus női viselkedés hogy azt hisszük a férfi képes olvasni a gondolatainkban. Magától ki tudja találni a vágyainkat. Ha elvárások nélkül képesek vagyunk megfogalmazni mit szeretnénk sok sértődést és duzzogást megspórolhatunk. Életünk  párjának pedig megkönnyíthetjük a dolgát, hiszen ő boldoggá akar tenni minket és szívesen tesz a kedvünkre, csak kérnünk kell. Fontos hogy a kérés ne az elvárás, követelés teréből érkezzen. A megengedés terében a férfi választhat és örömmel megteszi, amit kérünk. Ha mégsem akkor az elgondolkodtató a kapcsolat minősége szempontjából. Ha külső segítségre van szükségünk a tisztánlátáshoz vegyünk részt párkapcsolati tanácsadáson.

Ikerláng, lélektárs

A férfiak többnyire gyakorlatiasak és racionálisak és nehezen emészthető a számukra, ha spirituális elméletekkel tömjük őket. Olyan információkat érdemes átadni a nekik, amit meg is tudnak hallani. A megfoghatatlan előző életekre vonatkozó sztorik értetlenséget vagy közönyt váltanak, ki legrosszabb esetben falakat épít ellenük a saját védelmében a kedvesünk.

Derítsük ki őt milyen témák foglalkoztatják és legyünk ezekben kissé jártasak. Mi az a megoldás, amit csak mi tudunk? Mi az a legegyszerűbb és legnagyszerűbb mód, ahogyan ezt átadhatjuk a számára? A gördülékeny nő-férfi kommunikáció elsősorban a nő kezében van. A nő sokat tud tenni érte, hogy olajozottabb és hatékonyabb legyen az információáramlás.
Az önismereti tréning nagy hozzájárulás lehet a fejlődésünkhez.

Legyünk mi magunk az az elvárás nélküli tér amiben a férfi bele tud állni az erejébe és férfi lehet mellettünk és közben támogathatjuk a teremtő női erőnkkel anélkül hogy gyengítenénk. Válasszuk a nyertes-nyertes pozíciót.

 

Tegyél minden nap a párkapcsolatodért

A párkapcsolatok manapság könnyen tönkre mennek, sokan választják az új kapcsolatot ahelyett, hogy tennének a régiért. Van néhány szabály, amit ha betartunk, harmonikussá tehetjük a párunkkal való viszonyt. Ha szükséges párkapcsolati tanácsadás keretében is segítek.

Sokan hiszik, hogy ha megszerezték a hőn áhított partnert, akkor hátra dőlhetnek, és nem kell többé semmit tenniük a kapcsolatért. Ez bizony súlyos szarvashiba. A kapcsolatot akár a virágot, gondozni, táplálni kell, különben tönkremegy, akár meg halhat.

Ügyeljünk a szavainkra!

A maró gúny a sok kritika mérgezett nyilakként soha nem gyógyuló sebeket okoz. Még tréfából se gúnyolódjunk vagy fenyegetőzzünk szakítással. A szavak energiája akkor is pusztító, ha viccnek szánjuk őket.

A kedves szavak hitelüket vesztik, ha közben a lelkünk tele van fájdalommal, negatív érzésekkel. A harag, a bosszúvágy, féltékenység elégedetlenség mind rombolnak. Minden ki nem mondott gondolat rezgése ott van a levegőben és hat a környezetünkben lévő tudatalattijára.

Néha jobb hallgatni

Ha nem tudunk dicsérni akkor inkább ne, mondjunk semmit. Soha ne értékeljük le párunk képességeit, ne nevessük ki ügyetlenkedéseit vagy sikertelen erőfeszítéseit bármivel kapcsolatosak is. Főleg mások előtt ne tegyük gúny tárgyává, mert ezzel az önérzetébe gázolunk.

A párunkról alkotott képünket ne a mások ítéleteiből gereblyézzük össze. Mindenkinek joga van azt gondolni, amit akar, nekünk nem kell ezzel azonosulni. Nem tanácsos túl sok mindent részletesen megosztani másokkal a kapcsolatunkról. Ezzel akár vissza is élhetnek arról nem is beszélve, hogy az információk sérülhetnek is és már nem az eredeti verzió forog kézen, közön.

Ha már mienk az áhított lovag az nem jelenti azt, hogy innentől hátra dőlhetünk, és nem kell többé csinosnak és ápoltnak lennünk. Tegyünk meg mindent továbbra is hogy szépnek láthasson, minket a párunk.

Ne gyűjtsük a sérelmeket

A felbukkanó nézeteltéréseket beszéljük meg, ne hagyjuk felhalmozódni, mert ez menthetetlenül szakításhoz vezethet. Az ötleteinket, nézőpontjainkat ne erőltessük rá a párunkra. Vegyük figyelembe ő mit szeretne és találjuk meg a közös nevezőt.

A munkahelyi stresszt ne próbáljuk teljes egészében otthon levezetni. Ha szünet nélkül ömlik belőlünk a panasz, az nagyon lelombozó tud lenni.

Az természetes, ha féltjük a párunkat, de a túlzásba vitt féltékenységgel, ellenőrizgetéssel, felelősségre vonással az ellenkező hatást érjük el. A vádjainkra adott válasz az lesz, hogy vagy valódi okot szolgáltat majd az aggodalmainkra vagy lelép.

Kerüljük el a felesleges vitákat

Döntsük el mi a fontosabb? Bármi áron megvédeni valós vagy csak annak vélt igazunkat vagy a béke? A legtöbb vita valójában teljesen lényegtelen dolgok körül zajlik. Ha kiharcoljuk az igazunkat, akkor sem biztos, hogy jól fogjuk magunkat érezni a bőrünkben, a vesztes fél pedig még kevésbé. Ha olyan kérdésről van szó, amelyben mindenképpen meg kell védeni az igazunkat, azt is szelíden tegyük. A párunk nem ellenség, akit el kell tiporni és meg kell semmisíteni. Inkább nézőpont egyeztetés legyen, mint vita és legyünk nyitottak a kompromisszumra is. A kapcsolatápolás és a kritika nem fér meg egymás mellett.

Kerüljük el a romboló kritikát, az csak az alkalmatlanság és a bűntudat érzését táplálja. A kritika a másik félben is felkelti a védekezési ösztönt és úgy érzi, a saját maga védelmében vissza kell vágnia. A folytonos bírálat minden kapcsolatot tönkretesz. Ha a párunk hibázott és már megbocsájtottunk neki, akkor ne olvassuk a fejére újra és újra. ezzel ártunk a kapcsolatunknak.

 

 

 

Párkapcsolat ápoló tippek

 

A valódi társunkat megtalálni sem mindig könnyű, és ha meg is akarjuk tartani abba muszáj energiát fektetni, mert magától semmilyen kapcsolat sem működik. Amikor a kezdeti nagy érzelmek megfakulnak, jól jön, néhány hasznos tipp hogyan működtethetjük tovább mindkét fél megelégedésére a kapcsolatot.

Ha meginog a párkapcsolat

A kapcsolatot elkezdeni nem igényel nagy energia ráfordítást. A kezdetekben minden nagyon szép és rózsaszín ködben úszik minden és van a levegőben egy folyamatosan jelen lévő izgalom, ami érdekessé teszi az együttlétet. A későbbiekben, hónapok vagy évek múltán felbukkannak azok a megoldandók, amelyek ha szőnyeg alá seprünk, és nem keresünk rájuk megoldást akkor a kapcsolat halálát jelenthetik. A valódi feladatot az, hogyan őrizzük meg a szerelmet és eközben egyenrangú partnerként működjünk a kapcsolatban alá, fölé rendelődés helyett szövetségben együtt működve. Ha egyedül nem megy, kérhetünk párkapcsolati tanácsadás keretében is segítséget.

Hétköznapi játszmáink

A leggyakoribb hétköznapi játszma hogy a férfi elfelejt valami fontosat a nő pedig felbosszantja magát ezen és ahelyett, hogy nagyvonalúan kezelnék a helyzetet jelentőségtelivé teszik és kész is a vita. Lassan elsimul, aztán újabb baki történik, és apránként gyűlnek a sérelmek. Ez persze nem kell, hogy így legyen. Ha tudatosan kezeljük, ezeket a helyzeteket nem kell, hogy felgyűlve szakításhoz vezessenek. Nagyvonalúság és a sérelmek vádaskodás nélküli feloldása a megoldás.

Tolerancia és nagyvonalúság

A nézeteltérés megelőzhető, ha teljesen másképp reagálunk, mint ahogyan szoktunk hasonló helyzetben például hiszti helyett azt választjuk, hogy kedvesek és elnézőek vagyunk. Ez nem jelenti azt, hogy a párunknak engedélyt adunk rá hogy hibázzon, és innentől ezt bármikor megteheti csupán a közlés módja, hogy hol és miben hibázott finomodik és vezet egy mindenki számára kedvezőbb megoldáshoz.

Vegyük észre a jót és szépet az életünkben

Az élethez és úgy általában mindenhez való pozitív hozzáállás is jelentősen befolyásolja a kapcsolatunk minőségét és tartósságát. Ha negatív a hozzáállásunk a párunkhoz és minden máshoz is az hosszútávon mérgező lehet, és ki van szívesen együtt egy olyan emberrel, aki mindenben a rosszat a nehézséget látja. Érdemes tudatosan keresni saját magunkban is másokban is a jót és ennek hangot is adni dicséretek elismerések formájában. A kritikákat pedig nem kell magunkban tartani, de igyekezzünk humorba csomagolva tálalni és ahelyett, hogy felnagyítanánk, a hibát inkább vegyük le róla a jelentőséget.

Legyünk hálásak és tudatosak

Igyekezzünk elkerülni a megszokások unalmasságát, ami jelentheti a testi kontaktus egyhangúságát vagy hiányát is. A hosszú távú kapcsolatokban hajlamosak vagyunk elfeledkezni az érintésről. Tegyünk érte tudatosan, hogy ne így legyen, ez ne történhessen meg! Érintsük meg a párunkat minél gyakrabban és fogjuk meg a kezét az utcán, mint régen. Bújjunk hozzá, ha hazaért, ezek az aprónak tűnő figyelmességek sokat számítanak a kapcsolat tartósságában. Amit adunk az visszatér hozzánk. A sok érintés, kedvesség, figyelem is a párunktól. Legyünk hálásak, amiért velünk van és megoszthatjuk vele a mindennapok örömeit, feladatait és megoldandóit.

Nőként mindig maradjunk nőiesek és semmiképpen ne próbáljunk a haverokhoz hasonlóan viselkedni. Azt hagyjuk meg nekik hetente egyszer.
A türelem is fontos része a tartós kapcsolatoknak. Türelmesnek lenni egymással és teret adni a másik vágyainak. Ha rosszul esik, hogy a párunk sok időt tölt a haverokkal nem fog attól változni, ha jelenetet rendezünk. Igyekezzünk inkább kompromisszumot kötni és magunk javára felhasználni az értékes időt akár saját barátnős programot keresve.

Legyünk kompromisszumkészek

Ha valami miatt vita támad, akkor hallgattassék meg mindkét fél és igyekezzünk közösen megtalálni a megoldást lehetőleg nyertes-nyertes pozícióban. Ha az egyik fél rázúdítja a dühét a másikra és az pedig duzzogni kezd biztos, hogy nem segít megőrizni a kapcsolatunkban a harmóniát. Nem az a lényeg hogy mindig azonos legyen a véleményünk, hanem az hogy tiszteljük, hogy a másik nem ért velünk egyet. Attól még az ő nézőpontjából neki is lehet igaza.

Igyekezzünk a hétköznapokból néha kiszabadulni egy-egy hétvégére vagy legalább néhány órára. A feltöltődésre lazításra mindenkinek szüksége van. Az apró figyelmességek is sokkal közelebb hozzák egymáshoz a pár tagjait. Nem kell hozzá születésnap vagy karácsony, hogy ajándékkal lepjük meg a párunkat. Nem az érték számít inkább a gesztus és boldoggá tesszük már azzal, hogy gondoltunk rá. Az apró meglepetések, ami lehet édesség, virág vagy bármi más éreztetik a megajándékozottal hogy fontos nekünk.

 

Párkapcsolat: a javítás módja csere?

Ha elköteleződtünk akkor ez alapján nem adjuk fel a kapcsolatot az első komolyabb vita után hanem megoldást keresünk. Előfordulhat, hogy a békesség kedvéért a saját személyes szükségleteinket is háttérbe helyezzük.
A Mi előnyt élvez az Én-nel szemben. Amíg a jótékony rózsaszín köd ül, a kapcsolaton addig nem kell nagy energiákat fektetni a  fenntartásába, szinte magától működik. A nehézségek ott szoktak kezdődni, amikor a hétköznapok taposómalmában egymást érik a feladatok, a megoldandók és az egyik fél úgy érzi túlterhelődött és nem kap elegendő támogatást a párjától. Ilyenkor rögtön felbukkan a szakítás réme. Úgy tűnhet egyedül könnyebb. Ha a párkapcsolatban jelen van az elköteleződés, akkor ilyenkor a kapcsolat helyrehozása, az egyensúly újra teremtése a cél. Ez sajnos nem mindig egyszerű és nem minden esetben ez a forgatókönyv, sőt.

Elköteleződve jóban rosszban….

A nagymamáink idejében a férjhez menés egyet jelentett az elköteleződéssel. Jóban, rosszban, egészségben, betegségben együtt, ásó kapa nagyharang, míg a halál el nem választ. Ennek köszönhetően az idősek között sokan az aranylakodalmukat ünneplik, mert a társadalmilag elfogadott viselkedésforma nem engedte meg a válást akár működött a kapcsolat akár nem. Ezekben a hosszú kapcsolatokban az elköteleződés dominánsan volt és van jelen, amelynek nyomán ki tudtak tartani egymás mellett bármilyen viharok is dúltak az életükben. Mindig megtalálták együtt a megoldást, mert azt választották, hogy megoldják, amit kell. Ma már hamar új kapcsolatot keresünk a csak csikorogva működő helyett.

Önbizalom olcsón

A szexpartner keresők, a társkeresők mind arról szólnak, hogy az önbizalom és önértékelés energiabefektetés nélkül növelhetők. Mindent azonnal megkaphatunk csak érte kell nyúlnunk. A túl sok online és túl kevés személyes jelenlét torz képet mutat saját magunkról. A felszínes sikerek könnyen elillanó önbizalmat adnak és megakadályozzák, hogy valódi magunkról való tudáshoz, önismerethez jussunk, ezáltal felismerjük a valódi értékeinket. Az önismeret hiánya bizonytalansághoz vezet, a bizonytalan ember számára pedig az elköteleződés ijesztő.
Az elköteleződés tudatos döntés, amely a jelenre és a jövőre is vonatkozik. A közös célok és a hűség erőssé kovácsolhatja a kapcsolatot. A legjobb kapcsolatban is előfordulhat botlás, ilyenkor többnyire mindkét fél tesz a kapcsolat rendbehozataláért és a párterápiára valódi változtatás igénnyel érkeznek.  

Az elköteleződés hiányának okai

Ezzel szemben, ha csak ülünk az életünk csónakjában és ahová sodor az ár kikötünk, rövid időre az nem jár semmilyen elköteleződéssel. Igaz nem is igényel nagy erőbedobást az evezés, ha nem tetszik a part, akkor csak sodródunk tovább. Hosszú távon nem lesz eredményes a dolog, mert cél nélküli. Vagyis a cél csupán pillanatnyi örömök elérése. Az elköteleződés hiányának gyökerei az anyánkkal való kapcsolatban keresendők. Amit meg tanultunk a kötődésről gyermekkorunkban nagy eséllyel az alapján fogunk tudni működni felnőttként. Ha az anya a csecsemő minden igényét kielégíti, akkor ki tud alakulni az ősbizalom. Ha kiszámíthatatlanul reagál a baba jelzéseire, akkor bizonytalanná és szorongóvá válhat a csecsemő. A rideg, elutasító szülő azt tanítja a gyermeknek a viselkedésével, hogy nem érdemes kimutatnia az érzelmeit, mert nem kap figyelmet úgysem. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy értéktelen és nem szerethető.

Elvárásokból működve

Vannak szülők, akik kielégítik ugyan a gyermek igényeit, de emellett kemény büntetéseket is kap, ha nem felel meg a szülő elvárásainak. Ilyenkor a gyermek a gondoskodást összekapcsolja a fizikai és verbális bántalmazással így kialakul benne az intimitástól való félelem. Ez okozhatja, hogy felnőttként azokban a kapcsolatokban ahol az intimitás megjelenik nem képes elköteleződni. Előfordul, hogy egyáltalán nem mernek párkapcsolatot létesíteni, mert nem hiszik el, hogy van olyan ember, aki értékeli és szerethetőnek tartja őket.
Mindenféle érzelmi függés félelmetes a számukra.  A környezet akár ridegnek, érzéketlennek is tarthatja őket.

Mindezek ellenére vágynak a szeretetre, kötödésre tartós kapcsolatra. Ahhoz hogy ezt megélhessék és örömüket leljék, benne terápiás folyamat jelentősen hozzájárulhat. Ha személyiségünk megrekedt a fejlődésnek egy bizonyos szintjén, akkor gondot okoz az elköteleződés. Az éretlen személyiségnek jár minden és nem kell nagy áldozatokat hoznia, hogy megkaphassa. A kiforrott, önazonos személyiség kiáll magáért, kitart, és hisz magában legyen szó egy célról, amit el akar érni vagy egy betegségről, amit le kell győzni. A kontroll nem kívülről tartja fenn mindezt, a belső igényszint és elvárás rendszer dominál. A külvilág helyett már csupán saját magunknak akarunk megfelelni

Anyám nyakán

A körülmények vagy a sajátos szülői nevelés gyermek státuszban tarthatja a már felnőtt fiatalt ezért nem képesek megtanulni az elköteleződést és felelősségvállalást. Gyakran esik szó a mamahotel intézményéről, amely tökéletesen kifejezi a probléma mibenlétét. A szülő fél, hogy cél nélkül marad, a felnőtt gyermek pedig élvezi a kényelmet. Előfordul, hogy a negyvenes éveikhez közeledve is „anyám nyakán” élnek elköteleződés és célok nélkül. Ebben az esetben is terápia javasolt a változtatáshoz.

 

Házasságkötés és válás

A házasságkötések és válások tekintetében nézzünk egy kis statisztikát.

(forrás: KSH gyorsjelentés, Magyar Hírlap)

Míg 2006 és 2010 között jelentősen visszaesett a házasságkötések száma, 2010 és 2016 között csaknem másfélszer annyian kötötték össze az életüket, mint korábban. A 2016-ban világra jött 93 063 gyermek másfél százalékkal, csaknem ezernégyszáz újszülöttel múlta felül az előző évit, és az ezt megelőző hat év legmagasabb születésszámát jelentette a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. Igaz ez a házasságkötések számára is: míg 2006 és 2010 között jelentősen, ötödével esett vissza, addig 2010 és 2016 között majd másfélszeresére nőtt a házasságra lépő párok száma. Az előző évhez viszonyítva csökkent ugyan a születések és némileg a házasságkötések száma. Ugyanakkor mérséklődött a válások és a terhességmegszakítások száma, és újabb történelmi minimumra csökkent a csecsemőhalálozások aránya.

A házasságkötések száma ingadozó

A házasságkötések száma az ezredfordulót követő években alacsony szinten ingadozott, inkább stagnált, 2006 és 2010 között viszont jelentősen, ötödével visszaesett. Ezt követően emelkedés figyelhető meg, ami azt jelenti, 2010 és 2016 között majd másfélszeresére nőtt a házasságra lépő párok számát. Tavaly ez a folyamat sajnos megállt, 2,3 százalékkal kevesebb, 50600 esküvőt tartottak, mint egy évvel korábban. Ettől függetlenül 2017-ig, hét év alatt csaknem 35 500-ról 51 800-ra nőtt a házasságkötések évenkénti száma Magyarországon, ennyi idő alatt ilyen mértékű emelkedés utoljára a második világháború utáni években, 1945 és 1950 között történt, amikor úgymond a világégés alatt elmaradó esküvőket pótolták be a párok. A válások évenkénti száma az ezredfordulót követő évtizedben huszonnégy-huszonöt ezer körül alakult, az azt követő években határozottan csökkent: 2014-ben, ötven év után először húszezer alá esett a válások száma, majd 2015-öt kivéve ebben a tartományban is maradt. Tavaly a bíróságok által felbontott házasságok száma 18 600-ra becsülhető, ez 4,9 százalékkal, csaknem ezer válással kevesebb megszűnt házasság az előző évhez képest.

Gyakori az élettársi kapcsolat

Ezt olvasva azt gondolhatjuk, hogy hurrá hátra dőlhetünk. Hiszen kevesebben válnak el. DE egyre többen élnek „élettársi” kapcsolatban és ott születnek meg a gyerekek. A statisztika csak a házasokra vonatkozó adat, arra nem, hogy hányan élnek élettársként, családként. Ez a téma nagyon szerteágazó! Kimeríthetetlen! Külön tanulmányokat lehetne írni az egyes témákról.

Kezdjük az elején. Statisztika: egy pillanatnyi állapotot jelez, és valljuk be, aki kicsit ért a statisztika készítéshez az nagyon jól tudja, hogy lehetnek szépítések benne. A helyzet, ha megnézem a közhangulatot, vagy bemegyek az iskolába és meghallgatom a gyerekeket, akkor egy 30 fős osztályból 16-an elvált családból jön. Ez igazából alátámasztja azt a válási statisztikát, hogy 10 családból 6 elvált család. És azt is, hogy az első 3-6 évben történik meg. Vannak, akik anyukával élnek, vannak, akik úgy nevezett mozaik családban élnek. Hallottam már olyan megjegyzést, hogy a mozaik család nem család! Ezt adtuk örökségül a fiataloknak. Ez egy lehetőség, hogy kellő önismerettel, munkával újra kezdhessük és jobban sikerüljön. Sok olyan készséget, képességet kell megtanulnunk – és nem csak a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is – akik ilyen családból jönnek. DE ők is tudnak a jövőben a saját családot alapítani, sőt még jól is tudhatják vezetni, megtartani. Az együttélés – itt a házasságot értem – egy művészet. Sok buktatóval, próbával, megértéssel, elengedéssel. És ezt nem tanítja senki.

Amilyen a nő olyan a család?

Hogy mennyire segíti a társadalmat, a családokat az együttélési forma? Jó kérdés! Van egy mondás: „amilyen a nő, olyan a család, amilyen a család olyan a társadalom”. Itt rögtön utalnék az előzőkben leírtakra és még ehhez hozzátenném a felelősségvállalás, elköteleződés kérdését is. Ilyenkor mindig az a kérdés jár a fejemben, hogy egy gyermek vállalása sokkal nagyobb és egy életre szóló felelősség. Érdekes ezen elgondolkodni. A fiatalok meghökkenek, amikor ezt a kérdés felteszem nekik! És elkezdenek gondolkodni, kezdődik a párbeszéd, pro és kontra, hiedelmeik, tapasztalataik. Itt van esély arra, hogy ők, a jövő nemzedék másként gondolja és egy egészséges családot alapítson.

Ha a gyerek szempontjából nézzük: a legrosszabb a helyzet. Hiszen hány olyan gyerekkel beszéltünk, akik azt mondták: „Milyen jó, hogy elváltak a szüleim!” Még akkor sem mondanak ilyet, ha egy „bántalmazó” környezetben voltak. Hiszen neki fontos az anyukája és az apukája is.

A válások valódi vesztesei a gyermekek

Sok esetben a szülők a gyerekeket használják fel saját sérelmük „feldolgozására”! Ez még negatívabban hat az életükre. Hányszor látjuk, hogy postásként használják a gyerekeket, vagy felemelik maguk mellé „felnőttnek” és még sorolhatnánk. A gyerek minden lehet, csak gyerek nem. Az ő érzésükkel nem foglalkoznak. Ők mit éreznek? Mi hiányzik? Mit nem ért? Hányszor kezdik el a gyerekek vádolni saját magukat, hogy biztosan „én nem voltam elég jó, ezért ment el anya/apa”! Ők felnőtt korukban nehezebben indulnak. Ha már el kellett válni, mert van ilyen, akkor figyeljünk a gyermekünk lelki világára is. Mi meg keressünk külső segítséget. Sok jó szakember van, mindenki talál maga számára elfogadható segítséget. Lehet lelki pásztor, pszichológus, coach, mentálhigiénés szakember, valamilyen egyéb lelki segítő.

Az okot nézve is lehet sok minden. De ami biztos, az a nem egymással törődés, odafigyelés, rossz kommunikáció, sémák ott vannak. Egy kapcsolatért áldozatot kell hozni. Áldozat nélkül nem lehet szeretni. A kapcsolat a kötőanyaga a házasságnak és a szülő-gyerek kapcsolatnak. Szembe kell nézni saját magunkkal. Igen! Ez nehéz és néha fájdalmas. És igen, a hűségnek vannak próbakövei! Halljuk, mert jött a harmadik! Kérdés ilyenkor, hogy túl tudok-e látni azon, ami fogható! Mi hiányzik ebből a kapcsolatból? Akinek nincs hiánya, az nem megy el! Néha érezhetjük, hogy valami nem stimmel. Elbizonytalanodhatunk (magunkkal az életünkkel), amivel meg kell küzdeni! Ahogy fentebb lehet olvasni, ilyenkor nem kell rögtön szétszaladni! „Ködben irányt ne változtass! És átmegy a sivatagon” Merjünk kérni külső segítséget! 

 

 

 

 

Válás, és ami helyette lehet

Szerző: Kulcsár Krisztina

párkapcsolat és család szakértő, tanácsadó, coach

www.kulcsarkrisztina.hu

Azt gondoljuk, hogy egy kapcsolatba egy felnőtt férfi és egy felnőtt nő lép. Miközben a legtöbbször két gyerek érkezik, és velük együtt a tudattalanul elraktározott elvárásaik. Hogy megtanultunk-e szeretve lenni és kötődni, jelentősen befolyásolja, miként működünk majd kapcsolatainkban.

A másik fontos tényező, hogy a mai társadalmi elvárások a tökéletességre hívja fel a figyelmet. Légy tökéletes! Nő, férfi, anya, apa, férj, feleség, munkatárs stb. Legyen tökéletes a házasságod! De ez hova vezet?

Boldogan élünk amíg meg nem halunk

Ami mindenképpen biztos, hogy minden társadalom alapját a férfi és nő közötti házasság képezi. A felnőtté válást követően (azt gondolják, hogy felnőtté váltak) az emberek többsége házasságot köt. Minden esetben arra készül a nő és a férfi, hogy „boldogan élnek, míg meg nem halnak”. Tehát elmondható, hogy nem azért kötnek házasságot, hogy megkeserítsék egymás életét. Sajnos hazánkban is nagy a válások száma, minden 10 házasságra 6 válás jut. És mindez a házasság első 3-5 évében! A csonka családban felnőtt gyermekek száma pedig eléri a 60 %-ot.

De mi lehet az oka, annak, hogy egy házasság tönkre megy?

Az összehangolt együttműködés a kapcsolatban segítségünkre lehetne.  Életünk más területein érezzük, hogy képeznünk kell magunkat. Fontosnak tartjuk a tanulást. Éveken keresztül képeződünk, egyetemre járunk, külön képességeket szerzünk.  De nem vesszük figyelembe a házassággal, gyermekvállalással kapcsolatos tanulmányokat. Így nem meglepő, hogy nem vagyunk annyira sikeresek ezen a területen. Hiszen már az sem elmondható, hogy „otthonról hozta”. Hiszen régen együtt éltek a generációk, így az élet és az életvezetés csínját-bínját el lehetett lesni a nagyszülőktől, szülőktől. Ma mindenki magára van hagyva pici lakásában. A mai fiatalok többsége már csonka (vagy mozaik) családból származik. Mai társadalmunkat, világunkat a narcisztikus vonás jellemzi. Mindenki a külsőségekre ad. Ezért sokkal fontosabb, hogy milyen lesz a menyasszonyi ruha, hol lesz az esküvő, milyen zene lesz stb…

Családi minták

De min van belül? Mennyire ismerjük a másikat? Milyen megoldásokat hoztunk otthonról? Milyen konfliktuskezelési stratégiánk van? Hogyan kommunikálunk? Döntéseket hogy hozunk? Hogy vitatkozunk? Hogyan kérünk bocsánatot? Mennyire ismerjük a kedvesünk szüleit? Milyen elvárásaink vannak? Milyen spirituális szinten vagyunk? Mennyire toleráljuk a másikat? … és még sorolhatnám!

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel tisztában kell lennünk. Erre lenne jó a kapcsolati kultúrára való felkészítés. Ma divatosabb kifejezése a Családi Életre Nevelés. Az egyházakban a házasságra való felkészítés (jegyes oktatás) kifejezést használják és kötelező jellegű.

Majd megszületik egy-két év múlva a gyermekünk és még jobban szembesülünk a különbségekkel. Itt már a fent felsorolt kérdéseken is túlmutató kérdések is felmerülnek, hogyan neveljük gyermekünket? Ez még jobban megterheli a kapcsolatot és jön a válás.

Mi is a házasság, amire kisfiú/kislánykorunk óta készülünk?

A házasság isteni ős-normájánál két döntő jelentőségű szóra kellene figyelnünk: “elhagyja” és “ragaszkodik”. A házasságkötésben oldás és kötés van együtt. Oldódás az eddigiektől és kötődés egy újfajta kapcsolatban. Akkor valósul meg a házasság normája, ha az oldás és a kötés harmonikusan együtt van. Jaj annak az embernek, aki nem tudott kioldódni apjának és anyjának a kötelékeiből és úgy megy bele a házasságba. Kétfelé szakad a lelke és tönkremegy a házassága.

Hogy ezt a kapcsolatot jobban megértsük, gondoljunk arra a legelső kapcsolatra, amilyen az anyának a gyermekéhez való viszonya. Ez mérhetetlenül más minőségű, mint ahogy később a férfinak a nőhöz való kapcsolata a házasságban kialakul. Az életnek a rendje az, hogy először ez a kapcsolat valósuljon meg: az anya szereti, neveli és gondozza a gyerekét. Azután, ennek fel kell bomlania, hogy egy másfajta kapcsolat létrejöhessen. Nem is olyan egyszerű ez az “oldás” és “kötés’, ha ezt az élet kibontakozásában nézzük. Három szót kell mondanunk, mint az élet kifejlődésének fő állomásait:

Kötöttség, szabadság és szövetség.

Az anya és gyermeke között kötöttség van. Ennek körülbelül a 15. életév táján szabadságba kell átmennie, majd később ezt a szabadságot oda kell adni egy másvalakinek úgy, hogy szövetség, házassági szövetség jöjjön létre közöttük.

Anya és gyermeke között nem annyira az én és a te viszonya van, hanem az, ahogy az anya önmagához viszonyul a gyermekében. Az anya az a törzs, amelynek a gyerekek az ágai. A gyerek számára viszont az édesanya mindig az életforrása, a biztonságos hely, ahová menekülhet. Egészen más kapcsolat, mint amilyennek később kell kibontakoznia a férj és feleség között. És nagyon sok házasságban eleve az a tragédia, hogy megmaradt az anya és gyermek között ez a kapcsolat, nem történt meg a felszabadulás ebből a kötelékből és éppen ezért nem sikerülhetett jól a házasságkötés.

Anya vagy feleség?

Ma már sokféleképpen bizonyítják a pszichiáterek, hogy rengeteg válásnak a gyökerében az van, hogy “nem hagyja el” valamelyik házastárs az előző kötöttségét. Megpróbálja ugyanazt a viszonyulást “átmenteni” a házastársára. Például a nő a férfiben apa-pótlót, vagy a férfi a nőben anya-pótlót keres. Az az igénye, hogy a felesége úgy szeresse, ahogy az édesanyja tette. Ez a gyermeki viszonyban boldog és kedves, hogy szeretnek engem. De ha ezt az élményt akarja valaki átmenteni a házasságába, az katasztrófa.

Tehát a házasságnak a normája ebben a két szóban fogalmazható meg: eloldódni és úgy kötődni. A házasságnak az első normája: “elhagyja”. Az eddigi kötelékekből kioldódni azért, hogy alkalmas legyen egy újfajta köteléknek a megkötésére.

A másik norma az, hogy “ragaszkodik a feleségéhez”. Döntést hozott arra nézve, hogy egészen újszövetséget teremt. Ez a döntés felelős erkölcsi döntés és megmásíthatatlan, végérvényes, halálig érvényes döntés. Ragaszkodik hozzá!

Gondolkozzunk csak el ezen a mondaton: elhagyja atyját és anyját és öntudatos, felelős döntéssel ragaszkodik feleségéhez. Az, hogy “elhagyja” nem azt jelenti, hogy anyagilag nem támogatja, nem tiszteli többé. Nem erről van szó.

Tökéletesség nem létezik

Ha visszagondolunk az elején leírtakhoz, hogy a társadalom tökéletességre hív, és nem vesszük figyelembe a tanításokat, úgy érthető a válások számának növekedése! A tökéletességről már több tudomány írt, hogy milyen negatív hatással van az emberekre, kapcsolatokra. Gondoljuk át, hogy hányan leírták már a házasság tudományának a titkát, hogy a krízisekből igenis lehet segítő lendületet venni. Nem kell mindjárt szétszaladni, mert nem sikerült a “tökéletes házasságot”’ megvalósítani. „Elég jó” házasság is elegendő! A krízisekből, megküzdésekből ki lehet hozni valami jót! Csak tenni kell érte!

 

 

 

 

 

 

 

Megbocsátás

A párkapcsolati szakértő irodájába számos olyan pár látogat el, akiknek a kapcsolatában megjelent a harmadik és ennek a traumának a feldolgozásához keresnek segítséget. Amire odáig jut egy kapcsolat, hogy az egyik fél félrelép ott már régóta tartó kommunikációs szakadék tátong a felek között. Az egymásra nem figyelés, az elhanyagolás, az érdektelenség arra sarkalja legalább az egyik felet, hogy amit nem kap meg otthon, azt kívül keresse. Ahol megszületik az igény ott előbb vagy utóbb felbukkan az aki ezt az igényt kiszolgálja.

Első lépés a bizalom visszaállítása

A megcsalt fél számára nehéz meglátni ő hol mulasztott. Ő csak a fájdalmat és árulást érzi minden sejtjében saját magát akár teljesen bűntelennek is tekintheti. A párja lebukott ő pedig jóvátételre vágyik. Ilyenkor az egyik legfontosabb teendő a bizalom visszaállítása illetve a bizalomvesztés feldolgozása, amit a félrelépés és a hazugság okozott. Mindezzel párhuzamosan pedig felkutatni az ide vezető okokat. Ha erre nyitottak a felek és őszintén akarják a közös jövőt, akkor van esély a kapcsolat helyreállítására.

Fontos a folyamatos kommunikáció

Az illúziót, amelyet addig dédelgettünk a párunkról le kell cserélnünk a valóságra. Folyamatos egymásra figyelő kommunikációval fel kell derítenünk mi az, amit változtatnunk érdemes ahhoz, hogy, visszaépüljön a bizalom bennünk. Mit kell tennünk ahhoz, hogy új alapokra helyezve a kapcsolatot bízni tudjunk a párunkban, önmagunkban és abban, hogy lehetséges a folytatás.

Bocsánatkérés

Sokak számára bevált módszer egy megbocsájtási rituálé, amelyben a felek a bocsánatkérés mellett minden olyan érzést átélnek és megfogalmaznak, ami felbukkant bennük, a történetben. Ezzel felszabadulhatnak azok az elfojtott, beragadt érzelmek, amelyek gátjai lehetnek a tovább lépésnek. Ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben nem bukkan fel a sértettség és fájdalom, de már nem olyan nagy intenzitással. A megbocsájtással lezárjuk a régit és új fejezetet nyitunk a kapcsolatunkban, új alapokra helyezve azt.

A párkapcsolati tanácsadás sokat segít

Akadnak, akik a gödörből kimászva a régi kapcsolat romjain főnix madárként újjá születve képesek feléleszteni tüzet és újjáépíteni a kapcsolatot. Akadnak, akik feladják. Ezek csupán választások és nem lehet rosszul dönteni. Mindig az a jó döntés, ami az adott történetben szereplők számára leginkább megfelelő. A párkapcsolati tanácsadás célja hogy a párok újra felfedezzék egymás és a kapcsolatuk értékeit, de nem cél hogy bármi áron együtt maradjanak.

Felelősségvállalás

Sok múlhat a megcsalt fél felelősség vállalásán. Vajon képes-e meglátni ő hol mulasztott? Mit tett vagy nem tett meg ahhoz, hogy a kapcsolat működőképes legyen? Mindezek a változások vagy igények a változtatásra pedig ne csak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánuljanak. Ha pár mindkét tagja hajlandó ebbe energiát fektetni és felnőtt módra vállalni a saját felelősségét, akkor működni fog. Megpróbálni pedig mindenképpen érdemes, hiszen nagyon sokat tanulhatunk önmagunkról, a másikról mind attól függetlenül, hogy végül megmarad-e a kapcsolat. A tanulság pedig mindenképpen hasznosítható az életünk további részében.

 

 

Válás, és ami helyette lehet

Szerző: Kulcsár Krisztina

párkapcsolat és család szakértő, tanácsadó, coach

www.kulcsarkrisztina.hu

Azt gondoljuk, hogy egy kapcsolatba egy felnőtt férfi és egy felnőtt nő lép. Miközben a legtöbbször két gyerek érkezik, és velük együtt a tudattalanul elraktározott elvárásaik. Hogy megtanultunk-e szeretve lenni és kötődni, jelentősen befolyásolja, miként működünk majd kapcsolatainkban.

A másik fontos tényező, hogy a mai társadalmi elvárások a tökéletességre hívja fel a figyelmet. Légy tökéletes! Nő, férfi, anya, apa, férj, feleség, munkatárs stb. Legyen tökéletes a házasságod! De ez hova vezet? Read more