A fiatalokat sokféle hatás éri, ezért, ha szeretnénk, hogy kiegyensúlyozott személyiséggé váljanak, akik harmonikus családi életet tudnak teremteni maguknak ebben támogatnunk kell őket. Erre az egyik lehetséges megoldás a családi életre nevelés az iskolában. A gyermekek képzett szakemberektől az életkori sajátosságaiknak megfelelő tájékoztatást az önismeret, szerelem, párválasztás a házasságra való felkészülés kérdéseiben. A téma izgalmas a gyermekek számára és olyan kérdéseikre is választ kaphatnak, amelyekre otthon talán nem mernek rákérdezni. A pedagógus számára is értékes információk kerülnek a felszínre a gyermekről, érhetőbbé válnak különböző viselkedési mintázatok. A bizalomteljes légkör, amely a családdal kapcsolatos kérdések megbeszélése alatt kialakul kiterjed az iskolai élet más területeire is.
Minél mélyebb önismeret, az erősségek elismerése, a gyengébb pontok fejlesztési lehetőségei, pozitív jellemformálás, egészséges személyiség kialakítása, különféle családmodellek bemutatása. Az iskola és a család közös feladata az értékadó normák megteremtése, bár sajnos ez napjainkban gyakran az iskolára marad. Ennek az egyik oka, hogy egyre növekszik az egyszülős családok száma, ahol egyrészt hiányzik valamelyik szülői minta és a meglévő sem klasszikus, hiszen egyedül kell olyan szerepeket alakítani a szülőnek, ami egyébként klasszikus esetben a két szülőé lenne. Ez nem teszi könnyűvé a gyermek számára nemi szerepekkel való azonosulást.
A probléma gyökere gyakran ott található, hogy sok gyermek már kicsi korában sem kapja meg a megfelelő neki járó törődést (szeretet, helye-helytelen viselkedés elkülönítése, együttélési szabályok, tiszteletadás, egymáshoz való alkalmazkodás) amelyek kiindulásul szolgálhatnának. ennek a legfőbb oka az, hogy már a szülő sem kapta meg mindezt maradéktalanul és így nincs hozzá mintája, ami alapján átadhatná ezt a fajta tudást. Külső szakemberek bevonásával, illetve az iskolai pedagógusok speciális képzésével megoldhatók ezek a feladatok.
A családi életben a szülők adják a gyermek számára a mintát. szeretet, elfogadás, őszinteség. Ezek minták adják az alapot arra, ahogyan majd a gyermek a saját családi életét alakítja, ezért nagyon fontos milyen mintát adunk a gyermekeinknek. Ez az átadás-átvétel jórészt tudattalanul zajlik. A szülő amikor egy bizonyos módon viselkedik egy adott élethelyzetben, nem is gondol rá, hogy ő most mintául szolgál a gyermeke számára. A szülők számára nagyon fontos a mintaadás tényének a tudatosítása.
A felgyorsult világ a mai társadalom működése szükségessé teszi a családi életre nevelés témájával való intenzívebb foglalkozást az iskolában, mert a szülőnek nincs elegendő ideje és/vagy türelme a gyermekével való bizalomteljes kapcsolat kialakítására. A testi lelki nevelés terén a gyermekek koncentrikus módon életkori sajátosságaiknak megfelelően kapják meg az aktuális érettségi szintjüknek megfelelő információkat.
Ahhoz, hogy ezek az esetenként kényes témák, mint a nemiség és szexualitás is pirulás és nevetgélés nélkül megbeszélhetők legyenek alap a jó kapcsolat a gyerekekkel és a hitelesség, hiszen a pedagógus minden megnyilvánulásával nevel. Talán ezek a témák a legnehezebben tárgyalhatók a pedagógus számára, ezért célszerű a lányokkal és fiúkkal külön feldolgozni a témát, mert úgy bátrabban mernek kérdezni. A gyermekeket magzavarhatja a sokféle információ, mert mást lát otthon, mást a médiában és megint mást az iskolában, ezért a pedagógus egyik fő feladata, hogy biztos támasz legyen, akihez bármikor lehet kérdéssel fordulni vagy tanácsért menni, akár kényesebb témákban is. Mindezt pedig a legnagyobb tapintattal kezelje és a megfelelő diszkréció, titoktartás is nagyon fontos. A gyermeknek éreznie kell a pedagógus szeretetét és hogy teljes mértékben megbízhat benne.
A szakítás sohasem könnyű akkor, sem ha te magad hozod meg a döntést és akkor, sem ha te vagy az, akit elhagynak. Kimondani nehéz, elfogadni talán még nehezebb, ha a párunk úgy határoz, nélkülünk megy tovább az úton. A sok közös emlék még összefűz, és azon kattogunk, mit kellett volna másképpen, jobban csinálni, hogy ez ne történhessen meg.
A környezetünk tovább lépésről papol szüntelen, és hogy majd az idő minden sebet begyógyít. Ez sajnos akkor és ott nem segít. A szakítás után elengedni a múltat egy gyászfolyamathoz hasonló érzelmileg megterhelő folyamat. Meg kell gyászolni magát a szétesett kapcsolatot, az elengedésre pedig azért van szükség, mert enélkül nem lehet tiszta lappal indulni egy új kapcsolatban, amikor eljön az ideje. Ha mégis úgy érzed van még remény párkapcsolati tanácsadás segíthet felderíteni a javítás lehetőségét.
Amikor ez tudatosul, nagyon lesújtó tud lenni. Az életed egy fontos szakasza lezárul és soha nem tér vissza. A fájdalom átélését nem lehet megúszni. Engedd meg magadnak a lehetőséget arra, hogy sírj, és azt is, hogy elmerülj az önsajnálatban néhány napig. Hagyd, hogy feljöjjenek a sérelmek, a negatív érzések, Sírd ki magad, a könnyek oldják a benned összegyűlt feszültséget, bánatot. Idézd fel a szép emlékeket is, a pozitív pillanatokat is. Mindezt teljesen tudatosan tedd.
Segíthet a feldolgozásban, ha elmész futni, sportolni vagy beszélgetni a barátaiddal. Tisztítsd meg magad a rossz érzésektől. Szeresd magad! Hallgass kellemes, léleksimogató dallamokat. Néhány nehéz nap után, mindent más színben tudsz majd látni.
Amíg néha találkoztok, hagyod, hogy írogasson, vagy te magad írsz, neki addig nem tudsz a feldolgozás szakaszába lépni. Minden üzenet, találkozás vagy hívás energiapazarlás. Csak arra jó, hogy hosszabbá és nehezebbé tegye a folyamatot. A maradjunk barátok: nem szokott működni. Sohasem! Az egyik fél sértett és haragos és/vagy vissza akarja állítani a kapcsolatot. Ezen a talajon nem tud kinőni tiszta barátság. Ha mindeközben új kapcsolatod alakul ki ott sem vesz ki magát túl jól, hogy az exeddel szoros barátságot ápoltok.
Csak a távolság és távolságtartás segít feldolgozni a történteket és továbblépni. Minden egyes szál, amin a kapcsolódtok, az csak a sebek felszaggatását eredményezi, vagy felesleges reménykedést táplál benned.
Lehetsz dühös, szomorú, feszült vagy türelmetlen és saját magadat is okolhatod. A vádaskodás, önmarcangolás ilyenkor teljesen természetes emberi reakciók. Ha nem félsz megélni ezeket, az segít a feldolgozásban és a tovább lépésben. Ha mindezt tudatosan kezeled hamarosan jobb lesz a hangulatod és kész leszel új fejezetet nyitni az életedben új tervekkel, új reményekkel. A negatív érzések elfojtása csak árthat. A kutyagumit hiába takarod le egy csipketerítővel azért az még ott lesz. A takarítás a megoldás. Akár egy stresszkezelés tréning is sokat segíthet.
A kudarc hatására hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy ez már soha nem lesz jobb, pedig dehogynem. Önvád helyett keress új motivációt. Tűzz ki olyan célokat, amelyek révén sikerélményhez juthatsz és erőt meríthetsz. Gondold át a múltban milyen nehéz helyzet volt, amelyből sikeresen kijutottál. Ha akkor sikerült, akkor most is sikerülni fog. Szervezz olyan programokat magadnak, amelyekre eddig nem jutott időd.
Önmagadat semmiképpen ne áltasd olyan dolgokkal, amelyekről te magad is tudod, hogy csak önámítás. Legyél kíméletlenül őszinte! Vedd sorra mi miért történt, te hol hibáztál. Mi vezetett a szakításhoz? Mi az, amit most másképp csinálnál? Vizsgáld meg a szerepedet és vond le a tanulságokat. Az hogy a kapcsolat tönkrement nem csupán a másik félen múlott. Neked is megvan benne a szereped. Eljött az idő hogy felkelj a padlóról és megrázd magad. Ebben az is segíthet, ha dolgozol az önismereteden, könyvek segítségével vagy vegyél részt önismereti tréningen.
Add meg a testednek, lelkednek mindazt, amire szüksége van. Csináltass új frizurát, vegyél új ruhákat, vegyél részt olyan programokban, amelyeket eddig kihagytál, mert az exed azokat nem támogatta. Legyél a saját életed főszereplője. Akkor fogod tudni egy új társ oldalán jól érezni magadat, ha egyedül is jól vagy a bőrödben.
Ahhoz hogy boldog tudj lenni és alkalmas legyél rá, hogy szeressenek, először magadat kell szeretned. Legyél hajlandó meglátni a jó és a rossz oldaladat. Senki sem tökéletes. Vedd sorra a negatív és a pozitív tulajdonságaidat. Ha ezekkel tisztában vagy képes leszel olyan párt találni, aki a jó tulajdonságaidat erősíti benned, nem pedig a legrosszabbat hozza ki belőled.
Felmelegítve legfeljebb a töltött káposzta a finom. A problémák, amelyek a szakításhoz vezettek nem múltak el csupán a múlt homályába veszve már nem látszanak olyan élesen, ami arra biztathat, hogy érdemes újrakezdeni. Ez nagyon ritkán szokott sikerülni. Most már tudod miért lett vége. Tudod mi az, amit nem tudsz elfogadni. Engedd meg magadnak a szabadságot és élvezd a sok új lehetőséget, ami rád vár. Vegyél elő egy lapot és írd, össze milyen tulajdonságokkal rendelkezzen a párod, akire vágysz. Ha ezekre összpontosítasz, akkor biztosan meg is fogjátok találni egymást.
A kialakult vírushelyzet minden életterületünkön minden percében jelen van. Sok a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság. Mindennapos kérdés, hogy mit hoz a holnap!
Ezek a kérdések a megszokott jól bejáratott minden napjainkra kihatnak. Nemcsak az merül fel, hogy mehetünk-e dolgozni, edzeni, futni, uszodába, vihetjük-e a gyerekeket iskolába, óvodába, találkozhatunk-e a barátainkkal, szüleinkkel és még sorolhatnám.
Ami az otthoni életünket is megnehezítheti. Hiszen ami eddig viszonylag jól működött az mostanra már….. A problémák felnagyítódnak, kiéleződnek. Túlterhelődünk, elakadunk. Ebben a helyzetben mindez megoldhatatlannak tűnik. Kívülről azonban sok esetben megérthető, megmagyarázható, megváltoztatható.
Ehhez időben kell segítséget kérni.
Nem kell egyedül maradni ebben a bajban sem.
Nem kell egész nap veszekedni, vagy a hallgatásba burkolódzva megvárni amíg kihűl a kapcsolat, kihűl a szeretet.
Hiszen, ha fáj valami elmegyünk a megfelelő szakorvoshoz. Itt is ezt kell tenni.
Segítségre lehet szükségetek:
és még sorolhatnám. Ebben a nehéz helyzetben a párunk/családunk támogató jelenlétére van a legnagyobb szükségünk!
Merjük segítséget kérni!
Vigyázzunk egymásra!
Én szívesen segítek ebben!
Mindannyian számos szerepet alakítunk nap, mint nap. Amikor bemegyünk a munkahelyünkre akkor lelkiismeretes dolgozókká válunk. Bolti eladóként kedvesek vagyunk a vevőinkkel és segítjük őket a vásárlásban, terapeutaként pedig segítünk megoldani a hozzánk fordulók életében felbukkanó nehézségeket. A hétköznapokban akkor működünk jól, ha a munka végeztével ezt a szerepünket teljesen le tudjuk tenni és otthon anyaként, apaként feleségként és férjként vagyunk képesek működni.
A szerepeinket többnyire ösztönösen alakítjuk, tudatosan nem is tartjuk számon a „szereptortánk” milyen sokféle „színből és ízből” áll össze. A szereptorta felrajzolása éppen ebben van a segítségünkre. Általa ráláthatunk a sokféle az életünkben alakított szerepünkre és jobban megismerhetjük saját magunkat. Ha az életünket egy kerek egész tortaként jelenítjük meg a szerepeink ebben különböző nagyságú tortaszeletek. Az életünk során a torta szeletei folyamatosan változnak. Fiatal felnőttként valószínűleg a tanulás és a munka terén jelölhetünk be az életünk tortájában nagyobb szeletet.
A későbbiekben anyaként, feleségként is meg kell osztani magunkat és eljön az idő, amikor nagyszülőként is jelölhetünk bizonyos szeletet a tortánkon. Mindeközben persze főnökök vagyunk és beosztottak, van anyósunk akinek a menye vagyunk és mi magunk is anyósok egyszerre. Szomszéd, barát, barátnő és még sorolhatnánk a szerpeink sokféleségét. Érdekes lehet, ha rajzolunk egy tortát, amelyen az 5 év múlva betöltött szerepeinket jelöljük meg és eltesszük. Évek múltával pedig ellenőrizhetjük, hogy az akkori elképzeléseinkből mennyi valósult meg ténylegesen.
Nagyon egyszerű a feladat mégis nagy előnye, hogy valóban elgondolkodásra készteti a „szereptorta” alkotóját önmagáról, az aktuális szerpeiről, a terveiről, a vágyairól. Ha ezt a kis gyakorlatot az egész család elvégzi, az arra is segít rálátni, hogyan látják egymást. Olyan belső eddig ki nem mondott információk kerülhetnek a felszínre, amely segíthet a családtagoknak megérteni egymás működését, ezáltal támogatja a családi rendszer harmonikusabban együttműködését. Érdekes meglátásokat hozhat az a tény is hogy a családtagok tortái között mennyi az egyezés és mennyi a különbség, és hogy ez miként érinti külön-külön a családtagokat és a család egész rendszerét illetve működését. Minél több a hasonlóság illetve átfedés, annál könnyebb megtalálni a közös hangot. A szereptorta használata például egy családterápiás ülésen a szakember számára is hasznos információkkal szolgál. Az egyezések és különbségek jelzik számára, a családtagok melyike igényel az adott időszakban nagyobb odafigyelést.
Kevesen vannak, akik elválnak és könnyedén tovább lépve új életet kezdenek. Valamilyen szinten mindenki sérül és gyászfolyamaton megy át. az, hogy mennyi időbe kerül, amíg tovább lépünk attól függ mekkorának éltük meg a veszteséget. Mennyi félelem van bennünk az egyedülléttel és az újrakezdéssel kapcsolatosan és mennyire tesszük magunkat értéktelenné és hibássá a kapcsolat zátonyra futása miatt.
A nők jellemzően a külsöjükön változtatnak, hajfestés, fogyókúra, csinos ruhák. Ez egyrészt figyelemfelkeltés, „hahó, vegyen észre végre valaki!” Másrészt a saját magunk kárpótlása, amiért eddig nem adtunk a magunk számára elég figyelmet. Vannak, akik elbújnak és visszavonulnak a társas élettől „soha többé nem kell párkapcsolat”. A nézőpontjuk, hogy a többi férfi is éppen olyan, mint akitől elváltak és ebből a típusból éppen elég volt. Gyakran az újra sérüléstől való félelem a motiváció ebben a rejtőzködésben.
Minden csupán egy választás és mindig van rá lehetőségünk, hogy valami mást válasszunk, mint eddig. Ha beleuntunk az önsajnálatba, akkor akár tovább is léphetünk. Sokat segít, ha eljutottunk arra a pontra, hogy felismerjük, mi magunk teremtjük az életünket elengedve a kiszolgáltatottság érzését. A dolgok nem csak úgy megtörténnek velünk még akkor, sem ha látszólag más dönt helyettünk. Az előidézésének mi is részesei voltunk és nem áldozatok vagyunk, hanem résztvevők.
Ha abba tudjuk hagyni a hiányra való fókuszálást, akkor elkezdhetjük újrateremteni az életünket. Mi az, amit eddig nem tehettünk meg és most már szabad az út? Milyen eddig kihasználatlan lehetőségek hevernek előttünk, amik csak ránk várnak? Lehet hogy mindenből új jár nekünk még munkahelyből is. Erre való a hu.jooble.org.
A házasságok fele végződik válással, de lehet, hogy a szám még ennél is több. Én alig látok a környezetemben olyan személyt, aki még sohasem vált el. El tudod képzelni, hogy ezek az emberek mennyi nézőpontot, ítéletet, következtetést tesznek bele a térbe, amik ott keringenek körülöttünk? És amikor összerezegsz velük, akkor felcsíped ezeket, és igazzá teszed őket a magad számára. És elkezded pocsékul érezni magadat, mint ők.
A nagy többségünk nézőpontja, hogy válás után kötelező összetörni. Kihez tartozik ez? Vajon tényleg mi magunk érezzük, ilyen rosszul magunkat vagy csak csatlakozunk a többiekhez és elhisszük, hogy ezt így kell most éreznünk. Választhatod azt is, hogy jól érzed magad és nem kapcsolódsz a nyavalygókhoz. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy válás után van oka bárkinek is az ünneplésre, de az évekig tartó fájdalomban és neheztelésben való ücsörgésnek nem sok értelme van.
Fontos, hogy engedjük, meg magunknak a gyászt aztán lépjünk tovább és éljük és éljük is meg a saját életünket. Ha a múlton vekengünk lemaradhatunk, a jelenünkről rombolhatjuk a jelenlegi kapcsolatunkat is, és az idő eltelik bármivel is töltjük el. Akkor már jobb, ha az örömökre koncentrálunk.
Mi magunk határozzuk, meg meddig pillantgatunk hátrafelé a múlton keseregve. Ahogyan minden más, ez is csak egy választás. Választhatjuk, hogy itt és most elég volt és tovább lépek.
Vannak, akik mindenáron meg akarják érteni mi miért történt a sztoriban, mert azt hiszik, hogy ez nélkülözhetetlen a megértéshez, pedig a tovább lépéshez erre nincsen szükség. A megértés vágya a gondolkodásunk terméke, aminek köszönhetően hajlamosak vagyunk túlgondolni a velünk történteket, ami miatt lehet, hogy egy helyben topogunk jó ideig továbblépés helyett. Ha ráfüggünk a múlt rendbetételére, lemaradhatunk a jelenünkről. Ha egyedül nem megy kérjük szakember segítségét.
A múltban mindig akad majd megértésre váró dolog, ami homályossá teheti a jelenünket és elaltathatja az éberségünket. Ilyenkor jó, ha kérdéseket teszünk fel magunknak, amelyek segítik a tovább lépést. Kihez tartozik ez? Mi ez? Mit tehetek vele? Meg tudom-e változtatni? Ha nagyon sokat szorongunk mindenen érdemes stresszkezelés tréningen részt venni.
Ha mindent a múlt szemüvegén keresztül szemlélünk, akkor újra és újra ugyanazt tudjuk csak megélni.
Nem kell, hogy megértsük a mások motivációit, szándékát, gondolatait és érzéseit. Azok nem hozzánk tartoznak, mind egytől egyig valaki más nézőpontjai. Tehát válás után nem kötelező, de lehet kicsit ücsörögni a gödör mélyén, de ne túl hosszan. Tudatosan előre nézve merre is van a fény az alagút végén. Minden csak egy választás, ez is. Azzal, hogy a múlttal túl sokat foglalkozunk erőt adunk neki, hogy továbbra is uralkodjon felettünk. Mi mást tehetünk meg önmagunkért, az életünkért, a saját boldogságunkért?
A párkapcsolatban vagy házasságban akár akarjuk, akár nem bekapcsolnak a generációs minták. Azt hisszük és persze másoljuk a női felmenőinktől, hogy csak akkor vagyunk szerethetők, ha jó feleségként és briliáns háziasszonyként működünk. Naphosszat sikáljuk a lakást, sütünk, főzünk, és a lessük a családtagjaink igényeit. Ezzel el is kezdjük ásni a nőiességünk sírját.
Automatában működik minden, ami az asszony dolga csak mindeközben a nő elfelejt önmaga lenni. Elfelejt nőnek lenni. Előbb utóbb beszippantják a feladatok és sem ereje sem pénze nem lesz önmagára. Pénzt főleg nem fog magára költeni. Az a családé és a háztartásé. Akkor is, ha ő kereste meg. Kell a gyerekekre, a háztartási kütyükre, hogy még jobban teljesíthessen háziasszonyként. Új ruha cipő szóba sem jöhet, csak akkor, ha már nagyon muszáj. A munkahelyre és a szülői értekezletekre nem kell kiöltözni. Felesleges pazarlás lenne.
Eltelik 10-15 év és a nő már nem szeret tükörbe nézni, mert akkor sírhatnékja támad attól, amit lát. A szépségének csupán morzsái maradtak és már nem is érzi magát nőnek. Hová lett? Kiért adta fel? Miért választotta azt, hogy feladja? Mit kell tennie azért, hogy visszakaphassa?
Bűnbakot lehet keresni és ezt a szerepet akár a párunkra is ráoszthatjuk, de nem ő kérte, hogy szolgáljuk, de mivel roppant kényelmes ez a számára ezért könnyedén elfogadja. Nem fogja azt mondani, édesem ne főzzél, mossál és takaríts állandóan. Neki ez kényelmes anyagilag és a komfortérzetét illetően is. Így nem kell sokat erőlködnie. Szépen elcsücsül a fotel mélyén egy sörrel a kezében a mérkőzést bámulva.
Mindketten tévednek a másik fél nézőpontját illetően, a férfi is a nő is.
A nő tévedése: Meg fog változni! Nem fog!
A férfi tévedése: Úgysem fog elhagyni, nekem bármit lehet! El fog!
Minek kell változni, hogy ez ne így történjen, és mi van, ha nem kell így történnie?
A férfi sem ebbe a nőbe szeretett bele, aki mindig fáradt és olyan, mint a kitaposott cipő: senki sem fűzi. A férfi a NŐ-be szeretett bele. Nőként az lenne a dolgunk, hogy egyre jobbak, érettebbek, tapasztaltabbak és bölcsebbek legyünk. Valahogy ez a dolog leesett a sínről. A nő már túl fáradt ahhoz, hogy nagyszerű és bölcs legyen. A fáradtsága miatt már nem tudj a férfit változásra inspirálni és ezzel ördögi kör keletkezik amelyben egyre mélyebbe kerül a nő és a férfi is. Ilyenkor érdemes külső segítséget kérni, párkapcsolati tanácsadóhoz fordulni.
Mi történik akkor, ha a nő elkezd változni? Sajnos sok kapcsolat nem éli túl ezt, azok a kapcsolatok, amelyek rengeteg feltételhez vannak kötve, és ha ezek nem teljesülnek, akkor csak széttörni tudnak. Kérdés vajon nőként sajnálatos-e ez vagy inkább örüljünk a lehulló bilincsek csörgését hallva? Ha őszinték akarunk lenni magunkhoz és meguntuk a saját magunk hitegetését, akkor úgyis tudjuk a választ. Ideje felébredni nekünk magunknak és a férfiaknak is. Megváltozott a világ és minden benne. A régi minták nem működnek, eljött az ideje a megújulásnak.
Ha megváltozol, akkor minden és mindenki más is változni fog, és ebbe beletartozik a férfi is. Mi lenne, ha mi nők invitálás lennénk a változásra a férfiak számára is? Inspirálnánk a gyermekeinket a saját példánkkal, hogy ők már könnyebben választhassanak mást és tudatosan akarjanak másként élni, mint a felmenőink. Mi lenne, ha te lennél a nő, aki maga a változás és mindenki mást is erre invitál? Lennél-e a férfi szárnya bilincs helyett és lennél-e az a tér amiben ő is a szárnyad lehet?
Nehéz helyzetekben okosan viselkedni nem mindig könnyű. Mit tegyünk, ha elönti az agyunkat a düh vagy leblokkolunk, esetleg síráson kívül mást nem tudunk tenni.
Az érzelemszabályozás egy folyamat amely folyamatosan monitorozza viselkedésünket, gondolatainkat, érzelmeinket és értékeli, irányítja ha szükséges gátolja egy konkrét helyzetben. Ha kontroll nem elegendő érzelmi kitörést produkálunk. Ilyenkor olyat is tehetünk, amit később megbánunk, pedig az asszertív viselkedés elsajátításával többre mehetünk.
Az érzelemszabályozási startégiánk egyik fontos eleme az érzelmi sérülékenység csökkentése.
Legyünk tudatosak az átélt érzelmeinkre gátlás vagy túlzás nélkül! Önmagunkkal mindig legyünk őszinték. Ne szégyelljük a dühöt a csalódottságot vagy a szomorúságot.
Segíthet ha le is írjuk a kiváltó okokat. Fontos, hogy egyszerű, könnyen használható eszközeink legyenek a nehéz helyzetek kezelésére. Így hosszú távon növelhetjük az önbecsülésünket, ápolhatjuk az emberi kapcsolatainkat és empatikusabbak leszünk. Ha nem teszünk energiát az érzelmeink tudatos kezelésébe, akkor az depresszióhoz, szorongáshoz, étkezési zavarokhoz vagy függőségekhez vezethet.
Ahhoz, hogy a hétköznapok megoldandóit könnyen kezeljük, jól jönnek az érzelemszabályozó stratégiák, amelyek segítenek minden embert próbáló helyzet kezelésében.
Írjuk le az érzelmeket kiváltó okokat (ki, mikor, hol, mit csinált.) ezzel elérhető, hogy higgadtan átgondoljuk a saját szerepünket a történetben. Onnantól, hogy nem a másik félre mutogatunk, helyette ránézünk mi mit tehettünk volna, másképp máris könnyebbé tehetjük a dolgot a saját magunk számára. Addig, amíg a többi résztvevő a hibás addig az irányítás is az ő kezükben van.
Tudatosítsuk a testünkben történő fizikai változásokat: összeszorult torok, gyomor, kapkodó levegővétel, izzadás, szapora szívverés és azt is, hogy leszívesebben mit tennénk: például legszívesebben teljes erőből rácsapnánk az ajtót.
Nézzünk rá őszintén mi az oka a bennünk feltörő érzelmeknek: például azért lettem dühös, mert nem kaptam figyelmet.
Ha előre látható, hogy nehéz beszélgetés előtt állunk érdemes felkészülni rá, leírni a különböző válaszlehetőségeket.
A krízis esetén használhatunk érzelemszabályozó technikákat, de ezek csak rövid távú alkalmazásra valók.
A felelősség vállalása adott helyzetben vagy a bocsánatkérés segít a helyzet feldolgozásában.
A párkapcsolatokban, a házasságokban vajon, hol van az őszinteség, a privát szféra határa, lehetnek-e a feleknek titkaik egymás előtt vagy mindenbe be kell avatni a társunkat. Nem egyszerű ebben a kérdésben eligazodni és mindig mindenkire érvényes szabályokat hozni és betartani.
A jól működő párkapcsolat alapfeltételeként szoktuk emlegetni az őszinte kommunikációt, ahol lehet sebezhetőnek lenni, el lehet mondani az igényeinket, szükségleteinket és a gyengeségeinket sem kell titokban tartani. Ezzel látszólag szemben áll, hogy mindannyiunknak lehet, sőt kell, hogy privát szférája legyen. A párkapcsolat nem szimbiózist jelent, a feleknek nem kell állandóan együtt lenniük és tudni a másik minden gondolatáról. Ez nem titkolódzást vagy hazudozást jelent, hanem ésszerű középutat.
Leginkább a hűtlenség kapcsán szokott elhangzani a megcsalt fél szájából: hogy nem az fáj igazán hogy félrelépett, hanem az hogy hazudott, pedig én megbíztam benne. A hűtlenséget el kell mondani?
Ebben a fő irányelv, hogy csak akkor okozzunk fájdalmat a párunknak, ha az elkerülhetetlen. Ha már megtörtént az eset, akkor csak az őszinteség segít abban, hogy újra lehessen építeni a kapcsolatot, vagy ha nincs más megoldás, akkor le lehessen zárni.
Más elbírálás alá eshet, ha egyszeri alkalom volt, ami titokban maradt, akkor jobb megtartani ebben az állapotában a dolgot. Lehet, hogy megkönnyebbülést hozna elmondani, de lehet, hogy visszafordíthatatlan károk keletkeznének a kapcsolatban. A feldolgozásban kérheted pszichológus segítségét, aki a titkodat is megőrzi. Amikor a hűtlenség napvilágra kerül az elárult fél bizalma darabokra hullik. Amíg az eredeti állapot vissza nem áll, nagyon fontos a vele szemben a teljes őszinteség. A hűtlennek még a legapróbb füllentés is tilos! Párkapcsolati tanácsadás is sokat segíthet a feleknek az egymáshoz való visszatalálásban.
A félrelépésen kívül van még néhány terület ahol tilos a csúsztatás: gyerekvállalás, anyagi kérdések, szexuális problémák. Fő szabály hogy a mindkét felet érintő kérdésekben muszáj őszintének lenni. Ez nem jelenti azt, hogy az őszinteség oltárán fel kell áldozni a kapcsolatot és kegyetlenül, kíméletlenül az arcába kell mindent vagdosni. Ezzel minden meghittséget meg lehet ölni. Törekedjünk mindig tiszteletteljes, udvarias megfogalmazásra.
A manipuláció: „Ha szeretsz, akkor mindent el kell mondanod nekem.” szintén nem visz jó irányba. Ha a kapcsolat elején a partnerünk szinte azonnal mindent elmond magáról érdemes ébernek lenni, mert ez kapcsolatfüggőségre figyelmeztethet.
Van, aki a hazugságot elhallgatásnak álcázza: én nem szoktam hazudni, csak nem mondok el mindent, ahol is elég vékony jégen táncol az illető. A hazugság téves információt osztunk meg a párunkkal, az elhallgatás az információk tudatos visszatartása a következmények elkerülése céljából. Az elhallgatás is lehet romboló a kapcsolatra, főleg ha a szükségleteinket hallgatjuk el ugyanis így esélytelenné válik, hogy valamikor is teljesüljenek. Annak, pedig ha soha nem teljesülnek az igényeink elkerülhetetlenül elhidegülés a vége. Az sem építő a kapcsolatra nézve, ha sohasem beszélünk a munkánkról, a munkahelyi megoldani valókról, ettől a másik fél kirekesztettnek érzi magát.
A titok feszültséget gerjeszt a kapcsolatban és ennek is elhidegülés lehet a vége a bűntudat miatt.
Ennek sok féle oka lehet. Lehet, hogy a szüleinket másoljuk, mert otthon természetes volt a sumákolás, egymás becsapása. Aki ebben szocializálódik annak természetes ez a viselkedés, könnyen követheti felnőve is. Stresszhelyzetben ezek a minták még nagyobb eséllyel aktiválódnak.
A másik oka hogy megfeledkezünk az igazmondásról, hogy jobb színben szeretnénk feltüntetni magunkat, azt remélve, hogy elérjük, hogy jobban szeressenek és tiszteljenek bennünket. E mögött alacsony önértékelés, szorongás érzelmi elhanyagolás kishitűség lapul általában.
Hazugsághoz vezethet a védekezés is. Az előnyeink megőrzése miatt vagy a negatív következményektől való félelem miatt is hazudhatunk.
A kegyes hazugsággal szoktunk finomítani egy kényelmetlen vagy kínos helyzeten vagy csak elhallgatunk dolgokat. Csupán azt mondjuk el, amiről úgy gondoljuk, hogy képes befogadni sértődés nélkül.
Vannak a betegesen és állandóan hazudozók, akiknek ez már életforma. Az elferdített, kitalált sztorikat ők maguk már el is hiszik.
Vannak dolgok, amelyeket megtarthatunk magunknak. Ilyenek azok az események, emlékek, érzések álmok, amelyek nincsenek hatással a kapcsolatunkra. Lehetnek a munkánkkal összefüggő titkok, mint például az ügyvéd vagy az orvos titoktartási kötelezettséggel tartozik a kliensei felé. Más munkaköröket is érinthetnek hasonló korlátozások. A privát szférába tartoznak még az ábrándjaink, a még meg nem valósult céljaink, amelyek nem tartanak még ott, hogy bárkivel is szívesen beszélnénk róla. A párunk, ha ezeket megosztanánk vele talán jelentőségtelivé tenné és félreértelmezné.
A levelezésünk vagy telefonbeszélgetésink abszolút a magán szféránkba tartoznak. Tiszteletlen dolog a másiknak szóló levelet felbontani az emailjét, üzeneteit elolvasni. Ez alól az egyetlen kivétel, ha ezt külön felajánljuk.
A múltunkra is ugyanez vonatkozik. Az, hogy most egy párkapcsolatban élünk nem jelenti azt, hogy a jelenlegi párunknak mindent tudnia kell az előző kapcsolatainkról. Azokat az eseményeket, tényeket amelyek befolyással lehetnek a jelenre ha aktuális lesz érdemes megosztani. Például ha már túl vagyunk egy váláson és a házasságból született két vagy több gyermek, akikért felelősek vagyunk ezt már a kapcsolat elején érdemes közölni. Ideig, óráig el lehet titkolni, de nem sok értelme van. Aki pedig emiatt odébbáll azzal nem biztos, hogy dolgunk van.
A soha véget nem érő vita és a helyzetből való kimenekülés mellett van más megoldás is. Elviselhetővé tehetők a megoldhatatlannak látszó ellentétek és könnyedebbé az ehhez kapcsolódó ólomsúlyként ránk nehezedő érzések. Könnyed lehet a családi vacsora még akkor is, ha éppen a családi üzlet dolgait kell megbeszélnünk például a generációváltás részleteit.
A család illetve a családtagjaink képesek mindannyiunkból kihozni a legjobbat és a legrosszabbat is. A családi összejövetelek, ünnepek, születésnapok gyakran végződnek vitákkal, hol kisebb, hol nagyobb szóváltással. Elsőre nem tűnhet könnyűnek, de mindezt az előnyünkre is fordíthatjuk.
Ha a vacsoraasztalnál felüti, a fejét egy konfliktus a családtagok többféle módon reagálhatnak. A háziasszonynak halaszthatatlan mosogatni valója akad a konyhában, mások elvonulnak az apróbbakkal játszani, azaz kivonulnak a helyzetből a passzivitást választva. A másik lehetőség, hogy bekapcsolódnak a vitába és a saját álláspontjukat is bedobva, azt a végsőkig bizonygatva, agresszíven mindenki mást támadva látnak kiutat a helyzetből. Kedvező megoldásnak látszik úgy belemenni egy vitába, hogy azt hisszük be tudjuk bizonyítani, hogy a másik fél téved. Kevés a tudása, elnézte én pedig be fogom bizonyítani, hogy nekem van igazam, jobb vagyok, és jobban tudom.
Mi a módja annak, hogy elviselhetővé tegyük az ellentéteket és csökkentsük az ezzel járó nehéz érzéseket és jobban kezeljük a stresszt. Hogyan tegyük konstruktívabbá és minden résztvevő számára megoldást kínálóvá a vacsorát?
Az első lépés az ügyben a megoldás felé az, ha felhozzuk a témát, amelyet mindenki gondosan kerül, mint macska a forró kását. Ha megfogalmazzuk, az egyet nem értésünket azzal lehetőséget kínálunk a másik fél számára, arra, hogy megfelelő érvekkel mégis meggyőzhessen minket. Ez akkor vezethet valódi megoldáshoz, ha nem csak a gőzt szeretnénk kiengedni és egy jót veszekedni, hanem külön tudjuk választani a témát a személytől és nyitottan fogadjuk a másik fél nézőpontjait is.
Hallgassuk végig figyelmesen a másik felet, ne szakítsuk félbe, amikor olyat mond, amivel nem értünk egyet. Ha elmondta a nézőpontjait fogalmazzuk meg a közös pontokat, amiben egyet tudunk érteni. A legjobb vitapartnerek nem attól jók, hogy addig hajtogatják a saját igazukat, amíg el nem érik, hogy egyet értsenek velük, hanem attól, hogy megkeresik azokat a pontokat, amiben egyet érhetnek a másik féllel, legyen szó bármely apróságról is. Képesek megváltoztatni az eredeti nézőpontjaikat, ha meggyőző érvvel találkoznak. Ha kiderül, hogy tévedtek, képesek beismerni azt.