Házasságkötés és válás

A házasságkötések és válások tekintetében nézzünk egy kis statisztikát.

(forrás: KSH gyorsjelentés, Magyar Hírlap)

Míg 2006 és 2010 között jelentősen visszaesett a házasságkötések száma, 2010 és 2016 között csaknem másfélszer annyian kötötték össze az életüket, mint korábban. A 2016-ban világra jött 93 063 gyermek másfél százalékkal, csaknem ezernégyszáz újszülöttel múlta felül az előző évit, és az ezt megelőző hat év legmagasabb születésszámát jelentette a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. Igaz ez a házasságkötések számára is: míg 2006 és 2010 között jelentősen, ötödével esett vissza, addig 2010 és 2016 között majd másfélszeresére nőtt a házasságra lépő párok száma. Az előző évhez viszonyítva csökkent ugyan a születések és némileg a házasságkötések száma. Ugyanakkor mérséklődött a válások és a terhességmegszakítások száma, és újabb történelmi minimumra csökkent a csecsemőhalálozások aránya.

A házasságkötések száma ingadozó

A házasságkötések száma az ezredfordulót követő években alacsony szinten ingadozott, inkább stagnált, 2006 és 2010 között viszont jelentősen, ötödével visszaesett. Ezt követően emelkedés figyelhető meg, ami azt jelenti, 2010 és 2016 között majd másfélszeresére nőtt a házasságra lépő párok számát. Tavaly ez a folyamat sajnos megállt, 2,3 százalékkal kevesebb, 50600 esküvőt tartottak, mint egy évvel korábban. Ettől függetlenül 2017-ig, hét év alatt csaknem 35 500-ról 51 800-ra nőtt a házasságkötések évenkénti száma Magyarországon, ennyi idő alatt ilyen mértékű emelkedés utoljára a második világháború utáni években, 1945 és 1950 között történt, amikor úgymond a világégés alatt elmaradó esküvőket pótolták be a párok. A válások évenkénti száma az ezredfordulót követő évtizedben huszonnégy-huszonöt ezer körül alakult, az azt követő években határozottan csökkent: 2014-ben, ötven év után először húszezer alá esett a válások száma, majd 2015-öt kivéve ebben a tartományban is maradt. Tavaly a bíróságok által felbontott házasságok száma 18 600-ra becsülhető, ez 4,9 százalékkal, csaknem ezer válással kevesebb megszűnt házasság az előző évhez képest.

Gyakori az élettársi kapcsolat

Ezt olvasva azt gondolhatjuk, hogy hurrá hátra dőlhetünk. Hiszen kevesebben válnak el. DE egyre többen élnek „élettársi” kapcsolatban és ott születnek meg a gyerekek. A statisztika csak a házasokra vonatkozó adat, arra nem, hogy hányan élnek élettársként, családként. Ez a téma nagyon szerteágazó! Kimeríthetetlen! Külön tanulmányokat lehetne írni az egyes témákról.

Kezdjük az elején. Statisztika: egy pillanatnyi állapotot jelez, és valljuk be, aki kicsit ért a statisztika készítéshez az nagyon jól tudja, hogy lehetnek szépítések benne. A helyzet, ha megnézem a közhangulatot, vagy bemegyek az iskolába és meghallgatom a gyerekeket, akkor egy 30 fős osztályból 16-an elvált családból jön. Ez igazából alátámasztja azt a válási statisztikát, hogy 10 családból 6 elvált család. És azt is, hogy az első 3-6 évben történik meg. Vannak, akik anyukával élnek, vannak, akik úgy nevezett mozaik családban élnek. Hallottam már olyan megjegyzést, hogy a mozaik család nem család! Ezt adtuk örökségül a fiataloknak. Ez egy lehetőség, hogy kellő önismerettel, munkával újra kezdhessük és jobban sikerüljön. Sok olyan készséget, képességet kell megtanulnunk – és nem csak a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is – akik ilyen családból jönnek. DE ők is tudnak a jövőben a saját családot alapítani, sőt még jól is tudhatják vezetni, megtartani. Az együttélés – itt a házasságot értem – egy művészet. Sok buktatóval, próbával, megértéssel, elengedéssel. És ezt nem tanítja senki.

Amilyen a nő olyan a család?

Hogy mennyire segíti a társadalmat, a családokat az együttélési forma? Jó kérdés! Van egy mondás: „amilyen a nő, olyan a család, amilyen a család olyan a társadalom”. Itt rögtön utalnék az előzőkben leírtakra és még ehhez hozzátenném a felelősségvállalás, elköteleződés kérdését is. Ilyenkor mindig az a kérdés jár a fejemben, hogy egy gyermek vállalása sokkal nagyobb és egy életre szóló felelősség. Érdekes ezen elgondolkodni. A fiatalok meghökkenek, amikor ezt a kérdés felteszem nekik! És elkezdenek gondolkodni, kezdődik a párbeszéd, pro és kontra, hiedelmeik, tapasztalataik. Itt van esély arra, hogy ők, a jövő nemzedék másként gondolja és egy egészséges családot alapítson.

Ha a gyerek szempontjából nézzük: a legrosszabb a helyzet. Hiszen hány olyan gyerekkel beszéltünk, akik azt mondták: „Milyen jó, hogy elváltak a szüleim!” Még akkor sem mondanak ilyet, ha egy „bántalmazó” környezetben voltak. Hiszen neki fontos az anyukája és az apukája is.

A válások valódi vesztesei a gyermekek

Sok esetben a szülők a gyerekeket használják fel saját sérelmük „feldolgozására”! Ez még negatívabban hat az életükre. Hányszor látjuk, hogy postásként használják a gyerekeket, vagy felemelik maguk mellé „felnőttnek” és még sorolhatnánk. A gyerek minden lehet, csak gyerek nem. Az ő érzésükkel nem foglalkoznak. Ők mit éreznek? Mi hiányzik? Mit nem ért? Hányszor kezdik el a gyerekek vádolni saját magukat, hogy biztosan „én nem voltam elég jó, ezért ment el anya/apa”! Ők felnőtt korukban nehezebben indulnak. Ha már el kellett válni, mert van ilyen, akkor figyeljünk a gyermekünk lelki világára is. Mi meg keressünk külső segítséget. Sok jó szakember van, mindenki talál maga számára elfogadható segítséget. Lehet lelki pásztor, pszichológus, coach, mentálhigiénés szakember, valamilyen egyéb lelki segítő.

Az okot nézve is lehet sok minden. De ami biztos, az a nem egymással törődés, odafigyelés, rossz kommunikáció, sémák ott vannak. Egy kapcsolatért áldozatot kell hozni. Áldozat nélkül nem lehet szeretni. A kapcsolat a kötőanyaga a házasságnak és a szülő-gyerek kapcsolatnak. Szembe kell nézni saját magunkkal. Igen! Ez nehéz és néha fájdalmas. És igen, a hűségnek vannak próbakövei! Halljuk, mert jött a harmadik! Kérdés ilyenkor, hogy túl tudok-e látni azon, ami fogható! Mi hiányzik ebből a kapcsolatból? Akinek nincs hiánya, az nem megy el! Néha érezhetjük, hogy valami nem stimmel. Elbizonytalanodhatunk (magunkkal az életünkkel), amivel meg kell küzdeni! Ahogy fentebb lehet olvasni, ilyenkor nem kell rögtön szétszaladni! „Ködben irányt ne változtass! És átmegy a sivatagon” Merjünk kérni külső segítséget! 

 

 

 

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.