Hibák, amelyekkel mérgezzük a kapcsolatainkat

Alapvető lelki szükségletünk, hogy kapcsolódjunk más emberekhez és ezek a kötődések, táplálók legyenek a számunkra. Ha ez nem valósul, meg szorongóvá-stresszessé válunk. Van néhány hiba, amelyeket elkerülve választhatjuk az örömteli kapcsolódásokat a lehúzó, fárasztó udvarias képmutatás helyett.

Elvárások

Ide kapcsolódik minden olyan hit, hogy a másik embernek hogyan kellene viselkednie, mit kellene megtennie hogyan, kellene beszélnie és mit kellene mondania. Szeretjük, ha a dolgok az elképzeléseink szerint zajlanak, sőt azt szeretjük, ha a környezetünk gondolatolvasó és maguktól tudják mindezt, ami persze csak a mi fejünkben van. Ezek csupán elvárások… nem kell magától tudnia senkinek semmit. Aki elvár és nem kapja, meg amit úgy gondolta járna neki, akkor többnyire a reakciója kritikus, gúnyos, számon kérő. Gondoljunk, csak bele mi magunk vajon hogyan reagálnánk, ha egy barátunk gúnyosan és számon kérőn tudatná velünk mi az óhaja egy bizonyos dologban? Könnyen menne-e az együttműködés?
Ha nagyobb tisztánlátást szeretnénk ezekben a kérdésekben önismereti tréning keretében fejleszthetjük a tudásunkat.

Célzások

A célozgatás kissé homályos a másik fél számára, és szinte mindig csalódáshoz vezet, ha a nem fogalmazunk tisztán és világosan. A hölgyekre jellemző általában, hogy hajlamosak azt hinni, hogy a párjuk gondolatolvasó és ki fogja találni mit szeretnének. Ez nem mindig sikerül, ezért, ha biztosra szeretnénk menni célozgatás helyett válasszuk inkább a nyílt kommunikációt.

Én üzenetek

Hajlamosak vagyunk rá, hogy a helyett, hogy a saját érzelmeinkről beszélnénk és megfogalmaznánk hogyan érezzük magunkat egy adott helyzetben a másik félről beszélünk: ő mit tett vagy nem tett, ami sajnos legtöbbször támadásnak fogható fel. Ha megtámadnak akkor védekezni kell, a másik fél vagy visszatámad vagy kihátrál a helyzetből. A megoldás elmarad. A „megbántottál” helyett használhatjuk a „megbántottnak érzem magam” üzenetet, ami sokkal jobban hangzik a másik fél szemszögéből.

A múlt sérelmein való rágódás

Egy adott probléma megbeszélését nem érdemes hetekig, hónapokig halasztani, mert ilyenkor már minden érintett másképp emlékszik, emiatt nem a megoldás felé megy a dolog, mert a lényeg elvész. Azon megy majd a vita hogyan is történt pontosan, ami zsákutca.
Egy adott probléma megoldását ne halogassuk, beszéljük meg minél előbb és ne keverjünk hozzá más esetet, csak az adott megoldandóra fókuszáljunk.

A másik fél viselkedésének kiértékelése

Itt a kiindulási pont: aki nem a mi értékrendünk szerint vélekedik egy adott kérdésben vagy nem úgy viselkedik ahogyan mi azt elvárnánk az csakis rossz lehet. Ilyenkor hajlamosak vagyunk címkézni: „X mindig udvariatlan” „Y nem túl okos”, „Z lusta”. Az embertársainkra vonatkozó efféle véleményezés csupán a saját igényeink nem túl szépen való tálalása. Ilyenkor törekedjünk inkább az igényeink pontos kifejezésére, fogalmazzuk meg mire van szükségünk a címkézés helyett. Ezzel jelentősen javulhatnak az emberi kapcsolataink és mi magunk is nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lehetünk.