Nárcisztikus játszmák a családban

Egy nárcisztikus vonásokkal rendelkező ember lehet bármily sikeres, elbűvölő és mindenkivel kedves, otthon a családjával már korántsem így bánik. Ennek a kettősség egyszerű oka van, mégpedig az, hogy a nárcisztikus működés mély emberi kapcsolatokban tör a felszínre. A nárcizmus fogalma egyre ismertebbé válik és ezzel párhuzamosan egyre többen kérnek segítséget a nárcisztikus játszmák áldozatai. Esetenként maga a szorongó nárcisz is szakemberhez fordul.

A szorongás nem jogosítja fel a mások bántására

A nárcizmus laikus értelmezés szerint minden önző emberre igaz, de valójában a klinikai nárcisztikus diagnózis mögött minden esetben ott van a lelki sérülés, alacsony önértékelés, kötődési nehézségek és alkalmazkodási problémák. A nem tudatos nárcisztikus érzelmi megnyilvánulásai viselkedésszinten rögzülnek. Jellemző rájuk a grandiozitás, azonban a saját csodálatosságát hangsúlyozó mondatok mögött egy apró rettegő kisgyermek kukucskál. Minél jobban retteg ez a gyermek annál túlzóbbak a mondatok és annál nagyobb az agresszió. A nárcisztikus személy tulajdonképpen szünet nélkül szorong, ami nem ad a számára felmentést a környezet érzelmi terrorban tartására. Adott esetben még arról is szentül meg van győződve, hogy ő tökéletesen működik, másokban van a hiba.

Folyamatos leértékelés

A nárcisztikus személy nem képes átélni valódi mély érzelmeket, csalódást vagy szomorúságot. E-helyett ők dühösek és agresszívek, emiatt a társuk úgy érzi, hogy nem válhat el mert fenyegetőznek és e mögött nem a szeretet áll hanem a sértettség, amely táplálja a bosszúvágyukat. Az empátia sem szerepel az erősségeik között. Énközpontúságuk miatt nem képesek átélni mások érzelmeit, emiatt nehezen illeszkednek be a családi működésbe. A felszínes társas kapcsolatokban jól működnek, itt nem látszik a „valódi arcuk”. A nárcisztikus többnyire remekül kommunikál és igyekszik minden körülötte lévőt apróra zsugorítani a folyamatos leértékelő kritikájával. Ezzel eljuttatva őket oda, ahol már maguk sem tudják mennyit érnek. Ennek az eredménynek a birtokában egyre inkább erőre kap és a saját nagyszerűségét bizonygatva tovább folytatja a rombolást.

Gúzsba kötve

A nárcisztikus karakterrel a kapcsolat kezdetén a menyországban érezhetjük magunkat, de ez sajnos csak a csali. Később amikor már egy mazsolányi önbizalmunk sem marad döbbenünk rá milyen nagy árat fizettünk ezért az illúzióért. A legtöbbször a kapcsolat elején már megszólal bennünk a vészcsengő, de mégis van, hogy évek múltával ismerjük csak fel kivel is vagyunk valójában. Kilépni a kapcsolatban nem mindig egyszerű.

A nárcisztikus játszmájára jellemző, hogy folyamatosan adagolja a másik fél számára, hogy nélküle életképtelen lenne, nem boldogulna anyagilag, rossz anya és semmit sem ér. A folytonos rombolás megteszi a hatását még a legszilárdabb jellemre is. Nehéz hinni a boldogságban és a szabadságban, ha már megfosztottak tőle.

A változás kulcsa

A változásnak részben az is akadálya, hogy a leértékelt fél egy idő után elhiszi, hogy a nárcisztikus párjának igaza van és valóban nem boldogulna nélküle. Az egyik megoldás ilyenkor, hogy a romboló megjegyzéseket úgy kezeljük, mintha viccből mondaná és kilépünk a helyzetből. A másik megoldás pedig az, hogy beleállunk az erőnkbe és őszintén ránézünk miért választjuk, hogy benne maradunk egy ilyen kapcsolatban. Partnerünkkel pedig megbeszéljük, hogy ez így nem felel meg. Mindezt a lehető legegyszerűbben megfogalmazva. Fontos, hogy legyen egy külső segítség ebben, aki nem feltétlenül szakember, elég lehet egy barát vagy rokon, akivel lehet beszélni erről a helyzetről. Sokszor szégyelljük, hogy baj van és titokban tartjuk pedig, ha a nárcisztikus boldogtalan akkor a családja sokat szenvedhet a viselkedése miatt. Az önismereti munka is sokat segíthet.

Van amikor a befejezés a megoldás

Ha úgy látjuk megérett a helyzet arra, hogy kilépjünk akkor forduljunk pszichológushoz, ügyvédhez és a családtagokkal is beszéljük meg mire készülünk. Fontos, hogy ne kapkodjunk, először gyűjtsük össze az erőnket a lassú diplomatikusan lebonyolított folyamathoz.

A gyerekek kiszolgáltatottak

Amikor a nárcisztikussal való kapcsolat megszakítása mellett tesszük le a voksunkat, az egyik nehéz kérdés a közös gyermek vagy gyermekek sorsa. Amikor a nárcisz megérzi, hogy a másik fél távolodik tőle, minden eszközt felhasznál, hogy közelebb vonzza magához a gyermeket. Izgalmas programok, ajándékok. Ilyenkor érdemes elbeszélgetni az érzelmek fontosságáról a gyerekkel. Fontos saját magunkban is tudatosítani, hogy a gyermek mennyi szorongást él át egy nárcisztikus szülő mellett. A legfontosabb, amit tehetünk értük, hogy segítünk neki megérteni mi zajlik benne és támogatjuk abban, hogy ezt képes legyen kezelni.

Fontosak a beszélgetések

A gyerek védelmében a legfontosabbak a beszélgetések, ami persze nem mindig könnyű. Játszhatunk önismereti társasjátékkal is, a lényeg, hogy megtapasztalhassa, hogy igenis szabad beszélnie az érzelmeiről. Kapjon eszközöket a megértéshez és a feldolgozáshoz. Előfordulhat, hogy a gyerek viselkedése megváltozik és úgy tűnhet mintha ellenünk fordulna. Ilyenkor a legjobb, ha továbbra is szeretettel fordulunk felé és segítjük őt a határok kijelölésével. Minél ellenségesebb a gyerek annál jobban szeressük. Ez persze elég sok extra energiát igényel, de minden helyzetnek van megoldása és idővel könnyebb lesz. Kialakíthatunk valami új szokást is például közös séta, ami remek alkalmat kínál a beszélgetésre. A stresszkezelés elengedhetetlen.

Lehetséges a változás?

Az egyik legkézenfekvőbb kérdés amikor kiderül, hogy a párunk hajlamos a nárcisztikus működésre, hogy van-e esély rá, hogy ez valaha változni fog. A változás lehetősége mindig attól függ a másik fél mennyire nárcisztikus. Valószínűleg ő maga is szenved ettől és szeretne szabadulni és előfordul, hogy valamilyen testi tünet vagy esemény okán felmerül az igény a változtatásra, terápiára. Ha azt hiszi, hogy vele minden teljesen rendben van akkor abban is biztos, hogy mindig a másik fél a hibás és az önbizalmát abból nyeri, hogy lerombolja a másikét. Elképesztő mértékben szorong és arra törekszik, hogy keressen valakit, akit leértékelhet. Ezek beragadt érzelmi blokkok, amelyeket sok év terápiás munkája feloldani. A másik oldal viszont aki felszabadul az elnyomás alól és megtapasztalja milyen felszabadító érzés az ítéletek és kritizálás elszenvedése nélkül élni, hát erről nem mond le önként, aki már megtapasztalta.