Játszmák a párkapcsolatban
A párkapcsolatunkban gyakran előfordul, hogy észrevétlenül, az időnk nagy részét felesleges dolgokra, játszmákra pazaroljuk és a lényeg kimarad. Fontos tudni, hogy ez nem tudatosan rossz szándékkal történik, inkább csak olyan helyzetek idézik elő, amelyekben valamit nem kapunk meg a párunktól.
A helyzet megoldásában számos akadály gördül elénk, ezért tehetetlenségünkben kerülő utat választunk, amelytől azt reméljük, eljuttat a célba, hogy újra, aminek lehessen az, amit már elveszítettünk a kapcsolatban. Nem építő a kapcsolat szempontjából az ilyen játszma, de a pillanatnyi nyereség miatt szinte mindenhol felüti a fejét néha.
Bajbajutott-megmentő játszma
Tipikus például a bajbajutott-megmentő játszma. Ez esetben olyan nőt választ a férfi, aki valahogy mindig bajba kerül, mindezt tudat alatt abból a célból, hogy igazán férfinak érezhesse magát. Minél kisebb a férfi önbizalma annál problémásabb megmentendő hölgyet keres magának, hogy erős férfinak érezhesse magát, aki a szíve hölgyét minden bajtól megmenti. Ennek a játszmának a nagy hátránya, hogy nagyon hamar elkezd hasonlítani az apa-lánya viszonyra, felnőtt párkapcsolat helyett és ez rányomhatja a bélyegét az intimitásra is.
Amiért mégis hosszú ideig fennmaradhat ez a viszony, az a rejtett nyerség, hogy a gyenge nőnek továbbra sem kell vállalnia a felelősséget, mert azt áttette a másik fél vállára. A férfi pedig végre megkaphatta a várva várt elismerést, amit lehet, hogy egy öntudatos erős nő mellett nem élhet át ilyen gyakran, itt ellenben igazi erős férfinak érezheti magát. Amit eközben sajnos nem vett észre, hogy mindezt gyakorlatilag egy gyerekkel élte meg. A megoldani valóinkat nem tudjuk kikerülni ilyen párkapcsolati játszmákkal, csupán elodázhatjuk a problémával való szembenézést. Ha eljött rá az idő párkapcsolati tanácsadás lehetőségét is érdemes megfontolni.
A párunk ne csak kellék legyen
Egy jó kapcsolatban néha elég, ha a pár tagjai csak ülnek egymás mellett és a csönd is tápláló kettejük között. Az a szerencsés, ha nem azért vagyunk a partnerünkkel, mert egyedül értéktelennek érezzük magunkat, hanem azért, mert annyi mindent tudunk adni társként, hogy örömmel osztjuk meg valakivel ennek gyümölcsét.
Vannak, akik hosszú akár több éves egyedüllét után találnak párt, aki rajong értük, ők pedig nem tudják befogadni ezt. Túlságosan tapadósnak, nyomulónak érzékelik, pedig csupán úgy érzik nem tudják viszonozni a kapott szeretetet és figyelmességet, ami feszültséget kelt bennük. Amikor valakitől kapunk, akkor azt szeretnénk viszonozni, de ha a mi érzelmi raktáraink üresek és nincs miből adni, akkor kénytelenek vagyunk szembenézni a saját hiányosságainkkal és ez egyáltalán nem kényelmes.
Nehéz dolog, ha az egyik fél lelkes a párkapcsolatban és a párja nem tud lelkesedni. Például nagyon várja, hogy elmehessen velünk nyaralni, mi pedig nem tudunk osztozni az örömében. Fontos tehát az is, hogy hasonló energia szinten mozogjunk a partnerünkkel és ez egy kis része csupán a nagy egésznek.
A kapcsolataink folyamatosan formálódnak
Kapcsolataink képlékenyek és eközben mindannyian egyensúlyra törekszünk. A nagy szélsőségeket is igyekszünk elkerülni, mert a se veled se nélküled játszmák nagyon fárasztóak és kimerítőek tudnak lenni, amelyben minden érintett szenved. Ideális esetben mindkét fél figyeli a másik reakcióit és ügyel az adás-befogadás egyensúlyára. Gondot okozhat az is, ha valaki nagyon sokat ad akkor azt gondolja, hogy nagyon sokat várhat pedig ez egyáltalán nem törvényszerű. Sőt akár az is előfordulhat, hogy viszonzás helyett elmenekül, mert nem tudja befogadni a túlcsorduló érzelmi zuhatagot.
Vannak, akiknek csak az elérhetetlen az érdekes. Akkor tesznek sok energiát egy kapcsolatba, ha sok elutasítást kapnak. Ez egy olyan játszma, amiben azt élhetjük meg, hogy ahogyan hátat fordítunk a másiknak akkor az elindul felénk. Akkor vagyunk érdekesek a számára, ha újra és újra meg kell hódítania. Amikor már nem csimpaszkodunk és nem akarjuk őt minden áron ez vonzóbbá tesz. Arra is rádöbbenhet, hogy olyan könnyen kapta a szeretetet és figyelmet, hogy nem is tudta értékelni. Ha ez hiányozni kezd neki akkor elkezdhet újra közeledni.
Ha képesek vagyunk a másik nélkül is lenni és továbblépni, ez evolúciós szempontból is előnyt jelent, mert önállóságra, stabilitásra utal. Egyértelművé teszi, hogy nem kell kapaszkodjunk mindenáron, mert vannak és lesznek más lehetőségeink is.
